Először is óriási köszönet annak a 3700 olvasónak, aki szavazott a hétvégén a Libegővel kapcsolatos körkérdésemre. A legtöbb szavazó (67%) szerint a Libegőt meg (és a jelenlegi helyén) kellene hagyni, illetve ebben a szavazási lehetőségben rejlett egy másik válasz is, méghozzá az, hogy többet kellene népszerűsíteni a Libegőt. Aki a meghagyás mellett szavazott, az talán a kijárási korlátozás feloldásával el is mehetne egyet libegőzni, mert a létesítmény kihasználatlanságán csak így lehet változtatni. Az átkosban felnőtteknek ilyenkor egyből beugrik Moszkva, ahol az ifjú házasok az esküvői szertartás után ellátogatnak a Lenin-mauzóleumhoz. Nem akarom a párhuzamot erőltetni, de tény, hogy szuper fotókat lehetne készíteni a párokról a Libegőn... Hopp, közben érkezett egy infó odafentről, hogy Tímár Péter rendező Moziklip című filmjében látható a Z'zi Labor Szárnyak nélkül című dala, amelyben éppen ez a jelenet szerepel:

Visszatérve a szavazásra, második legtöbb válasz (17%) titkos favoritomra, a Gellért-hegyre érkezett (amely nevet itt természetföldrajziként használunk, ezért kötőjeles). Ezen is jól mutatna a Libegő, amelynek drótpályája 1040 méter hosszú, tehát akár a pesti alsó rakpartról indulva átszelhetné az ehelyt 285 méter széles Dunát, és felérhetne a 235 méteres hegy tetejére. A Parlament és a Batthyány tér libegős összekötésére csak 7 százalék voksolt, a Libegő lebontására 5 százalék, és alig 4 százalék véleményezte kedvezően a Libegő esetleges áthelyezését a Margitszigetre.

A drótkötélpályás székes vagy gondolás közlekedésen azért érdemes még egy kört foglalkozni, mert szerte a világban több sikeres létesítmény üzemel. A drótkötélpályás gondola gyors, megbízható, biztonságos, elérhető, gazdaságos közlekedési mód különösen a geográfiailag nagy kihívást jelentő városrészekben. Egy villamos- vagy HÉV-vonal kiépítésének töredékéből ugyanannyi vagy még több utast lehet szállítani: a drótkötélpályás gondolarendszer óránként 4-6 ezer utas szállítására képes, amit 100 busszal vagy 2000 autóval lehetne kiváltani. Budapesten a 17 kilométer hosszú 3-as metróvonal visz csúcsidőben óránként 17 ezer utast, de 24 vonatpárral. 

Óránként tízezer utas szállításához kell kétezer autó, vagy száz busz,
vagy egy gondola. FORRÁS: Vladislav Slavov

Vladislav Slavov kanadai tömegközlekedési stratégiai kutató szerint a drótkötélpályás eszközök használata rendkívül környezetbarát, a kanadai Edmontonban készült kutatás szerint utasonként 0,1 kWh a kilométerenkénti üzemeltetési energiaigény. Az előregyártott modulokból a libegőrendszer gyorsan felépíthető, az építkezés a meglévő közlekedést minimálisan zavarja. A helyi közlekedési vállalat számára készült 42 oldalas, angol nyelvű tanulmány ide kattintva olvasható. Ebből egy hétpontos kivonat a kutató honlapján olvasható.

A lenti képen látható kolumbiai Medellínben már hat gondolavonal üzemel. Az egyik (K-vonal) naponta 40 ezer utast szállít, és ehhez képest csak 26 millió dollár volt az építési költsége. 

FORRÁS: Atlas Obscura

A székes libegő igazi koronavírus-konform közlekedési mód, hiszen az utasok a szabad levegőn vannak, egymástól biztonságos távolságban. Ilyen rendszer üzemel a prágai állatkertben is:

FORRÁS: WIKIMEDIA

Ha úgy építik, akkor a megállók a kerekesszékesek és babakocsisok számára is elérhetők: 2017-ben a berlini IGA kertkiállításra épült kötélfelvonó (Seilbahn) teljesen akadálymentesítve épült.

FORRÁS: Gartenwelt IGA

A franciaországi Grenoble városvezetése kiszámoltatta, hogy a kábeles rendszer akár a feléből is kijöhet egy buszvonalnak.

A gondolás rendszer kapacitása csekély költséggel bővíthető, csak felakasztunk még pár széket vagy gondolát  kötélre, a központi munkatársak számát nem kell növelni. Itt látható a Minnesotai Állami Vásáron üzemelő Sky Glider székes libegő:

FORRÁS: Liftblog

A városi gondola egyike a legbiztonságosabb közlekedési módoknak, a megbízhatósága 99,3-99,9 százalék. Az amerikai Portlandban 560 ezer megtett út után volt egy 17 perces üzemszünet 2017-ben.

FORRÁS: Gobytram

A New York-i Roosevelt Island Tram az Irene és Sandy hurrikánok idején utolsóként zárt be, és elsőként nyitott. Bostonban is terveznek hasonlót.

FORRÁS: Ryyoo Obbaa / Flickr

Szerte a világon számos városban találunk gondolás vagy székes libegőt, Lisszabontól Nyizsnyij Novgorodon és Macujamán át Londonig. Érdemes rákeresni a neten a chairlift, cable car, cableway, ropeway kulcsszavakkal. Szóval Budapesten is talán nem megszüntetni kéne a Libegőt, hanem még több helyen építeni drótkötélpályát, akár székkel, akár gondolával.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Idén is meghirdette az amerikai eVolo fenntartható és innovatív építészeti magazin a felhőkarcoló-pályázatát, amelyen egy legószerűen összeállítható kórház győzött, mindjárt be is mutatjuk, de a dicséretet kapott tervezők között szerepel a címben említett terv:

A 737 MAX Tower a világ talán leghírhedtebb repülőgépmodelljét hasznosította újra. A Boeing 737 MAX repülőgép azután került a címlapokra, hogy kiderült, szoftverhiba okozhatta kétszer is a lezuhanását. A tragikus esetek után az egész 737-széria kérdésessé vált. Több ország kitiltotta légteréből a 737-eseket, a Boeing próbálja megoldani a problémát, de felfüggesztette a gyártást. Viszont eddig elkészült több ezer MAX. Közben beütött a koronavírus-járvány, vagyis nem lehet tudni, meddig maradnak földön a repülők. "Mi legyen azokkal a MAX-okkal, amelyeket már legyártottak?", kérdezte egymástól Victor Hugo Azevedo és Cheryl Lu Xu designer, és a többit meg lehet nézni a tervükön.

És ahogy említettem a bevezetőben, íme az első helyezett: Epidemic Babel, az egészségügyi sürgősségi felhőkarcoló.

Két fő előnye van: az egyszerű kontrukció és a gyors reagálási lehetőség. A kínai D Lee, Gavin Shen, Weiyuan Xu, Xinhao Yuan tervének központi eleme a függőleges acélstruktúra, amelyre a megfelelő ellátódobozokat lehet felszerelni az egészségügyi személyzet igényeinek megfelelően. A dobozok előre gyártottak, csak a helyszínre kell szállítani őket. Az Epidemic Babel kicsit olyan, mint a konténerekből épített mobilkórház vertikális kivitelben, csak ez a tervezők szerint gyorsabban (5 nap alatt) és olcsóbban megépíthető volna. 

A fenti tervek nagyíthatóan, illetve további csodás tervek a 2020 eVolo Skyscraper Competition oldalon láthatók a névre kattintva. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Előszó a hírhez: 
Sorházban lakunk, vagyis az utcában minden háznak ugyanolyan az alaprajza. Ahol a padlást tetőtérré építették be, az előszobából vezet fel a lépcső. Kivéve a tájfutó szomszédnál, mert ő ragaszkodott ahhoz, hogy az előszobába kerüljön a fürdőszoba. Azzal indokolta, hogy amikor csapzottan hazaér a futásból, első dolga ledobni a koszos cuccot, lezuhanyozni, és utána tisztán léphet be a nappaliba. Amióta beütött a koronavírus, sokan irigykedünk rá. Nekünk a lakás közepén van a fürdőszoba, és a ház túloldalán a konyha és a spájz. Vagyis a bevásárlásból hazaérve a szatyrok behordása közben akár többször is át kell menni az egész lakáson, esetleg olyan ruhában, amire mondjuk ráköhögött valaki, és emiatt vírus lehet rajta. Nyilván ez feltételezés, de azért motoszkál az emberben. Mindenesetre nem egyszerű a fokozott higiéniát betartva megoldani a helyzetet.
És akkor a hír: 

Az amerikai Philadelphiában az Onion Flats építi a Front Flats nevű lakóházat, amelyben újratervezték a lakások alaprajzát. Ilyen volt:

Mint látható, szép nagy, kádas fürdőszoba szerepelt az eredeti tervrajzon, és a közlekedő is jó tágas volt, mondjuk elég sok helyet le is vett a nappaliból.

Ezt áttervezték így:

A kádas fürdőszoba helyett zuhanyzós lett. Közvetlenül azután, hogy belép a tulaj a bejáraton, azonnal dobhatja a szennyes ruháját a jobb kézre eső mosógépbe, mellette a kis beugró lehet például cipőtároló. Ezután mehet kezet mosni, illetve akár le is zuhanyozhat. Az előszoba padlója kőlappal borított, bírja a fertőtlenítőszeres felmosást. 

És ami a legjobb: betettek a fürdő és a lakótér közé egy hatalmas ajtót, ami becsukva nem engedi, hogy tisztálkodás közben esetleg a gőzzel a fertőző ágensek is bejussanak a lakótérbe.

Ha az ajtó nyitva van, akkor rányílik a zuhanyfülkére, el is rejti azt, és összeköti a két teret. Amikor mindenki tiszta, beléphetnek a lakótérbe. 

Forrás: Treehugger

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Viccesen néz ki, leginkább egy óriásminyonra hasonlít az osztrák Precht építészsúdió által tervezett "Bert" fantázianevű ház. Többféle elemből állítható össze, mérete szabadon növelhető a toldásokkal akkorára, amekkora épületet igényel a család. 

A játékos külsejű és szerkezetű moduláris házzal a Precht szakítani akar a "lusta és unalmas" házépítési stílussal, és arra hív mindenkit, hogy újra a gyerekek szemével tekintsen az épületekre. A Bert házakkal valóban a fantázián múlik a leendő otthon kialakítása. 

A tervezők szerint az utóbbi évtizedekben az építészet csak arról szólt, miképpen lehet egyszerűen megépíteni minél nagyobb hasznot hozó házakat. Emiatt azonban világszerte ugyanúgy néznek ki a települések, unalmasan.

Az építészet móka és érdekesség is lehet az osztrák szakemberek szerint, akik 2020 tavaszára tervezik az első Bert avatását, nagyjából 120 ezer eurós áron. A Bertből épülhet kisebb ház is, tetszés szerint.

Vagy akár egy társasház több család számára.

A Bert működése nagymértékben függetleníthető a közművektől, mert a tetején elhelyezhető napelem, a fürdőszobákban pedig komposztáló vécé, a földszinten víztisztító berendezés.

Ennek köszönhetően a Bert felépíthető erdei kulcsosháznak is, így népszerűsítve a zöld turizmust.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Fast fashion, fast food, fast living -- azaz gyors divat, gyors étel, gyors élet. A mai fogyasztói viselkedés lényeges eleme az azonnali habzsolás, amelyet a cégek rendkívüli módon ösztönöznek is,  mint például a a közelgő Black Friday-nappal. A gyorsfogyasztás jegyében például a divatban már nincsenek szezonok, egész évben folyamatosan érkeznek az üzletekbe az újabb és újabb kollekciók, az előzőeket pedig leárazva szórják a vásárlók után. Ezért nevezik fast fashionnak, gyors divatnak.

Ugyanez igaz a fast furniture, gyors bútor jelenségre is, csak erről még nem nagyon beszél a világ, mert még nem jutottunk túl a zeniten, még odáig vagyunk, ha a trendeket diktáló lakberendezési áruházakban olcsó pénzért vásárolhatunk. De mi az, amit veszünk? Leggyakrabban nem igazi bútort, hanem csak bútornak látszó használati tárgyat, amelyet arra terveztek, hogy kibírja a házhozszállítást, az egyszeri összeszerelést, és néhány év használatot. Költöznénk? Akkor majd veszünk újat. Az egyik nagyáruház által a konyhabútorokra ajánlott 25 év garancia is csak arra jó, hogy ha bemész az áruházba ezért a tételért, minden mást is ott vegyél meg. Ami viszont már nem feltétlenül bír ki 25 évet, de olykor még 25 hónapot sem.

Kutyasétáltalás közben láttam meg ezt a formája alapján tévéállvány egyik elemének látszó forgácslap darabot a kerékpárút mellett.

Nagyszüleink még egy életre választottak bútort, ami ennek megfelelő minőségű volt, tömörfából, politúrral. A mai fast furniture bútorok túlnyomó része forgácslemezből készül, jó esetben kap egy igazi fa furnért, majd jön az akril lakkozás, gyakrabban találunk a forgácslemezen melamin fóliát és polipropilén bevonatot. A forgácslemez micsoda? Faforgácshoz, apró méretű fahulladékhoz ragasztót adnak, hőkezelik és préselik. A ragasztó formaldehid kibocsátása nem haladhatja meg az EU-szabvány E1-es értéket, azaz 1 ppm lehet a forgácslap formaldehid-kibocsátása (1 ppm = 1 millió levegőmolekula között 1 formaldehid molekula lehet). Ez csekélynek tűnhet, de egy új bútorokkal berendezett lakásban ez csak egy tétel a sok illékony vegyület között. A formaldehid a leggyakoribb beltéri légszennyező anyag.

A fast furniture olcsó, de ennek az az ára, hogy gyenge minőségű, ezért gyorsan elhasználódik. Vagy mert olcsó, ha megunjuk, kidobjuk, mondván, veszünk másikat. Amit a lomtanalítás során kidobunk, az sajnos nagy valószínűséggel egy kályhában végzi, pedig a forgácslapban lévő ragasztó elégetésével rendkívül kockázatos égéstermékek kerülnek a levegőbe. Nagyon sok gyorsbútor végzi a szemétben: az ausztráliai Sydney városában évente minden háztartás átlag 24 kilogramm bútort dob ki, ami a kétmillió háztartással bíró metropolisban évente 48 ezer tonna kidobott bútort jelent.

Így néz ki a gyorsbútor-szemétlerakó Sydney mellett. Fotó: Handkrafted

Ipari elemzések szerint ennek egyharmada kárpitosbútor (fotel, kanapé stb.), kétharmada más fa bútor (polc, asztal, szekrény stb.). Ez a mennyiség megfelel 800 ezer háromszemélyes kanapénak, 1,65 millió étkezőasztalnak, 3,4 millió kisasztalnak és 6,85 millió széknek -- ennyi kerül a hulladéklerakóba Sydneyben egyetlen év leforgása alatt, olvasható egy helyi kézműves bútorasztalos cég blogposztjában.  

Úgyhogy lehet, hogy elsőre olcsónak tűnik az a laminált forgácslapból készült fürdőszobabútor, de erősen kétséges, hogy a párás melegben túl sok évet kibírna. Ráadásul a laminált forgácslap nem bomlik le a természetben a műanyag lamináló fólia miatt, és nem is újrahasznosítható, a forgácsot összetartó műgyanta miatt. 

A fast furniture elv miatt a szükségesnél jóval több bútort állítanak elő (túltermelés), és ehhez rengeteg fára van szükség. Az Ikea svéd lakberendezési áruházlánc például a világ kereskedelmi fakitermelésének 1 százalékát használja fel, ami óriási mennyiség. A cég kiadványában úgy fogalmaz, hogy 2020-ra "az összes fa fenntarthatóbb forrásból származzon, ami alatt újrahasznosított vagy FSC® minősítéssel rendelkező fát értünk". No de mi az a "fenntarthatóbb"? Miért nem lehet pontosan megfogalmazni?  

Jól látszanak a kidobott íróasztalok és kerti székek a hulladékhegyben. Fotó: Handkrafted

A gyorsbútorok közül a kárpitosbútorok valóságos vegyi koktélt árasztanak a szobánkban. Azt a bizonyos újbútorszagot, amitől sokaknak napokig fáj a fejük. Tudnod kell, hogy ha érzed a szagát, az azt jelenti, hogy a levegőben lévő vegyületmolekulák már bejutottak az orrnyálkahártyádra, utána a tüdődbe, és ha eléggé kicsik ezek a molekulák, akkor a tüdődön keresztül a vérkeringésedbe is. A festéktől kezdve a bőrcserzőszeren át az égésgátló adalékig áradnak a vegyszerek az ülőgarnitúrákból, ágyakból, hozzá jönnek a ragasztók és lakkok mérgező hatású illékony szerves vegyületei (VOC). Életünk harmadát ágyban töltjük, további jelentős részét a nappaliban a kanapén -- éppen ott kapjuk telibe a mérgező vegyületeket, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat: az otthonunkban. 

Ha mindenáron télen akarsz gyorsbútort venni, mielőtt bevinnéd a fűtött lakásba, ahol a melegben elkezdi kiereszteni magából a vegyi anyagokat, szellőztesd a bútort legalább három hétig a garázsba, gangon, sufniban. Ha ez nem megoldható, fontold meg, hogy addig halasztod a vásárlást, amíg beköszönt a jó idő, és folyamatosan nyitva tudod tartani az ablakokat, miután megérkeztek a gyorsbútorok. Különösen igaz ez a gyerekszobára: oda tényleg csak jól kiszellőztetett, lehetőleg használt (felújított) bútort szabadna venni.

Újrahasznosított fából készült komód, amelyen nem csiszolták le
teljesen az eredeti festékrétegeket. FORRÁS

TIPPEK GYORSBÚTOR ELLEN:
1. A legtöbb régi bútor "sötétbarna", ronda és nehéz. De gondolj arra, hogy ha volt is bennük valaha vegyszer, az már rég kiszellőzött, illetve a fabútorok nagy valószínűséggel tömörfából készültek. Fuss pár ötletelőkört, hátha át lehet ezeket a bútorokat alakítani, és ezzel megőrizni őket.
2. Vásárolj használt bútort, amely szintén kiszellőzött. Ha a formája jó, de a kárpitja csúnya, húzasd át. Igaz, az sem olcsó, de az egészségedre tekintettel megéri.
3. Vegyél kevesebb bútort, de az legyen jó minőségű. A modern lakberendezési áruházakban is lehet tömörfa/minőségi bútorokat kapni, igaz, azok sokkal drágábbak, mint az átlagos fast furniture darabok. 

Azért mert újrahasznosított, még lehet gyönyörű,
mint ez az ágy. FORRÁS

4. Keress életre szóló darabokat. Milyen jó is lesz majd a jövőbeni családi fotókon látni ugyanazt a szép nagy konyhaasztalt, amit az egyre cseperedő gyerekek és majd az ő gyerekeik ülnek körbe. Vásárolj úgy bútort, hogy az a "családban maradjon", azaz ne dobják ki az utódaid. Ne törődj a trendekkel, válassz olyan bútorokat, amelyekről látszik, hogy kiállják az idő próbáját, és klasszikus darabok. Nem a koloniálról beszélek, hanem a letisztult, egyszerű darabokról. 

