A krokodilos klumpa és hamisítványai elárasztották a világot: csak az eredetiből eladtak több mint 300 millió párat, és ehhez jön biztos legalább ugyanennyi, ha nem több másolat. A nagy számok nagy környezetszennyezést is sejtetnek, mivel a tervezők nem gondolkodtak előre a lehetséges újrahasznosításon. Ha elvásik a plasztik pata (így csúfolták Amerikában), megy a kukába – márpedig ez a mai világban nem túl pozitív üzenet.

Na de itt van a HODEI papucscipő, amely nem pusztán egy termék, hanem komplett rendszer, figyelembe veszi a lábbeli teljes életciklusát. Két francia fivér, Benjamin és Thomas Camy tervezte a cipőt, amelynek neve baszk eredetű: a hodeï jelentése felhő, utal arra, hogy a cipő pillekönnyű és online kapható.

A cipő üzleti modellje a fenntarthatóságra épül. Kizárólag rendelésre készül Franciaországban, azaz nem halmoznak fel raktárkészleteket és üzletük sem lesz.

Világszerte nagyban gátolja a műanyag termékek újrahasznosítását, hogy a termékek általában többféle műanyagból állnak, amelyeket rendszerint nem lehet szétszedni és külön-külön hasznosítani.

Ezzel szemben a Hodei fehér színű Silent Runner alapmodellje egyféle anyagból, EVM-habból van. Az alapmodell önmagában is viselhető, de a KIT változatban kiegészíthető cipőfűzővel és oldalpánttal. Ezek az elemek befűzhetők-bepattinthatók, nincs szükség ragasztóra vagy varrásra – az elhasználódott cipőt  könnyű szétszedni az újrahasznosításhoz.

És az újrahasznosítás itt nem "termikus hasznosítást" jelent, vagyis hogy elégetik a hulladékot, hanem valódi anyagfelhasználást.

A tervezők úgy vélik, nem halogatható az átállás a termékcentrikus szemlélettől az alapanyag-centrikus irányba, el kell választani egy adott termék életciklusát az alkotóelemei életciklusától.

Amikor elhasználódott a cipő, ingyen vissza lehet küldeni a gyártónak, és a vásárló vagy visszakapja a cipő árának egy részét (ez az úgynevezett Eco-Deposit), vagy a következő vásárlásából kap 10 euró kedvezményt. A Hodei-csapat a visszaérkezett EVM-cipőket újrahasznosítja, azaz ismét nyersanyaggá alakítja, amiből új cipőket készít.

Jelenleg még tart a közösségi adománygyűjtés az interneten, de az érdeklődők már összedobták az indulótőkét a fiúknak, úgyhogy indulhat a fehér színű, de tényleg zöld lábbelik gyártása. És ami plusz bónusz: a Hodei-cipőt olyan emberek is viselhetik, akiknek nem a nagylábujjuk a legnagyobb lábujjuk...

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Aki már járt használtruha-boltban, az tudja, hogy gyakran meglepően jó minőségű, kicsit sem kopottas holmikat lehet ott vásárolni. Egy 2017-es iparági kutatás szerint azért, mert a fejlett országokban (és már Kínában is) az emberek 60-70 százaléka 7-10 viselés után kidobja a holmijait. Ha így fokozódik a vásárlás, 2050-ben már 160 millió tonna lesz az éves eladott mennyiség, háromszor annyi, mint manapság. Csakhogy ennek előállításához 300 millió tonna nem-megújuló erőforrásra lesz szükség.

Unsplash

Az amerikai Ellen MacArthur Alapítvány idézett kutatása szerint a németek 60 százaléka beismeri, hogy több ruhája van, mint amennyit hordani szokott. De legalább 10 német közül 7 szépen elviszi a megunt ruháját a gyűjtőpontokra, amit a világ átlagnépessége bizony nem mondhat el magáról: a használt ruhák 73 százaléka nyíltszíni hulladéklerakókba vagy hulladékégető erőművekbe kerül. Ez minden  évben 500 milliárd dollárnyi érték megsemmisülését jelenti. A készruházat alig 1 százalékát hasznosítják újra új ruhává, további legfeljebb 13 százalékot alacsonyabb minőségű termékként hasznosítják újra, például felhasogatva szigetelőanyag vagy matractöltelék lesz belőle. 

