Bármely adott pillanatban a világ népességének legalább fele farmert visel becslések szerint. Sajnos nagyon sokan akár már két felvétel után dobják is a mosógépbe. Pedig ezzel óriási környezetszennyezést okoznak a Torontói Egyetem kutatói szerint, akiknek kutatási beszámolója a Environmental Science and Technology Letters folyóiratban jelent meg. Hiába természetes (pamutvászon) anyagból készül a farmer, a mosás hatására akkor is ereszt magából mikroszkopikus méretű száltöredékeket, és nem is keveset: mosásonként akár 56 ezer (!) szálacskát. 

Pexels

Eddig azt hittük, csak a műszálas (poliészter, nejlon stb.) anyagok mosása problémás, hiszen azokból is rengeteg mikroszálacska kerül a szennyvízbe, s onnan az élővizekbe: a vízi élőlények tápláléknak hiszik, elfogyasztják ezeket, és vagy elpusztulnak emiatt, vagy pedig a tápláléklánc tetején mi esszük meg őket, és ezzel a mi szervezetünkben végzi a mikroműanyag. A mikroszálacskák olyan aprók, hogy a szennyvíztisztító üzemek a 83-99 százalékukat képesek csak kiszűrni a vízből. De milliárdnyi farmer esetében akár 1-2 százalék is tetemes mennyiség. Sajnos a természetes, cellulózalapú ruhákból származó szálacskák is terhelik a környezetet.

A Torontói Egyetem munkatársai üledékmintákat vettek a sarkvidéki mélytengerekből, a Nagy-Tavakból és a Toronto környéki kisebb tavakból. A kiszárított üledékmintákban kilogramonként nagyjából 1960, 780 és 2490 szálacskát találtak, tehát az agglomerációs övezetben volt a legtöbb, majd közvetlenül utána az érintetlennek hitt sarkvidéki mélytengeri üledékben!

Így néz ki egy farmer mikroszálacska.
KÉP: Samantha Athey, University of Toronto

E mikroszálak 22-50 százaléka cellulózeredetű volt, s abból is 41-57 százalék indigóval színezett farmeranyag. Vagyis átlagosan az üledékben talált szálacskák 20 százaléka származik farmeranyagból. A kutatók mosási próbákat is végeztek többféle farmerruházattal. A trendi koptatott-szaggatott farmer ugyanannyi szálacskát engedett magából, mint a hagyományos darabok. Csak a Toronto környéki két szennyvíztisztító üzemből naponta egymilliárd szálacska kerülhet az Ontario-tóba, mert a kanadaiak fele majdnem mindennap farmert visel, és az átlagos kanadai két felvétel után ki is mossa a farmerjét, olvasható a Wired cikkében. 

A sarkvidéki vizekben észlelt szálacskákat a természetes tengeri áramlások gyűjtik össze a világ minden tájáról, és szállítják északra. "Ez azért okoz problémát, mert a sarkvidéken növényzet híján nagyon kevés anyag kerül a vízbe és válik lesüllyedve, felhalmozódva üledékké. Mivel kevés az üledék, a tengerfenéki élőlények nem lehetnek válogatósak a táplálékszerzés során" mondta Miriam Diamond kutató a Wirednek.

Ám pusztán azért, mert a farmer növényi eredetű természetes szálakból készül, nem pedig kőolaj-eredetűekből, mint a műszálas textilek, még nem jelenti, hogy ártalmatlan a mélytengeri élőlények szervezetébe jutva. "Elég sok vegyszermaradványt tartalmaznak, amelyek egy része a gyártás során szívódott bele a szálakba, más vegyületek pedig a környezetből", tette hozzá Samantha Athey, a kutatás  társszerzője. 

Unsplash

Ahhoz, hogy ne szennyezzük az élővizeket farmerszálacskákkal is, nem volna szabad túl sokat mosni a farmerjainkat. A farmermosás alapjairól már korábban is írtam. Az organikus alapanyagokból dolgozó Nudie Jeans Co például azt javasolja, hogy a szennyeződéseket bőven elég egy nedves ronggyal letörölni a farmerről, nem kell azonnal kimosni. (Zárójelben: ők a termék élethosszáig ingyenesen javítják a farmert, amivel csak 2019-ben megjavítottak 63 281 farmert, továbbá begyűjtöttek foltozási alapanyagnak 11 573 darabot, ezzel megmentettek 50 ezer kilogramm farmer ruhaneműt a kidobástól, illetve megtakarítottak 443 millió liter vizet, amelyet nem pazaroltak el a gyártási folyamatban.) A "raw", azaz vegyszeres vagy előmosásos koptatás nélküli, és ezért környezetbarát farmerjairól híres Tellason azt javasolja, hogy lehetőleg mosószer nélkül (vagy csak minimális mosószerrel) és hideg vízben mossuk a farmert. A Hiut Denim szerint pedig elég félévente mosni, és aki ilyen bátor, felvételt nyer a különleges klubjukba is, amelynek neve nem más, mint No Wash Club.

És hasznos lenne, ha minden mosógépnek szabványtartozéka volna egy plusz szűrő a mikroszálak kiszűréséhez.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Egy lépésben vonná ki és tisztítaná meg a ritkaföldfémeket (angol nevükön rare earth elements, REE) egy természetben előforduló fehérje, a lanmodulin. Az amerikai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium (LLNL), a Pennsylvania Állami Egyetem (PSU) és az Idaho Nemzeti Laboratórium (INL) kutatói szerint ezzel megnyílt az út az elektronikai hulladékok fenntartható újrahasznosításához az Egyesült Államokban. 

Thomas Reason/LNLL

A 17 ritkaföldfémnek az elektronikai iparban van pótolhatatlan szerepe. Jóllehet a ritkaföldfémek nevükkel ellentétben nem mind ritkák, bányászatuk nem gazdaságos és környezetszennyező, ezért sok országban inkább nem végzik. Jelenleg a világ REE-kitermelésének több mint 60 százaléka Kínából származik (2019-es adat), de például tíz évvel ezelőtt még 90 százalék felett volt a kínai kitermelés aránya. Ez az egyenlőtlen kitermelés rendkívüli módon felhajthatja az árakat, és kockázatos piaci helyzetet eredményezhet, kiszolgáltatottá teszi a ritkaföldfémeket importáló országokat. 2019-ben a globális REE-kitermelés elérte a 213 ezer tonnát. Ehhez képes kutatók szerint csak Japánban a már nem használt elektronikai készülékekből legalább 300 ezer tonna REE volna kivonható. 

Látható, mennyire súlyosan környezetkárosító egy külszíni REE-bánya.
KÉP: Ecomerge/Edgy

Erre találtak most reménykeltő megoldást az amerikai kutatók. A lanmodulin nemcsak az elektronikai hulladékokból, hanem a bányászati melléktermékekből is képes "kienni" a ritkaföldfémeket. Ráadásul elviseli az iparágra jellemző körülményeket, mint a savas környezet, nagy hőmérséklet, más ionok fokozott jelenléte. 

A ritkaföldfémek létfontosságúak az amerikai versenyképességhez a megújulóenergia-szektorban, mert a high-tech gazdaság és a nemzetbiztonság eszközeinek gyártásához szükségesek, mint a számítástechnikai alkatrészek, nagyerejű mágnesek, szélturbinák mobiltelefonok, napelemek, szupervezetők, hibrid- és elektromos járművek akkumulátorai, LCD-kijelzők, éjjellátó szemüvegek és a mágnesesen hangolható miktorhullámú rezonátorok (pl. rádiókban, radarokban).  

NVSPROs

A ritkaföldfémeknek nemcsak a bányászatuk, hanem egyelőre az újrahasznosításuk (tehát kivonásuk és tisztításuk) is túlságosan bonyolult, energiaigényes és/vagy környezetszennyező. Ezért hatalmas jelentőségű egy olyan tiszta módszer kifejlesztése, mint a lanmodulin fehérje. A bizonyos baktériumok által termelt lanmodulin rendkívül stabil és vízben oldható vegyületeket hoz létre a ritkaföldfémekkel, míg más fémekkel nem lép reakcióba. Eddig ezt a folyamatot csak mesterségesen előállított molekulákkal (kelátorokkal) tudták előidézni. (A kelátorok erősen kapcsolódnak a fémionokhoz.)

LNLL

A lanmodulin az egyetlen ismert makrokelátor, amely természetes úton képződik, és visszafordíthatóan képes elkülöníteni az REE-ionokat. Az eddig ismert makromolekulák például a vasat vagy a kalciumot voltak képesek elkülöníteni. A lanmodulin jelentősége, hogy egyetlen lépésben képes a mennyiségi és szelektív REE-különválasztásra az elektronikai hulladékből és a szénbányászati melléktermékből is, amire az eddig alkalmazott kémiai fémkinyerő módszerek nem képesek. 

Az ENSZ Global E-waste Monitor 2020 jelentése szerint a világon 2019-ben rekordmennyisésű, 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett, de ez 2030-ra 74 millió tonnára nőhet. A legtöbb, közel 25 millió tonna e-hulladékot Ázsia termelte (elsősorban Kína és Japán), Észak- és Dél-Amerika 13 millió tonnáért felelős, az Európai Unió 12 millió tonnáért. Miközben a fejlett országokban nagy mennyiségű elektronikai hulladék keletkezik - Európában fejenként 16 kg, Amerikában fejenként 13 kg -, Afrikában csak fejenként 2,5 kilogramm. Az éves e-hulladék értéke 62,5 milliárd dollár az ENSZ szerint. Az elektronikai hulladéknak csupán 17,4 százalékát gyűjtötték be és hasznosították újra 2019-ben.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Azt tudjuk és látjuk, hogy a folyó- és patakpartok tele vannak mindenféle hulladékkal, amit gyakran tápláléknak nézhetnek és megkóstolhatnak a víz mentén élő állatok, de vajon hogyan halad át az 5 milliméternél kisebb méretű mikroműanyag-szennyeződés az édesvízi táplálékláncon? A walesi Cardiff Egyetem kutatói a szürke vízirigó táplálkozását vizsgálták, amely a víz alá bukva zsákmányol rovarokat és apró halakat. Ez a madárfaj azért különösen alkalmas a környezetszennyezés vizsgálatára, mert a civilizációtól távoli, tiszta vízű, gyorsfolyású hegyi patakok és folyók környezetében él, és szinte kizárólag a vízből szerzett táplálékot fogyaszt. Márpedig a mikroműanyag nagy mennyiségben kimutatható az édesvízi gerinctelen fajokban, amelyek a vízirigó fő táplálékát képezik.

Mindenhol fenyeget a mikroműanyag KÉP: Wikipedia

A kutatók 15 élőhelyet vizsgáltak, ahol begyűjtötték a felnőtt madarak és fiókák köpetét és ürülékét. A 166 elemzett minta nagyjából fele tartalmazott mikroműanyagot. Minél közelebb volt az élőhely egy településhez, annál több mikroműanyag volt a mintákban. A talált mikroműanyagok 95 százaléka valamilyen műszálas textilszál volt, a maradék pedig építési hulladék. A műanyagdarabkák 75 százaléka 0,5 milliméternél kisebb volt, a többi pedig néhány milliméteres. A minták alapján a kutatók azt becsülik, hogy minden egyes vízirigó naponta akár 200 darab mikroműanyagot is elfogyaszthat a táplálékával.