5. Keress olyan termékeket, amelyeket méreganyagoktól mentesen és fenntartható forrásból származó nyersanyagokból gyártottak. Végső esetben magad is nekiállhatsz, vagy kereshetsz olyan szakembert, aki segít neked újrahasznosított alapanyagból, például vegyszermentes raklaplécekből összerakni egy asztalt. Meglátod, sok örömed lesz benne!

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

"A megfizethető lakás alapvető jog", mondta Jacob Frey a CityLab urbanisztikai weboldal interjújában. Minneapolis 37 éves polgármesterét a huszon-harmincéves (Y generációs) szavazók juttatták a városháza élére 2018. január 2-án. Nem tétlenkedett: pár nappal ezelőtt a városházi képviselők 12:1 arányban megszavazták a Frey-féle lakhatási tervet, amelynek lényege, hogy a hagyományos városképpel szemben a modern idők igényeit kell figyelembe venni a lakásépítéskor.

Jól látszik, hogy Minneapolisban a toronyházas városmagot családi házas zöldövezet veszi körül: ezt fejlesztenék Fotó: NextCity

Minneapolisban a kiadható üres lakások aránya 2 százalék. Ráadásul más amerikai nagyvárosokhoz képest is rekordmagasak a lakbérek, ami miatt egyre többen ingáznak órákat naponta az agglomerációból, illetve nő a hajléktalanok száma – pedig a minneapolisi tél kemény, novembertől márciusig havonta 20-30 centi hó esik, az éjszakák tartósan mínusz 3-13 Celsius-fokosak, de nem ritka a mínusz 20-30 fok sem.

Ezek a tényezők is vezetettek a Minneapolis2040 városfejlesztési koncepció kidolgozásához, amely most törvényerejűvé emelkedett. Ennek értelmében a régi építési előírások majdnem az egész városban megszűnnek. Eddig a minneapolisiak 75 százaléka kertvárosias negyedekben egycsaládos házakban élt, mostantól lehetséges ugyanazon a telekterületen 3-4 szintes házakat is építeni, tehát 3-4 család juthat lakhatáshoz. Ugyane kerületekben eltörlik az utcán való parkolás tilalmát, mert a garázs területén is lakóegységet lehet kialakítani.

Fent egylakásos (ún. residental home) családi ház, alul többlakásos családi ház (multifamily home) látható hasonló méretű telken.

A háromlakásos házakat triplexnek, a négylakásosakat 4plexnek nevezik. Jelenleg Minneapolis lakosainak 31,2%-a bérlakásban él,  minden második bérlő alacsony jövedelmű (Amerikában azt tekintik ilyennek, aki jövedelmének több mint 30%-át költi lakbérre).  Budapesten kb. 15% a bérlakásban élők aránya, ebben a magánbérlet és az önkormányzati tulajdonú szociális bérlakás is benne van (KSH 2016-os mikrocenzus adat).

Az amerikai metropolisban 2040-ig 233 ezer új lakást építenek, amellyel a város fejlődését gúzsba kötő lakáshiányt enyhítenék. Egyúttal annak lenne a demója, hogy átgondolt területfejlesztés mérsékelheti a klímaváltozás ütemét (nagyobb népsűrűség/beépítettség és kevesebb ingázó = kisebb légszennyezés). Továbbá Minneapolis szegregációs múltját is felülírná, hiszen az úgynevezett egycsaládos házakban zömmel a fehér bőrű lakosság élt-él. Az önkormányzat 40 millió dollárral támogatná a kispénzű bérlőket és harcolna a hajléktalanná válás ellen. 

A sárga vonal a kiadható lakásokat jelzi,
a szaggatott fehér vonal pedig a lakbérek alakulását FORRÁS 

Az elmúlt egy évben számtalan fórumon megvitathatták nézeteiket a Minneapolis2040 terv támogatói és ellenzői. Utóbbiak gyakori érve az volt, hogy az  új építési szabályok tönkreteszik a város hagyományos karakterét. "Néhány havi lakbérre vagyok attól, hogy már ne tudjam kifizetni a folyamatosan emelkedő albérletárat abban a kerületben, amelyiknek a képviselőjévé választottak – mondta Blue Delliqanti, a város South Uptown lakóközösségének szószólója a Minneapolisi Közrádiónak (MPR). – Minneapolisban lakhatási a környezeti krízis fenyeget, ezért többé nem helyénvaló egy városnegyed karakterével előhozakodni, amikor az új lakók képtelenek annyi ideig bérlőként megmaradni, hogy megteremthessék a saját karakterüket". 

"Ha Minneapolis valóban szeretné megvalósítani a klímaváltozás elleni törekvéseit, akkor minél több ember számára kell lehetővé tenni, hogy közlekedési folyosók mentén lakhasson, közel a munkahelyéhez vagy iskolájához, olyan környékeken, ahol az autómentes élet reális választási lehetőség", írta Matt Lewis, a Szomszédok a Több Szomszédért mozgalom önkéntese a MinnPostban.

2018 szeptemberében Dél-Minneapolisban jelölt ki ideiglenes területet
az önkormányzat több száz hajléktalannak sátortábor építésére FORRÁS

Mások szerint kockázatos a "nyissuk meg a piacot a nagyobb népsűrűségnek, és az magával hozza a megfizethetőséget" elképzelés. Mert lehet, hogy az ingatlanfejlesztők számszerűleg több lakást fognak építeni, de attól még nem biztos, hogy több megfizethető bérlakás lesz. "Radikális társadalmi kísérlet zajlik, amelynek célkitűzését nem támasztják alá empirikus adatok", mondta Tim Keane, korábbi várostervező egy lakossági fórumon. A környezetvédők pedig a város zöldterületeit féltik a beépítéstől.

Egy város fejlődési irányát csak apránként lehet megváltoztatni, írta a Curbed magazin: "Minneapolis városfejlesztési osztálya nem fogja minden célját elérni, és sok mindent módosítani kell menet közben. De más nagyvárosokhoz képest Minneapolisban legalább elkezdődött a vita a népsűrűségről (beépítettségről), a megfizethetőségről és a környezetről".

"Az alacsony jövedelmű rétegeket olyan lakáshiány fenyegeti, ami utoljára az 1920-as gazdasági világválság idején volt – idézi Alan Arthurt, az Aeon nevű nonprofit helyi fejlesztési cég igazgatóját a Curbed. – Ennek megoldása több milliárd dollár magán- és önkormányzati befektetést igényel (...)".

Az Egyesült Királyságban az építészeknek csupán a harmada nő, és az építészként alkalmazott nők száma is 10 százalékkal csökkent az elmúlt években, olvasható a brit The Guardian napilap nemrég megjelent cikkében. Az építészek világszerte zömmel férfiak, továbbá fehérek és a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, ami óhatatlanul befolyásolja a világlátásukat, szakmai szemléletüket. Olyan épületeket és köztereket terveznek, amilyenek nekik tetszenének, amilyeneket ők használnának szívesen.

KÉP

Christine Murray, a Guardian-cikk írója eljátszik azzal a gondolattal, hogy milyen lenne a világ, ha tervezői épp olyan sokfélék lennének, mint a megvalósult létesítmények használói, a hétköznapi emberek. Nem úgy érti ezt, hogy a férfiak és a nők szükségszerűen másképp terveznének, hanem hogy a megélt élmények, tapasztalatok igenis befolyásolják az alkotó folyamatot. Tehát lehet, hogy több ivókutat, kisboltot, akadálymentes buszmegállót, nyilvános vécét terveznének egy új lakónegyedbe kávézók és borbárok helyett. Murray egy felmérésre hivatkozva hozzáteszi, hogy Angliában az aktív építésznők 75 százaléka gyermektelen. 

KÉP

Válaszoljuk meg a címben feltett kérdést: ha anyukák terveznék a városokat, akkor először is mindenütt rámpák és liftek lennének, nem lépcsők. Akár babakocsit kell tolni, akár kerekesszéket, botrány, hogy a mai városokban nem lehet velük kulturáltan és szabadon közlekedni. A rámpás-liftes lehetőségnek a 3 év alatti totyogó kisgyerekek is örülnének, akiknek a lépcsőn való közlekedés nehézkes és veszélyes.

KÉP

Vagy itt van a tömegközlekedés: ha egy buszon már utazik egy kerekesszékes, akkor ő elfoglalja az 1 darab kijelölt férőhelyet, tehát nem fér fel még egy babakocsi is, vagy csak úgy, hogy a babakocsit betolja az utasok közé a szülő. Ne szépítsük, őt és a kerekesszékest is utálni fogja a többi utas. De ugyanígy, azt is utálják a tömegközlekedők, ha felszáll a villamosra vagy buszra három idős ember kerekes bevásárlókocsival. Ha ezt eleve figyelembe vették volna a járművek tervezői, nem érezné kényelmetlenségnek a többség. Ide tartozik egyébként az, amikor a városvezetők olyan buszokat vagy villamosokat rendelnek, amelyeknek nem nyitható az ablakuk, vagy "csak egy csivava feje fér ki rajtuk", hogy Murray szemléletes megfogalmazását idézzem. 

KÉP

Tényleg, milyenek lennének a városok, ha nyugdíjasok terveznék őket? Hiszen az időskorú városlakók egyre többen vannak! Na akkor például biztos több pad és szék lenne az utcákon, tereken, busz- és villamosmegállókban, nem pedig azok a bizarr fenéktámasztó korlátok. A zebrán a zöld jelzés tovább tartana. Mindenhol lennének nyilvános vécék, ráadásul ingyenesek, mert az embereknek "nincs acélból a hólyagjuk", írja Murray. 

Egy rosszul megtervezett rámpa KÉP

Ha kamaszok terveznék a városokat, akkor az ingyenes telefontöltést és a gördeszkázást alkotmányos joggá minősítenék, és mindenütt lehetőség volna erre. Jó, ők biztos olcsó gyorséttermeket kérnének minden sarokra, de lenne bennük annyi empátia, hogy dupla kerékpársávot alakítanának ki: egy gyorsabbat  bringásoknak és egy lassabbat a rollerezőknek, gördeszkásoknak, triciklis kisgyerekeknek. És minden parkban szabad lenne a fűre lépni, minden téren volna kosárpalánk.

[Itt szabadjon arról álmodnom egy percet, hogy milyenek lennének a városok, ha zöld szemlélettel terveznék őket. Például a parkokban ehető gyümölcsöt termő fák és bogyós bokrok lennének. Az utcai lámpák nem jelentenének zavaró fényszennyezést az élővilágra (de segítenék az emberek sötétedés utáni közlekedését). Sokkal több növény volna a városokban, még a tűzfalakon is élőnövénnyel beültetett panelek, vertikális kertek, hogy csökkentsék a légszennyezés mértékét. Tele lenne a város biztonságos kerékpártárolókkal, stb.]

KÉP

Murray, aki egyébként alapítója a Nők az Építészetben elnevezésű brit díjnak, és korábbi főszerkesztője az Architectural Review és az Architects Journal szakmai folyóiratoknak, elismeri, hogy vannak olyan részek Londonban is, amelyek megfelelnek a fenti kívánalmaknak. Ilyen például az a szakasz, amely a Temze fölött átívelő Millennium-hidat is érintve egyetlen lépcső nélkül köti össze a Szent Pál székesegyházat a Tate Modern Múzeummal, és még utcai játékok és sok-sok ülőhely is található rajta. Ha itt sikerült, hátha máshol is menne ez.

Megkérdeztem egy hazai szakembert, mi a véleménye a fentiekről:

“Régóta téma a női-férfi építészet. Szerintem jó és rossz építészek vannak”, mondja Z. Halmágyi Judit, a Budapesti Metropolitan Egyetem docense, Pro Architectura-díjas építész. Úgy látja, az igazán kreatív emberek mindkét agyféltekéjüket egyformán használják az alkotás során, vagyis egyszerre érvényesül a ráció és emóció. “Ez nem nemi kérdés. Ugyanakkor a szeretteikről való gondoskodás fejleszti a nők azon képességét, hogy egyszerre több dologra is tudnak figyelni, emellett mélyül az empátiájuk, és jobban előrevetítik a pozitív és negatív tényezőket.”

A tervezőknek, szakembereknek a szakmai és fejlesztői döntéseket az ott élőkkel partnerségben kell meghozniuk. A folyamatos konzultáció mellett átfogó elemzés és nagyfokú empátia szükséges, egyszerre kell nézni a hely szellemét, a genius locit és az emocionális oldalt. “A jó építész a befektető irányába egyszerre képviseli a szakmai szempontokat és a helyi közösség igényeit”, teszi hozzá. 

Massimiliano Fuksas írta a 7. Velencei Építészeti Biennálé kurátoraként 2000-ben: „Less aesthetics, more ethics”, azaz legyen kevesebb esztétika és több etika: a hangsúly az élhető környezeten van, ahol mindenkit megillet az emberi méltósághoz, a humánus, szociális designhoz való jog. 
“Azóta a térpszichológia vagy spirituálisabb megközelítés révén ez a gondolat tovább fejlődött odáig, hogy az építészetnek hét érzékszervre kell hatnia. Az öt alap érzékszerv mellett az egyén aurájára, saját szellemi kivetülésére is, hogy ezzel pozitív, jó közérzetet váltson ki. A hetedik érzékszerv egy tágabb értelmű, világot átható és a pozitív kommunikáció erejével ható közösségi tudat”, fejtegeti a szakember.

Meglátása szerint ma már az építészet, városépítészet és design az embereket szolgálja, a műszaki tényezőket emberi léptékre, kulturális és használati értékre bontja le. Ehhez elengedhetetlen a szakmai tudás. Minden helynek van egy tágabb értékű közérdeke és az ott élő egyének érdeke. Az elérhetőség és akadálymentesség a városlakók emberi joga, amely a gyerekektől az idősekig mindenkire vonatkozik. “Sajnos itthon még nem hiszik el az emberek, hogy beleszólásuk lehet ebbe. Ha meg is hallgatják őket, nem értik, hogy mit mondhatnának vagy mire kérdeznek rá. A partnerségnek kétoldalúnak kell lennie. Azon múlik, hogy például egy téren hány pad lesz, hogy a tervező jó-e. Vannak jó építészek és rossz építészek”, összegzi Z. Halmágyi Judit.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.

A mai igények szerint minél több üvegfelületet terveznek a lakások és irodák építésekor. Csakhogy még a többrétegű thermoüveg sem véd meg az épület túlmelegedésétől nyáron (illetve gyors lehűléséhez télen), pláne légkondi nélkül. A napsugárzás 47 százaléka infravörös tartományba tartozik, azaz hősugárzás, vagyis leghatékonyabban úgy tudjuk csökkenteni a felmelegítő hatását, ha még azelőtt megállítjuk ezeket a sugarakat, hogy elérnék az üvegfelületet. 

Már egy nagyobb fa is 4,7 százalékkal csökkenti egy épület klimatizálási igényeit, míg külső árnyékolással ez akár elérheti a 62 százalékot, és a légkondi energiafelhasználásából fakadó szén-dioxid-kibocsátást is 20 százalékkal csökkenti. A belső terek félhomálya legtöbbször nem okoz gondot: ahol mindenki számítógépen dolgozik, ott még jól is jöhet.  

Az árnyékolástechnika már régen többet jelent, mint nagyanyáink zsalugátere és rolója. Modern változata egyre gyakrabban dinamikus is: számítógép vezérli a sötétítés mértékét, amely a pillanatnyi időjárásnak és a Nap járásának megfelelően változik.

ArchDaily

Jó példája látható ennek Abu Dhabiban, ahol nyáron akár 48 Celsius-fok is lehet, és az épületeket muszáj védeni a könyörtelenül tűző sivatagi napsütéstől.

Az Al Bahr ikertornyokat 1049 darab hatszögletű panel fedi, amelyek virágként nyílnak ki az árnyékoláshoz, majd naplemente után összecsukódnak. Ennek eredménye kívül látható: folyamatosan változik a homlokzat mintája -- belülről pedig érezhető: sokkal hűvösebb van, mint pusztán légkondival.

Az Al Bahr Towers ikertornyok árnyékoló burkolatát a pálmafák törzse és az ősi keleti árnyékoló, a masrabija ihlette. Eredetileg ez fából készült árnyékoló panel, amelynek iszlám geometrikus mintázat szerint vágott nyílásai csak szórt fényt engednek az épületbe.

Behance

Szintén Abu Dhabiban áll a Hyatt Capital Gate hotel. A küllönleges épületre felkúszó acélháló a napsugarak 30 százalékát megállítja.

Misfitsarchitecture

Ausztrália legzöldebb épülete a Melbourne-i Önkormányzaté (CH2), amely 2006-os átadásakor megkapta a hatcsillagos, legmagasabb fokú energiatakarékossági minősítést. Ezen fa árnyékolók vannak.

Inhabitat

A kinetikus árnyékolók egyik szép példája Ausztriában látható, a Kiefer Technic cég bemutatótermét az Ernst Gieselbrecht & Partners tervezte.

A működését bemutató videó nagyon szuper!

Az isztambuli Suryapi vállalat épületét a Tago építésziroda tervezte. Az épület egy domb tetején áll, tehát rendkívül erős napsugárzás éri, ezért a déli és a nyugati oldalát fa árnyékolók borítják.

Tagomimarlik

A párizsi Necker gyermekkórház korábban jellegtelen téglaépület volt, 

KUMC

de a 2018-ban befejeződött felújítás során kívülről különleges árnyékoló szalagokat (is) kapott Philippe Gazeau építész jóvoltából.

Aeccafe

Cardiffban egy parkolóházat árnyékolt vízszintes szalagokkal a Scott Brownrigg építészstúdió.

IAAC

Hasonló ehhez a chicagói Aqua Tower, amelyet a Studio Gang tervezett.

Ecofriend

Parametrikus építészetnek nevezik az algoritmikus gondolkodás térbeli, építészeti megjelenítését, amelyben az elemek közötti összefüggések komplex geometriai struktúrákhoz, "paraméterek kapcsolati hálójához" vezetnek. Ezt az árnyékolót 3D-nyomtatással is el lehet készíteni.

Ha már korábban a masrabiját említettem, annak 21. századi utófantáziái is lenyűgözőek: San Franciscóban a Watson Élményközpont válaszfalához az IBM szuperszámítógépe a mobiltelefonok havi adattömegét alakította áttört mintázattá.

Archdaily

És lássunk még egy szép példát a modern masrabijára: a spanyolországi Cordobában a város mór öröksége előtt tiszteleg a Bíróság épülete, amely a holland Mecanoo stúdió terve.

MEA

Indiában a Punjab Kesari HQ homlokzata érdekes fúziója a hagyományos és a modern építészeti elveknek.

