A házi kiskert a legjobb módja annak, hogy kedvező áron jusson garantáltan bio termesztésű zöldségekhez. Használja ki az enyhe időjárást, és készítse elő az ágyásokat! Adunk néhány tippet, hogy mit és hogyan ültessen.

Lehet kizárólag salátáskertet is kialakítani (Fotó: Laura K. Gibb a Flickr-en)

Hogy miért legyen konyhakertje? Mert jó a testnek és léleknek. Ne izguljon, ha még sosem csinálta: a növények hihetetlenül életképesek, és ha rendszeresen öntözi és gyomlálja őket, biztosan életben maradnak. Ha pedig élnek, akkor termést is fognak hozni. Lehet, hogy eleinte csak keveset, amíg el nem sajátítja a hozamnövelő fortélyokat. De az a kevés is több a semminél, ráadásul két dologban lehet biztos: ha organikusan termesztette, akkor vegyszermentes, és mivel a Nap érlelte, finomabb is, mint a táppal hatalmasra turbózott üvegházi. Jó, lehet benne pár kukac és féreg, de ez is csak az előbbi két állítást igazolja.

A konyhakert tervezésekor lényegében két vezérfonal között kell választania: különlegességeket akar-e termelni, avagy a család által rendszeresen fogyasztott zöldségeket. Előbbinek az az előnye, hogy így olyan finomságok is az asztalra kerülhetnek, amelyek máskülönben vagy beszerezhetetlenek, vagy megfizethetetlenek, mint a tarlórépa vagy az afrikai okra. Utóbbi esetében sem biztos, hogy a család egész évi szükségletét sikerül megtermelni, de néhány hétre-hónapra valót lehet azért olyan köznapi zöldségekből, mint a hagyma, fokhagyma, paradicsom, saláta- és káposztafélék, uborka, burgonya. (Azért nem biztos, mert az időjárás akármikor beleszólhat.)

A kiszemelt területtel kapcsolatban három fő szempontot érdemes mérlegelni. Először is, a zöldségnövények többségének naponta legalább hat óra direkt napsütésre van szükségük. A második a jó minőségű talaj. Ennek kialakításához gyorsan fogjon hozzá, ha még nem tette: terítsen szét 2-3 ujjnyi vastagságban komposztot a talajon, és egy villával forgassa bele a földbe. Ezzel egyidőben a nagyobb rögöket is törje apróra, amivel elősegíti a nemsokára vetett vagy palántaként kiültetett növények gyökérképződését. A területet gereblyézze egyenletesre.

Érdemes elgondolkodni 30-50 centiméterrel megemelt ágyások kialakításában. Ezek jobban megfogják a vizet, a tápanyagokat is takarékosabban porciózhatjuk, és kényelmesebb gondozni őket. A növényeknek laza szerkezetű talaj kell, ha már fáradságos munkával felkapáltuk, akkor taposással ne tömörítsük vissza. Ezért a nem emelt ágyások se legyenek egy méternél szélesebbek, hogy ne kelljen belépni a megművelt területre.

A harmadik tényező a szomszédos vagy környékbeli veteményesek tulajdonosainak vagy gazdáinak kikérdezése: mi terem jól errefelé, mivel nem érdemes kísérletezni, mi az, amivel sok a macera. Ezt összevetve az álmokkal és családi kedvencekkel máris megvan az az ideális vetőmaglista, amivel elindulhat a gazdaboltba.

Nagyjából 130 négyzetméternyi területen már lehet annyi zöldséget termelni, amennyi elég egy négytagú családnak. A trükk a növénytársításban rejlik. Ez lehetővé teszi a veteményeságyások megosztását, azaz megfelelő társításban a növények sokkal kisebb területen ültethetők, mert táplálják, védik és serkentik egymást.

A társítások egyik legismertebb példája a három nővér ültetési mód, amelyet még az amerikai indiánok fejlesztettek tökélyre. Ők egy fészekbe ültették a babot, a kukoricát és a tököt. A bab ugyanis nitrogénmegkötő tulajdonsága révén a növekedési szakasz lezárulta után táplálja a neki támasztékot nyújtó kukoricát. A kukorica tövébe ültetett tök talajtakaróként viselkedik, és nem engedi kiszáradni a földet.

A snidling például serkenti a paradicsom növekedését, és javítja az ízét, távol tartja a kártevőket, a molytetveket és az aknázólegyeket. A torma növeli a burgonya betegségekkel szembeni ellenálló képességét, és az erősen csípős zöldséget nem kedveli a burgonyát károsító kolorádóbogár. A rozmaring elűzi a káposztalegyet, a hagyma- és répalegyeket pedig úgy zavarhatjuk meg, hogy vegyesen ültetjük a két növényt.

A paszternák gyökere rovarölő hatású, olyannyira, hogy organikus permetlé is készíthető belőle. A társítás nem csak a kártevők ellen hasznos. A tárkony dajkanövény, segíti más növények növekedését. A borsó árnyékot nyújt a spenótnak, hogy a levelei zsengék maradjanak, a spenót pedig segíti más magok csírázását. További jó szomszéd a fejes saláta és a borsó, a paradicsom és a fokhagyma, az uborka és a karalábé.

A zöldségtermesztés alapjainak elsajátításában remek segítség a Zöldségtermesztők kézikönyve, amely részletesen elmagyarázza a szükséges teendőket, illetve Gertrude Franck interneten szintén elérhető Öngyógyító kiskert című könyve. És még egy tipp: a szaküzletekben vagy áruházakban kapható vetőmag zacskónként kétszáz magot is tartalmazhat, fajtától függően. Érdemes tehát három-négy családnak összefognia, és leosztani, ki milyen vetőmagot szerez be, majd utána szétporciózni.

Letölthető kerttervezési rajzot és növénytársítási táblázatot pedig itt talál.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna