Most már tényleg itt a tavasz, amikor süt a Nap, sokan indulnak kirándulni. Közben persze megpihennek, és olyankor egyeseknek eszébe jut, hogy milyen menő dolog egy kavics- vagy kőszobor építése, jól nézne ki az Instán is. Csakhogy a temészeti környezetet ez súlyosan károsítja.
KÉP: Unsplash
A kavicsból vagy kövekből épített szobrok neve inuksuk (az őslakosok inukszuknak ejtik), eredetileg a tájékozódást szolgáló ember építette kőrakások voltak a sarkvidéki tájakon, Grönlandon, észak-Kanadában és Alaszkában. Az ott élő inuit, inupiat, kalaallit és jupik népeknek szükségük volt irányjelzőkre, hogy megkönnyítsék az eligazodást a tundravidéken, amely a hosszú téli hónapokban végtelen hómező. Az inukszukok hajdanán a navigáció mellett jelölhettek halban gazdag vagy vadászatra alkalmas helyeket, táborveréshez megfelelő pontot, vallásos (szent) helyeket vagy éppen elvermelt élelmiszerlerakatot.
A leggyakoribb inukszuk lényegében egymásra halmozott kövekből áll. A szakértők vitáznak azon, hogy vajon az ember vagy kereszt alakú inukszukok az európai misszionáriusok megjelenése előtt vagy után terjedtek el. Az biztos, hogy némelyik inukszuk akkora, hogy annak megépítésében az egész törzs kivette a részét. A kanadai Nunavut régió zászlaján is egy inukszuk látható.
KÉP: Wikipedia
Visszatérve a poszt elején felvetett problémára, az inukszuk nagy divat lett a világ minden táján. Land art (tájművészet) címszó alatt ezernyi önkéntes tájművész próbálkozik inukszukok alkotásával. Ám míg az eredeti inukszukok fontos helyeket jelöltek, méghozzá olyan környezetben, ahol tényleg nem volt más tárgy a jelöléshez, addig a modern kori kőrakások pusztán dekorációs céllal születnek erdei tisztásokon, vízpartokon. Alkotóik sajnos nem gondolnak abba bele, hogy az a terület, ahol ők éppen lelkesen halomba hordják a köveket, számtalan állat és növény számára jelenti az otthont, sokkal régebb óta, mint ahogy a művészjelöltek felbukkantak ott.
Azért, mert olyan apró egy állat vagy növény, hogy szabad szemmel nem látható, még megilleti a védelem. Az otthonául szolgáló kövek elmozdítása ellentmond a túrázás legfőbb szabályának: ne hagyj nyomot magad után -- azaz ne szemetelj, ne törj le faágat, ne rakásolj köveket. A modern inukszuk-mániások olyan élőhelyeket tesznek tönkre, amelyekkel nincsenek is tisztában. A kövek alatt rengeteg élőlény talál menedéket, a szárazföldön a rovarok, gyíkok, pókok, a folyók és patakok medrében rákok, halivadékok, szitakötőlárvák, ebihalak -- mellettük pedig mikroorganizmusok milliói, például algák, mohák, baktériumok stb.
KÉP: Pixabay
"Egy kő vagy kavics elmozdítása egy sérülékeny ökoszisztémából felér azzal, mintha a mi házunkból kiemelne valaki egy téglát, és utána még a hűtőszekrényt és a spájzot is kiürítené", olvasható a Wide Open Spaces természetbúvár weboldalon. Nagy-Britanniában már börtönbüntetés is kiszabható azért, ha valaki egy történelmi helyszínen nekiáll inukszukot építeni. Ez talán túlzásnak tűnik, de akkor is érdemes követni a túraetikettet, és nem szabad beleavatkozni a természet menetébe. Esetleg megkérdezhetjük a helyi illetékeseket, hogy van-e kijelölt hely inukszuk alkotására, ha már mindenáron ezzel akarjuk lenyűgözni a közösségi médiában az ismerőseinket.
365Zö