Úgy fest, a műanyagdarabkák gyorsan keresztülhaladnak a madarak emésztőrendszerén, de komoly kockázatot jelenthet, hogy milyen vegyi anyagok, káros szennyeződések oldódhatnak le emésztés közben a műanyagdarabkákról. Illetve az is veszélyes lehet hosszú távon, hogy a mikroműanyagokkal eltelve a madár kevésbé érzi magát éhesnek, és ezért kevesebbet eszik, legyengülhet.

A walesi kutatás jelentősége, hogy első alkalommal bizonyítja: nemcsak "a világ túlfelén", egzotikus vidékeken okozhat súlyos problémát az élővizeket elárasztó műanyaghulladék. A táplálékláncok szennyeződése akár a legtisztábbnak vélt hegyi (és helyi) patakokban is kimutatható. Ez a tanulmány is nyomatékosítja, hogy a műanyag mindenhol jelen van, nem áll meg a tápláléklánc bizonyos szintjein, és hogy képes az élő szervezetekben felhalmozódni, ami tönkreteheti minden faj egészségét. Az egyetlen megoldás, vélik a kutatók, ha a forrásánál állítjuk meg a műanyagszennyezést, korlátozzuk az egyszer használatos műanyagok használatát, helyettük többször használható műanyag termékeket választunk. Ehhez átfogó és következetes kormányzati intézkedések is szükségesek, teszik hozzá.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Szuper időtöltés a kertben vacsorát készíteni a családnak, barátoknak, de vajon melyik grillezővel leszünk a legzöldebbek?

Pexels

1. Faszén
Ettől lesz talán legjobb íze az ételnek, ám egy négyfős vacsora elkészítése során annyi üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, mintha autóval mentünk volna 130 kilométert. Egy grillezés 5,8kg CO2e kibocsátást jelent fejenként. A kibocsátást lehet csökkenteni azzal, ha marhahús helyett csirkére váltunk, amivel máris 3,2kg CO2e-re mérséklődik a kibocsátásunk. Legtutibb, ha elhagyjuk a húsokat. Egy vegán grillvacsora, amelyben a húst vega kolbászra cseréljük, a sajtot hagymára, a vajat margarinra, fejenként alig 2kg CO2e károsanyag-kibocsátást von magával a Sheffield Egyetem kutatása szerint. A kibocsátást csökkenthetjük, ha a sütögetéshez pelletet használunk, amely fahulladékból készül.

2. Gáz
A gázgrill öko választás lehet, pláne, ha újratölthető palackból vagy vezetékből jön a gáz. Sőt, ennek a legkisebb a károsanyag-kibocsátása, 2,5kg, kevesebb, mint a fele a faszénnek, tehát kevesebb égésterméket lélegez be a család. Gyorsan felforrósodik, rövidebb idő alatt kész az étel. Hátránya viszont, hogy a földgáz nem megújuló energiaforrás.

3. Villany
Az elektromos grill kiváló lehet, feltéve, ha napelemből származik az energia. Máskülönben ez a legkevésbé zöld megoldás, mert akár háromszor annyi károsanyag-kibocsátást is okozhat a grillezéshez szükséges energia megtermelése, mintha gázon készítettük volna el az ételeket, a Mother Earth News szerint.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Amikor szeretnénk venni valamit, általában úgy hasonlítjuk össze az áruházban történő vásárlást és a webshopos rendelést, hogy megnézzük az árat, a minőséget, a kényelmet és az időtényezőt. Mostantól az globális felmelegegedést okozó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását is figyelembe vehetjük, erről ír az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society, ACS) környezettudomány folyóirata. A holland, brit és svéd szakemberekből álló kutatócsapat úgy becsüli, hogy személyes és háztartási termékeket gyakran kisebb környezetszennyezéssel jár hagyományos üzletben venni.

Pexels

Az úgynevezett FMCG fogyasztói termékeket, mint például tisztítószereket, csomagolt élelmiszereket, higiéniai termékeket sűrűn vásároljuk, ezek jellemzően alacsony árú termékek, amelyeket hagyományos (fizikailag létező) áruházakban, szaküzletekben szerzünk be. Sok országban azonban az ilyen termékek esetében is egyre fokozódik a netes rendelés, amely lehet létező áruházból házhozszállítás kérése, továbbá létező bolti egységgel nem rendelkező online ügyfélszolgálattól (webshopból) történő megrendelés, amelyet egy csomagszállító futár kézbesít.

A kutatók a háromféle vásárlási mód ÜHG-kibocsátásának megbecsülésekor számításba vették a szállításból, raktározásból és csomagolásból eredő károsanyag-kibocsátásokat. A vásárlások 63%-ában az áruházban történő vásárlás miatti ÜHG-kibocsátás magasabb volt, mint az áruházból történő házhozszállításé. A vásárlások 81 százalékában azonban az áruházi vásárlás környezetkímélőbbnek bizonyult a webshopos rendelésnél. 

Az áruházi vásárlás szén-dioxid-lábnyomát azzal lehet csökkenteni akár 40 százalékkal, ha a vásárlók gyalog vagy kerékpárral közelítik meg az üzletet. A webshopos cégek pedig úgy mérsékelhetik a CO2-kibocsátásukat 26 százalékkal, ha a dízelfurgonok helyett átállnának az elektromos tehertriciklikre az áru kiszállításnál.
A teljes tanulmány ide kattintva elérhető.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a környezeti eredetű kockázati tényezők közül a levegő szennyezettsége a legveszélyesebb. A világ népességének 92 százaléka olyan szennyezett levegőnek van kitéve, ami rosszabb, mint a WHO-határérték. Magyarországon minden évben 8-14 ezer olyan haláleset következik be, amelyet közvetlenül a légszennyezés okoz. Ide kattintva látható a WHO interaktív térképe, amelyen mindenki rákereshet a lakóhelyére.

Minden évszakban fenyeget a légszennyezés, de a téli ködös, párás, fagyos időjárásban még gyakoribb, hogy a levegőben megnő a káros anyagok szintje. Az elsődleges légszennyezők két csoportra oszthatók: a szállópor (PM) és gázok (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid). A másodlagos szennyezőanyagokhoz tartozik például az ózon, amely az elsődlegesekből keletkezik valamilyen fotokémiai reakció során, hő és/vagy UV-sugárzás esetén.

A kültéri légszennyezés mellett a Földön 3 milliárd embert fenyeget beltéri légszennyezés, ha otthonukban nyílt égésterű eszközzel fűtenek vagy főznek. A beltéri légszennyező anyagok közé sorolják még a dohányfüstöt és a bútorokból, kárpitokból felszálló vegyületeket, mint az égésgátlók.

Háromféle módon juthatnak szervezetünkbe a légszennyező anyagok: ha a bőrünkre kerülnek, ha lenyeljük vagy ha belélegezzük őket. A tüdőn keresztül ezek a rendkívül kis méretű légszennyező anyagok átjuthatnak a vérkeringésünkbe, amely elviszi a kártékony molekulákat a különféle szerveinkbe és ott felhalmozódhatnak. A légszennyező anyagok az oxidatív stressznek nevezett folyamat révén légzőrendszerünkben szövetelhalást, légúti gyulladást, abnormális immunválaszt válthatnak ki. 

Ezek a vitaminok bizonyítottan hatásosak a káros légszennyező anyagok ellen:

A-vitamin és béta-karotin

Az A-vitaminnak fontos szerepe van egy sor biológiai folyamatban, mint a növekedés, látás, bőrszövetek fejlődése, szaporodás, immunrendszer működése. Számos élelmiszer tartalmazza (pl. zsíros tej, tojás, máj, sárga színű zöldségek). Az A-vitamin és béta-karotin nevű elővitaminja fokozza az immunválaszt, mérsékli a légúti gyulladást, az asztma súlyosságát.

Ajánlott napi mennyiség: 800-3000 mikrogramm (μg)

C-vitamin és E-vitamin

Ezek hiányában gyakrabban tapasztalható asztmás megbetegedés. Ez a két vitamin mérsékelheti az ózon káros hatását. Egyes kutatások szerint az E-vitamin kedvező hatású lehet a tüdőrák ellen.

C-vitamin ajánlott napi mennyiség: maximum 2000 miligramm (mg)
E-vitamin ajánlott napi mennyiség: 300-1000 mg

D-vitamin

Kutatások szerint a D-vitamin hiánya fokozza az asztmás rohamok gyakoriságát és súlyosságát. Továbbá a D-vitamin hiánya okozhatja a légúti simaizomtömeg növekedését, következményes hörgőfal-megvastagodást, csökkent tüdőkapacitást. A megfelelő D-vitamin szint védhet a tüdőrák ellen.

D-vitamin ajánlott napi mennyiség: maximum 100 μg

Kurkumin

A kurkuma, más néven indiai sáfrány a gyömbérfélék családjába tartozó, ázsiai eredetű fűszer- és gyógynövény. Hatóanyaga a kurkumin, amely közvetlen antioxidáns hatása mellett számos antioxidáns enzim aktiválásával fokozza a sejtek oxidatív stressz elleni védekezését. Állatkísérletekben a kurkumin képes volt a tüdő gyulladásos megbetegedéseit mérsékelni. Több tanulmány szerint a kurkumin védőhatást nyújt a DNS-t károsító anyagok ellen: ezek forrása lehet a dízelautók füstje, illetve a féktárcsák, amelyekből minden fékezés során kadmiumtartalmú por kerül az úttestre. A kadmium egy mérgező fém, amely belélegezve tüdőrákot és COPD-t okozhat.

FONTOS: a kurkumin hatással lehet bizonyos gyógyszerekre (például a vérhígítókra), ezért feltétlenül egyeztetni kell szedését a háziorvossal vagy patikussal!

Omega-3

A tengeri halakban vagy a lenmagban megtalálható telítetlen zsírsavak képesek csökkenteni a szervezetben zajló gyulladásokat és gátolják a vérrögképződést. Újabb kutatások kifejezetten a légszennyező anyagok ellen is hatékonynak találták az omega-3 zsírsavakat. Bizonyos mértékig gátolják az immunoglobulin (Ig) E termelést, ezzel mérséklik a légúti gyulladásokat. 

Kolin

Vízben oldódó vitamin, a B-vitaminok közé tartozik. Óvja a sejthártya épségét, részt vesz az idegsejtek közötti kommunikáció fenntartásában. Táplálékaink közül a tőkehús, máj, tojás, baromfi, hal, mogyoró és karfiol tartalmazza. A kolin mérsékelheti az általános allergiás gyulladásokat és kifejezetten a légúti gyulladásokat.

Forrás: Amerikai Nemzeti Egészségügyi Könyvtár (PubMed)

Vitaminok napi ajánlott maximum mennyiség forrás: Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet honlapja

Képek: Pexels

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. A helyieknek dönteniük kellett: ha ez így megy  tovább, elpusztul a tó élővilága és vele a partján élő emberek is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük. A tó viszont haldoklott. 

DW

A 90 százalékban őslakos származású helyiek önkéntes munkával minden egyes nap 300-400 kiló műanyaghulladékot szedtek össze a parton és a tóból. Olyan mértékben kezdett a vízben elszaporodni a cianobaktérium nevű, mérget termelő moszat, hogy a tó vize lassan ihatatlanná vált, és veszélyes volt a vízbe menni. A lakosok tüntetést szerveztek, levelet írtak a kormánynak, hogy segítsen megtisztítani a tavat a műanyaghulladéktól. Ám mivel nem kaptak választ, úgy döntöttek, a maguk kezébe veszik a sorsukat. 

A tó mentén több település található, közülük elsőként San Pedro La Laguna vezetése lépett: elhatározták, hogy ők fognak példát mutatni a többieknek és az egész világnak fenntarthatóságból.

Flickr/West View

A polgármester 2016-ban kihirdette, hogy a településre nem hozhatnak be új műanyagot, és betiltotta a műanyagszatyrok, szívószálak és habosított műanyag ételtárolók (tálcák, poharak) használatát. Ezekből volt ugyanis a legtöbb az összeszedett szemétben. A tiltást megszegőket súlyos bírsággal fenyegették meg: a magánszemélyek 300 qetzal, a vállalkozók 15 ezer qetzal büntetésre számíthattak. (A szegényebb régiókban 1200-1300 quetzal a havi jövedelem.)

A polgármester és csapata házról-házra jártak, és a lakosok meglévő műanyagszatyrait többször használható táskákra cserélték teljesen ingyen. Ezeket a táskákat a közeli Totonicapán népművészei kézzel fonták újrahasznosított műanyagból és gumiból. A polgármester igyekezett a 13 ezer lelket számláló település minden felnőtt lakosát meggyőzni az intézkedés szükségességéről, mert tudta, hogy enélkül nem fog menni.

Atlas Obscura

"Nagyon nehéz volt lemondani a műanyagról, mert annyira megszoktuk. Azóta viszont újra banánlevélbe vagy papírba csomagoljuk az élelmiszert a boltban, a tortillát konyharuhába tesszük, és a fonott kosárban visszük haza a megvásárolt homikat", mondta egy helyi nő a Naturaleza Gurú spanyol nyelvű ökoblognak. Ha megtelik a kosár, a kötényükbe pakolnak, mint nagyanyáik. Visszaléptek a múlt csomagolóanyagaihoz azért, hogy legyen jövőjük.

DW

A polgármester kezdeményezését a guatemalai műanyagipari tanács próbálta megtorpedózni, mondván, a műanyag az emberiség egyik legjobb találmánya, és hogy San Pedrónak inkább a hulladékgyűjtési és -tárolási infrastruktúráját kellene fejlesztenie a tiltás helyett. Akkorra viszont már a helyiek is a vezetőjük mellé álltak, mert felismerték, hogy a műanyagmentes élet az igazi lehetőség arra, hogy megmentsék a tavat.
"Azt mondják, forradalomra van szükség a változáshoz. Csakhogy a forradalomhoz nem fegyverek kellenek, hanem azzal érhetünk el változást, ha mindannyian alapjaiban megváltoztatjuk az életünket", mondta Mauricio Méndez polgármester egy interjúban. 

Flickr/Nery Mejia

A vulkánokkal övezett Atitlán-tó a maja hitvilágban az a hely, ahol a hegyek istenei találkoznak a földiekkel. A tóban állítólag egy elsüllyedt maja szentély is található. Az Atitlán a jelképe lett Guatemalában annak a mozgalomnak, hogy az élővizek kapjanak különleges státust, illetve hogy vége legyen a környezeti rasszizmusnak. Utóbbi alatt azt értik, hogy az őslakosok szerint a guatemalai kormányzat eltérő módon finanszírozza az őslakosok és a fehérek lakta településeket. Az ország mezőgazdaságában nemzetközi cégek vannak jelen, amelyek a természeti forrásokat nem fenntartható módon kezelik, volt már példa egy folyó elterelésére. Az Atitlán-tó természeti csoda és turistaparadicsom, de mivel őslakosok lakta régióban található, kimarad a központi fejlesztésekből -- ez a környezeti rasszizmus.

Flickr/West View

Az elmúlt három évben San Pedro lakosai megtanultak egyszerhasználatos műanyagok nélkül élni. Persze, a tartós műanyag továbbra jelen van az életükben, például az esővízgyűjtő tartályok, az edények és más többször használható használati tárgyak formájában, de az átlagos műanyaghasználatuk 90 százalékkal csökkent. "A sört sem isszuk szívószállal, akkor az üdítőt miért innánk azzal?", tréfálkozott Victor Gonzáles, a helyi tervtanács vezetője.

Flickr/Aurelien&Hilda

A műanyagmentességnek köszönhetően föllendült a turizmus: 40 százalékos emelkedést tapasztaltak alig két éven belül. Természetesen az idelátogatókra is vonatkozik a műanyagtilalom, de ez szemlátomást nem zavar senkit. Sőt: egyre több amerikai és európai telepedik meg a környéken. Méndez és Gonzáles reméli, hogy kezdeményezésükhöz a többi szomszédos település is csatlakozik, így tisztelegve a maja hitvilágban fontos szerepet betöltő Földanya előtt.

Naturaleza Gurú

San Pedro további zöld fejlesztéseket tervez, például szennyvíztisztító telepet, LED-közvilágítást, illetve hogy fejlesszék a hulladékok újrahasznosítását a használati tárgyak és bútorok előállítása során. Remélik, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak a környezetre lesznek jó hatással, hanem a lakosok megélhetésére is. "A te szemeted a mi szerencsénk", foglalta össze Méndez polgármester.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ajánlom figyelmedbe korábbi cikkemet: Van-e élet a műanyag után?

Pedig ott is komoly a légszennyezés. Miután az év elején döbbenetes adatok láttak napvilágot arról, hogy a 2,5 mikrométer (2,5 mikron) átmérőjű, rendkívül apró szemcséjű szállópor (PM) mértéke többszöröse lehet az egészségügyi határértéknek a londoni metró levegőjében, a Financial Times (FT) brit lap munkatársai saját kezükbe vették a műszereket, és több száz mérést készítettek a Londoni belváros alatt húzódó 1-es zóna 75 alagútszakaszában.

Dale Haussner/Flickr

A szakkifejezéssel PM2,5-nek nevezett parányi szemcséjű légszennyezés az egész szervezetre veszélyes, mert a szennyezőanyag darabkák olyan kicsik, hogy a tüdőből átjutnak az erek falán a vérkeringésbe, és így az egész testünkben megállíthatatlanul szétterjednek. Mivel ezek a porszemek jellemzően mérgező anyagokból állnak, ezért borzasztó károkat okoznak, az agyvérzéstől és a demenciától kezdven a vetélésen és szívbetegségen át a tüdő- és másféle daganatokig, de közük lehet a cukorbetegséghez és ahhoz is, ha egy baba túl kis súllyal születik. A légszennyezés minden módon veszélyezteti az egészségünket, mert a vérkeringésen át bármelyik szervünket megtámadhatja.

mystero233/Flickr

Az FT munkatársai átlagosan olyan rossz értékeket mértek, amelyek legalább 10-szeresen meghaladják az Egészségügy Világszervezet (WHO) által megadott határértékeket. Bizonyos helyeken a felszíni légszennyezés 18-20-szorosát mérték. Azért fontos tudni ezeket az adatokat, mert így valamilyen mértékben védekezni kell a légszennyezés ellen: "Naponta használom a Central vonalat, de ha asztmás lennék, elkerülném -- mondta Brynmor Saunders, a januári kutatás vezetője. -- Ha valakinek naponta legalább egy órát kell a londoni metróval közlekednie, megnövekedett egészségügy kockázattal kell számolnia a légszennyezés által okozott legsúlyosabb betegségek tekintetében."

Marc Collins/Flickr

A Financial Times cikkében bemutatják, hogy a londoni tömegközlekedési válallat minden éjjel minteg ezer munkást küldi a metróhálózat takarítására. A leülepedő szállópor legnagyobb része vaspor, amely a fékek és a sínen futó kerekek súrlódásából származik. Sajnos a londoni metró hajdani tervezői még nem gondoltak erre. Az 1863 óta bővülő hálózatról ugyanis az volt az elképzelésük, hogy az alagútban futó szerelvények maguk előtt tolják a levegőt, és így kerül friss levegő a rendszerbe. Nem számoltak azonban a százötven év alatt felhalmozódó porral, mert most a szerelvények ezt a szennyezett levegőt tolják egyik állomásról a másikra. Egyes helyeken a metróalagút fala azbesztet tartalmaz, ami további kockázati tényező.

Minél mélyebben van egy metrószakasz, annál rosszabb a levegő minősége. A 27 méter mélyen futó Northern vonal egyes szakaszain a PM2,5 méretű szállópor mennyisége akár 250 mikrogramm is lehet légköbméterenként, ami 15-ször rosszabb, mint a felszíni utcai levegőminőség. A legmélyebb, 60 méter mélyben lévő Hampstead állomáson a januári vizsgálatban átlag 492  μg/m3 légszennyezést mértek, összehasonlításul a brit fővárosban az utcai átlag 16  μg/m3, ami harmincszoros különbség. 

Jon/Flickr

A WHO ajánlásai szerint éves átlagban a 10 μg/m3, napi szinten a 25 μg/m3 mennyiség az elfogadható maximum. Az FT szerint a besorolás megváltozhat, mert "világszerte légszennyezési krízis tapasztalható a nagyvárosokban, és újra kellene szabályozni a határértékeket", idézték Tedros Adhanom Ghebreyesust, a WHO főigazgatóját. 

Amúgy nemcsak Londonban ilyen rossz a metróhálózat levegőminősége. Torontótól New York-on át Szöulig több kutatás eredményezett hasonló szennyezettségi adatokat. Szöulban nemrég 277 metróállomáson 800 légszennyezettségi mérőszondát helyeztek ki, hogy folyamatosan képet kapjanak a levegőminőségről.

A Financial Times beszédes ábrákkal illusztrált cikke ide kattintva tekinthető meg.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Október 1-én az Idősek Világnapja van, és adódik az összehasonlítás: mai szemmel nézve mennyire környezetkímélő volt felmenőink életmódja. Nyilván őket sokszor a szükség vezérelte, illetve még nem álltak rendelkezésükre a mai élet kiegészítő eszközei. Ettől függetlenül sok olyan elem van az ő átlagos életmódjukban, amit visszaemelhetnénk a mi hétköznapjainkba. 

Pixabay

1. Mindent addig használtak, amíg működött, és ha elromlott, először próbálták megjavíttatni, csak utána dobták ki. De még akkor is gyakran kerestek valakit, aki hasznosítani tudta az adott tárgyat. A mai tárgyakat persze nem minden esetben lehet sokáig használni, mert például a tervezett elavulás miatt egyszercsak leállnak. Vagy éppen úgy vannak összeszerelve, hogy nem lehet szétszerelni őket. Vagy olyan gyenge anyagból vannak, hogy idő előtt tönkremennek. Vagy nem lehet hozzájuk alkatrészt kapni. Az ilyen problémák kiküszöbölésére számos szakmai és uniós irányelv született az elmúlt években, vagyis hogy a gyártóknak a teljes életciklust (alapanyagtól a hulladék-újrahasznosításig) figyelembe véve kell termékeket tervezniük, gyártaniuk és forgalmazniuk. Ez azonban gyakran még csak irányelv.

2. Ha már tárgyaknál tartunk: dédszüleink még nem vásároltak állandóan. A szomszéd lány pénteken más pólóban jött haza, mint amiben reggel elment. "Hát beleizzadtam, ezért ebédszünetben vettem egy másikat", válaszolta anyukája kérdésére.
Egy póló alapanyagának, a gyapotnak a megtermelése rendkívül környezetterhelő (víz, növényvédőszer, élőmunka), utána a pólót valamelyik fejlődő országban éhbérért varratják, aztán hajóval Európába szállítják, csomagolják, reklámozzák, forgalmazzák. Nemzetközi viszonylatban az olajipar után a divatipar a második legszennyezőbb iparág.
A nagymamáink csak akkor vettek valamit, ha konkrétan szükség volt rá vagy le kellett cserélni valamit. Ha cipőt vagy ruhát vásároltak, az volt a fő szempont, hogy minél tartósabb legyen és minél több meglévő holmival lehessen felvenni. 
Odahaza átöltöztek mackóba vagy felvettek egy kötényt, otthonkát az "utcai" ruha fölé, hogy védjék azt (nem azt mondom, hogy járjunk otthonkában, hanem hogy kíméljük a drága ruhákat). A család téli-nyári ruhatára befért egyetlen szekrénybe. De az is igaz, hogy nem pusztán a külsőségekről szólt akkoriban minden, mint ma.

3. Régen nem volt illő az utcán enni. Ha a gyerek megéhezett a játszótéren, akkor kibírta hazáig, nem tömték non-stop bio kölesgolyóval. Ma már elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ne ugorjunk be valahová, amikor úgy tartja kedvünk. Még akkor is, ha odahaza a hűtő tele van finom falatokkal. A régi időkben még nem végezte kukában semmilyen étel: "kenyeret kidobni vétek", mondták, és a hívők számára Krisztus testét jelképezte, ezért karcoltak a késsel keresztet a kenyér aljára, mielőtt megszegték volna. A munkahelyre otthonról vitték az ételt (elmosogatható, újrahasznosítható edényben), akár főtt maradékot, akár szendvicset. Így nemcsak olcsóbb volt, hanem hulladék sem képződött. 

4. Egészen nagyszüleink generációjáig az emberek jóformán kizárólag helyi- és idényterményeket ettek. Persze, néha lehetett kapni import gyümölcsöt vagy más különlegességet, de a családi menü megtervezésekor a legegyszerűbb lehetőségeket és adottságokat vették figyelembe. Amit lehetett, maguk termeltek, még ha csak egy kis leveszöldségről volt is szó. Ma olcsóbb a kanadai tarkabab és a lengyel krumpli, mint a magyar. És nem gondolkodik senki azon, hogy mekkora környezetterhelést jelent ideszállítani a világ más országaiból azt a sok friss zöldséget, gyümölcsöt hűtött kamionnal vagy repülőgéppel. Pedig ha megtennénk, biztos csökkenne az áruszállításból adódó légszennyezés, amely miatt Magyarországon is évente 16 ezren halnak meg idő előtt. 

5. Az ételek mellett az italaik is egyszerűbbek és környezettudatosabbak voltak: ha szomjasak voltak, csap- vagy kútvizet ittak, esetleg házi készítésű szörppel. Magyarország abba az 5 országba tartozik, amelyik a legtöbb palackozott ásványvizet fogyasztja az Európai Unióban (a többi: Olaszország, Németország, Belgium, Spanyolország). A PET-palack egyetlen használat után szemétté válik. A cukros üdítők hízlalnak, a light üdítők megbolondítják az inzulintermelést: nyelvünk édeset érzékel, jelet küld az agyba, amelyik utasítja az emésztőrendszert a várható cukor feldolgozására -- aztán nem érkezik a gyomorba cukor, és ettől felborul a rendszer. Magyarországon a csapvíz a legtöbb településen jó minőségű, de ha mégsem, akkor vízszűrős kancsóval tökéletes mentes vizet tudunk készíteni. 

6. Nagyszüleink korában nem a tévé, a számítógép, az okostelefon volt a szórakozás forrása, hanem a társaságban végzett tevékenységek, például kártyázás, sakkozás, gombfocizás. Játék közben nálunk sokkal jobban megismerték egymás jó és rossz tulajdonságait, előkerültek a napi problémák, próbálták elsimítani a feszültségeket. Ráadásul ezek a játékok nem árammal működnek, azaz maximálisan energiatakarékosak.

7. A régiek mindenhová gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel mentek. Igen, mondhatjuk, hogy azért, mert nem volt autójuk, ám ez részigazság. Teljesen oké a hétvégi nagybevásárlásra kocsival menni, de hogy Budapesten bármelyik dugóban araszolva azt lehet látni, hogy egy autóban átlagosan egy ember ül, azon el kéne gondolkodnunk.

Hiver’t-Klokner Zsuzsanna szerk.

Friss hír, hogy Magyarországon már 2019-től szigoríthatja az Innovációs és Technológiai Minisztérium a műanyag zacskók és egyszer használatos műanyag eszközök használatát, és 2021-től a műanyag zacskókat teljesen betilthatják.

