A világ egyik legnagyobb ital- és ételgyártó cége, a PepsiCo 2010 óta a környezetvédelemre is nagy erőkkel fókuszál. Persze nem csak a Pepsi teszi ezt, a multinacionális nagyvállalatok körében az utóbbi években lassan presztizskérdéssé váltak a zöld újítások. A fő motiváció elsősorban persze az egymással való rivalizálás, de a Föld szempontjából ez semmit sem von le a környezetbarát megoldások értékéből.

A Pepsi most úgy néz ki, elsőként jön ki a teljesen megújuló, száz százalékban növényi eredetű alapanyagokból készülő műanyagpalackkal. A tradícionális, és mostanra a világon mindenütt nagyon elterjedt és rengeteg gondot okozó PET-palackokkal ellentétben ennek előállítása nagyságrendekkel kisebb CO2-lábnyomot eredményez, ráadásul persze újrahasznosítható is.

A zöld palackot biológiai alapú nyersanyagokból készítik: a fő alkotóelemei kukoricahéj, köles és fenyőtoboz. Hamarosan a cég saját élelmiszer üzletágának melléktermékeit is felhasználják majd, így például a krumplihéjat, narancshéjat, vagy a zabhüvelyt is. A flakon tehát teljes mértékben növényi alapú, megújuló alapanyagokból készül, újrahasznosítható, és a megszólalásig hasonlít a petróleumból gyártott PET-palackokra. Kinézetre, tapintásra és funkcióit tekintve tökéletesen megegyezik a régi, környezetszennyező flakonokkal. A Pepsinél azt ígérik, az új környezetkímélő palackkal kereskedelmi forgalomban 2012-től találkozhatunk.

A Pepsi egyik legjobb ötlete ebben az újításban az, hogy saját élelmiszer-üzletága melléktermékeinek talált hasznos helyet, ezzel például egy San Francisco-i környezetvédelmi alapítvány - a többek között a Coca-Cola és a McDonalds környezetbarát lépéseit is méltató - As You Sow elismerését is kivívta. Az alapítvány főleg az ökolábnyom-csökkentés, és fosszilis energiaforrásoktól való függetlenedés terén mutatott felelősségvállalást dícsérte. 

A legnagyobb rivális, a Coca-Cola szintén elindult ezen az úton. Már forgalmazzák azokat a Pepsiéhez hasonló, bár mindössze 30 százalékban növényi eredetű palackokat, melyeket cukornád felhasználásával készítenek. A Coca-Cola is azt ígéri, igyekeznek a közeljövőben olyan eljárást kifejleszteni, ahol a palackok alapanyagának maradék hetven százaléka is növényi eredetű lehet.

Ki ne játszott volna már el a gondolattal, milyen lehet a szárazföld helyett inkább egy puhán ringatózó hajón élni? A holland fővárosban például kifejezetten elterjedtnek is számítanak a híres kanálisokon lebegő hajólakások. Ha pedig a túlnépesedés problémájára gondolunk, különösen előrelátó dolognak tűnik, hogy a jövőben akár a vízfelületekre is lakóövezetként nézzünk.

A lebegő hajó-otthonok legújabb generációja a brit Shepperton "Eco-floating Homes" projekt, melynek során olyan lebegő környezetbarát házakat építenek, melyek fenntartható energiaforrásokat hasznosítanak, kellemes környezetbe telepíthetők és teljesen összerakva érkeznek meg a kívánt helyre.

A legkisebb, egy hálószobás úszó házat márciusban mutatták be Londonban. Teljesen berendezve és felszerelve 99 ezer angol fontért (közel 30 millió forintért) lehet megvásárolni, de a tervezőktől rendelhető nagyobb, több hálószobás, vagy akár kétemeletes ház is, melyet a megrendelő kérésére bármelyik tóra vagy folyóra leszállítanak.

A brit tervezők állítólag maguk egy a Temzén lebegő hajón éltek, mielőtt belefogtak a vállalkozásba. Céljuk, hogy egészséges és környezetbarát otthonokat hozzanak létre, melyek nem csak jól mutatnak a vizek felszínén lebegve, de a legmagasabb fokú kényelmet biztosítják lakóiknak, miközben a lehető legkisebb energiaköltséget és CO2-lábnyomot hagyják maguk után. Napelemes fűtés, szélturbinák, saját szennyvízkezelés, és olyan passzív energiarendszerek segítenek ebben, mint amilyen például a zöld, növényekkel borított tető.

A hajótest majdnem fél méterrel lebeg a vízfelszín fölött, és mivel acélból készül, ezért sem a viharos időjárás, sem a nagy hullámok nem tudják felborítani. A lebegő otthonok egyetlen hátránya talán, hogy állóhajók, vagyis közlekedni maguktól nem tudnak: az esetleges költözést vontatóhajóval kell megoldani.

Még több külső-belső kép a lebegő házakról itt.

Modern és rendkívül környezetbarát várost tervezett Kínának az Eriksson Architects, a Helsinki-központú építész-stúdió egy zöld megoldásokra specializálódott szakértőcéggel karöltve.

A Pekingtől hatvan kilométerre nyugatra, Mentougou-ban található völgyben ötvenezer lakosra terveztek egy sci-fik hangulatát idéző települést összesen 28 ezer négyzetkilométeren. A helyszínt már "ökológiai Szilikonvölgy"-nek is nevezték, mert, ha a kínai kormány megrendeli és végül is felépül, számos környezetvédelemmel foglalkozó cégnek és különféle kutatóintézeteknek adna otthont.

A céges épületek mellett egy lakóházas városrész és nyüzsgő városközpont is szerepel a tervek között. A hegyek és hatalmas zöld területek által határolt helyszín egyébként is különösen vonzó környezetnek számít, mert távol esik a szennyezett levegőjű nagyvárosoktól.

A modern tudományos eredményeket hasznosítva az épületek a lehető leghatékonyabban gazdálkodnának az energiával. Nem csak az építmények, de az összes út is fák, növények és kisebb-nagyobb tavak köré épülne, a természetes formákba minél inkább belesimulva.

A város helyben állítaná elő lakóinak a szükséges mennyiségű tiszta ivóvizet és energiát, miközben kényesen figyelne a természet egyensúlyára, többek között a termőföldek minőségére. A futurisztikus ökováros mindennapi működése közben nem termelne semmi olyan szemetet, amit ne tudnának helyben, teljes mértékben újrahasznosítani.

A projektről még több képet ezen az oldalon lehet nézni.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. elkészítette a Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 című kiadványt. A nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarország jelenleg több mutató esetében is az EU középmezőnyében helyezkedik el.

A vállalkozások több mint felénél gyakorlatilag elvárásként sem jelenik a környezetvédelem iránti elkötelezettség. A vállalkozások kétharmada nem rendelkezik semmilyen környezetvédelmi irányítási rendszerrel. A vállalkozások tényleges elkötelezettségét és felelősségvállalását a környezetük iránt az önkéntes környezeti költségek mutatják. Ilyen költségeket a Magyarországon működő vállalkozások 7,2%-a vállal fel.

A lakossági környezettudatosság meglehetősen magas szintet ér el - legalábbis az önmagunkról alkotott vélemény alapján. A válaszadók több mint 60%-a nagyon fontosnak, de további mintegy negyede is fontosnak tartja a környezet védelmét. A lakosság többségében úgy véli, az emberi tevékenység pusztítólag hat a földi életre, és meglehetősen kritikusan (pazarlónak) ítéli meg fogyasztási szokásait. A lakosság megítélése szerint jelenleg a legproblémásabb terület a szennyvizek megfelelő kezelése és tisztítása, valamint a hulladékok kezelése és ártalmatlanítása.

Ezzel együtt a drágább (pénzbeni hátránnyal járó), de „valódi” környezettudatosságra utaló „viselkedés” már jóval kevesebbekre jellemző. A háztartások szintjén már jelentős megtakarításra, fogyasztáscsökkenésre nem lehet számítani a GKI által a kutatásban mért rezsi-típusú kiadások és a közlekedés terén.

A Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 teljes egészében itt ingyenesen letölthető.

További információ és forrás: greenfo.hu

Az Európai Bizottság – a Generation Europe és a Tudatos Vásárlók Egyesülete közreműködésével - a 2011/2012-es tanévre is ingyenesen biztosítja a középiskolák 11. évfolyamos tanulói számára az Európa Naptárat. Az egész évben elfoglaltságot adó és hasznos tudnivalókat, valamint tanári segédletet tartalmazó oktató-csomag használatával a diákok könnyed, számukra is élvezetes nyelven fogalmazott tudástárból és feladatsorok segítségével ismerkedhetnek meg a felelős gondolkodás alapjaival, cselekedeteik környezeti és társadalmi hatásaival.

Az Európa Naptár a felnövekvő nemzedék különösen hasznos oktatási segédanyaga. Tudatosabb erkölcsi magatartásra nevel, példáival, képes illusztrációival közelebb hozza az európai gondolkodásmódot, megalapozza a felelős és aktív állampolgári ismereteket.

Mi az Európa Naptár?
· értékes információgyűjtemény a fiatalok számára fontos témakörökről: pályaválasztási lehetőségekről, egészségről, biztonságról, környezetvédelemről, Európai Unióról, stb.
· egy diáknaptár, melyben az iskolások minden oldal aljára felírhatják házi feladataikat, jegyzeteiket, inspiráló idézeteket, vicces tényeket, vagy gondolatébresztő kérdéseket
· naprakész információk a felelős magatartásról, a társadalom működésének környezeti és globális hatásairól, állampolgári ismeretekről
· a tanári segédanyag ötleteket, útmutatókat és feladatlapokat tartalmaz az egyes témákhoz kapcsolódó tanórai foglalkozásokhoz, házi feladatokhoz. (kutatás, elemzés, kvíz, vita, stb.)

Az Európa Naptár Magyarországon több mint ezer iskolába jut el, az Unióban az elmúlt évi kiadását 3,3 millió diák kapta kézhez. Célja a Nemzeti Alaptanterv kiegészítése. Iskolánként 300 darab ingyenes naptár rendelhető.

A kiadvány megrendelhető a kiadó honlapján 2011. január 28-ig.   

További információ a Tudatos Vásárlók Egyesülete oldalán.

Ötödik alkalommal hirdeti meg a KÖVET Egyesület a Zöld Iroda versenyt, amelyre 2011. január 31-ig várják a zöldülni vágyó szervezetek irodáinak jelentkezését.

.A verseny célja, hogy feltárják és csökkentsék az irodahelyiségekben és az irodai működéssel járó környezeti terheléseket, valamint környezettudatos gondolkodást alakítsanak ki a dolgozók körében. A verseny legjobbjainak teljesítményét a KÖVET díjjal ismeri el, melyeket az immár hagyományosan a budapesti Kinnarps Irodaházban megrendezendő Zöld Iroda kiállításon adnak át, 2011. június 23-án.

Forrás: Hulladék Munkaszövetség

Anglia az embereket igen megosztó ország. Többségünk vagy rajong érte, vagy szinte hidegrázást kap még a gondolatától is - de semmiképp nem vagyunk közömbösek iránta. E kettősségekkel, ellentmondásokkal tűzdelt világban jól megfér egymás mellett a vidék szinte világító zöldje, tisztasága és a főváros rumlija, a rengeteg megmagyarázhatatlan, olykor különcködő angol szokás és a szervezett életvitel, a sokak által ehetetlennek tartott angol „konyha” és a világhírű szakácsok, a divatvilágban elfoglalt vezető szerep és a legmeghökkentőbb utcai kreációk. Talán nem is meglepő hát, hogy éppen a hajóforgalmáról, hídjairól, barnás vizéről elhíresült Temze nyerte el idén a „folyók királynője”, azaz a legélhetőbb folyó díját.

Királynőválasztás

Tengerekről, tavakról, folyókról általában keveset hallunk, hacsak nem valamilyen környezeti katasztrófa okán kerül említésre a szóban forgó víztömeg – lásd: olajfolt a Mexikói-öbölben, arzén- vagy vörösiszap-szennyezés, bálnahalászat, kihaló élővilág, vízhőmérséklet-, árvizek, vagy a jégsapkák olvadása miatt bekövetkezett szintemelkedés; hogy a közelmúltban bekövetkezett katasztrófák közül csak néhányat említsünk.

Keveset hallunk a Nemzetközi Folyószimpóziumról (International Riversymposium) is, pedig e rangos esemény már több mint egy évtizede ad otthont a vízlelőhelyek, folyóvizek, ipari vizek, a klímaváltozás, illetve az ezekhez kapcsolódó politika és szabályozás területén tevékenykedő szakemberek által elért legújabb eredmények és vívmányok bemutatásának. Így azt se nagyon gondolnánk: a folyók királynőjét is megválasztják minden évben! Pedig így van. Földünk élővizeit, azok környezetét, biodiverzitását éppúgy mérik és összehasonlítják, mint ahogyan az országokat, városokat rangsorolják élhetőség szempontjából.

A Theiss Folyók Díja, melyért minden évben több száz folyó versenyez, a legjobb vízmenedzsmenttel és élővilág-rehabilitációval rendelkező folyó elismeréséül szolgál. Idén a rangos kitüntetést a brit Környezetvédelmi Hivatal vehette át a Temze nevében, mely többek között a kínai Jangcét utasította maga mögé. A Temze azért kapta meg a minden vizek királynőjének járó díjat, mert az elmúlt néhány évtized alatt hihetetlen fejlesztések és törődés árán napjaink egyik legtisztább és leggazdagabb élővilággal rendelkező folyójává vált.

Kis Temze-történelem

Meglepő az elismerés, hiszen a Londonon átkanyargó folyó általunk, laikusok által ismert, majd kétezer éves feljegyzett történelmét katasztrófák sorozata tarkítja. Bár a területet egykor birtokló rómaiak idejekorán felismerték a folyó jelentőségét, közlekedésben és élelmiszer-, illetve vízellátásban elfoglalt szerepét, és igyekeztek megőrizni, az iparosodással és a technikai fejlődéssel járó vívmányok igencsak mély nyomot hagytak a Temzén.

A viktoriánus idők mérnöki újításainak például nemegyszer a Temze látta kárát, s nem kevés idő telt el, amíg az angolok ráébredtek, hogy e méltóságteljesen hömpölygő víztömeg pöcegödör helyett másként is használható… Az akkoriban bevezetett vízöblítéses klozetek példának okáért a kor szellemének (és csatornázási rendszerének) megfelelően a toalettek tartalmát egyenesen a folyóba ürítették.

Feljegyzések rögzítették, hogy a „Nagy bűz” (a „Great Stink”) idején a Temze vize a tonnaszámra belejuttatott ürülék és egyéb szenny miatt olyan elviselhetetlenné, valójában egy nyitott, bűzös csatornává vált, hogy a közvetlenül a folyó mellett fekvő, csodálatos londoni Parlament épülete gyakorlatilag üresen állt. A képviselők egy idő után nemhogy nem jártak be munkahelyükre a szag miatt, de örülhettek, ha túlélik az immáron kolerával is szennyezett víz halálos kigőzölését, mely egyébként is több ezer áldozatot követelt...

Egy különösen forró és elviselhetetlenül szagos nyár után az angol Parlament határozott, s megkezdte a folyó menti csatornák, valamint a folyó mélyítését és londoni védőgátak megépítését (ez a mai Enbankment-ként ismert partszakasz). Bár a tömegek lassan elkezdték felfedezni a folyó szórakozásra és kikapcsolódásra alkalmas oldalát, az esős brit időjárás és a Temze szabályozatlansága, illetve az árterületre való építkezés tilalmának hiánya miatt a gyakorta áradó folyó még mindig rendszeresen elöntötte a városokat és a vidéket, házakat, embereket sodorva magával; amely egyre sürgetőbbé tette a folyó teljes hosszán történő védekezést.

A kor és a probléma érdekes adalékaként szolgál egy írásos emlék, mely szerint az 1816-os áradáskor a „Halál folyója” (akkoriban így nevezték a Temzét) olyannyira kilépett a medréből, hogy a Westminster-apátság kerengőjében akár csónakkal is lehetett közlekedni, pusztuló halak között. Az intézkedések, szabályozások hiánya és az angol iparosodás eredményeképpen az 1950-es évekre bekövetkezett a lehető legrosszabb: a Temze biológiai értelemben gyakorlatilag halott víztömeggé vált.

Holt vízből kellemes élőhely

Nem kevés erőfeszítésbe telt a halott Temzét visszahozni az élők sorába. A nemrég még csak baktériumokat, hulladékot, ürüléket és elpusztult halakat sodró folyóban mára már hemzseg a lazac, a vidra és a pisztráng; tölcsértorkolata kagylóknak, rákféléknek, sügér- és nyelvhalrajoknak ad kellemes otthont, a víz kémiai összetétele pedig az 1990-es mértékhez képest 53 százalékkal, „nagyon jó” minőségűre javult.

A Temze halállománya folyamatosan nő, a legutóbbi kutatások több mint 125 különféle fajt találtak. Az elmúlt öt évben majdnem 400, a Temze élővilágának javítására irányuló, nagyszabású projekt indult, és a folyót mintegy 70 kilométeres szakaszon tökéletesen helyreállították. Nemrégiben Alastair Driver, a brit Környezetvédelmi Hivatal nemzeti állagmegóvásért felelős vezetője a Temze helyzetét így kommentálta:

„Az elmúlt 150 évben a Temze megjárta a poklok poklát. Több ezer elkötelezett szakember hosszú évtizedekig tartó munkájának eredményeképpen tért vissza az élők közé.” A gyógyulás folyamata és a folyó jelenlegi állapota azonban törékeny érték. A növekvő népesség, az öregedő infrastruktúra és a klímaváltozás egyre jobban fenyegetik a Temze nehezen helyreállított élővilágát. Ennek megoldására a kormány szakemberek bevonásával nemrégiben dolgozta ki a London Folyói Akciótervet, melynek keretében közös összefogással kívánnak még többet tenni azért, hogy a Temze ne csak a mai, de a jövő generációk ikonikus folyója maradhasson.

Ennek szellemében a Környezetvédelmi Hivatal a Theiss Folyók Díjával együtt járó 350 ezer ausztrál dollárt (223 ezer angol font, 75 millió forint) nagy részét is a Temze Folyó Restaurációs Alapba fekteti, míg a fennmaradó részt a fejlődő világ egy folyójának megmentésére fordítják.

A magyar olvasók által csak Hercule Poirot-ként ismert kiváló színész, David Suchet – aki egyébként a brit Temze Szövetség (River Thames Alliance) elnöke és egyben lelkes hajós –, a Temze nagy rajongója is üdvözölte az elismerést. „Szerencsés ember vagyok, hiszen életem során rengeteg folyón hajóztam már. Mégis, a Temze számomra mindig különleges volt. A folyók igazi királynője, mely szépségével ékesíti angol örökségünk koronáját” – fogalmazott.

Turisták szemével 

A Temze nemcsak kalandos történelme és a megtisztulásig vezető viszontagságos útja miatt érdekes, hanem az Angliába és elsősorban Londonba látogató turisták számára is különleges jelentőséggel bír. A folyó az angliai utak, különösen a londoni túrák már-már kötelező eleme. Nemcsak a parton elhelyezkedő, ikonnak számító Parlament, a London Eye, a Tower Bridge és egyéb látványosságok, és persze a kellemes éttermek, kávézók és sétaút-vonalak miatt, hanem mert kanyargó teste az egyik legnépszerűbb – mind az ott lakók, mind a turisták által igencsak kedvelt – közlekedési forma, a sétahajózás fő útvonala is.

Sőt, a folyó bizonyos szakaszai nemcsak halak, rákok és vízinövények, de emberek kellemes élőhelyéül is szolgál. A London északi részén található Camden kerületben például kiválóan megférnek egymás mellett a tehetősek villái és a Temze kis csatornáját tarkító lakóbárkák.

A majd’ ötven évig tartó helyreállítási folyamat méltó elismeréseként odaítélt Theiss Folyók Díjával szerencsére nem szakad vége a Temze jelenlegi állapotának megtartásáért tett erőfeszítéseknek. Az – egyébként tulajdonosi szerkezete és elképesztő bonyolultsága miatt akár külön cikket megérdemlő – folyót körülvevő csatornázási és szennyvízelvezető rendszer, melynek fenntartását az angol állampolgárok vízdíjként befizetett adófontjaik segítenek fenntartani, nagyban hozzájárul a Temze állapotának megóvásához. A klímaváltozás és a népességnövekedés által támasztott újabb kihívásoknak megfelelve, a brit kormány nemrégiben átfogó programot indított, mely a fentiek mellett az áradások és a szennyezés további megfékezésére is megoldásként szolgálhat.

Ha ön, kedves olvasó, a közeljövőben angliai, netán londoni utat tervez, mindenképp látogasson el a folyóhoz, s tekintse meg a Temze partján található építészeti remekműveket. Sétáljon végig az északi partszakaszon, s szemlélje meg a bárkákat, betekintést nyerve a nem mindennapi életforma sajátosságaiba. Utána pedig szálljon fel egy helyi kis bárkára, vagy épp sétahajóra a Thames Barrier – a Temze fő gátja – felé; s miközben épp a hatalmas, szemet gyönyörködtető Tower Bridge alatt halad át, mélázzon el pár pillanatig a Folyók királynőjén – hiszen az alant hömpölygő víztömeg a barnás színezet és sűrű hajóforgalom ellenére tele van élettel.

Forrás: Ma&Holnap

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magasvasút, valahol az Egyesült Államokban. A forgalom 1934-ben indult el, s ettől kezdve a különböző nyersanyagokkal és mezőgazdasági termékekkel megrakott vonatok rótták rajta a kilométereket. Ám a technika és az államok közti teherszállítás fejlődésével lassacskán elavulttá vált, s már nem tartottak többé igényt a szolgálataira. 1980-tól közel 20 éven át várta – nem sok jóval kecsegtető – sorsát, mígnem egy lelkes vasútrajongó közösség másképp nem döntött. És a vasúti pálya, immár vonatok nélkül, elkezdte új életét.

A kezdetek

Manhattan nyugati része - a Meatpacking District (vágóhídi negyed), Nyugat-Chelsea és a Pokol Konyhája alkotta terület - az 1920-as, 30-as évek New Yorkjának éléskamrája volt. Gyáraival, raktárépületeivel és vágóhídjaival a város ipari és szállítmányozási központjának számított.

Egyúttal ez azt is jelentette, hogy ide futottak be a teherszállító vonatok, amelyek a legkülönfélébb nyersanyagokkal megrakodva érkeztek a városba, számtalan balesetet okozva az utcai közlekedésben.

Miután a 10. utcát a helyiek a Halál utcájának keresztelték át, a város vezetése elérkezettnek látta az időt, hogy megoldást találjon a problémára. Ekkor merült fel a magasvasút építésének ötlete, amellyel nemcsak az utcai közlekedést, de a gyárak, húsfeldolgozó üzemek munkáját is megkönnyítették, hiszen sok esetben a sínpályát úgy alakították ki, hogy egyenesen az adott gyár területére futhasson be a vonat.

A 13 mérföld hosszú magasvasút megépítése 150 millió dollárba került – 1930-ban. Ez ma több, mint kémilliárd dolláros beruházást jelentene. Az 1950-es évektől kezdődően az államok közti teherszállítás fejlődésével hanyatlásnak indult a vasúti szállítás, és természetesen ez a High Line-ra is hatással volt. 1980-ban az utolsó vonat is ledöcögött a sínekről, s ezzel lezárult a magasvasút történetének első szakasza.

Ezután a várakozás évei következtek. Mivel a hajdani ipari negyed lassacskán Manhattan művésznegyedévé alakult, egyre több környékbelinek kezdte szúrni a szemét a rozsdásodó szerkezet, ami nemcsak a kilátást rontotta, de a lakások értékét is csökkentette. Ám a lebontásáért lobbizók mellett megjelentek a High Line rajongói is, akik síkra szálltak a vonal megmentéséért.

A High Line Baráti Kör

A High Line-t tetszhalott állapotából végül két kitartó környékbeli lakos, Joshua David és Robert Hammond rángatta ki, akik 1999-ben megalapították a High Line Baráti Kört. Ez a nonprofit szervezet, amelyhez azóta több ezren csatlakoztak, céljául tűzte ki a magasvasút megőrzését és újrahasznosítását köztéri területként.

2002-ben egy tanulmány rámutatott – az addig hezitáló városvezetés meggyőzése érdekében –, hogy a High Line projekt gazdasági haszonnal is járna: a köztéri park ugyanis új bevételeket, míg a lebontása hatalmas kiadást jelentene a városnak.

Emellett az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a High Line a híd szerepét töltötte be Manhattan híres művésznegyedei között. A projekt felvállalta a művészeti légkör továbbvitelét és erősítését is. Végül 2002 decemberében New York City hivatalosan az ügy mellé állt és döntést hozott a High Line megőrzéséről és innovatív újrahasznosításáról – ezzel a lebontás évtizedekig fenyegető rémképe szertefoszlott.

A verseny

A High Line Baráti Kör és New York City 2003-ban nyílt ötletpályázatot írt ki a magasvasút-vonal közparkká alakítására, szem előtt tartva az ökológiai, környezetvédelmi szempontokat. „A tervezd meg a High Line-t” pályázatra 36 országból 720 nevezés érkezett. A New York-i kezdeményezés fiatal, kreatív építészeknek, tervezőknek nyújtott kivételes kiugrási lehetőséget, olyanoknak, akik kihívást láttak egy már meglévő, de idejétmúlt konstrukció újragondolásában.

A szervezők a Grand Central Terminalban (a központi pályaudvaron) több száz pályaművet állítottak ki, ezzel is bevonva a lakosságot az új közpark előkészítési fázisába. 2004 szeptemberére született meg a döntés, mely alapján a nyertesek: a James Corner Field Operations tájépítész és a Diller Scofidio + Renfro építészcég, továbbá Piet Oudolf parképítő designer.

Az átalakulás

A High Line Baráti Kör célja alapvetően az volt, hogy az eredeti struktúrát megőrizve a High Line-on keresztül bemutassák New York ipari múltjának egy fontos darabkáját. Az építkezés első fázisa 2006 áprilisában vette kezdetét.

Egy környezeti felmérés megállapította, hogy az acél- és betonvázon kívül mindent el kell távolítani a szerkezetről. Elsőként a vagonokat szállították el, majd a különféle törmelékeket - a talajt is beleértve. A vagonokat sorszámozták és egy raktárba szállították későbbi felhasználásukig, mivel néhányuknak a tájba integrált kiállítási tárgy szerepét szánták.

Az acél és beton szerkezeti elemek javítása után új csatornarendszert és vízelvezetőt építettek, majd a szerkezetet három rétegben festették le, melynek eredményeképp az eredetivel közel azonos színt értek el. A javításhoz tartozott egy „galambelhárító” installáció (fémből készült ferde sáv, ami megakadályozza a galambok leszállását) megépítése is a szerkezet talapzatának gerendáin. Az utolsó fázis a tereprendezés és a parkosítás volt. A High Line mai állapotában gyakorlatilag zöld tetőként funkcionál.

A porózus járdákon (pallókon) akadálytalanul folyhat keresztül a víz a közeli ágyásokig, csökkentve ezzel a csatornába jutó – azaz felhasználatlan – esővíz mennyiségét. A zöldtető-rendszer segítségével a növények annyi vizet tudnak megtartani, amennyi csak lehetséges. Ugyanakkor öntözőrendszert is beépítettek, amelynek csupán az első néhány évben szánnak fontos szerepet, a növények meghonosodása után már csak alkalmanként lesz rá szükség.

Az esti világítást szintén környezetbarát módon oldották meg: szemmagasság alatt energiahatékony LED lámpákat építettek a korlátokba, így világítva meg a járdákat. Ezzel egyrészt az akadálymentes közlekedést biztosítják, másrészt így könnyebben szokik hozzá a szem a parkot körbeölelő város éjszakai fényeihez. Ezenkívül lámpákat helyeztek el a High Line alatti gerendák között is, kellemesen megvilágítva ezzel az alatta futó járdát.

A park növényvilágának kialakításakor elsődleges szempont volt, hogy New Yorkban őshonos növényeket ültessenek. A 210 különböző évelő, fűféle, cserje és fafajta közül több mint 160 helyi eredetű. A kiválasztáskor tűrőképességük, fenntarthatóságuk, textúrájuk, színük és variálhatóságuk játszott szerepet, valamint szem előtt tartották a növények virágzási idejét is.

Így sikerült elérniük, hogy a parkban januártól november közepéig ne kelljen nélkülözni a színeket. Külön kiemelendő, hogy az alatt a 25 év alatt, amíg a vasút használaton kívül volt, a területet a vadon nőtt növények vették birtokukba. A tájépítész team ahelyett, hogy kiirtotta volna őket, ezeket is a design részeként kezelte.

A jelen 

A High Line első szakaszát 2009 júniusában nyitották meg a nagyközönség előtt. Az azóta eltelt egy évben – a park sikerét és a New York-iak rajongását bizonyítandó – a High Line Baráti Kör tagjainak száma megsokszorozódott. Dolgozóik többsége önkéntes, akik idejüket nem sajnálva, a park körüli munkákból veszik ki a részüket.

Ugyanakkor az eredeti tervek szerinti művészeti vonal is erős, hiszen számos kiállításnak, helytörténeti bemutatónak, gyermekprogramnak adott már otthont a park. Ilyen például a gyermekeknek (és érdeklődő szüleiknek) szóló, két és fél órás kézműves foglalkozás, ahol nemcsak mesélnek az 1930-as évek népszerű játékairól, hanem ki is lehet próbálni őket. Ugyanakkor a környezeti nevelést erősítendő, iskolás csoportoknak tartanak heti rendszerességgel „biológiaórákat”, ahol a High Line növényvilágáról vagy épp a biodiverzitás fogalmáról szerezhetnek hasznos információkat a nebulók.

A High Line története azért is jó példa nekünk, magyaroknak, mert országszerte számtalan használaton kívüli vasútvonalunk, gyár- és raktárépületünk van. Ezeknek többnyire kétféle sorsot szánnak a városatyák: 1. lebontatják őket, és a helyükre lakóparkot vagy bevásárlóközpontot építtetnek. 2. átadják az enyészetnek.

Igaz, hogy nálunk is akad ellenpélda (lásd a régi Ganz gyárból kialakított Millenáris Parkot), mégis van mit tanulnunk a New York-iaktól az épületeink és rajtuk keresztül a történelmi múltunk tiszteletéről és megőrzéséről.

Forrás: Ma&Holnap folyóirat, X. évfolyam 5-6. szám

Karácsonyra készül mindenki. Mit és miből vegyünk szeretteinknek? Ebben a felfokozott és nagyon sokszor inkább üzleties, mint szeretetteljes várakozásban, készülődésben ritkán jut eszünkbe, hogy mibe is kerül ez nekünk valójában. Az ajándékokra szánt összeget számítgatjuk, de azt az árat, amit hosszú távon EZÉRT a fajta karácsonyért a környezetünk pusztulásával fizetünk, azt már nem szoktuk mérlegelni. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium érettségi utáni újságíróképzésében részt vevő hallgatók egy feladat keretében ezt megtették. Tegyék meg Önök is! Hogy még jó sok Karácsonya lehessen a Földnek.

A karácsony a szeretet ünnepe. Érdemes odafigyelnünk néhány dologra, hogy ne csak szeretteink, de környezetünk számára is igazi ünneppé váljanak az év legmeghittebb napjai. A karácsony közeledtével az egyik központi kérdés mindig a fa. Milyen karácsonyfánk legyen, igazi vagy műfenyő? Ha műfenyőt választunk, akkor nem kell aggódnunk a később lehulló tűlevelek eltakarítása miatt, később pedig már nem kell újra fát vennünk, még nagyon sokáig szolgálhat karácsonyfaként műanyag fenyőnk. Amit leginkább fel szoktak hozni mellette, egyben a legfontosabb: igazi fenyőfákat kímélhetünk meg a kivágástól. Ugyanakkor ismerjük be: akármilyen szép műfenyőt választunk, az sohasem lesz olyan szép, mint egy igazi örökzöld. Az a jellegzetes, kellemes fenyőillat sem fogja bejárni a szobát, ami egy valódi fenyő esetében. Ráadásul ma már nem is kell feltétlenül erdőket írtani ahhoz, hogy igazi tűlevelűt vigyünk haza karácsonyfának. Manapság ugyanis már vannak kifejezetten erre a célra üzemelő fatelepek, ahol csak ezeket a karácsonyfának való fenyőket termesztik. Tehát, ha igazi karácsonyi hangulatot szeretnénk teremteni és az élő fa mellett döntünk, akkor mindenféleképpen ilyen fenyőfatelepeken vásároljunk, illetve olyan helyen, ahol biztosan tudjuk, hogy nem védett erdőségekből való örökzöldeket árulnak.

Megvan a karácsonyfánk, díszítsük fel! A karácsony végével ne dobjuk ki díszeinket, nagyon jól jöhetnek azok még a következő alkalmakkor is. Ezzel egyrészt pénzt spórolunk meg, másrészt pedig nem terheljük hulladékkal környezetünk. Figyeljünk oda az égők minőségére is: a rossz, hibás, sok áramot fogyasztó égősorok az elektromosság termelésének következtében jobban károsíthatják a természetet.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az ajándékok vásárlása mellett sem. Vásárolni mindenképp kell, csak nem mindegy, hogy hogyan, mit és mennyit. A hazai vásárlók elsősorban árorientáltak, elsősorban a pénztárcájuk vastagsága dönt, nem pedig a termék minősége, vagy egészséges mivolta. Ezen túlmenően még kevesebben figyelnek oda a termék okozta környezeti károkra. Mielőtt leemeljük a polcról a terméket, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg szükségünk van-e rá. Tartós fogyasztási cikknél, hogy nem ez lesz-e a sokadik példány ugyanabból a termékből otthon. Nem mindegy, hogy mit eszünk, vagy milyen összetevőkből áll az a tisztítószer vagy műanyag termék, amelyet megveszünk. Műszaki cikkeknél ne legyen utolsó szempont a termék tartóssága, hiszen az elektronikai hulladék veszélyes hulladéknak minősül.

Nem mindegy az sem, hogy mibe csomagoljuk az ajándékokat, illetve, hogy milyen csomagolású terméket veszünk. A plusz, leginkább csak reklámnak szolgáló fóliák, zacskók, dobozok előállítása ugyanis energiát, nyersanyagot igényel, ugyanakkor növeli a hulladék mennyiségét. Lehetőleg ne vásároljunk agyoncsomagolt terméket, válasszunk inkább természetes, lebomló anyagba csomagoltat, vagy újratölthetőt. Ugyanígy járjunk el az ajándék csomagolásakor is, használjunk környezetbarát, újrahasznosítható csomagolóanyagot.

Apróságnak tűnhetnek az itt felsorolt dolgok, de ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, akkor nem csak magunknak varázsolhatjuk szebbé a karácsonyt, de környezetünk is hálás lesz érte.

Balázs László