Különleges módját találták egy brit egyetemen annak, hogy a hallgatók tudatosabban óvják környezetüket.

A Newcastle-i Egyetem néhány hallgatójának szemetesébe érzékelő és kamera került abban a programban, melyet végzős hallgatók szerdán indítottak el. A kamera a kukába hajított, szemétnek minősített dologról készít felvételt, nem arról a személyről, aki megválik éppen a hulladéktól. A tesztprogramban folyamatosan értékelik az öt diák háztartásának "reciklálási" teljesítményét.

A kísérletbe bevont hallgatók tudatosságát azzal is növelik, hogy a kukakamerák felvételeit kiposztolják a Facebookon. A projekt szándékai szerint a még formálható hozzáállású fiatalokat célozza meg, és a fenntarthatóságra hívja fel a figyelmet.

Forrás: mti

Még néhány hét és egy ünnepélyes díjátadón kiderül, melyik magyar város, illetve falu jár élen a napenergia hasznosításában. Ki lesz a magyar bajnok az induló 148 település közül? Melyik megye települései büszkélkedhetnek a legnagyobb vagy legaktívabb napenergia-felhasználással? Lehet, hogy egy olyan nagyobb város, mint Sopron, ahol a bűntetésvégrehajtási intézet tetejére szereltek 200 négyzetméter napkollektort, vagy Szolnok, ahol 27 kW napelem látja el árammal a megyeházán dolgozókat – az országban elsőként egy műemlék épületen? Lehet, hogy az alig 480 lakosú Nagypáli lesz a befutó, ahol majdnem egy négyzetméter napkollektor és több mint 10 W napelem jut minden lakosra? Vagy valamelyik másik Zala megyei település: Dötk, Szentgyörgyvölgy vagy Gelse?

Egy valami biztos: az önkormányzatok minden lehetséges módon igyekeznek gyűjteni a szükséges adatokat, így a nyerési esélyeiket növelő pontszámokat. Bár nincs nehéz feladatuk, mindössze minél több családi házon, vagy más épületen található napkollektort vagy napelemet kell számba venniük, mégis elkelnek a jó ötletek. Sopronban például a közterület-felügyelők kapták meg a feladatot, hogy ellenőrző útjuk során a házak tetejére is vessenek egy pillantást és számolják össze a szemmel látható berendezéseket. Pesterzsébeten az önkormányzat dolgozói fogtak össze, így mindenki nyitott szemmel járt a lakóhelye környékén és szorgalmasan gyűjtötte a kerület tetőin pompázó napkollektorokat és napelemeket. Több település a helyi médiában rejlő lehetőségeket is felismerte a lakosság Bajnokságba történő bevonására. Százhalombattán például a helyi internetes újság címlapján hirdették meg a versenyt, a lakosságot a lakóházakon található napkollektorok adatainak gyűjtésére buzdítva, de a városi televízió is foglalkozott a hírrel.

A Napkorona Bajnokság kiváló alkalom, hogy az önkormányzati vezetők megismertessék a lakossággal a napenergiában rejlő lehetőségeket, illetve követendő példákat mutassanak be. Egy önkormányzat, a közös árajánlatkéréstől a különböző kedvezményekig számtalan módon támogathatja a helyi törekvéseket. Budaörsön például a lakossági megújuló energiás pályázatokat veszik számba, hol is támogatták a napenergiás berendezések telepítését önkormányzati forrásból a „Zöld otthon” program keretében.

A Napkorona Bajnokság, egy európai kezdeményezés hazai fordulójaként, immár második éve támogatja a magyar önkormányzatokat napenergiás törekvéseikben. Az országos program egyértelmű sikerét jelzi, hogy a tavalyihoz képest idén már kétszer annyi település vesz részt a versengésben.

A szervezők minden már csatlakozott, vagy még regisztráció előtt álló kis- és nagyvárost, települést és falut arra bíztatnak, hogy a 2011 májusi 4-i díjátadóig még gyűjtsék az adataikat! Nem csak azért, mert akár a prágai Parlamentben tartott európai eredményhirdetésen is részt vehetnek, hanem mert mindenképpen megéri a nap, a napenergia felé fordulniuk!