India legnagyobb városában, a 18,4 millió lakosú Mumbaiban alig pár hónapja, 2018 júniusában megtiltották a nejlonszatyrok és egyszer használatos műanyag eszközök használatát. A rendeletet követő óriási káosz jól mutatja, hogy milyen alapvető lett a modern társadalom életvitelében az egyszer használatos műanyag. Vajon mi is ilyen káoszra számíthatunk 3 év múlva?

Adamseo25

A környezetbarát csomagolóanyagokra való áttéréssel már többször próbálkozott a helyi vezetés, azonban az érintett vállalatok képviselői még a tárgyalásokon sem jelentek meg, nemhogy belementek volna valamilyen önkorlátozásba. Így aztán a kormányzat bekeményített, és a világ egyik legszigorúbb törvényével alig 3 hónapos bevezetési idővel megtiltották Mumbaiban az eldobhatós műanyag zacskók, tányérok, evőeszkötök, szívószálak és kis italospalackok gyártását, forgalmazását és használatát. A kereskedelemben használt műanyag és styrofoam csomagolóanyagokra is új szabályozást alkottak. Ha valaki megszegi a szabályt, akár 96 ezer forintnak megfelelő pénzbírsággal és három hónapig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

A tiltás első hetét dráma és zűrzavar uralta, számolt be az amerikai Yale Egyetem Environment360 nevű online lapjában Vaisnavi Csandrasekar helyi riporter. Egyrészt azért, mert több mint 300 műanyagipari cég zárt be, ezrek veszítették el így a munkájukat. Az elviteles éttermeknek váltaniuk kellett az egyszerhasználatos alutálcákra. A helyi lakosok még a szemetüket sem merték műanyagszatyorban betenni a kukába.

A műanyagipari cégek, a tejüzemek, a kiskereskedőktől kezdve az olyan gigászokig, mint a Pepsi, a Coca-Cola és az e-kereskedő Amazon kérvényeket nyújtottak be a szabályozás enyhítéséért. Egy hét totális tiltás után a kormány belement: a kiskereskedőket felmentette a teljes műanyagtilalom alól, a nagy cégeknek pedig több időt adott megoldások kidolgozására. Így is tiltott maradt a vékony nejlonszatyor, az elviteles ételcsomagolás, a műanyag tányérok, valamint a styrofoam tányérok és poharak.

"Mintha visszautaztunk volna az időben", panaszkodott az újságírónak egy helyi lakos a Matunga-piacon, amikor a zöldséges papírzacskóban nyújtotta át neki a vásárolt dolgokat. Az emberek vászonszatyrokkal felszerelkezve nézegetik a terményeket, sehol egy nejlonzacskó. 

A szakértők szerint igenis a fogyasztóknál és a kereskedőknél kell kezdeni az egyszer használatos műanyag eszközök betiltását, mivel tőlük származik a műanyaghulladék túlnyomó része. Ugyanakkor jelen esetben a legnagyobb teher is rájuk hárul, ugyanis nincs elérhetőés megfizethető alternatíva a műanyag eszközökre. 

Széles körű innovációra és vállalkozói kedvre volna szükség az alternatívák (lebomló anyagok, biopolimerek, mint a cellulóz) kidolgozásához és elterjesztéséhez. Csakhogy Indiában kisiparosok űzik a műanyagipart, akik nem tudnak változatatni a technológiájukon. Mumbai ételkereskedői is panaszkodnak, hogy a műanyagot nem tudják olcsó és higiénikus csomagolóeszközzel kiváltani.

A kormányzat ezért próbál tanulni az elmúlt hónapok tapasztalataiból, és engedélyezték vastagabb, újrahasznosítható műanyag zacskók használatát a szemestermények forgalmazásához, illetve visszaváltják az üvegeket és tejespalackokat. A tetrapak italosdobozokat a gyártóiknak kell letét ellenében visszagyűjteniük és újrahasznosítaniuk. 

DNAIndia

Indiában egyébként a rag-pickereknek nevezett műanyaghulladék-gyűjtőknek köszönhetően meglepően hatékony a szelektív hulladékgyűjtés. De ők csak a nehezebb, ezért nyereségesebb műanyagokat szedegetik ki a hulladékhegyekből, mert a könnyűből túl sokat kellene begyűjteni. Ám pont a könnyű, vékony műanyagok (zacskók, szívószálak, fülpiszkálók, italcsomagolás) szennyezik leginkább a környezetet, mert gyorsabban szétesnek mikroszemcsékké, ami bekerül a táplálékláncba.

A Matunga-piac eladói szkeptikusak a műanyagtilalom tartósságát illetően, mivel az év végén választási kampányidőszak kezdődik. Addig is újságpapírba tekerik a zöldségeket, és visszaváltható nejlonzacskóba a gabonaféléket. A háziasszonyok meg mérgelődhetnek, hogy ha nem hoznak magukkal elég vászonszatyrot, akkor kevesebb árut tudnak csak megvenni a kelleténél.

KIEGÉSZÍTÉS:
Sokan kérdezik, hogy melyik a legzöldebb szatyor? Nos, egy újabb, ezúttal dán kutatás mutatta ki, hogy a teljes életciklus elemzés alapján pont nem a zöldnek vélt vászonszatyor, mert az pamutból van, márpedig a gyapottermesztéshez rengeteg értékes vízre, termőföldre és munkaerőre van szükség, továbbá túl sok műtrágyát használnak fel közben. Gyakorlatilag a legjobb választás a többször használható, jól tisztítható erős műanyag szatyor. Csak legyen nálunk pont akkor is, amikor valamit vásárolni szeretnénk!

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.