Van pár holmi, amihez lehet használni, de nagyon meg kell fontolni, hogy mihez. A mosógép sem szereti!
KÉP: Unsplash
Van pár holmi, amihez lehet használni, de nagyon meg kell fontolni, hogy mihez. A mosógép sem szereti!
KÉP: Unsplash
A világ egyik legnagyobb pazarlása csupán egy estére jelmezt vásárolni, amikor gyakorlatilag ingyen összedobhatsz valamit meglévő hozzávalókból.
KÉP: Pixabay
Itt a levendulaszüret ideje, remek ötleteket adunk a felhasználására!
KÉP: Pixabay
A fekete póló szinte mindenki ruhatárában alapkellék, nagyon jó hír tehát, hogy már lehet kapni egészséges festékkel készült feketét is.
KÉP: Vollebok
Az alumíniumlétrák korában a jó öreg falétrák már csak kint porosodnak a sufniban - egészen addig, amíg új életet adunk nekik, például az alábbi jópofa és egyszerűen megvalósítható tippekkel.
KÉP: Pinterest
Az ősz beköszöntével ideje elpakolni a nyári ruhákat. Ám mivel ezek jellemzően vékony, finom anyagból vannak, néhány tanácsot érdemes megfogadni, hogy a tavaszi előpakoláskor ugyanolyan állapotban találd őket, ahogy most elteszed.
KÉP: Pexels
Az északi féltekén az elmúlt évezredekben a kelmegyártók arra fókuszáltak, milyen anyagokkal tudnák minél melegebben tartani a vásárlóik testét. A klímaválság miatt azonban ezen a téren is szemléletváltásra van szükség: mindenkit az érdekel, hogyan és mibe öltözzünk a nyári fullasztó hőségben.
Ez a fehér póló biztos kellemes viselet a hőségben, de még nem az, amiről a cikk szól, azt lásd lejjebb. KÉP: Unsplash
Ebben jelenthet segítséget egy különleges "tükör" anyag: az ebből készült póló úgy néz ki, mint a hagyományos, ám képes a testünket akár 5 fokkal lehűteni, számol be a fejlesztésről a Science magazin.
Nyári ruházat tervezésekor a két leggyakoribb szempont: vagy legyen világos színű, amely visszaveri a látható fény tartományába tartozó napsugarakat, vagy fokozott mértékben képes elvezetni a test hőjét, ezáltal segíti a lehűlést.
A Stanford Egyetem kutatói épp ilyen kelmét terveztek: a test által kibocsátott közepes (3-8 µm) hullámhosszú infravörös sugárzást (mid-infrared radiation, MIR) átengedi, ezáltal legalább 3 Celsius-fokkal hűti a viselőjét. A kelme 45 mikrométer vékony, ez nagyjából harmada egy könnyű lenvászonnak. Épp ez a hátránya: a túl vékony anyag fokozottan sérülékeny.
Két kínai mérnök, Ma Yaoguang (Zhejiang University) és Tao Guangming (Huazhong University of Science and Technology) ezen a fonalon indult tovább: az általuk továbbfejlesztett anyag már 550 mikrométer vastag, és képes arra, hogy a test által kibocsátott MIR-t először elnyeli, majd a külvilág felé kiengedi.
A képen egy olyan póló látható, amelynek bal oldala
hagyományos pamutból, jobb oldala viszont
az új tükörkelméből készült. Jól látszik a színek alapján,
mennyivel hűvösebb hatást kelt az új kelme. KÉP: Science
Az alapanyaghoz politejsavat, mesterséges szálat és titánium-dioxid nanorészecskéket használtak fel. A politejsav biológiailag lebomló műanyag, amelyet növényekből (például gabonaszárból) állítanak elő tejsavas erjesztéssel. A titánium-dioxid nanorészecskék visszaverik az ultraibolya, a látható és a közeli infravörös sugarakat, ezáltal fokozzák a hűtő hatást. A mesterséges szál pedig összefogja a többit.
Optikai értelemben ez egy tükör, noha teljesen átlagos kelmének látszik. Tapintásra olyan, mint a pamutanyag, és a két feltaláló szerint nagyjából ahhoz fog közelíteni az ára is: legfeljebb tíz százalékkal lehet drágább, mint az átlagos módon gyártott kelmék.
HKZs
Aki vásárol egy gyapjúszövet ruhát az amerikai Woll& márkától, felkérést kap egy különleges kihívásra: legyen egyike azoknak a nőknek, akik a saját ruhájukat 100 napig hordták egyhuzamban. Több mint ezren vannak már! A ruha sikerét annak tulajdonítják, hogy egyszerű, kényelmes, természetes és stresszmentes. A Wool& ruha vonzereje egyre nő. A cég jelmondata: Élj egyszerűen, vásárolj körültekintően, tegyél jót.
Ugyanaz a ruha a hét minden napján, eltérő kiegészítőkkel. KÉP: Wool&
A Treehugger online magazin kérdezte a cég ügyfélkapcsolati menedzserét a siker titkáról. Rebecca Eby maga is éppen félidőben volt a 100 napos kihívásban vásárlóként, amikor meglátta a cég oldalán az állásajánlatot. Mivel nagyon megkedvelte a ruhát, jelentkezett is.
A cég alig hároméves múlttal rendelkezik, nagyjából két éve fut a 100 napos kihívás. Úgy kezdődött, hogy a cégalapító az egyik ingüket 30 napig viselte, nagy megelégedésére. Miután megjelentek a ruhákkal, első körben 13 nőt kértek fel arra, hogy viseljék 100 napig. Aztán a csapat tagjainak száma folyamatosan gyarapodott, "mint egy hógolyó", mondja Eby, hozzátéve, hogy a koronavírus-járvány idején vált különösen közkedveltté a ruha és a kihívás is. 2021. május közepéig 1173-an teljesítették a 100 napos viselést.
A 100 napos kihívás résztvevői közül néhány. KÉP: Wool&
Érdekes, hogy az egyszerű ruha iránti kereslet éppen a karantén idején futott fel. Oka lehet ennek az, hogy ha nem tudtuk elhagyni az otthonunkat a lezárások miatt, akkor talán nem is volt annyira igényünk különlegesebb holmikra. A kihívást pedig sokan azért vállalták, mert ezt biztonsággal teljesíthették egy olyan életszakaszban, amikor "odakint" az egész világ a feje tetejére állt, mondja Eby. Hozzájárulhatott a sikerhez az is, hogy a karantént sokan összekötötték az otthoni lomtalanítással, amit a ruhásszekrénnyel kezdtek.
Aki sokallná a 100-napos kihívást, azt Eby siet megnyugtatni, hogy a ruha minőségének köszönhetően lényegesen rövidebbnek érződik ez az idő. Nem utolsósorban a ruha minőségén is múlik: finom merin gyapjúból készül. Ez nem veszi át a testszagot, nem lesz ázottkutyaszagú, nem veszti el a formáját, és nem szúrós, nem vált ki viszketést. A merino gyapjú különlegessége, hogy kiváló hőszabályozó és nedvességelvezető tulajdonságú, azaz hidegben melegen tart, melegben hűsítő hatású. Ahogy a cég honlapján is írják: a merino gyapjú lehetőséget ad arra, hogy kevesebb holmival élhess, és több dolgot tehess meg azok közül, amiket szeretsz.
A gyapjú az ausztrál Ashmore családi farmról származik. KÉP: Wool&
Az alapruha néhány fazonban (Sierra, Willow, Rowena) és 1-4 színben, de több méretben kapható, bármilyen kiegészítővel egyedivé tehető. A ruhát a vásárlók (és versenyzők) többsége naponta legalább 8 órán át viseli. Legtöbben munkába hordják, de volt, aki túrázni indult el benne. A mosás gyakoriságáról mindenki maga dönt. Volt, aki a 100 nap alatt legfeljebb a hónaljrészt öblítette át néhányszor, mások (kisgyerekesek például) gyakrabban mosták.
A kihívásnak nem az a lényege, hogy meg kell szenvedni az eredményért. Sokkal inkább a megfelelési/öltözködési kényszer alóli felszabadulás a vezérelv: ha nem kell minden reggel "kicsinosítani" magunkat, akkor nem is csúszunk bele döntéshozatali kifáradásba (decision fatigue). Ez azt jelenti, hogy minél több döntést kell meghoznunk, annál nagyobb a kockázata, hogy tévesen mérlegeljük a szempontokat, és rossz döntéseket hozunk. Sok vállalatvezető ezért visel mindennap ugyanolyan vagy hasonló ruházatot (ld. Zuckerberg szürke pólója).
KÉP: Wool&
A Wool&-ruha igazi alapdarab lehet, megbízható eleme egy kevés számú holmiból álló, de sokféleképpen variálható "kapszula-gardrób"-nak. Ez a koncepció szembe megy a mai divatszemlélettel, amely azt sulykolja, hogy csakis az öltözködés alkalmas a személyiségünk kifejezésére. Ezzel belerántanak bennünket egy olyan pazarló felhalmozásba, amely nem felel meg a fenntarthatóság eszméjének. A környezetszennyező divatipar felelős a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 10 százalékáért, és a szennyvíz-kibocsátás 20 százalékáért. Korábbi posztjaim a Japánban terjedő extrém minimalizmusról, a Gardrób Tömeg Indexről, vagy a 15 tárggyal is boldog férfiról a linkekre kattintva olvashatók.
A 100-napos kihívás teljesítésében a Facebookos rajongói tábor is segíti azokat, akik mondjuk a 62-ik napjukon elcsámpulnának egy másik outfit irányába. A ruhák körül szerveződő közösség új ötleteket, új erőt ad a további viseléshez. Olyannyira, hogy egyesek már azt is belengették, ha elérték a 100 napot, folytatják a kihívást 365-ig.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
Amikor az a kérdés, mi lehet a jövő ruházati alapanyaga, kevesek felelik rá a polietilént. Pedig világszerte ez a legnagyobb mennyiségben gyártott műanyag, és tulajdonképpen ideális forrás volna ilyen célra (is). A polietilénnek különböző fajtái vannak, az egyikből italospalack, a másikból nejlonzacskó vagy más csomagolóanyag készülhet. Könnyű és vékony, és fonallá sodorva olyan kelme szőhető belőle, amely hűvösen tartja a testünket, mert átengedi a hőt. Igen ám, de az izzadságot nem, úgyhogy ez eddig lehetetlenné tette a polietilén ruházati célú felhasználását.
A Massachusetts-i Műszaki Egyetem (MIT) kutatói viszont most egy olyan textilt állítottak elő polietilénszálból, amely selymes tapintású, könnyű, és sokkal gyorsabban képes a nedvesség elpárologtatására, mint a hagyományos műszálas kelmék, például a poliészter.
KÉP: Felice Frankel, Christine Daniloff, MIT
Módszerük lényege, hogy a por formájú polietilén nyersanyagot megolvasztva extrudálták, hogy vékony szálakat húzhassanak belőle. Az extrudálási folyamat némileg oxidálta a szál felületét, amely így már mérsékelten hidrofillé vált, azaz csökkent a víztaszító képessége, magába szívta a nedvességet.
A polietilén fonalban a szálak közötti parányi rések kapillárisként működnek, passzív módon felszívják az vízmolekulákat. Ez a képesség függ a fonal átmérőjétől, annak megfelelően szabályozható. A tesztelések során kiderült, hogy a polietilén kelme idővel kevésbé lesz vízszívó, ám ez a folyamat egyszerűen visszafordítható: elég megdörzsölni az anyagot vagy kitenni a napra, mondta Svetlana Boriskina MIT-kutató. A munkatársaival készített kutatási beszámolója a Nature Sustainability folyóiratban jelent meg.
A szakemberek ezek után kiszámolták a polietilén kelme ökológiai lábnyomát is, és kiderült, hogy a becslésekkel ellentétben a polietilén-ruházatnak a teljes életciklusa alatt kisebb volna a környezetre gyakorolt hatása, a felhasznált energia, mint a pamutból vagy nejlonból készült ruházatoknak. A polietilén anyagában színezhető, még az extrudált szállá húzás előtt, így nincs szükség a textilipar egyik leginkább környezetszennyező elemére, a festésre sem. A polietilén ruházat kevésbé koszolódik, mivel a felületén nem tapadnak meg a szennyező szemcsék. Ennek köszönhetően elég tízperces hideg mosással átöblíteni, és újra tiszta lesz.
Az új technológiával teljes körben megoldható a használt polietilén zacskók, tejfölöspoharak és más polietilén műanyagok újrahasznosítása: különösen alkalmas lenne sportruházat gyártására, de katonai felszereléshez is megfelelő, sőt, mivel a polietilén nem engedi át a röntgensugarakat, akár az űrhajósok szkafandere is készülhet belőle, ajánlják az MIT kutatói. Ráadásul ez a ruházat akárhány alkalommal újrahasznosítható.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
Aki már járt használtruha-boltban, az tudja, hogy gyakran meglepően jó minőségű, kicsit sem kopottas holmikat lehet ott vásárolni. Egy 2017-es iparági kutatás szerint azért, mert a fejlett országokban (és már Kínában is) az emberek 60-70 százaléka 7-10 viselés után kidobja a holmijait. Ha így fokozódik a vásárlás, 2050-ben már 160 millió tonna lesz az éves eladott mennyiség, háromszor annyi, mint manapság. Csakhogy ennek előállításához 300 millió tonna nem-megújuló erőforrásra lesz szükség.
Az amerikai Ellen MacArthur Alapítvány idézett kutatása szerint a németek 60 százaléka beismeri, hogy több ruhája van, mint amennyit hordani szokott. De legalább 10 német közül 7 szépen elviszi a megunt ruháját a gyűjtőpontokra, amit a világ átlagnépessége bizony nem mondhat el magáról: a használt ruhák 73 százaléka nyíltszíni hulladéklerakókba vagy hulladékégető erőművekbe kerül. Ez minden évben 500 milliárd dollárnyi érték megsemmisülését jelenti. A készruházat alig 1 százalékát hasznosítják újra új ruhává, további legfeljebb 13 százalékot alacsonyabb minőségű termékként hasznosítják újra, például felhasogatva szigetelőanyag vagy matractöltelék lesz belőle.
KÉP: Goodfair
Na erre találta ki az amerikai Goodfair használtruha-árusító vállalkozás a maga ellenmódszerét. Először is nem "használt", hanem "már szeretett" (angolul preloved) ruhának nevezik a használtruhákat, ami lélektanilag magasabb szintre emeli az áru minőségégéről alkotott vélekedésünket. A webshopjukban pedig a következő módszerrel lehet rendelni: a leendő vásárló beírja, hogy milyen jellegű ruházatra van szüksége, és mekkora a mérete. Ezek után a Goodfair munkatársai saját fantáziájuk és ízlésük alapján összeállítanak neki egy válogatást (bundle), és postázzák. Ez módszer a kereskedőnél és a vásárlónál is optimalizálja a költségeket, és kétségtelenül környezetbarát, mivel a további viseléssel megmentjük ezeket a már szeretett ruhákat a hulladékká válástól.
KÉP: Goodfair
A Goodfair szerint ezek a holmik már egyszer bizonyították, hogy jó minőségűek, és ennek köszönhetően még egy jó darabig biztos viselni lehet őket. Bónusz, hogy kényelmesre be vannak törve, ami sokat számít például egy farmernél. A mostani kollekcióban van "Őszi csávóknak" való válogatás (2 flanelling, 2 nadrág, 2 póló, ld. fent), "Faölelőknek" való válogatás (2 póló, 2 flanelling, 2 széldzseki, 2 cipzáros kapucnis pulóver, ld. lent), de hogy csak pár példát nézzünk. Mindegyik válogatáshoz oda van írva, a megvásárlásukkal mekkora környezetszennyezéstől mentjük meg a világot: például a Faölelős csomaggal 21 592 liter vizet, 267 kg szén-dioxid-kibocsátást lehet megtakarítani, illetve ezek a holmik új áron 280 dollárba kerültek volna, nem pedig 65-be, mint a webshopban. Például egyetlen póló gyártásához annyi ivóvíz szükséges, amennyit 900 nap alatt iszik meg egy ember. Az oldal alján pedig folyamatosan ott ketyeg a számláló az eladások utáni összesítéssel. Így is lehet!
KÉP: Goodfair
A használtruha-vásárlás formájában történő újrahasznosítással védeni tudjuk a környezetet, a természeti forrásokat. Mert a ruhaipar nyersanyag- és energiaigénye óriási, ugyanígy a környezetszennyezése is. A kutatási beszámoló szerint a textilipar jellemzően nem-megújuló forrásokra támaszkodik, ezekből évente 98 millió tonnát használ el (például kőolajat a műszálgyártáshoz). A gyártás évente 93 milliárd köbméter ivóvizet igényel, miközben világszerte az ipari eredetű szennyvíz 20 százalékáért a divatipar felelős. 2015-ben a divatipar szén-dioxid-kibocsátása 1,2 milliárd tonna volt, ami több mint a repülés és tengeri hajózás által kibocsátott mennyiség összesen. További horrorszámokat a kutatás angol nyelvű beszámolójában lehet olvasni ide kattintva.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna