Javában tart a Veganuár (erről itt írtam korábban), és ennek kapcsán biztosan sokan fogják kipróbálni tehéntej helyett a növényi italokat. Ezek a legváltozatosabb alapanyagokból készülnek: mandula, mogyoró, szója, rizs, zab, kókusz, kesudió, quinoa, kender, továbbá lehetnek ezek kombinációi, illetve speciális ízesítésűek is (kakaós, kávés, vaníliás, karamellás stb.)

KÉP: Pexels

Na de melyik a leginkább környezetbarát? Sokan ugyanis azért nem fogyasztanak növényi italokat, mert egy időben azzal támadták ezek gyártóit, hogy a növényi italok előállításához túl sok víz kell, tehát nem fenntartható a gyártás. Aztán persze kiderült, hogy ez így nem állja meg a helyét, ráadásul a növényi italok tényleg nem eregetnek ki rengeteg metánt, mint a szarvasmarhák -- márpedig a metán olyan üvegházhatást okozó gáz, amely súlyosbítja a globális felmelegedést. Ezzel szemben (ha a kibocsátást nézzük), a növény italok háromszor kisebb környezetterhelést jelentenek.

A növényi italok térhódítása töretlen, iparági szakértők szerint a piac értéke 2020-ban 22,6 milliárd dollár volt, ami már 2026-ra megduplázódhat, elérve a 40,6 milliárd dollárt. A kilencvenes években a szójaital volt a térhódító, mostanában viszont a mandulaital jön fel nagyon. Vajon melyik jobb a környezetnek?

SZÓJAITAL

KÉP: Pexels

Ma már csak 13 százalékát teszi ki a világ növényi italainak. Előállításához a szóját gőzzel le kell hántolni, utána megfőzni, még forrón péppé zúzni, leszűrni és ízesíteni -- utána mehet a csomagolóba. A szójabab termesztéséhez harmadannyi vízre van szükség, mint amennyit egyetlen tejelő tehén fogyaszt, mégis, egyetlen liter szójaital előállításához (ha minden gyártási fázist figyelembe veszünk), összesen 297 liter vízre van szükség. Hasonló mennyiségű vízre van szükség a csemege kukorica, a zöldborsó és a csicseriborsó termesztéséhez. 

A szójatermelésnek nem is a vízigénye aggályos, hanem hogy erdőirtással hozzák létre a szántóföldeket. Jóllehet a szója olyan északi országokban is megterem, mint Ukrajna vagy Kanada, legnagyobb mennyiségben Dél-Amerikában termesztik, és itt tarolják le emiatt az esőerdőket. Korábban az Egyesült Államok volt a vezető termesztő, de 2020 óta már Brazília. Itt szójatermesztési céllal csak 2018-ban több mint 500 négyzetkilométer esőerdőt pusztítottak ki, és ez a terület azóta 11 százalékkal nőtt. Eljutottunk odáig, hogy ma már az Amazonasi esőerdő több szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit megköt. 

A szójatermesztéssel kapcsolatos károsanyag-kibocsátás országtól függ: az amerikai kibocsátásnál a brazíliai helyenként akár kétszázszor több lehet. Egy bögre szójaital előállítása során mintegy 230 gramm CO2 szennyezi a levegőt. És van még más környezetszennyezés is, hiszen a szójatermesztéshez növényvédőszereket és műtrágyát is használnak. Az amerikai szójaültetvények 44 százalékát kezelik műtrágyával, és 98 százalékát növényvédőszerrel. Ezek a vegyszerek közvetlenül is veszélyesek az állatvilágra, de ha bejutnak az talaj mélyében lévő ivóvízbázisba, akkor még súlyosabb természetkárosítást okoznak.

MANDULAITAL

KÉP: Unsplash

Ez már a növényi italpiac 64 százalékát teszi ki, azaz majdnem ötször annyi fogy belőle, mint szójaitalból. Ám pusztán azért, mert népszerű, még nem biztos, hogy környezetbarát is. Például mert óriási vízigénye van: egyetlen szem mandula megtermesztéséhez több mint 11 liter vízre van szükség, és egy pohár mandulaitalhoz legalább 5 szem mandula kell.

A mandulaültetvények vízigénye azért súlyos környezeti probléma, mert ezek az Egyesült Államokban az egyébként is vízhiányos Kaliforniában vannak a legnagyobb területen, itt terem a világ mandulatermelésének 80 százaléka -- a termesztéshez az állam teljes vízfogyasztásának 13 százalékát használják fel.

Csakhogy mivel Kalifornia sivatagos állam, az öntözővíz a kőzetrétegek mélyén rejlő, évmilliók alatt felhalmozódott vízbázisból érkezik, aminek egyszer vége lesz, mert nem esik annyi csapadék, hogy megfelelő mennyiségben visszapótlódjon. A túlzott mértékű vízkiszivattyúzás miatt az elmúlt száz évben a Central Valley mezőgazdasági régió talajszintje 8,5 métert süllyedt. 

Kaliforniában 6 ezer négyzetkilométeren termesztenek öntözéses módszerrel mandulát. Egy mandulafa 25 évig él, és egész évben törődést igényel, vagyis a gazdáknak akkor is öntözniük kell az ültetvényeket, amikor a növények pihenőidőben vannak, máskülönben kiszáradnának. Az egynemű (monokultúrás) ültetvényeken hamarabb megjelennek a kártevők, mint az olyan ültetvényeken, ahol többféle növény terem. Egy felmérés szerint több mint 450 féle vegyszert használnak a mandulaültetvényeken, és ezek fele kőolajszármazék. A mandulafák továbbá folyamatos műtrágyázást igényelnek a nitrogén pótlásához.

Még az a szerencse, hogy legalább a mandulafák szén-dioxidot kötnek meg a levegőből, ezzel mérséklik a környezetszennyezést: egy bögre mandulaital 150 gramm CO2-kibocsátással egyenértékű. Ez ugyan kevesebb, mint a szójaitalé, csakhogy mivel a világ mandulatermesztése lényegében Kaliforniában zajlik, az itt termelt mandulát el kell juttatni a világ minden pontjára. A teherszállítás pedig igencsak környezetszennyező. 

Melyik növényi ital barátja a környezetnek?

Pusztán a vízfogyasztást tekintve a szójaital a nyerő. De aki igazán zölden gondolkodik, annak a zabitalt lehet ajánlani, amelynek minimális a víz- és területi igénye. Akármelyiket is választjuk, arra érdemes odafigyelni, hogy hozzáadott cukrot ne tartalmazzon.

via Treehugger