Anglia az embereket igen megosztó ország. Többségünk vagy rajong érte, vagy szinte hidegrázást kap még a gondolatától is - de semmiképp nem vagyunk közömbösek iránta. E kettősségekkel, ellentmondásokkal tűzdelt világban jól megfér egymás mellett a vidék szinte világító zöldje, tisztasága és a főváros rumlija, a rengeteg megmagyarázhatatlan, olykor különcködő angol szokás és a szervezett életvitel, a sokak által ehetetlennek tartott angol „konyha” és a világhírű szakácsok, a divatvilágban elfoglalt vezető szerep és a legmeghökkentőbb utcai kreációk. Talán nem is meglepő hát, hogy éppen a hajóforgalmáról, hídjairól, barnás vizéről elhíresült Temze nyerte el idén a „folyók királynője”, azaz a legélhetőbb folyó díját.

Királynőválasztás

Tengerekről, tavakról, folyókról általában keveset hallunk, hacsak nem valamilyen környezeti katasztrófa okán kerül említésre a szóban forgó víztömeg – lásd: olajfolt a Mexikói-öbölben, arzén- vagy vörösiszap-szennyezés, bálnahalászat, kihaló élővilág, vízhőmérséklet-, árvizek, vagy a jégsapkák olvadása miatt bekövetkezett szintemelkedés; hogy a közelmúltban bekövetkezett katasztrófák közül csak néhányat említsünk.

Keveset hallunk a Nemzetközi Folyószimpóziumról (International Riversymposium) is, pedig e rangos esemény már több mint egy évtizede ad otthont a vízlelőhelyek, folyóvizek, ipari vizek, a klímaváltozás, illetve az ezekhez kapcsolódó politika és szabályozás területén tevékenykedő szakemberek által elért legújabb eredmények és vívmányok bemutatásának. Így azt se nagyon gondolnánk: a folyók királynőjét is megválasztják minden évben! Pedig így van. Földünk élővizeit, azok környezetét, biodiverzitását éppúgy mérik és összehasonlítják, mint ahogyan az országokat, városokat rangsorolják élhetőség szempontjából.

A Theiss Folyók Díja, melyért minden évben több száz folyó versenyez, a legjobb vízmenedzsmenttel és élővilág-rehabilitációval rendelkező folyó elismeréséül szolgál. Idén a rangos kitüntetést a brit Környezetvédelmi Hivatal vehette át a Temze nevében, mely többek között a kínai Jangcét utasította maga mögé. A Temze azért kapta meg a minden vizek királynőjének járó díjat, mert az elmúlt néhány évtized alatt hihetetlen fejlesztések és törődés árán napjaink egyik legtisztább és leggazdagabb élővilággal rendelkező folyójává vált.

Kis Temze-történelem

Meglepő az elismerés, hiszen a Londonon átkanyargó folyó általunk, laikusok által ismert, majd kétezer éves feljegyzett történelmét katasztrófák sorozata tarkítja. Bár a területet egykor birtokló rómaiak idejekorán felismerték a folyó jelentőségét, közlekedésben és élelmiszer-, illetve vízellátásban elfoglalt szerepét, és igyekeztek megőrizni, az iparosodással és a technikai fejlődéssel járó vívmányok igencsak mély nyomot hagytak a Temzén.

A viktoriánus idők mérnöki újításainak például nemegyszer a Temze látta kárát, s nem kevés idő telt el, amíg az angolok ráébredtek, hogy e méltóságteljesen hömpölygő víztömeg pöcegödör helyett másként is használható… Az akkoriban bevezetett vízöblítéses klozetek példának okáért a kor szellemének (és csatornázási rendszerének) megfelelően a toalettek tartalmát egyenesen a folyóba ürítették.

Feljegyzések rögzítették, hogy a „Nagy bűz” (a „Great Stink”) idején a Temze vize a tonnaszámra belejuttatott ürülék és egyéb szenny miatt olyan elviselhetetlenné, valójában egy nyitott, bűzös csatornává vált, hogy a közvetlenül a folyó mellett fekvő, csodálatos londoni Parlament épülete gyakorlatilag üresen állt. A képviselők egy idő után nemhogy nem jártak be munkahelyükre a szag miatt, de örülhettek, ha túlélik az immáron kolerával is szennyezett víz halálos kigőzölését, mely egyébként is több ezer áldozatot követelt...

Egy különösen forró és elviselhetetlenül szagos nyár után az angol Parlament határozott, s megkezdte a folyó menti csatornák, valamint a folyó mélyítését és londoni védőgátak megépítését (ez a mai Enbankment-ként ismert partszakasz). Bár a tömegek lassan elkezdték felfedezni a folyó szórakozásra és kikapcsolódásra alkalmas oldalát, az esős brit időjárás és a Temze szabályozatlansága, illetve az árterületre való építkezés tilalmának hiánya miatt a gyakorta áradó folyó még mindig rendszeresen elöntötte a városokat és a vidéket, házakat, embereket sodorva magával; amely egyre sürgetőbbé tette a folyó teljes hosszán történő védekezést.

A kor és a probléma érdekes adalékaként szolgál egy írásos emlék, mely szerint az 1816-os áradáskor a „Halál folyója” (akkoriban így nevezték a Temzét) olyannyira kilépett a medréből, hogy a Westminster-apátság kerengőjében akár csónakkal is lehetett közlekedni, pusztuló halak között. Az intézkedések, szabályozások hiánya és az angol iparosodás eredményeképpen az 1950-es évekre bekövetkezett a lehető legrosszabb: a Temze biológiai értelemben gyakorlatilag halott víztömeggé vált.

Holt vízből kellemes élőhely

Nem kevés erőfeszítésbe telt a halott Temzét visszahozni az élők sorába. A nemrég még csak baktériumokat, hulladékot, ürüléket és elpusztult halakat sodró folyóban mára már hemzseg a lazac, a vidra és a pisztráng; tölcsértorkolata kagylóknak, rákféléknek, sügér- és nyelvhalrajoknak ad kellemes otthont, a víz kémiai összetétele pedig az 1990-es mértékhez képest 53 százalékkal, „nagyon jó” minőségűre javult.

A Temze halállománya folyamatosan nő, a legutóbbi kutatások több mint 125 különféle fajt találtak. Az elmúlt öt évben majdnem 400, a Temze élővilágának javítására irányuló, nagyszabású projekt indult, és a folyót mintegy 70 kilométeres szakaszon tökéletesen helyreállították. Nemrégiben Alastair Driver, a brit Környezetvédelmi Hivatal nemzeti állagmegóvásért felelős vezetője a Temze helyzetét így kommentálta:

„Az elmúlt 150 évben a Temze megjárta a poklok poklát. Több ezer elkötelezett szakember hosszú évtizedekig tartó munkájának eredményeképpen tért vissza az élők közé.” A gyógyulás folyamata és a folyó jelenlegi állapota azonban törékeny érték. A növekvő népesség, az öregedő infrastruktúra és a klímaváltozás egyre jobban fenyegetik a Temze nehezen helyreállított élővilágát. Ennek megoldására a kormány szakemberek bevonásával nemrégiben dolgozta ki a London Folyói Akciótervet, melynek keretében közös összefogással kívánnak még többet tenni azért, hogy a Temze ne csak a mai, de a jövő generációk ikonikus folyója maradhasson.

Ennek szellemében a Környezetvédelmi Hivatal a Theiss Folyók Díjával együtt járó 350 ezer ausztrál dollárt (223 ezer angol font, 75 millió forint) nagy részét is a Temze Folyó Restaurációs Alapba fekteti, míg a fennmaradó részt a fejlődő világ egy folyójának megmentésére fordítják.

A magyar olvasók által csak Hercule Poirot-ként ismert kiváló színész, David Suchet – aki egyébként a brit Temze Szövetség (River Thames Alliance) elnöke és egyben lelkes hajós –, a Temze nagy rajongója is üdvözölte az elismerést. „Szerencsés ember vagyok, hiszen életem során rengeteg folyón hajóztam már. Mégis, a Temze számomra mindig különleges volt. A folyók igazi királynője, mely szépségével ékesíti angol örökségünk koronáját” – fogalmazott.

Turisták szemével 

A Temze nemcsak kalandos történelme és a megtisztulásig vezető viszontagságos útja miatt érdekes, hanem az Angliába és elsősorban Londonba látogató turisták számára is különleges jelentőséggel bír. A folyó az angliai utak, különösen a londoni túrák már-már kötelező eleme. Nemcsak a parton elhelyezkedő, ikonnak számító Parlament, a London Eye, a Tower Bridge és egyéb látványosságok, és persze a kellemes éttermek, kávézók és sétaút-vonalak miatt, hanem mert kanyargó teste az egyik legnépszerűbb – mind az ott lakók, mind a turisták által igencsak kedvelt – közlekedési forma, a sétahajózás fő útvonala is.

Sőt, a folyó bizonyos szakaszai nemcsak halak, rákok és vízinövények, de emberek kellemes élőhelyéül is szolgál. A London északi részén található Camden kerületben például kiválóan megférnek egymás mellett a tehetősek villái és a Temze kis csatornáját tarkító lakóbárkák.

A majd’ ötven évig tartó helyreállítási folyamat méltó elismeréseként odaítélt Theiss Folyók Díjával szerencsére nem szakad vége a Temze jelenlegi állapotának megtartásáért tett erőfeszítéseknek. Az – egyébként tulajdonosi szerkezete és elképesztő bonyolultsága miatt akár külön cikket megérdemlő – folyót körülvevő csatornázási és szennyvízelvezető rendszer, melynek fenntartását az angol állampolgárok vízdíjként befizetett adófontjaik segítenek fenntartani, nagyban hozzájárul a Temze állapotának megóvásához. A klímaváltozás és a népességnövekedés által támasztott újabb kihívásoknak megfelelve, a brit kormány nemrégiben átfogó programot indított, mely a fentiek mellett az áradások és a szennyezés további megfékezésére is megoldásként szolgálhat.

Ha ön, kedves olvasó, a közeljövőben angliai, netán londoni utat tervez, mindenképp látogasson el a folyóhoz, s tekintse meg a Temze partján található építészeti remekműveket. Sétáljon végig az északi partszakaszon, s szemlélje meg a bárkákat, betekintést nyerve a nem mindennapi életforma sajátosságaiba. Utána pedig szálljon fel egy helyi kis bárkára, vagy épp sétahajóra a Thames Barrier – a Temze fő gátja – felé; s miközben épp a hatalmas, szemet gyönyörködtető Tower Bridge alatt halad át, mélázzon el pár pillanatig a Folyók királynőjén – hiszen az alant hömpölygő víztömeg a barnás színezet és sűrű hajóforgalom ellenére tele van élettel.

Forrás: Ma&Holnap