Kedvenc, márkás ruhadarabjaink többsége mérgező anyagokat hagy maga után, amelyek a gyártósoroktól egészen a ruhaboltokig vezetnek. A vegyszeres eljárásokon keresztülment textília közvetlenül érintkezik testünk legintimebb részeivel. A textilipar az ismert vegyszerek közül a legveszélyesebb vegyszereket használja. Ezek a kemikáliák a nedves közegű gyártási folyamat és textilfestés során hatalmas mértékben szennyezik a Föld vizeit.

A Greenpeace kampánya a textilipar és a divatcégek működése során keletkezett mérgező anyagok és környezetszennyezési folyamatok felfedésére reagál, és a terhelés okozta vegyszermentesítésre törekszik. A kampány kezdetéig a vásárlók, sőt több esetben még a divatcégek sem ismerték a gyártási folyamat során felhasznált anyagokat és környezeti hatásaikat. Az esetek többségében még most sem lehet tudni, hogy milyen veszélyes vagy mérgező anyagokat használnak.

A négy évvel ezelőtt indított "Detoxkifutó" lényege, hogy a kampányhoz kapcsolódó cégek az átláthatóság és nyilvánosság biztosításával nyilvánossá tegyék a textilipari termékek gyártásához kapcsolódó információkat, a beszállítóik okozta környezetterhelés mértékét. A kampány fő célja, hogy a divatcégek 2020-ra kötelezzék el magukat a zéró veszélyesanyag-kibocsátás mellett. A detoxkifutó lehetővé teszi, hogy a kampányban részt vevő textilipari- és divatcégek, ügyfeleik és a beszállítóik világos ipari előírások szerint működhessenek együtt és nyíltan, együtt dolgozhassanak a közös cél érdekében.

Az elmúlt négy évben a Detoxkifutóhoz a globális ruha- és cipőipar körülbelül 10%-a csatlakozott, olyan jól ismert márkacégek, mint a Puma, Mango, Adidas vagy a Nike. A kampányban jelenleg 18 tartozik a "méregtelenítők" (detox leaders) csoportjába, akik meghatározott kötelezettségeket, hiteles, betartható határidőket, konkrét tevékenységeket vállaltak az elköteleződés jegyében.

A "zöldre festők" azok, akik csatlakoztak a kampányhoz, és egyelőre elmulasztották ugyan a konkrét cselekvéseket, de hajlékonyságot mutatnak a kampányban való részvételre.

A harmadik csoport a "detoxvesztesek" (detox losers), akik nem hajlandók elköteleződést vállalni sem a mérgező nyomvonal feltárására, sem az egyéni felelősségvállalásra.

A Detoxkifutóban különböző kritériumok alapján értékelik az elköteleződött cégeket, például, hogy milyen hatékonyan dolgoznak azon, hogy kivonják az ismert veszélyes, hormonkárosító vegyszereket (APEO, ftalátok, PFC) a termékeikből és a gyártási folyamatokból vagy milyen mértékben tudják biztosítani a gyártási folyamatuk átláthatóságát? Az értékelés során szigorúan veszik a vállalt kötelezettségek hitelességét, illetve meghatározott racionális mértékét.

A nyilvánossá tett idei detoxrangsorból 16 divatcég már elkezdte kivonni a legelterjedtebb vegyszereket termékeiből. Ezek a cégek, mint az Adidas, a Benetton, az Esprit, a Mango és a Puma a beszállítóik szennyezési adatait is elkezdték nyilvánossá tenni egy független online felületen. Mindez hatalmas áttörést jelent a „Méregtelenítők” részéről. A Zara érdekeltségű Inditex, a Puma és a Valentino az idén zárkóztak fel a méregtelenítők csoportjába.

A Nike viszont visszaesett a "zöldre festők" kategóriájába, mert nem sikerült teljesítenie a vállalásait.

A kampány hatékonysága olyan esetekben válik igazán láthatóvá, amikor majd a nagy textilipari hatalmak, mint Kína, megalapozott szabályozás rendszert tudnak kidolgozni és megvalósítani a vegyszerkezelés szabályozásban, és biztosítani tudják a gyártás átláthatóságát a vásárlók számára is, akik lekövethetik egy-egy termék "történetét". A tömeges nagyvállalati akció hatására Kínában és az egyéb gyártó országokban is szabálymódosítási hullám indult el. Kínában az említett káros szerek (nonilfenolok, ftalátok, PFC-k) szabályozása már helyet is kapott a vegyi anyagok környezeti veszélyeinek megelőzésére és felügyeletére megalkotott tervben.

Nejlonzacskómentes napot szervez július 3-án a nemzetközi Global Alliance for Incinerator Alternatives. Magyarországon a hazai tagszervezet, a Humusz Szövetség és partnerei hívják fel a figyelmet a környezettudatos életmód elemi szintű követelményére. A zöld szervezet mindenkit táskakészítésre biztat: ez a Reszütyő pályázat.

Átlagosan egy zacskót körülbelül huszonöt percig használunk, ám miután kidobjuk, 300-400 évig szennyezi környezetünket. A nejlonzacskók kis súlyuk és méretük miatt sok esetben be sem kerülnek a hulladékgazdálkodás rendszerébe, és így a természetes élőhelyeket szennyezik. A lerakóra kerülők is gondot okozhatnak, hiszen a szél könnyedén felkapja, és a környéken szétszórja a cafatokat. Az óceánok műanyagos szennyezése is elképesztő méreteket ölt, kutatók már „műanyaglevesről” és szemétszigetekről beszélnek.

2007-ben Magyarországon naponta 1,3 millió darab zacskót bocsátottak piacra. Annak hatására, hogy a műanyag bevásárlótáska környezetvédelmi termékdíj tétele jelentősen megnőtt (1800 forintot fizetnek minden kilója után az erre kötelezett gazdálkodók, ami természetesen a fogyasztói árakra való áthárítással történik), visszaesett a nejlonzacskók forgalma. A mostani bevallások szerint 1700 tonna körüli a műanyagzacskók éves forgalma, többek között azért, mert egy része a feketepiacra tevődött át, amiről nincs statisztika.

Miből van?

A műanyagzacskók mesterségesen létrehozott hosszú, nagy rugalmasságú, ugyanakkor terhelhető polietilén (PE), azaz szénhidrogénláncokból állnak. A nálunk boltban kapható zacskók jellemzően LDPE-ből készülnek. A legfőbb probléma, hogy a műanyagzacskók ugyanabból a nem megújuló erőforrásból: kőolajból származnak.

Kitekintő

Jelenleg havonta körülbelül 38 milliárd szatyor kerül forgalomba szerte a világon, és percenként egymillió nejlonzacskót használnak az emberek. Egy átlagos európai ötszáz nejlonszatyrot használ el egy év alatt.
Vannak olyan országok, amelyek határozott megoldások mellett döntenek: például Olaszországban, Franciaországban, Ruandában és Bangladesben radikálisan visszaszorították az eldobható műanyagszatyrok árusítását, helyette a lebomló zacskók forgalmazását támogatják. Los Angelesben teljesen betiltották az élelmiszerboltokban kapható ingyenes zacskókat, ugyanis évente kétmillió dollárba került a városnak, hogy eltakarítsák a nejlonszemetet az utcákról.

Másutt az adóztatással próbálják visszaszorítani a zacskók mennyiségét. Adó kivetésével csökkenthető a fogyasztás mennyisége és a befolyó pénzt a hulladék ártalmatlanítására tudják fordítani az országok. Írországban a fogyasztókat, Dániában a kiskereskedőket, míg Finnországban és Svájcban a nagykereskedőket adóztatják meg. Ausztráliában és Belgiumban a kormány és a nagykereskedők között született megállapodások segítségével igyekeznek a nejlonzacskók mennyiségét csökkenteni.

Széteső zacskók

Manapság egyre több üzletlánc a környezettudatosság jegyében „lebomló” zacskókat forgalmaz. A biológiai úton lebomló fóliákból készült zacskók szinte teljesen leváltották a nem lebomlókat. Ám még mindig kérdéses, hogy a lebomlóként árult zacskókat ténylegesen átalakítják-e a mikroorganizmusok és enzimjeik. A kukoricakeményítőből vagy tejsavból fermentálással előállított polilaktid (PLA) természetes polimerek, amelyek a komposztálás során elbomlanak

Ezzel szemben a piacon szinte csak az ún. "oxo-biodegradációs úton lebomló" műanyagzacskót találjuk, ami nagyon távol áll a természetestől. A „környezetbarát termék” minősítést megkapta, ennek ellenére a bomlása nem természetes, mert bomlást megindító anyagot tartalmaz, tehát nem a komposztálásra jellemző mikrobiológiai folyamatok okozzák a szétesést. Másik probléma, hogy az így előállított PE tasakok ugyanúgy felemésztik a természetes erőforrásokat. A természetes alapanyagokból készülőkkel pedig az a gond, hogy miattuk a földekről kiszorulhatnak az élelmezést szolgáló növények.

Mindezekből az következik, hogy a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a problémára, ha viszünk magunkkal táskát a bevásárláshoz. Ezzel a rendkívül egyszerű módszerrel környezetünket megkíméljük a felesleges szennyezéstől, és sokkal divatosabb az  egyedi táska, mint az áruházak önreklámozó nejlonszatyrai.

Tisztítja a környezetet, modern művészeti ág, mégis bünteti a hatóság – mi az? Hát a negatív (angolul reverse) graffiti  néven ismert street art irányzat.

Képviselői nem más utcaművészek alkotásait vagy a tagelők firkáit veszik „festővászonnak”, hanem a nagyvárosi forgalom és környezetszennyezés miatt beszürkült falfelületeket célozzák meg. És nem festékkel dolgoznak, hanem vizes tisztítással alakítják ki a kívánt képet. Egyesek szerint igazán kreatív, elgondolkodtató és környezetbarát az ötlet, mások ugyanúgy büntetnék, mint a hagyományos graffitiseket.

Az irányzat előfutárának sokan Kim Abelest tekintik, aki 1981-ben kezdett foglalkozni a szmogszennyezés művészetté formálásával. Kivágott stencileket helyezett fel a műterme tetejére, és a leülepedő szmog rajzolta ki az "égbolt láblenyomatát". A Smog Collectors a láthatatlan levegőszennyezésre hívja fel a figyelmet művészi módon.

A negatív graffiti egyik neves képviselője a brit Paul Curtis, aki Moose néven jó tíz éve tisztogatja az utcákat, és nem csak az Egyesült Királyságban. Egy amerikai reklámügynökség felkérésére egy tisztítószer népszerűsítésére San Franciscóban készített őshonos növényfajokat ábrázoló stencileket, majd a mintákat „felpucolta” egy autóút zajcsökkentő betonfalára. (Egyes kritikusok szerint eladta magát az ügynökségnek, még akkor is, ha a használt tisztítószer növényi alapú, környezetbarátnak hirdetett termék.)

Moose részese volt a Hastings Moth Project elnevezésű kezdeményezésnek is, amely a történelmi nevezetességnek számító város művészeti újjászületését volt hivatott szimbolizálni. A városvezetés engedélyt adott, hogy az üres falfelületekre ideiglenesen street art alkotások kerülhessenek. Moose hét helyszínre geometrikus formákból kialakított lepkemotívumokat tervezett a falakra, amelyeket az e tájon honos lepkefajok inspiráltak. „A negatív graffiti integrálja a környezetbe a képet, nem pedig elkülöníti attól”, fogalmazta meg egy szakértő.

Scott Wade (a Dirty Car Art alapítója)a piszkos szélvédőket emelte művészi szintre. A köznapi „moss le” felirat helyett fantasztikus képeket alkot, műalkotásai azonban valóban a pillanatnak szólnak, hiszen az első eső elmossa őket.

Mivel Scott egy kőzúzalékkal borított út mellett lakik, autóját állandóan belepi a finom fehér por, amelyet ujjával, ecsettel vagy más eszközzel „töröl” képpé.

Egyik híres alkotása Einstein portréja („Hátha értékelné ezt a fajta relativitást”, mondta Scott), de Mona Lisát is párosította már Van Gogh-gal, és Vermeer gyöngyfülbevalós lánya után Ronaldo robbant be az autóüvegre. Galériájában még számtalan pillanatképet meg lehet csodálni.

A negatív graffitisek közül talán a brazil Alexandre Orion törte a legtöbb borsot a hatóságok orra alá. Azok számára kíván üzenni környezettudatos témájú falképeivel, akik máskülönben nem volnának hajlandóak meghallgatni őt. Sao Paulóban egy közlekedési alagút falára tisztított koponyáival arra hívta fel az autóvezetők figyelmét, mit művel egészségünkkel a járművek károsanyag-kibocsátása.

A hatóságok - hogy eltüntessék a provokatív képet – először tisztára mosatták az Orion által átalakított falfelületet. Amikor a művész a szemközti falra is felrajzolta a koponyákat, azt is végig lesikáltatták. A macska-egér harc végén a városvezetés elrendelte, hogy Sao Paulo minden alagútjában tisztítsák meg a falakat a szennyeződésektől – nem igazán voltak fogékonyak az iróniára.

A legfrissebb kezdeményezés a Kickstarter adománygyűjtő oldalon nemrég megjelent Greene Street NYCcsoport, akik 15 ezer dollárt kértek tervük megvalósításához. A Global Clean Art Movement (Globális Tiszta Művészet Mozgalom) irányzathoz csatlakozva egy három elemből álló negatív graffiti projektet szándékoznak alkotni „valamikor május folyamán” a New York-i West Houston Streeten. A tervezett kép a kőolajfüggőség károsságát, a vízbázisok jelentőségét és a szén-dioxid-lábnyom csökkentését hangsúlyozza. A szükséges pénzt alig négy hét alatt összedobták az érdeklődők.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A méreg hatékonyságát ellenőrizendő telepítettek egy japán szigetre nyulakat. Mára elszaporodtak, és valósággal zaklatják a turistákat.

Okunosima szigete alig négy kilométer átmérőjű, de más ok miatt nem szerepelt sokáig a japán térképeken: 1929 és 1944 között ugyanis a japán hadsereg vegyifegyver-üzeme működött itt. Hatezer tonna gyilkos hatású ideggázt állítottak elő, amelynek zömét Kínában vetették be. Mély titok övezte a létesítményt, hogy még az itt dolgozó munkások sem beszélhettek róla senkinek.

Az üzem bezárása után létrehoztak ugyan egy háborús múzeumot, de a hatóságok nem különösebben törődtek a sziget környezeti mentesítésével. A japán környezetvédelmi minisztérium 2005-ös felmérése szerint a talajvízben 49-szer több arzén van a megengedettnél. A helyiek szerint a szigeten tizenegy olyan terület van, ahová máig tilos a belépés. Mindez azonban nem tántorítja el a turistákat, akik özönlenek ide azóta, hogy az interneten terjedni kezdtek a „nyulas” videók.

Egyesek úgy mesélik, a laboratóriumban élő nyulakat engedték szabadon a háború után, mások szerint iskolás gyerekek hoztak nyolc nyulat ide 1971-ben. Akárhogy is, a nyulak végezték azt a dolgukat, amihez a legjobban értenek, s ragadozók híján mára mintegy háromszázra nőtt a számuk. Noha vadon élnek, hozzászoktak a turistákhoz, és ki is használják a két lábon járó répabüféket - mint a videón is látható.

Elkészült az egykori gyulai hulladéklerakó rekultivációja. A város szemetét ötven éven át az egyik külterületi részre szállították, majd a 2000-es évek elején a lerakó bezárt. A rekultiváció azóta megoldásra várt. 2005-ben terveztették meg a projektet, majd 2010-ben megkezdődtek a munkálatok.

Ilyen volt előtte a lerakó (Geohidroterv Kft./Gyulai Hírlap)

A rekultiváció során a meglévő hulladékot dombokba tömörítették, rézsűt alakítottak ki. Ezt követően szintetikus agyagréteget terítettek a területre 105 ezer négyzetméteren, így akadályozva meg, hogy a csapadékvíz bejusson a hulladéktestbe. Erre humuszréteg került, majd befüvesítették. A létesítményt véderdővel vették körül, és kétezer facsemetét ültettek ki az elmúlt hónapokban.

A létesítményben meg kellett oldani a gázelvezetést, így egy gyűjtőcsöves gázgyűjtő-rendszert alakítottak ki, huszonhat biogázkúttal, amelyek kivezetik a rendszerből egy biofilteren keresztül a felgyülemlett és megtisztított gázt. A projekt során három talajvíz monitoring kutat is építeni kellett a szennyezettség nyomon követésére. A környező ingatlanok tulajdonlapjára ugyanis fel kellett vezetni a szennyezettség mértékét, és ez nem nőhet. A beruházás egy év alatt fejeződött be, és mintegy 430 millió forintba került, kizárólag pályázati pénzből.

Forrás: MTI

A jövőben a kifogott műanyaghulladékért is pénzt kaphatnak az uniós halászok. Hivatalos becslések szerint az uniós felségvizeken kifogott halmennyiség felét visszadobják a halászok a drágább fogás reményében, és attól tartva, hogy túllépik a kvótájukat. A River Cottage tévésorozat népszerű szakácsa sikeres aláírásgyűjtést indított a gyakorlat ellen.

A mediterrán vizeken tesztelik az elgondolást, amely szerint az engedélyezett halmennyiséget elért halászok a szezon végéig műanyaghulladékot gyűjthetnének a tengerből. Ezáltal nem csökkenne számottevően a jövedelmük, ami véget vethet annak a gyakorlatnak, hogy a túl fiatal, méreten aluli, nem engedélyezett vagy csak olcsón értékesíthető halat visszadobják a tengerbe azért, hogy értékesebb fogásra használják el rendelkezésükre álló halászati kvótát. A műanyagos ötletet az Európai Unió halászati biztosa, a görög Maria Damanaki kezdeményezésére próbálják ki május folyamán.

A holland Willem van der Zvan vonóhálós halászhajó Nyugat-Afrika partjainál

A természetvédők becslése szerint a halak 90 százaléka nem éli túl a kihalászást, ami pusztán az Északi-tengeri vizeken évi egymillió tonna hal, köztük temérdek ivadék pusztulásával jár, írta a Guardian. A műanyaghalászattal talán visszafordítható a partmenti vizekben máris tapasztalható nagymértékű halritkulás, amelyet a Greenpeace szerint a vonóhálós halászat okoz.

„A józan ész is azt diktálja, hogy amit egyszer kifogtak, az kerüljön a piacra. A kihalászás miatt így is, úgy is elpusztul, értelmetlen visszadobni a tengerbe [a méreten aluli példányokat]” - tette hozzá a biztos. A műanyaggyűjtésben részt vevő halászok javadalmazását eleinte uniós forrásból fedeznék, de remélhetőleg idővel önfenntartó újrahasznosítási ágazattá növi ki magát.

A visszadobás ellen elsőként a brit River Cottage tévésorozatból ismert szakács Hugh Fearnley-Whittingstall tiltakozott. Fish Fight néven http://www.fishfight.net/ aláírásgyűjtő internetes oldalt indított, ahol eddig közel 675 ezren csatlakoztak a népszerű gasztronómiai műsorvezetőhöz. Támogatói között Károly herceg, Richard Branson milliárdos és Stephen Fry színész is szerepel.

Maria Damanaki május 13-án hívta megbeszélésre az uniós minisztereket a fenntartható halászat érdekében, és a részletek kidolgozása mellett két év türelmi időt adna a tilalom életbe léptetésére. A megélhetésüket féltő halászok nyomására azonban számos ország képviselői máris ellenzik a műanyaghalászati kezdeményezést. Azzal az alternatívával álltak elő, hogy inkább növelni kellene a kvótákat – ez viszont csak a túlhalászást fokozná, hangoztatja a Greenpeace.

HKZS

Zsinórban ötödik éve a kanadai Vancouver végzett az Economist Intelligence Unit (EIU) legélhetőbb városokat tartalmazó világrangsorának élén. A pekingi szmog viszont kiakasztotta a mutatókat.

A Kanada nyugati partján, az Egyesült Államok közelében fekvő 578 ezres - elővárosokkal együtt 2,1 milliós - város 2007 óta minden évben a lista élén végez. A rangsort több mint 30 tényező - egyebek közt a biztonság, az egészségügy, a kultúra, a környezet, az oktatás és az infrastruktúra - értékelésével, majd ezek súlyozásával állítják össze a londoni székhelyű Economist-csoporthoz tartozó kutató- és tanácsadócég szakemberei. A tízes élbolyban főleg ausztrál és kanadai városok végeztek: a dobogós helyeket Melbourne és Bécs szerezte meg, a további helyezések sorrendben: Toronto, Calgary, Helsinki, Sydney, Perth, Adelaide és Auckland. A világ 140 városát értékelő lista élén nem sok változás volt az elmúlt évekhez képest.

Vancouver

"A fejlett országok közepes nagyságú, viszonylag alacsony népsűrűségű városai általában jó pontszámokat érnek el, mivel rendelkeznek az összes kulturális és infrastrukturális előnnyel, ugyanakkor kevesebb problémájuk adódik a bűnözésből és a zsúfoltságból" - magyarázta Jon Copestake, a jelentés szerkesztője közleményében. Az EIU szerint az Egyesült Államokban a legélhetőbb város Pittsburgh (29. hely); Los Angeles három helyet lépett előre tavalyhoz képest a 44. helyre, New York változatlanul az 56. lett. London egy helyet javítva 53.-ként végzett, Párizs a 16. lett. A legjobb ázsiai városnak a japán Oszakát választották (12. hely), Tokió a 18., Hongkong a 31., Peking a 72. helyet szerezte meg.

A rangsor végén a zimbabwei Harare, a bangladesi Dakka, a pápua új-guineai Port Moresby, a nigériai Lagos, az algériai Algír, a pakisztáni Karacsi, a kameruni Douala, Teherán, a szenegáli Dakar és a Srí Lanka-i Colombo végeztek. A sereghajtók között sem volt jelentős változás a tavalyi sorrendhez képest. A regionális rangsorban Nyugat-Európa kissé megelőzte Észak-Amerikát: a 0-tól 100-ig terjedő skálán előbbi 92, utóbbi 91,3 pontot kapott. Kelet-Európa 72,1, Ázsia 71,8, Latin-Amerika 69,4, a Közel-Kelet és Észak-Afrika 64,1, a szubszaharai Afrika 51,1 pontot ért el, a világátlag 76 pont volt.

A kínai fővárost ellepő sűrű szmog a mérhető határon felül van – közölte az Egyesült Államok pekingi nagykövetsége. A Pekingi Környezetvédelmi Iroda egyik munkatársa kijelentette, hogy az idősek és a gyerekek számára tanácsos otthon maradni. Az amerikai diplomáciai képviselet mérése szerint a légszennyezettség mértéke rendkívül veszélyes, és a mérési skála legrosszabb értékét is felülmúlja. A Környezetvédelmi Iroda ugyanakkor azt közölte, hogy ötös szintű a város levegőjének szennyezettsége – ez a legrosszabb a kínai mérési listán.

pekingi szmog

A pekingi levegő minőségének romlását nem csak a gépjárművek és az erőművek által a légkörbe juttatott szilárd szennyező anyagok okozzák, hanem a meleg, és a napok óta tartó szélcsend. A meteorológiai szolgálat szerint a szmog miatt alig 200 méterre csökkent a látótávolság Pekingben.

A levegő minősége leghamarabb csütörtökön javulhat számottevően, amikor a feltámadó északi szél az előrejelzés szerint kisöpri a szmogot. A kínai fővárost januárban szinte végig kék ég és jó levegő jellemezte, a tartósan erős szél miatt nem érvényesült a szénerőművek és a 4,8 millió autó légszennyező hatása – írja az AFP.

Forrás: greenfo