Budapesti fodrász barátnőm 16 éves lánya minden reggel másfél órát tölt a fürdőszobában az egész család bosszúságára. Ennyi időbe telik, amíg olyan külsőt varázsol magának, ami elfogadható a saját és az osztály-társai értékrendje szerint. A másfél órába a megfelelő ruházat kivá-lasztása is beleértendő, anya persze álljon haptákban és azonnal vasaljon, ha a tegnap este (és ébredéskor) kitalált outfit változik.

Magyar szülőként átkerülni olyan országba, ahol kötelező az iskolai egyenruha, azt is jelenti, hogy a reggeli rémálomnak vége – legalábbis a tanév idejére. És nemcsak időben mérhető a megtakarítás, hanem a pénztárca is megérzi, hogy nem kell hetente frissíteni a gardróbot.

Fodor Marcsi újságíró, a 3 gyerekkel irány Anglia blog szerzője anyagilag és más okból is egyértelműen előnynek érzi az iskolai egyenruhát. Általános iskolás fiának a szupermarketben is tud nagyon jó minőségű egyenruhát venni, két darab fehér pamuting 3-4 font (1200-1400 Ft) egy csomagban, és kell belőle minden hétköznapra egy. "Kitart, amíg a gyerek ki nem növi." 

Fotó

Az iskola logójával vagy címerével díszített pulóver drága (8 font, 2600 Ft), de nem kötelező, lehet feleannyiba kerülő, logó nélkülit is viselni. A lányok középiskolások, ott nagyon megszabott, mi fér bele a megengedett ruházatba, számukra speciális egyenruhaboltban kell vásárolni. 

"Év elején nagy kiadás volt az egyenruha beszerzése, fejenként kb. 200 font (65-70 ezer Ft) az ingek, tornaruha, pulóver, blézer. Mind logós, névre szólóan hímzett, pl. a tornapólón rajta van a nevük. Viszont év közben minden héten 5 napig ezekben a ruhákban vannak. Az iskolán kívüli időre kell 2-3 leggings, 2 farmer, maximum 10 póló, és már meg is van az éves ruhatár." Persze a télikabát és a lábbelik ezen felül értendők.

Mivel Marcsinak van magyarországi tapasztalata is, muszáj volt megkérdeznem, a nagylányok hogyan viszonyulnak az egyenruhásdihoz. "Otthon nem mehetett két nap ugyanabban, nézni kellett, mi a csinos, mi a menő. Itt ez nincs." De az egyenruha nem kínlódás a lányoknak, sőt, azt mondják olyan "smart looking", azaz intelligensen menő a külsejük. Emellett pedig a tinik számos weboldalról tájékozódhatnak, hogy a korlátok között hogyan tehetik mégis kicsit egyedivé az egyenruhájukat.

"Ez azért nem a formátlan iskolaköpeny, amiben mi jártunk."  A középiskolai egyenruha voltaképp kiskosztüm. "Szerintem tartást ad a gyereknek, hogy ingben, kosztümben van, nem pedig macinaciban, farmerban. A felnőtt angolok számára természetes, hogy ingben, nyakkendőben vannak, ezt szokják nagyjából 3 éves koruk óta." 

Fotó

Identitást is nyújt a gyereknek, büszkék rá, hogy összetartoznak, illetve egy múzeumlátogatásnál is rögtön látja a tanár, hogy ki tartozik hozzájuk, teszi hozzá az Angliában élő újságíró. Viszont elismeri, hogy ha a gyerek elveszíti a cuccát, akkor nehéz megtalálni a száz másik piros pulcsi között, vagy egy tornaórás átöltözésnél is figyelni kell, mit hová tesznek a gyerekek.

Szülőként hátrány, hogy heti 15 gyerekinget kell vasalni, mert a lányok számára előírt fazonban nincs vasalásmentes blúz, és a kisfiú galléros pólója is akkor szép, ha ki van vasalva. "Na ez utálatos. De az egyenruha összességében sokkal  olcsóbb. Hozzáteszem, az olcsósághoz hozzájárul, hogy az összes szupermarket árul mindenféle egyen-ruhát, és amikor akciós (ami itt igazi akció), akkor fillérekért lehet megvenni. És ezek nagyon tartós minőségűek, még lyukadni se szoktak, pedig a gyerekek abban ülnek a földön, játszanak az udvaron."

Marcsi szerint Magyarországon sokkolóan sok ruhájuk volt, nagyság-renddel többet kellett a három gyerek ruházkodására költeni, mint Angliában. "Otthon mindig szívtam a fogam, hogy egy fehér blúz milyen sokba kerül, és hány iskolai ünnep van, amire kell? Három? Közben simán kinövi a gyerek. Sokaktól hallottam, hogy az egyenruha a reggeli balhékat is lerövidíti – nincs az a feszkó, hogy mit vegyen fel a gyerek. Egyenruha van, oszt jónapot."

Másik interjúalanyom, Tuba Adrienne webfejlesztő Írországban él, családjukban 2 gyerek is egyenruhás iskolába jár(t), 12 évnyi tapasztalata van. Írországban az egyenruha 3 dologból áll: az iskola címerével díszített pulóver kb. 35 euró (10 ezer Ft), a nadrág/szoknya kb. 10-20 euró (3-6 ezer Ft, csak a szín meghatározott: sötétkék, szürke, fekete, továbbá sztreccs anyag nem lehet), ing kb. 10 euró a 3 db-os csomag (3 ezer Ft, lehet galléros, végig gombos, rövid és/vagy hosszú ujjú, fehér, szürke, kék vagy rózsaszín).

Fotó

A pulóverek csakis egyenruhaboltban kaphatók, de nagyon tartós anyag-ból vannak. Adrienne lánya harmadik éve hordja az övét, most kell neki újat venni. Mivel tartós darabok, az általános iskolában, ahol a gyerekek még gyorsan kinövik az egyenruhát, a szülők cserélik a méreteket egymás közt, vagy használtan adják-veszik. "Ha az inget és a nadrágot is kifejezetten egyenruhaboltban vesszük, az egy évet tuti kibír", mondja Adrienne.

Sajnos, az egyenruhák között sok a műszálas kevert anyag, igaz, épp emiatt tartósak. Viszont gyorsan is száradnak, még váltás sem kell belőlük, este kimossa az ember, reggel fel lehet venni tisztán. "Egyszer vásároltam a fiamnak egy márkás bordó gyapjúpulóvert, amire rávarrattam a sulicímert – egy mosást bírt ki." 

Náluk a gyerekek annyira hozzá vannak szokva az egyenruhához, hogy amikor hazajönnek iskola után, le sem veszik, abban játszanak estig. Vagyis nagyon kevés ruha elég a hétvégékre vagy speciális programokra, és az így jó minőségű és drágább is lehet, hiszen nem fogja öt perc alatt elnyűni a gyerek. Írországban a 11 éves kor alatti iskolások egyenruhájához évi 200 euró támogatást lehet kérni, a nagyobbaknak 305 eurót.

Környezetvédelem szempontjából tehát az egyenruha jó meg-oldásnak tűnik: egyrészt eleve a kevesebb ruha vásárlása okán, másrészt ha nem Kínából, Bangladesből vagy Marokkóból importálják a ruházati terméket, akkor nincs a több ezer kilométeres szállítás, vagyis az amiatti óriási károsanyag-kibocsátás (és CO2-lábnyom). Még a lelki tényező is lefordítható környezetvédelemre: a késés nélkül induló reggel azt jelenti, hogy normális tempóban közlekedünk, ezzel szintén sok károsanyag-kibocsátást előzünk meg. 

Ismert az a zöld elv, amely azt hangoztatja, hogy az alapvető és mindennapos fogyasztási cikkeinket jó volna legfeljebb 50 kilométeres körzetből beszerezni, mert ezzel terhelnénk legkisebb mértékben a környezetünket. Ennek további hozadéka, hogy a közelben előállított termékek vásárlásával helyi munkahelyeket is lehet teremteni.

Fotó

Ami az érem másik oldalát illeti, tény, hogy világszerte rengeteg szülő és gyerek ki nem állhatja az egyenruhát, mert úgy vélik, a ruházatban, arcfestésben, hajviseletben megjelenő önkifejezés korlátozásával csorbul a gyerek egyénisége. 

A tanárok ugyanakkor általában kedvelik: egy amerikai felmérés szerint azért, mert úgy látják, ha nincs divatozás az iskolában, a gyerekek több figyelmet fordítanak a tanulni valóra. Továbbá az egyenruha meggátolja, hogy a különféle bűnbandák jeleit vagy ruházatát viseljék magukon a tanulók, és az egyenruhás sokaságban az is jól látszik, ha idegen van közöttük. Az Egyesült Államokban az 1999-2000-ben mért 12 százalékhoz képest 2013-2014-ben már az iskolák 20 százalékában volt kötelező az egyenruha.

A képek csak illusztrációk.

A Greenpeace idén nyáron nyolc expedíciót indított, hogy felmérje három kontinens legérintetlenebb részein hogy, kimutatható-e a környezetben az outdoor ruhákból származó mérgező anyag, a PFC. Ugyanis minden feltevés azt mutatja, hogy a környezetbarátnak tűnő ruhagyártó cégek tudatos, fő szennyezői a Föld érintetlen területeinek.
Az expedíciók eredménye szomorú, a túraruházatokban található PFC a világ legérintetlenebb részein mindenütt kimutatható volt. A legmagasabb koncentrációt Európában a Svájci Alpokban, a szlovákiai Magas Tátrában és az olaszországi Appenninekben találták.

A túraruhagyártó iparban a PFC (perfluoroalkilok és polifluoralkilok) vegyületekkel biztosítják a ruhák vízhatlanságát és szennyeződés-ellenállását. A PFC-k nagyon lassan lebomló vegyületek, évekig ott maradnak a környezetben, károsítják a szaporodási képességet, illetve a hormonrendszert, továbbá daganatos betegségeket okozhatnak. 

2012-ben a német Greenpeace 14 ruhagyártó cég termékét vizsgálta meg, közülük mindegyik tartalmazott veszélyes vagy mérgező PFOA-t (perfluorooktanát) vagy a PFC-k valamilyen melléktermékét. A lassan lebomló anyagok ugyan elenyésző része kerülhet a szervezetbe közvetlenül, viszont ami bekerül és felhalmozódik, az számos hormon-, pajzsmirigy- és daganatos betegségnek lehet az okozója. 

A túraruhagyártó cégek viselkedésében leginkább az az ellenszenves, hogy miközben a természet és a környezet szeretetét hirdetik ruhakampányaikban, az ismert kutatási eredmények ellenére is mérgezik a környezetet és az embert. 

A Greenpeace a korábbi cikkünkben részletezett detoxkampányához hasonlóan elindította a detox outdoor kampányt, ahol a túragyártó cégek csatlakozhatnak a környezetkímélő gyártókhoz.

Vannak cégek, akik ezt már megtették. Az Adidas és a Puma már döntött a PFC vegyületek kivonása mellett. Kisebb cégek, mint a Fjällräven, a Paramo, a Mountex és a Zajo PFC-mentes vízálló termékek komplett kollekciókkal jelentek meg a piacon.

Az igazán környezetkímélő outdoor ruhák károsanyag-kibocsátása minimális vagy nulla. Poliészterből készülnek, ezért könnyen újrahasznosíthatók, sőt ha lehet, már újrahasznosított anyagok felhasználásával készülnek.

A felelősen gondolkodó cégekkel szemben az outdoorszektor olyan óriásai, mint a The North Face, a Columbia, a Patagonia vagy a Mammut egyelőre még mindig nem vállalnak felelősséget a káros PFC vegyületek kivonása terén. 

Fotók, videó: Greenpeace

Újabb környezettudatos New York-i divattervező álmodott futurisztikus ruhát - ezúttal a strandra. A brooklyni illetőségű Andrew Schneider saját weboldalán már árulja is a nyár legnagyobb szenzációját: az úgynevezett szolárbikinit. A kifejezetten divatos vonalvezetésű fürdőruha segítségével kisebb elektronikai termékekeket lehet akár egy szál semmiben, napozás közben feltölteni. A bikini anyagát ugyanis - melyet egyébként elektromosan vezető szálakból szőttek - vékony film formájában teljes felületén napelemek, itt-ott elszórva pedig USB-csatlakozók díszítik.  A nap sugarait befogva a bikini árammal láthatja el a rácsatlakoztatott mp3-lejátszót, fényképezőgépet, vagy akár mobiltelefont.

A napelembikini, bár elsőre meglepően hangzik, de tökéletesen megfelelő viselet úszáshoz is. Egyetlen óvintézkedést kell csak megtenni: a rákötött eszközöket érdemes a parton hagyni, és újabb használat előtt mindenképpen meg kell várni, hogy az USB-csatlakozók teljesen kiszáradjanak. Egyik érdekessége ugyanis, hogy mivel egyenesen a rákapcsolt kütyü akkumulátorába tölti, egyáltalán nem tárolja az áramot. Tervezője szerint éppen ezért tökéletesen biztonságos.

A fürdőruha funkcióinak bővítése gyanánt a tervező most egy csatolható tartályt szeretne kivitelezni, melyet egyáltalán nem elhanyagolható módon a parton elfogyasztandó sörök hűtésére lehet majd használni.

A napelemfürdőruha egyik legnagyobb előnye egyben talán egyetlen hátulütője is. Az ultramodern ruhadarabot ugyanis - melyet kizárólag kézzel, a tervező állításai szerint egyenként nyolcvan órányi munkával lehet előállítani - alig kétszáz dollárért árulják, ami kevesebb, mint negyvenezer forint.

Egy dolgozó egy órányi munkájára így a bikini árából mindössze kétszáz forint jutna, de ebből még a tervező munkadíját, vagy például az alapanyagok, a szállítás, vagy a csomagolás költségét is le kell vonni. Más kérdés, hogy ha a fejlett országokban is elfogadhatónak tartott fizetést biztosítanák azoknak az embereknek, akik a bikiniket varrják, a termék valószínűleg végül olyan sokba kerülne, amennyit a vevők legnagyobb része már biztosan nem tudna érte kifizetni.

Schneider egyébként nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó divattervező, aki miniatűr napelemeket használ ruházati termékein. A dán Diffus nevű cég nemrég egy olyan luxuskivitelű női táskát tervezett, melyen egyenesen dizájnelemként helyeztek el összesen száz darab, apró napelemet.

A táska belsejében szintén kisebb kütyüket, telefonokat, lejátszókat, vagy fényképezőgépeket lehet a sétálás közben szerzett tiszta, ingyen energiával könnyedén feltölteni. Sőt, a Diffus táskájának belsejében különleges optikai szálakat is elhelyeztek, hogy gazdája sötétben is azonnal megtalálhasson benne mindent.

Tény, hogy egyre növekvő levegőszennyezéssel nézünk szembe, és az is, hogy a jövőben ez a helyzet még rosszabbra is fordulhat. A ruhatervezők, dizájnerek is elkezdtek már azon gondolkodni, hogyan segíthetnék az emberek életét és boldogulását egy erősen szennyezett levegőjű világban.

Egy New Yorki egyetemista álmodta meg azt a futurisztikus, és mondhatni szokatlan ruhát, mely már a viselője levegőjét is tisztítja. A "8" fantázianévre keresztelt szereléshez oxigéntartály és egy buborék-szerű képződmény is jár, hogy megóvja gazdáját a külső káros hatásoktól. 

A művésznő, Hana Marie Newman saját weboldalán azt írja, az ötlet tulajdonképp a fordított karantén elvére épül, és amellett hogy kinézetre kifejezetten bolondos, ez lehet a legújabb trend a környezetbarát ruhatervezésben. Úgy véli, alkotása elgondolkoztatja majd az embereket azon, hogyan képesek befolyásolni egyéni tetteink a közös problémák megoldását, és felkelteni a társadalom figyelmét.

Egyre több a napelemmel működő kütyü, sőt már intelligens ruházati eszközöket is piacra dobtak, azonban a napelemes nadrág még így is különlegességnek számít - számol be az Inhabitat zöld dizájnnal foglalkozó blog.

A két fotovoltaikus panelt tartalmazó nadrágot a dél-kaliforniai öko-divatcég, a Silvr Lining dobta piacra, a Go nevű kollekciója részeként. A napelemek a nadrág zsebén találhatók, és elegendő áramot fejlesztenek a zene- és médialejátszók vagy a mobiltelefonok feltöltésére. A gyártó szerint a nadrág könnyű, vízálló és strapabíró. Egyetlen hátránya az ára: 920 dollár, ami 190 ezer forintnak felel meg - ez jóval több, mint amennyiért például egy energiatakarékos, apró netbookot be lehet szerezni. További képeket és a napelemes kollekció többi modelljét itt lehet megnézni.