A túlnépesedő városokban mind kevesebb a tér nemcsak az élők, hanem a halottak számára is. A meglévő temetőkben a régi sírokat értelemszerűen nem szabad bolygatni, amíg le nem jár a sírhely foglalása. Az urbánus környezetben található sírkertek területe viszont legtöbbször nem bővíthető tovább. Akinek nincs lehetősége koporsós temetésre, az gyakran csak két szélsőség közül választhat: vagy vidéken (például a szülőfalujában) temetteti el hozzátartozóját, vagy elhamvasztatja és szétszóratja a hamvakat. Vannak, akik még holtukban sem szeretnék szeretteiket távol tudni maguktól, illetve hitük nem engedi a hamvasztást. Ráadásul a nagyvárosi sírkertek gondozott zöld területei hozzájárulnak a környékükön a levegőminőség javításához.
Sydney-ben és Jeruzsálemben a fenti gondra válaszul olyan temetőfejlesztési tervek születtek (egymástól függetlenül), amelyek egy több ezer éves temetkezési módot elevenítenek fel: a katakombát. Ennek lényege, hogy a halottat először hagyományos módon földbe temetik, majd a maradványokat 2-3 év múlva exhumálják, a csontokat megtisztítják, fertőtlenítik, és a koporsónál sokkal kisebb dobozban föld alatti barlangokban, emberi erővel vájt járatokban helyezik immár végső nyugalomra. A temetőben lévő sírhely az exhumálás után üressé válik, ismét igénybe vehető.
Az ókori módszerre nagy volna az igény a modern városokban. Sydney-ben az Eastern Suburbs Memorial Park temetőben akár már 15 év múlva elfogyhatnak a megvásárolható sírhelyek, és Jeruzsálemben is több okból lehetetlen vízszintes irányban bővíteni a temető területét. Csakis a függőleges irány jöhet szóba, jelesül a meglévő temető alatt egy alagútrendszer kialakítása.
Ez Jeruzsálemben már el is kezdődött, a Har Hamenuchot temető 200 ezer sírhelye gyakorlatilag megtelt, a föld alatti járatokban viszont 22 ezer új kriptát tudnak létesíteni a padlótól a mennyezetig három sorba rendezve. A következő négy év során a föld alatti rendszer építése mintegy 50 millió dolláros költséggel jár, amit a sírhelyek előre értékesítésével szándékoznak előteremteni.
Sydney-ben több emelet mélyen akarnak járatokat kialakítani, körülbelül 7 ezer új nyughelyet teremtve. Ezek között kripták és urnafülkék is helyet kapnának. A létesítmény felszíne füvesített park lenne.
A közel 8 millió dolláros beruházás az antik katakombás temetkezési módot alkalmazná, azaz először a temetőben földbe temetnék a halottakat, majd idővel a csontokat átköltöztetik a katakombába. (Ezt a lehetőséget a már meglévő sírokhoz is felajánlották.) Így ugyanaz a sírhely több generáció számára is szolgálna. Az építkezéshez beleegyezését adta a helyi görögkatolikus egyház, amelynek hamvasztást elutasító hívei nyugszanak a temető területének 70 százalékán. A közegészségügyi hatóságok még vizsgálják az újratemetés engedélyezési feltételeit.
Az első katakombákat Rómában építették. A hajdani szabályok szerint a városfalon belül tilos is volt a halottak elhantolása. Ezért eleinte a hamvasztásos temetkezés volt elterjedt, amely után a hamvakat egy urnában, s azt otthon vagy egy kolumbáriumban őrizték. Az időszámításunk szerinti 2. századtól a gazdag családok elhunyt tagjait földbe kezdték temetni, a parcellavásárlás azonban túl drága volt társadalom alsó osztályaihoz tartozó korai keresztények és zsidók számára.
Így ők azokon a területeken kezdtek olcsó sírhelyek, katakombák kialakításába, ahol a talajt könnyen vájható tufa, e vulkanikus kőzet képezi. A 4. században a kereszténység államvallássá vált, az 5. századtól a felszíni temetkezés lett az általános. Napjainkban 40 római katakombát ismerünk, de valószínűleg van még feltáratlan.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.
0 