CtoC

A globális felmelegedésnek jobban ellenálló épületeken tehát másfajta homlokzatokat fogunk látni, mindinkább háttérbe szorul a csillogó üveg -- de ez nemcsak nekünk lesz jobb, hanem például a városi madaraknak is, amelyek tömegesen pusztulnak amiatt, mert nekirepülnek az óriási kiterjedésű, tükröződő üvegfalaknak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.

Évek óta elérhető Magyarországon (is), de kevesen tudnak a komposztáló vécé létezéséről, pedig számos területen érdemes alkalmazni: 
- ahol nincs kiépített csatornahálózat, vagy nem éri meg rácsatlakozni (ide sorolható a tanya is); 
- ahol csak időszakosan van szükség vécére (víkendház, kemping, alkalmi rendezvény, fesztivál, építkezés);
- ahol drága a szippantóskocsi rendelése; 
- ahol a környezetvédelmi előírások szigorúak (pl. természetvédelmi terület közelében) stb. 
A régi elv modernizált változata környezet- és pénztárcakímélő megoldás lehet sokak számára.

ClivusMultrum

"A második háború előtt a kor technológiai szintjének megfelelő, tőzegszórásos módszert még széles körben ismerték, az akkori idők mérnöki szakkönyveiben is szerepelt, aztán ez a tudás feledésbe merült", mondja Ertsey Attila építészmérnök, az Autonómház weboldal alapítója. Nyilván ehhez hozzájárult a technikai fejlődés, a bővülő csatornahálózatra rákötött lakások gyarapodó száma is. Azóta a kerti budik (árnyékszék) gyakorlata terjedt el, amelyek büdösek, táptalajt adnak a kórokozóknak, tisztításuk problémás, nem higiénikusak, és szennyezhetik a talajvizet és az ivóvízbázist is.
"Aki ezt ismeri, nem tudja elképzelni, hogy ennek modern változata olyan színvonalú, hogy beépíthető a házba. Németországban és Svédországban viszont széles körben elterjedt a komposztáló vécé, mert ott a hagyományos paraszti kultúrában ismert volt a technológia, és nem szakadt meg a történelmi-technológiai fejlődés, mint nálunk a kommunizmus miatt."

A modern komposztálós vécé szabadalma Rikard Lindström svéd mérnöktől származik 1939-ből, ő aztán 1962-ben alapította meg cégét. A Balti-tenger melletti szigetvilágban volt hétvégi háza, ahová kulturált és nem környezetszennyező toalettre volt szüksége, így kezdett foglalkozni a témával. Mára a fia által vezetett családi cég már olyan komposztálós vécét is tud készíteni, amelynek gyűjtőtartályát nem kell üríteni akár 30-50 évig.

Így néz ki a komposztált végtermék,
a steril és szagtalan humusz KÉP: ZO2

"A svéd változat kétszintes építészeti megoldás: a földszinti fürdőszobában van egy pottyantós ülőke, míg a 15-18 Celsius-fokos pinceszinten egy gyűjtőtartály, amibe a konyhai hulladék is bekerülhet. A vegyes nyersanyag 2-2,5  év alatt komposztálódik szagtalan, steril humusszá. A munkát a komposztáló tartály alján elterített vékony földrétegben élő talajbaktériumok végzik el. Az anyaghoz használat során alkalmanként cellulóztartalmú adalékot kell szórni, például szalmatöreket, hogy a komposztálást végző baktériumok számára legyen tápanyag. A tartálynak van egy szellőzőkürtője, hogy a fölösleges nedvesség el tudjon párologni.
A holland változat viszont kompaktabb, kisebb, elfér egy arrafelé gyakori lakóhajón vagy normál fürdőszobában. Ennek tartálya többkamrás, és félévente el kell fordítani, hogy a komposztálandó anyag keveredjen, homogénabbá váljon. Ennél a kompakt komposzternél 1,5 év alatt lezajlik a folyamat, ilyet építünk be mi is", magyarázza a szakember. A forgatást elektromotorral is lehet végeztetni.

MotherEarthNews

A komposztáló vécét úgy is ki lehet alakítani, hogy a vizelet nem keveredik a szárazanyaggal, hanem vagy külön tartályba kerül, és onnan vízzel hígítva fel lehet használni nitrogénben gazdag folyékony trágyaként (erről írtam korábban Kerted van és még a vécébe pisilsz? címmel), vagy pedig megy egy csövön át a szikkasztóba. Amennyiben közös tartályba kerül a vizelet, akkor a tartály alján van egy dréncső, amely elvezeti a szikkasztóba. Mindezek ellenére megfelelő szellőztetés mellett a komposztáló vécé nem büdösebb, mint egy vízöblítéses vécé.

Egy személy egy év alatti ürülékmennyiségéből 1,5 év múltán két vödörnyi, kb. 20-25 kg humusz képződik. Ezt a trágyát kizárólag és maximum dísznövények talajjavításához szabad felhasználni, mert élelmiszer célú növénytermesztési felhasználásra csakis a szarvasmarhatrágya alkalmas. A komposztáló vécéből származó humuszt kis mértékben hozzá lehet keverni szarvasmarhatrágyához, illetve önmagában kijuttatni olyan területekre, például erdőbe, ahol nincs mezőgazdasági növénytermesztés. "Régen minden faluban minden kertben volt trágyadomb. Az állati trágya felhasználását még a kelták fejlesztették ki, ők jöttek rá arra, hogy a talaj minőségének megőrzéséhez minimum háromévente trágyázni kell a szántóföldeket", teszi hozzá Ertsey Attila.

"Manapság mindenki törekszik az energiahatékonyságra, és amikor valaki kiszámolja a házával kapcsolatos költségeket, rájön, hogy az elektromos áram és fűtés után következő legnagyobb költség a szennyvízelvezetésé." Ezt lehet jelentős mértékben, akár 50 százalékkal csökkenteni a komposztáló vécével. Aminek másik nagy előnye, hogy nem romlik el, szemben egy vízöblítéses vécével.

A kétszintes változat "fogadóállomása" nem nagyobb,
mint egy hagyományos vécé KÉP: Compostera

"Egy négyfős családra számított kis komposztáló toalett 100 ezer forinttól már elérhető, a víz- és csatornadíj csökkenése miatt nagyjából 2 év alatt megtérül az ára. A nagyobb méretű, 6 fős család számára alkalmas változat kb. 300 ezer forintba kerül, 3-4 év alatt megtérül. A profi német vagy svéd gyártmány 1,5 millióba kerül, de még az is megéri, pláne annak, aki a családjával havi 30 köbméter szennyvizet megtermel. Annak elszállítása szippantós autóval köbméterenként áfa nélkül akár 1000-3000 ezer forint is lehet", összegzi Ertsey Attila.

A komposztáló vécé átlagosan 35 százalékkal csökkenti az ivóvízigényt, szintén 35 százalékkal a szennyvíz mennyiségét, és a komposztálás révén 40 százalékkal a háztartási hulladék mennyiségét. Külön engedély nem szükséges hozzá, mert a komposztáló toalettre jelenleg nincs építési szakhatósági szabályozás magántulajdonú lakóház esetében.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk. 
 

Angliában is elfogadhatja a parlament azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi az "upfilling" nevű térkitöltést: amennyiben két magasabb ház között egy alacsonyabb áll, annak tetejét legfeljebb további két emelet ráépítésével egy szintbe lehet hozni a szomszédokkal, írja a brit The Micro Life blog. Ezzel a lehetőséggel becslések szerint csak Londonban 200 ezer új lakás épülhetne, harmaduk önkormányzati tulajdonban álló épületek tetején. Ezekkel az olcsóbb kialakítású lakásokkal pont azt a réteget céloznák meg, amely jelenleg nem képes önerőből saját otthonhoz jutni: az első önálló lakásukat tervezőket. A meglévő épületek vertikális bővítése igazán környezetbarát megoldás lehet, nézzük, szerte a világban milyen ötletek születtek a tetők hasznosítására!

Londonban a Clere Streeten tervezte a Tonkin Liu építészstúdió ezt az épületmagasítást (Growing House), amely télikertre emlékeztet. 

A finneket régi panelházak felső bővítése is foglalkoztatja, az alábbi tervek egy angol nyelvű tanulmányból származnak, amely ide kattintva olvasható.

New York-ban egy régi bérház tetejére álmodtak szokatlan kiegészítést. A WORKac stúdió weboldalán látható, hogy a szomszédos tetők is be vannak már építve, vagy lakóegységgel, vagy úszómedencés kerttel.

Szintén New York-ban a meglévő hatszintes ház tetejére úgy építenének még 9 emeletet, hogy azok alja nem érinti a meglévő tetőt. A 711 West End Avenue-re tervezett komplexumot ugyanis acéllábak tartanák, amelyek a meglévő épület falai mentén emelkednek a magasba, és burkolva lesznek. A két épület közötti "rést" körben lezárják, hogy ne keltsen süvítő légáramlatokat. Az építkezés 18-24 hónapig fog tartani. Mármint ha megvalósul a merész terv, ugyanis a lakók egyelőre tiltakoznak ellene.

Az észtországi Tallinnban egy régi papírgyár tetejére került ötemeletes lakáskomplexum (Fahle House), míg a lenti szinteken irodák és szolgáltatóhelyiségek (pl. fodrász) kaptak helyet. A KOKO építészstúdió rekonstrukciós terve több nemzetközi díjat nyert.

Bécsben a Josef Weichenberger Architects építészstúdió tervezett a Margaretenstraße és Operngasse sarkán álló, 19. századi épületre egy jópofa háromszintes magasítást, amelyben 1290 négyzetméteren négy lakás található.  

Ezen a klasszikus milánói épületen a De Amicis Architetti építészei egy stíluselemeiben rokon, mégis újszerű bővítményt alakítottak ki plusz lakásoknak. Érdemes megnézni a honlapjukat, mert még arra is ügyeltek, hogy a falakat a jellegében harmonizáló majolikacsempével borítsák.

Barcelonában az LCT (La casa por el tejado, Ház a tetőn) nevű vállalkozás előre gyártott (prefab) minilakásokat helyez fel daruval lapostetős épületek tetejére. Ezek a minilakások az LCT-n keresztül bérelhetők vagy megvásárolhatók, a díjakból a cég szép summát fizet az épülettulajdonosnak, amely az extra bevételből felújíthatja az épületet.

Leedsben az Indigo Planning ingatlanfejlesztő cég a pangó forgalmú Zicon House nevű irodaházat (vörös alsó épület) alakítja 65 lakásos komplexummá úgy, hogy a tetejére még ráhúz két emeletet (sötétszürke bővítmény) további 14 lakásnak.

Az új-zélandi Wellingtonban egy régi raktár tetejére épültek luxusminőségű lakások. Az országban még több ilyet terveznek, mert költséghatékony megoldásnak tartják: az eredeti épület elbontása és új építése 6,8 millió új-zélandi dollárba, a felújítatlan épület tetejére épített kiegészítés 3 millióba került volna, míg az egész épületet felújítani és a tetejére építeni 4,1 millióba került. (Building Urban Resilience through Change of Use, Sarah J. Wilkinson, Hilde Remøy szerk.)

Párizs a manzárdokról, azaz tetőtéri lakásokról ismert, amelyek nevüket egy francia építész, a 17. századi François Mansart után kapták, aki előszeretettel tervezett ilyeneket. Mostanság a "parazita építészet" kifejezés kezd meghonosodni a francia fővárosban, ahol még vannak apróbb épületek a nagy házak között. Az ilyeneket érintetlenül hagyva jogszerűen lehet előre gyártott elemekből építkezni a fölöttük lévő üres térbe: az ALUR jogszabály 70 ezer lakás építését teszi lehetővé a meglévő épületek renoválása közben, és megszabja a bérlés törvényes kereteit is. 

Kisebb magánházak tetejére is épülhet bővítmény, mint Rotterdamban az MVRDV tervezésében:

Kakukktojás, de szuperül néz ki ez a kulipintyó Manhattan közepén, amely toldás, nem önálló lakás. Az 1906-ban épület hatemeletes épület régen raktár volt, David Puchkoff ingatlanfejlesztő 14 lakásos lakóházzá alakíttatta, és beköltözött a legfelső emeleti lakások egyikébe. Egy ihletadó vidéki kirándulás hatására Puchkoff 2006-ban áttörette a mennyezetet, hogy ezt a kis hétvégi házat kialakíthassa a családjának. A vityilló körül zöld tetőt alakított ki saját kezűleg, amivel hűti az alatta lévő lakását.

A jellemzően lapostetős épületekben működő hipermarketek is beszálltak a versenybe. Berlinben az Aldi összesen 2000 bérlakást tervez kialakítani áruházai tetején, míg Írországban egy másik cég is hasonlóra készül: a sokkoló albérletárakról hírhedt Dublin Blackrock negyedében a Frascati bevásárlóközpont tetejére 45 lakást terveznek.

Szerkesztette: Hiver't-Klokner Zsuzsanna