KÉP: Goodfair

Na erre találta ki az amerikai Goodfair használtruha-árusító vállalkozás a maga ellenmódszerét. Először is nem "használt", hanem "már szeretett" (angolul preloved) ruhának nevezik a használtruhákat, ami lélektanilag magasabb szintre emeli az áru minőségégéről alkotott vélekedésünket. A webshopjukban pedig a következő módszerrel lehet rendelni: a leendő vásárló beírja, hogy milyen jellegű ruházatra van szüksége, és mekkora a mérete. Ezek után a Goodfair munkatársai saját fantáziájuk és ízlésük alapján összeállítanak neki egy válogatást (bundle), és postázzák. Ez módszer a kereskedőnél és a vásárlónál is optimalizálja a költségeket, és kétségtelenül környezetbarát, mivel a további viseléssel megmentjük ezeket a már szeretett ruhákat a hulladékká válástól.

KÉP: Goodfair

A Goodfair szerint ezek a holmik már egyszer bizonyították, hogy jó minőségűek, és ennek köszönhetően még egy jó darabig biztos viselni lehet őket. Bónusz, hogy kényelmesre be vannak törve, ami sokat számít például egy farmernél. A mostani kollekcióban van "Őszi csávóknak" való válogatás (2 flanelling, 2 nadrág, 2 póló, ld. fent), "Faölelőknek" való válogatás (2 póló, 2 flanelling, 2 széldzseki, 2 cipzáros kapucnis pulóver, ld. lent), de hogy csak pár példát nézzünk. Mindegyik válogatáshoz oda van írva, a megvásárlásukkal mekkora környezetszennyezéstől mentjük meg a világot: például a Faölelős csomaggal  21 592 liter vizet, 267 kg szén-dioxid-kibocsátást lehet megtakarítani, illetve ezek a holmik új áron 280 dollárba kerültek volna, nem pedig 65-be, mint a webshopban. Például egyetlen póló gyártásához annyi ivóvíz szükséges, amennyit 900 nap alatt iszik meg egy ember. Az oldal alján pedig folyamatosan ott ketyeg a számláló az eladások utáni összesítéssel. Így is lehet!

KÉP: Goodfair

A használtruha-vásárlás formájában történő újrahasznosítással védeni tudjuk a környezetet, a természeti forrásokat. Mert a ruhaipar nyersanyag- és energiaigénye óriási, ugyanígy a környezetszennyezése is. A kutatási beszámoló szerint a textilipar jellemzően nem-megújuló forrásokra támaszkodik, ezekből évente 98 millió tonnát használ el (például kőolajat a műszálgyártáshoz). A gyártás évente 93 milliárd köbméter ivóvizet igényel, miközben világszerte az ipari eredetű szennyvíz 20 százalékáért a divatipar felelős. 2015-ben a divatipar szén-dioxid-kibocsátása 1,2 milliárd tonna volt, ami több mint a repülés és tengeri hajózás által kibocsátott mennyiség összesen. További horrorszámokat a kutatás angol nyelvű beszámolójában lehet olvasni ide kattintva. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Először is tisztázzuk, mit jelent a kifejezés: vegán bőr. Ez egy olyan bőr, ami nem tartalmaz természetes bőrt, sem pedig más, állati eredetű mellékterméket. A vegán bőr nagyjából kétféle módon készülhet: többféle műanyag keverékéből vagy növényi alapanyagok keverékéből. Szerencsésebb volna mindközönségesen műbőrnek hívni a tisztán műanyagkeverékest, hiszen a felhasznált műanyagok (polivinilklorid/PVC, poliuretán/PU) kőolajszármazékok, amelyek nemigen nevezhetők környezetbarátnak, fenntarthatónak -- márpedig a "vegán" jelző sokunk számára ezt sugallja, amellett, hogy nem állati eredetű a termék. 

Úgy néz ki, mint az állati bőr, de ez a szőlő héjából,
szárából és magjából készült. KÉP: Vegea 

A növényi alapú vegán bőrökhöz is adhatnak poliuretánt (ezért írtam fent, hogy "nagyjából kétféle módon készülhet a vegán bőr"), de az igazi vegán bőr kizárólag növényi alapanyagokból készül.

Ez a cipő ananászból készült, strapabíró és vízálló.
KÉP: Nae Vegan Shoes

Ez lehet például az ananász: levelének rostjaiból évszázadokig kelmét szőttek a Fülöp-szigeteken, ez vált a Piñatex márkanevű vegán bőr alapanyagává. Gyártásához nincs szükség további termőterületre, vízre, műtrágyára vagy növényvédőszerre, vagyis sokkal inkább környezetbarát, mint az állati eredetű bőr, amelynek feldolgozása rendkívül környezetszennyező, még nehézfémeket is használnak hozzá. A Piñatex vegán bőrt olyan márkák is elkezdték használni, mint a Boss, a Camper, a Puma vagy a B_Boheme.

A fenti táska alapanyaga a szárított almahéj.
KÉP: The Apple Girl

Dániában működik a The Apple Girl nevű cég, amely a gyümölcslékészítés melléktermékét, az almahéjat fejlesztette vegán bőrré. Fenntartható, biológialag lebomló és természetesen vegán a termék. Egyes felhasználóik alkalmazhatnak műanyagot, például a kanadai SAMARA az almahéjbőrt egy egészen kevés poliuretánnal erősíti meg.

Észak-Olaszországban a PAQ Leather cég is készít úgy legalább 50%-ban vegán bőrt, hogy az alma héját kiszárítja, majd ezt porrá őrölve poliuretánnal elegyíti, utána pedig pamutvászonra keni. Ezt az alapanyagot használja a francia Ashoka Paris divatcég, amely idén májusban hozta ki Pamela Andersonnal együttműködve a vegán táskáit. 

A paratölgy kérge, a parafa hipoallergén, természetes gombaölő hatású és vízálló, ezért is használják évszázadok óta dugónak. A lehántott kéregből készített vegán bőr rugalmas, hajlékony, pillekönnyű és nagyon tartós.

Nemcsak cipő vagy táska, hanem még ülőgarnitúra is lehet belőle.
KÉP: Corticeira Jelinek

Ezen kívül készülhet vegán bőr gombából, teakfa leveléből, kombuchából, szőlőből, kávécserjéből, kókuszból, sőt, még élesztőből is.

Így néz ki a kávéból készült cipő. KÉP: NoBull

Ami a vegán bőr ápolását illeti, mivel felülete nem (vagy kismértékben) porózus, ezért a szennyeződés nem szívódik fel benne, és könnyen tisztítható. Enyhén szappanos szivaccsal lehet tisztítani, aztán törlőkendővel szárazra törölni. Egyes gyártók azt javasolják, hogy a berepedezéseket megelőzendő, érdemes néha egy kis hajbalzsammal bekenni. A vegán bőr nem igazán bírja a napsütést, és egyébként is gyorsabban tönkremegy, mint az igazi bőr, élettartama nagyjából harmada annak. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Nézz be a szekrényedbe! Hány szekciót látsz? Legfeljebb egyet. Tíz év múlva legalább három szekcióra fogod osztani a ruháidat: bérelt ruhák, másodkézből való ruhák és újonnan vásárolt ruhák. Legalábbis ezt állította az egyik leghíresebb amerikai márka, a Ralph Lauren elnöke a davosi világgazdasági fórumon tartott előadásában. Sőt, a tavaly 6,3 milliárd dolláros bevételt elérő céget irányító Patrice Louvet még csak nem is szomorkodott ezen, pedig a mostani eszünkkel gondolkodva nem igazán tehet ez jót a divatüzletnek. De kényszerhelyzetben vannak.

"A mai vásárlókat nem feltétlenül lelkesíti, hogy valamit birtokoljanak, különösen a fiatalabb generációkat. Az autó- vagy ingatlanmegosztó üzleti modellek megjelennek a divatiparban is," mondta Louvet a Fast Company magazinnak Davosban.

Pexels

Van ebben igazság: a bérléssel bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözzön, bármilyen alkalomra. Vagy ha például tényleg csak havonta egyszer kell öltönybe bújnia, akkor arra a napra kikölcsönöz egyet, ami tényleg a legjobb márka, és amire egyébként esetleg nem költene horribilis összegeket.

Továbbá egyre több embert zavar az a tény, hogy a divatiparnak nagyobb a károsanyag-kibocsátása, mint a nemzetközi légijáratoknak és a tengeri áruszállító hajóknak együttvéve. Továbbá ez az iparág a második legnagyobb vízfelhasználó. Egyetlen pamutpóló előállításához annyi víz kell, mint amennyit egy ember három és fél év alatt iszik meg, ha mindennap 8 pohár vizet fogyaszt.

Ilyen kölcsönzőszolgáltatások már ma is működnek, mint a Rent the Runway vagy a Nuuly. Ezekkel a projektekkel a vásárlók ízelítőt kapnak a nagy márkák kínálatából, anélkül, hogy el kellene köteleződniük (értsd: anyagi romlásba döntenék a családot).

A második kategória is érdekes lehet a divatcégek számára, mert a használt- vagy vintage ruhák piacán nagy kereslet van az időtálló stílust képviselő márkák iránt. Jóllehet elmondása szerint Louvet nem szeretné mások levetett ruháit viselni (ami tőle igazán érthető), látja, hogy a fiatalok körében ez "cool".

Ezért a fél évszázados divatmárka a technológia segítségével az üzletág minden szegmensét át akarja alakítani, például bevonná a mesterséges intelligenciát a tervezésbe. Persze a számítógép soha nem lenne képes egy olyan outfitet összehozni, amit a cégalapító viselt egy díjátadón nemrég: cowboycsizma, szakadt farmer, szmokingzakó és csokornyakkendő.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Egy új üzleti modellnek köszönhetően zöldebb lehet a divatipar. A környezettudatosság és a ruhavásárlás eddig nemigen fért meg együtt, hiszen a nemzetközi fast fashion ruhamárkák hírhedtek arról, hogy tevékenységük milyen negatív hatással van a természetre. Egyrészt az óriási alapanyag- és energiaigény, másrészt a több ezer kilométeres szállítás (Kínából, Bangladesből stb.), harmadrészt a gyakran vacak minőség miatt, mert ezek a ruhák pár viselés után legtöbbször a szemétben végzik. Ha meg nem, akkor jó esetben mennek a jótékonysági szervezeteknek, mert a divatcégek folyamatosan azt sulykolják a vásárlókba, hogy kövessék az állandóan változó trendeket. Vagyis amit két hónapja megvett az ember, mert szuperdivatos volt, azt nemsokára ciki lesz felvenni.

FOTÓ: KLEIDEREI

Pár cég előállt egy újfajta működési modellel, ami forradalmasíthatja a divatipart: ne vásárolj, hanem kölcsönözz jó minőségű ruhákat, méghozzá előfizetéses rendszerben. 

KLEIDEREI
Ezt a hamburgi céget két barátnő, Pola Fendel és Thekla Wilkening alapította 2012-ben. A ruhakölcsönzés tagsági rendszerben működik, ennek díja havonta 34 euró. Cserébe a tagok minden hónapban házhoz szállítással kapnak egy dobozt, benne 4 darab designer ruhaneművel vagy kiegészítővel.

Ezeket négy hétig viselhetik (vagy tovább, ha szeretnék), és utána visszaküldik, hogy újabb dobozt kaphassanak. A Kleiderei nagyjából 4500 ruhadarabbal rendelkezik, a gyűjteményt folyamatosan frissítik, tehát nem valószínű, hogy valaki kétszer kapja meg ugyanazt a holmit. Mivel a tagok részletesen beszámolnak ruházati stílusukról, elvárásaikról, ezért minél tovább maradnak tagok, annál valószínűbb, hogy az egyéniségükhöz passzoló holmikat kapnak.

LENA THE FASHION LIBRARY 
Az amszterdami "ruhakönyvtár" havi tagdíja 25 euró, ezért a tagok pontokat kapnak, amelyeket a boltban válthatnak be ruhákra. Az alap tagdíj 100 ponttal egyenértékű, ebből már ki lehet kölcsönözni egy kabátot. Egy póló 25 euróért kölcsönözhető. Prémium díjért több pontot kap a tag.

A Lena az olyan divatmárkákra szeretne specializálódni, amelyek környezetbarát, fenntartható módon működnek, de termékeik emiatt drágábbak, mint a fast fashion márkák. A kölcsönzéses rendszerrel mindenki számára elérhető ez a divat is.

LE TOTE
Az Egyesült Államokban működő cég minden hónapban kiküld tagjainak egy dobozt tele ruhákkal és kiegészítőkkel. Szállítás előtt a kínálatot online ellenőrizzük és visszaigazoljuk, hogy ne küldjenek olyasmit, ami nem tetszik. A holmikat tetszés szerinti ideig használhatjuk, utána ingyen visszaküldhetjük.

Sőt, egy hónapban több dobozt is kérhetnek a tagok, semmi nincs korlátozva. Ha nagyon megtetszik valami, 50 százalékos kedvezménnyel meg is vehetjük. A havi előfizetési díj 69 dollártól kezdődik, és az igények szerint módosítható. 

Hogy ez miért jó?

A ruhakölcsönzéssel rengeteg pénzt lehet megtakarítani, és úgy frissítheti az ember a ruhatárát, hogy lényegében mindig ugyanannyi ruha van a szekrényében, nem halmozódik fel ezernyi felesleg. Az is komoly tényező, hogy a kiszállításos rendszerrel az üzletjárásra fordított időt is megtakaríthatjuk. Iparági statisztikák szerint a fast fashion üzletekben vásárolt cuccok 50 százalékától 12 hónapon belül megszabadul a tulajdonosuk. Ezzel körülbelül 500 milliárd dollár megy a kukába évente. A kidobott ruhák alig 1 százalékát hasznosítják újra, a túlnyomó többség szemétégetőben végzi.

A fenti grafikon az Ellen MacArthur Alapítvány 150 oldalas tanulmányából származik, amelyben azt részletezik, miként kéne megreformálni a ruhaipart, hogy elérhetővé váljon a körkörös gazdaság. Hiszen a ruhaipar milliók számára biztosít rendszeres kereseti lehetőséget, tehát nem "betiltani", hanem átalakítani kéne.

Ez is érdekelhet:

Most jött el az ideje, hogy etikus ruhatárad legyen!

Ha sikerült "túlélni" a nyaralást egyetlen bőrönd ruhával, hazaérve el kelle-ne gondolkodnod azon, hogy szükséged van-e a többire. Ha igen a válasz, akkor viszont arra felelj: MIÉRT?

Egy átlagos nő ruhásszekrényében 22 olyan darab van, amit soha nem hord. A férfiak szekrényében átlag 19 viseletlen darab van. E fölösleges holmik közül első helyen a farmer áll, második a cipő. Legtöbbször bűn-tudatból őrizget valaki egy soha nem hordott darabot: sajnál megválni tőle, mert sokba került, vagy más érzelmi oka van rá, olvasható egy brit felmérésben.

KÉP

Ehhez képest a legtöbb reggel úgy indul, hogy ott állunk a csurig tele ruhásszekrény előtt, és pánikolunk, hogy nincs mit felvennünk. Felpróbálunk egy csomó cuccot, és bár a végén valahogy döntésre jutunk, mert sürget az idő, nem igazán érezzük jól magunkat. Csak nem pont a túl sok ruha tesz boldogtalanná bennünket?

Te például az  alsóneműt és a zoknikat nem számolva hány napig tudnál felöltözni tiszta ruhába mosás nélkül? Két hét? Egy hónap? Jól van ez így?

A közgazdaságtanból ismert Pareto féle 80/20-as szabály legtöbbünk-nél a ruhákra is érvényes: a ruhatárunk 20 százalékát viseljük 80 szá-zalékban. (A Pareto-elv szerint a következmények 80 százaléka az okok 20 százalékára vezethető vissza.)

Ideje megvizsgálni, hogy miben különbözik ez a 20 százalék ruha a maradéktól: begombolva is kényelmes, jó a szabása, szépít a színe, tükrözi az egyéniségünket, könnyen tisztán tartható stb.

Ezeket a szempontokat írd bele a telefonodba, ezek lesznek az elvárá-said minden új ruhával szemben. Legközelebb, ha ott állsz egy ruha-üzletben, vesd össze a kiválasztott holmi paramétereivel az elvárásaidat. Ha a zömük nem esik egybe, ne vedd meg azt a cuccot, mert 80 százalék a valószínűsége, hogy nem fogod hordani. Csak azért, mert divatos vagy akciós valami, még nem biztos, hogy jól is áll neked. 

Az etikus ruhatár lényege, hogy ne pazarold az erőforrásaidat (pénz, idő, energia, tárolóhely) olyan holmik felhalmozására, amelyeket nem fogsz viselni. 

Az etikus ruhatár alapja pedig, hogy az új holmik csak számodra legyenek újak. Magyarán: érkezzenek másodkézből, akár baráttól, akár turkálóból. Kiváló minőségű cuccokat lehet találni a turikban, igaz, kell hozzá egy kis idő, amíg az ember rutint szerez a válogatásban.

Ám vigyázat: csak azért, mert ingyen van vagy olcsó egy darab, még nem szabad hazavinni. Némelyek megszédülnek a turik eszméletlen kínálatától, és ezt is, azt is megvesznek, "csak 100 forint volt". Ez nem jó stratégia: ki lehet jönni az üzletből üres kézzel, nem muszáj vásárolni.

KÉP

Az etikus ruhatár 5 szabálya Anuschka Rees német stylist-divatblogger szerint: 
5. Etikus márkától vásárolj! (Tehát ne gyerekmunkásokkal és éhbérért dolgoztató fast fashion üzletekben vásárolj, hanem keress olyan hazai tervezőket, akik környezettudatos alapanyagokból és etikus módszerekkel állítják elő termékeiket.) Ha erre nincs mód, akkor:
4. Csak használt ruhát (vintage vagy turkálós) vásárolj!
3. Válassz jó minőségű, tartós darabokat!
2. Vásárolj ritkábban, válassz körültekintőbben: csak azt vedd meg, ami 100 százalékban tetszik!
1. A már meglévő holmijaidat értékeld újra, és viseld gondjukat! (Például varrd meg őket.)

Courtney Carver amerikai divatblogger indította a Project 333  blogot, amelynek üzenete: válassz ki a szezonális ruháid közül 33 darabot (fehérnemű és kiegészítők nélkül), és a következő 3 hónapban csak ezeket viseld. A blogon angol nyelven számos poszt olvasható a ruhatár átszervezésével kapcsolatban.

A szintén amerikai Caroline, az Un-fancy blog szerzője 37 darabot engedélyez magának 3 hónapra: 9 pár lábbeli, 9 alj (nadrág és szoknya), 15 felső (póló, blúz, pulóver, kardigán), plusz 2 ruha és 2 blézer/kabát. Ezen felül értendők a kiegészítők, mint táska, bizsuk, továbbá az tréningcucc, fürdőruha, pizsama, régi ruha takarításhoz, kerti munkához. Caroline is 3 hónapig viseli ezeket a holmikat, eközben nem vehet semmit. A negyedév utolsó 2 hetében terveket készít a következő 3 hónap ruha-tárára, és ha szüksége van valamire, ekkor megy el shoppingolni. Több év tapasztalata alapján a blogger évszakonként 4-8 új darabot vásárol, és ennek megfelelő számú régi holmitól válik meg. Lehet, hogy elsőre ez macerásnak tűnik, de a reggeli őrületet meg lehet vele úszni, és nem kell naponta mosni sem.

Lejjebb tippeket olvashatsz a ruhásszekrény lomtalanításáról.

KÉP

Mindannyian ismerünk olyanokat, akik már eljutottak a szelektálásig, aztán továbbra is őrizgetik a nem hordott ruhákat, mert azt hiszik, el tudják adni őket az interneten. A valóságban ez csak ritkán valósul meg, mert az embernek nincs ideje állandóan cuccokat fotózni és a neten lógni (aukciózni). Ráadásul meggazdagodni akkor sem lehet belőle, a ruha ára sohasem jön vissza. Közben pedig foglalja a helyet a szekrényben, és ami ennél rosszabb: a lelkedben is. 

Sokan azért nem dobják ki a kihízott ruháikat, mert majd lefogynak, és újra tudják viselni azokat. Még ha ez egyszer sikerül is, mire lefogysz, az a cucc valószínűleg már kiment a divatból (a ruhagyártók lételeme az állandó újítás). Tehát céltalan pusztán ezért őrizgetni valamit. Rengeteg olyan ember van, aki örülne a levetett holmijaidnak, az interneten, a Facebookon találsz olyan szervezeteket, akik még házhoz is jönnek a használt ruhákért, és elviszik a rászorulóknak.

Itt vannak a legjobb tippek a ruhatár szűkítéséhez:

1. Ha annyira odavagy érte, de valószínűleg már nem fogod viselni, fényképezd le, mielőtt megválsz tőle: digitális formában megmarad a szép emlék. 

2. A reddit közösségi oldalon az alábbi tipp a legnépszerűbb: a ruhartartó rúdon fordítsd meg az összes vállfát úgy, hogy előrefelé nézzen a kampójuk. Amikor használsz valamit, mosás után nyugodtan visszaakaszthatod a hagyományos módon, hátrafelé álló kampóval. Szezon végén ajándékozd el azokat a ruhákat, amelyek vállfája még mindig előrefelé néz. 

KÉP

3. A legközelebbi nagymosás után a ruhatartó rúdon told át jobb oldalra a ruhákat. Tegyél középre egy üres vállfát, szúrj rá egy papírt az aznapi dátummal. Onnantól kezdve csak azokat a ruhákat tedd vissza a bal oldalra, amelyeket legalább egyszer felvettél az adott hónapban. Szezon végéig a jobb oldalon szépen kiválogatódnak azok a darabok, amiket egyszer sem vettél fel, ezek mehetnek ajándékba.

4. E módszer másik változata, hogy a frissen mosott ruhákat minden héten válogatás nélkül akaszd be a ruhatartó rúd jobb oldalára, és kötelezd magad arra, hogy következő héten csakis a rúd bal felén lógó holmik közül választasz, esetleg középről. Pár hét alatt az egyáltalán nem hordott ruhák felhalmozódnak a bal szélen, egy mozdulattal teheted át őket egy táskába, és mehetnek az adományboltba. 

5. A hajtogatós holmiknál úgy alkalmazhatod ezt a módszert, ha a legfelső darabra teszel egy feldátumozott papírt, és onnantól minden kivett és viselt darabot a papír fölé teszel vissza mosás után. Amit mégsem veszel föl, azt a papírlap alá kell visszatenni. Ami pár hét után is a papírlap alatt marad, azt nem hordod, mehet.

6. Kicsi a szekrényed (...) és ezért szezon végén bőröndbe vagy zsákba elpakolod a téli ruhákat, csak úgy lesz hely elővenni a nyáriakat? Mi lenne, ha megpróbálnád a jelenlegi szekrényedben elhelyezni az összes ruhádat? Ami nem fér be, annak keress másik gazdát.

7. Másik opció a téli-nyári csere idején: minden egyes darabot próbálj fel. Ami nem jó, menjen! Még jobb, ha elhívsz egy barátot, ismerőst, kamaszgyereket, akinek a megmaradókat is megmutatod. Bízz abban, hogy ők elfogulatlanul mondanak ítéletet, és a végén tényleg csak olyan ruháid lesznek, amelyek 1. jók rád, 2. jól is állnak.

8. Minden felsőnek (póló, ing, blúz, pulóver) passzolnia kell legalább 2, de inkább 3 alsóhoz (nadrág, szoknya). Ami csak egyvalamihez passzol, az nem multifunkciós, engedd el.

9. Ha valami újat veszel, legalább egy régitől szabadulj meg. Egy új ingért egy régit. Még jobb, ha egy újért 2-3 régi holmit leadsz az adományboltban, ez persze már lehet vegyes ruhanemű.

10. J.D. Roth amerikai blogger a GetRichSlowly írója egy nagyon durva, de igazán hatékony módszert fejlesztett ki: egy üres szobába (ha van) vagy padlástérbe költöztesd át az összes ruhádat (nyilván leszámítva a fehérneműt, zoknit stb.). Az első héten bármit kihozhatsz ebből a raktárból, de ha nem vetted föl, vidd vissza őket. A második héttől kezdve főleg azokat a ruhákat kell viselned, amelyek már voltak rajtad legalább egyszer, és ezért mosás után visszakerülhettek a szekrénybe. 12 hónap alatt kiderül, mire nincs szükséged, és ha képes voltál nélkülük élni egy évig, most már tudod, mit lenne a legjobb velük csinálni :) 

Korábban is írtunk arról, hogy miért terjed Japánban az extrém minimalizmus, illetve hogy 15 jól megválasztott tárgy elég lehet a boldogsághoz. (Kattints a címekre az olvasáshoz.)
 

Kedvenc, márkás ruhadarabjaink többsége mérgező anyagokat hagy maga után, amelyek a gyártósoroktól egészen a ruhaboltokig vezetnek. A vegyszeres eljárásokon keresztülment textília közvetlenül érintkezik testünk legintimebb részeivel. A textilipar az ismert vegyszerek közül a legveszélyesebb vegyszereket használja. Ezek a kemikáliák a nedves közegű gyártási folyamat és textilfestés során hatalmas mértékben szennyezik a Föld vizeit.

A Greenpeace kampánya a textilipar és a divatcégek működése során keletkezett mérgező anyagok és környezetszennyezési folyamatok felfedésére reagál, és a terhelés okozta vegyszermentesítésre törekszik. A kampány kezdetéig a vásárlók, sőt több esetben még a divatcégek sem ismerték a gyártási folyamat során felhasznált anyagokat és környezeti hatásaikat. Az esetek többségében még most sem lehet tudni, hogy milyen veszélyes vagy mérgező anyagokat használnak.

A négy évvel ezelőtt indított "Detoxkifutó" lényege, hogy a kampányhoz kapcsolódó cégek az átláthatóság és nyilvánosság biztosításával nyilvánossá tegyék a textilipari termékek gyártásához kapcsolódó információkat, a beszállítóik okozta környezetterhelés mértékét. A kampány fő célja, hogy a divatcégek 2020-ra kötelezzék el magukat a zéró veszélyesanyag-kibocsátás mellett. A detoxkifutó lehetővé teszi, hogy a kampányban részt vevő textilipari- és divatcégek, ügyfeleik és a beszállítóik világos ipari előírások szerint működhessenek együtt és nyíltan, együtt dolgozhassanak a közös cél érdekében.

Az elmúlt négy évben a Detoxkifutóhoz a globális ruha- és cipőipar körülbelül 10%-a csatlakozott, olyan jól ismert márkacégek, mint a Puma, Mango, Adidas vagy a Nike. A kampányban jelenleg 18 tartozik a "méregtelenítők" (detox leaders) csoportjába, akik meghatározott kötelezettségeket, hiteles, betartható határidőket, konkrét tevékenységeket vállaltak az elköteleződés jegyében.

A "zöldre festők" azok, akik csatlakoztak a kampányhoz, és egyelőre elmulasztották ugyan a konkrét cselekvéseket, de hajlékonyságot mutatnak a kampányban való részvételre.

A harmadik csoport a "detoxvesztesek" (detox losers), akik nem hajlandók elköteleződést vállalni sem a mérgező nyomvonal feltárására, sem az egyéni felelősségvállalásra.

A Detoxkifutóban különböző kritériumok alapján értékelik az elköteleződött cégeket, például, hogy milyen hatékonyan dolgoznak azon, hogy kivonják az ismert veszélyes, hormonkárosító vegyszereket (APEO, ftalátok, PFC) a termékeikből és a gyártási folyamatokból vagy milyen mértékben tudják biztosítani a gyártási folyamatuk átláthatóságát? Az értékelés során szigorúan veszik a vállalt kötelezettségek hitelességét, illetve meghatározott racionális mértékét.

A nyilvánossá tett idei detoxrangsorból 16 divatcég már elkezdte kivonni a legelterjedtebb vegyszereket termékeiből. Ezek a cégek, mint az Adidas, a Benetton, az Esprit, a Mango és a Puma a beszállítóik szennyezési adatait is elkezdték nyilvánossá tenni egy független online felületen. Mindez hatalmas áttörést jelent a „Méregtelenítők” részéről. A Zara érdekeltségű Inditex, a Puma és a Valentino az idén zárkóztak fel a méregtelenítők csoportjába.

A Nike viszont visszaesett a "zöldre festők" kategóriájába, mert nem sikerült teljesítenie a vállalásait.

A kampány hatékonysága olyan esetekben válik igazán láthatóvá, amikor majd a nagy textilipari hatalmak, mint Kína, megalapozott szabályozás rendszert tudnak kidolgozni és megvalósítani a vegyszerkezelés szabályozásban, és biztosítani tudják a gyártás átláthatóságát a vásárlók számára is, akik lekövethetik egy-egy termék "történetét". A tömeges nagyvállalati akció hatására Kínában és az egyéb gyártó országokban is szabálymódosítási hullám indult el. Kínában az említett káros szerek (nonilfenolok, ftalátok, PFC-k) szabályozása már helyet is kapott a vegyi anyagok környezeti veszélyeinek megelőzésére és felügyeletére megalkotott tervben.

Tény, hogy egyre növekvő levegőszennyezéssel nézünk szembe, és az is, hogy a jövőben ez a helyzet még rosszabbra is fordulhat. A ruhatervezők, dizájnerek is elkezdtek már azon gondolkodni, hogyan segíthetnék az emberek életét és boldogulását egy erősen szennyezett levegőjű világban.

Egy New Yorki egyetemista álmodta meg azt a futurisztikus, és mondhatni szokatlan ruhát, mely már a viselője levegőjét is tisztítja. A "8" fantázianévre keresztelt szereléshez oxigéntartály és egy buborék-szerű képződmény is jár, hogy megóvja gazdáját a külső káros hatásoktól. 

A művésznő, Hana Marie Newman saját weboldalán azt írja, az ötlet tulajdonképp a fordított karantén elvére épül, és amellett hogy kinézetre kifejezetten bolondos, ez lehet a legújabb trend a környezetbarát ruhatervezésben. Úgy véli, alkotása elgondolkoztatja majd az embereket azon, hogyan képesek befolyásolni egyéni tetteink a közös problémák megoldását, és felkelteni a társadalom figyelmét.

A fenntartható divat egyelőre mondhatni gyerekcipőben jár, legalábbis ami a környezetbarát lábbeliket illeti. Az eddig piacon megjelent modellek esztétikailag talán csak a túrabakancsokkal vehették fel a versenyt, a holland OAT legújabb zöld cipője azonban nem elég, hogy teljesen lebomlik használat után, de még stílusos és trendi is.

Az edzőcipőt a cégtulajdonos Christiaan Maats tervezte, miután megkapta dizájneri diplomáját Hollandiában. Diplomamunkája folytatásaként vágott bele a nem egyszerű feladatba, hogy gyakorlatilag teljesen komposztálható lábbelit hozzon létre. Két évnyi fejlesztés után év elején az amsterdami cég végre bemutatta prototípusait - a Virgin Collection-t - melyek kizárólag kendervászonból, biopamutból, parafából és bizonyítottan lebomló műanyagokból állnak, és már díjat is nyertek.

Használat után ezeket a cipőket szó szerint el lehet ásni a kertben, vagy be lehet dobni a komposzt közé - a gyártók azonban azt ígérik, több szezont is végig lehet nyomni bennük, mielőtt erre sor kerülne. A kendervászon anyag egyébként természetes antibakteriális hatással is rendelkezik, ráadásul taszítja a nedvességet, ettől a csukák még tartósabbak. A sorozatgyártást nemrég Bulgáriában kezdték el, de egyelőre csak a weboldalukról lehet hozzájutni a cipőkhöz, melyeket jelenleg négyféle stílusban, egyenként körülbelül 150 euróért árulnak.