További részletek a Bajnokság honlapján olvashatók, ahol a verseny szabályai mellett ingyenesen letölthető kiadványok és más hasznos információk is várnak az érdeklődőkre. (Energia Klub)

A stockholmi Nordiska Museet termeiben hiába keresne a látogató a Mona Lisához fogható műalkotást, találhat viszont dobozos tej tárolására szolgáló üres dobozt. A rangos svéd kulturális intézmény a kukákban kutakodott legújabb kiállításához, hogy bebizonyítsa: hulladékaink sajátos történettel szolgálnak, amelyben a néprajznak, az ökológiának, sőt még az érzelmek világának is megvan a maga helye.

"Etnológusok vagyunk, akiket érdekel az emberek életmódja, és azt is kutatásra méltó témának tekintettük, hogy mit csinálnak a szemétládájukkal" - tréfálkozott Cristina Matsson, a svéd főváros központjában működő múzeum igazgatónője abból az alkalomból, hogy megnyílt az intézményben rendezett szemétkiállítás.

A mosogató alatt / A raktárban (Ottoson Trovalla és Erik Ottoson fotói a kiállításon)

Az első, ami szembetűnő: nagyot változtak az idők a szemét tekintetében is. Emitt egy használt, átvarrt majd megfoltozott, felújított, átszabott majd kidobott jutanadrág új funkciót kapott térelválasztó felületként. Amott egy 2010-ben gyártott, iparilag előkoptatott és előre elszakított divatos farmernadrágon a következő figyelmeztetés olvasható: Half the life but double the look - azaz feleannyi ideig tart, de kétszer olyan menő.

Polemikus hatású egy antik és felette szerény lapp baba is, amelyet egy egyszerű piros kendőből és egy öreg függönyből hoztak össze. Egy szám ad magyarázatot: a mai svédek gyerekéveikben fejenként átlag 563 játékot kapnak.

Pamutból készült egészségügyi betétek, fémkapcsokkal javított porcelántárgyak, szövethulladékokból készült szőnyegek: a XVIII. és XIX. századi újrahasznosítások netán a maiaknál is "ökológikusabbak" lennének? Lena Landerberg, a kiállítás biztosa szerint elsősorban azt kívánták megmutatni, hogy abban az időben szinte semmi nem számított hulladéknak.

1920-tól egészen a 80-as évek elejéig tartott a szemétürítők ideje, amikor szinte mindent kidobtak - aztán az ökológia megváltoztatta a gondolkodást. Az 1960-as években elterjedt a szemeteszsák, aztán a szelektív hulladékgyűjtés kora következett.

Manapság minden svéd évente mintegy fél tonna hulladékot produkál (ez alig harmada az amerikai átlagnak) - ennyit termelnek a háztartásukban. "Rá akarjuk venni az embereket: gondolják át, hogyan szemetelnek, de nem akarjuk vádolni őket. Az emberek maguk is számos kérdést tesznek fel és sokan törekednek arra, hogy felelős ökológiai magatartást tanúsítsanak" - magyarázta az AFP-nek Erik Ottosson-Truvalla etnológus.

A kutató sok embert figyelt meg és kérdezett ki, amint éppen kidobták a saját szemetüket, a kiállításon pedig azt kívánta bemutatni, milyen "érzelmek" kötik az embereket ezekhez a tárgyakhoz, amelyektől többé-kevésbé tudatosan igyekeznek megszabadulni.

"Az újrahasznosítási központokban gyakori, hogy egybegyűjtik azt, amit a nap során fedeztek fel a hulladékok között.. Ez kis szünetet jelent a megsemmisítésük előtt, egyfajta rögtönzött  kiállítás keletkezik így" - hangoztatja az etnológus.

"Nem könnyű eldönteni, mit tartsunk meg, mit dobjunk ki" - mondja a maga részéről Lena Landerberg. - "Mi magyarázza, hogy amit az egyik ember szemétnek tekint, a másik nem? A hulladék sok esetben nézőpont kérdése."

Az ideiglenes kiállítás belépőjét tartalmazza a múzeum általános belépőjegye, amely 9 euróba kerül - de a 19 éven aluliak számára ingyenes. A szemétszemle szeptember 25-ig tekinthető meg.

Forrás: mti

A GKI Gazdaságkutató Zrt. elkészítette a Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 című kiadványt. A nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarország jelenleg több mutató esetében is az EU középmezőnyében helyezkedik el.

A vállalkozások több mint felénél gyakorlatilag elvárásként sem jelenik a környezetvédelem iránti elkötelezettség. A vállalkozások kétharmada nem rendelkezik semmilyen környezetvédelmi irányítási rendszerrel. A vállalkozások tényleges elkötelezettségét és felelősségvállalását a környezetük iránt az önkéntes környezeti költségek mutatják. Ilyen költségeket a Magyarországon működő vállalkozások 7,2%-a vállal fel.

A lakossági környezettudatosság meglehetősen magas szintet ér el - legalábbis az önmagunkról alkotott vélemény alapján. A válaszadók több mint 60%-a nagyon fontosnak, de további mintegy negyede is fontosnak tartja a környezet védelmét. A lakosság többségében úgy véli, az emberi tevékenység pusztítólag hat a földi életre, és meglehetősen kritikusan (pazarlónak) ítéli meg fogyasztási szokásait. A lakosság megítélése szerint jelenleg a legproblémásabb terület a szennyvizek megfelelő kezelése és tisztítása, valamint a hulladékok kezelése és ártalmatlanítása.

Ezzel együtt a drágább (pénzbeni hátránnyal járó), de „valódi” környezettudatosságra utaló „viselkedés” már jóval kevesebbekre jellemző. A háztartások szintjén már jelentős megtakarításra, fogyasztáscsökkenésre nem lehet számítani a GKI által a kutatásban mért rezsi-típusú kiadások és a közlekedés terén.

A Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 teljes egészében itt ingyenesen letölthető.

További információ és forrás: greenfo.hu

Ötödik alkalommal hirdeti meg a KÖVET Egyesület a Zöld Iroda versenyt, amelyre 2011. január 31-ig várják a zöldülni vágyó szervezetek irodáinak jelentkezését.

.A verseny célja, hogy feltárják és csökkentsék az irodahelyiségekben és az irodai működéssel járó környezeti terheléseket, valamint környezettudatos gondolkodást alakítsanak ki a dolgozók körében. A verseny legjobbjainak teljesítményét a KÖVET díjjal ismeri el, melyeket az immár hagyományosan a budapesti Kinnarps Irodaházban megrendezendő Zöld Iroda kiállításon adnak át, 2011. június 23-án.

Forrás: Hulladék Munkaszövetség

A németek többsége környezettudatosan gondolkodik, ám egy friss fölmérés tanúsága szerint éppen azok élnek leginkább a környezet rovására, akik szavakban a leghangosabb hívei az élő környezet védelmének.

A berlini környezetvédelmi hivatal páros években mintegy 2000 lakost kérdez meg arról, hogyan viszonyul az ökológiához. Az idei felmérése tanúsága szerint 2008-hoz képest tovább emelkedett a környezettudatos állampolgárok aránya. A lakosság 62 százaléka azt várja a politikától, hogy az tegyen még több erőfeszítést a környezet védelme érdekében.

Nem igazán meglepő, hogy a környezettudatosság azoknak a körében a leggyöngébb, akik a leginkább konzervatív felfogásúak, és régimódi életfelfogás szerint élnek. Ide tartoznak a nyugdíjasok és a társadalmi ranglétra alsó rétegei.A természetvédelem és a szigorúbb környezetvédelmi politika meggyőződéses híveinek többnyire a fiatalabb, modernül élő és jól kereső németek vallják magukat. Ők a legszívesebben azonnal eltörölnék a környezetkárosító szubvenciókat, és szigorítanák a természet és a légkör védelmét szolgáló törvényeket. Életmódjuk azonban nem igazán van összhangban a szavaikkal - derül ki a felmérésből.

Viszont a fenti csoport tagjai - akiknek többnyire az átlagosnál magasabb a jövedelmük -, gyakran családi házakban laknak, amelyek nagyobb energia- és területigénnyel járnak. Házuk a zöldövezetben található, emiatt többnyire autóval járnak a város belső részén fekvő munkahelyükre. Nyaralás, utazás céljából gyakran ülnek repülőgépre. Summa summarum: az úgynevezett zöld miliő tagjainak ökológiai lábnyoma jóval nagyobb, mint akár a nyugdíjasoké, akár az alsó társadalmi rétegekhez tartozó embereké. Utóbbiak ugyan az átlagosnál kevésbé érdeklődnek a légkör védelme iránt, ám mivel takarékosan élnek, ritkán repülnek, és többnyire hazai alapanyagokból készítik ételeiket, jobban védik az emberi környezetet.

Az emberek megítélése szerint a legfontosabb politikai szférák sorában a környezetvédelem időközben megelőzte a szociálpolitikát, s ma már a harmadik helyen áll a munkaügyi és a gazdaságpolitika mögött. A németek csaknem háromnegyede azt vallja, hogy az ország más területeken csak akkor lehet sikeres, ha élen jár a környezet védelmében. Csupán 24 százalék vélekedik úgy, hogy a környezetvédelem majd akkor kerülhet sorra, "ha azt meg tudjuk engedni magunknak".

Forrás: MTI

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magasvasút, valahol az Egyesült Államokban. A forgalom 1934-ben indult el, s ettől kezdve a különböző nyersanyagokkal és mezőgazdasági termékekkel megrakott vonatok rótták rajta a kilométereket. Ám a technika és az államok közti teherszállítás fejlődésével lassacskán elavulttá vált, s már nem tartottak többé igényt a szolgálataira. 1980-tól közel 20 éven át várta – nem sok jóval kecsegtető – sorsát, mígnem egy lelkes vasútrajongó közösség másképp nem döntött. És a vasúti pálya, immár vonatok nélkül, elkezdte új életét.

A kezdetek

Manhattan nyugati része - a Meatpacking District (vágóhídi negyed), Nyugat-Chelsea és a Pokol Konyhája alkotta terület - az 1920-as, 30-as évek New Yorkjának éléskamrája volt. Gyáraival, raktárépületeivel és vágóhídjaival a város ipari és szállítmányozási központjának számított.

Egyúttal ez azt is jelentette, hogy ide futottak be a teherszállító vonatok, amelyek a legkülönfélébb nyersanyagokkal megrakodva érkeztek a városba, számtalan balesetet okozva az utcai közlekedésben.

Miután a 10. utcát a helyiek a Halál utcájának keresztelték át, a város vezetése elérkezettnek látta az időt, hogy megoldást találjon a problémára. Ekkor merült fel a magasvasút építésének ötlete, amellyel nemcsak az utcai közlekedést, de a gyárak, húsfeldolgozó üzemek munkáját is megkönnyítették, hiszen sok esetben a sínpályát úgy alakították ki, hogy egyenesen az adott gyár területére futhasson be a vonat.

A 13 mérföld hosszú magasvasút megépítése 150 millió dollárba került – 1930-ban. Ez ma több, mint kémilliárd dolláros beruházást jelentene. Az 1950-es évektől kezdődően az államok közti teherszállítás fejlődésével hanyatlásnak indult a vasúti szállítás, és természetesen ez a High Line-ra is hatással volt. 1980-ban az utolsó vonat is ledöcögött a sínekről, s ezzel lezárult a magasvasút történetének első szakasza.

Ezután a várakozás évei következtek. Mivel a hajdani ipari negyed lassacskán Manhattan művésznegyedévé alakult, egyre több környékbelinek kezdte szúrni a szemét a rozsdásodó szerkezet, ami nemcsak a kilátást rontotta, de a lakások értékét is csökkentette. Ám a lebontásáért lobbizók mellett megjelentek a High Line rajongói is, akik síkra szálltak a vonal megmentéséért.

A High Line Baráti Kör

A High Line-t tetszhalott állapotából végül két kitartó környékbeli lakos, Joshua David és Robert Hammond rángatta ki, akik 1999-ben megalapították a High Line Baráti Kört. Ez a nonprofit szervezet, amelyhez azóta több ezren csatlakoztak, céljául tűzte ki a magasvasút megőrzését és újrahasznosítását köztéri területként.

2002-ben egy tanulmány rámutatott – az addig hezitáló városvezetés meggyőzése érdekében –, hogy a High Line projekt gazdasági haszonnal is járna: a köztéri park ugyanis új bevételeket, míg a lebontása hatalmas kiadást jelentene a városnak.

Emellett az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a High Line a híd szerepét töltötte be Manhattan híres művésznegyedei között. A projekt felvállalta a művészeti légkör továbbvitelét és erősítését is. Végül 2002 decemberében New York City hivatalosan az ügy mellé állt és döntést hozott a High Line megőrzéséről és innovatív újrahasznosításáról – ezzel a lebontás évtizedekig fenyegető rémképe szertefoszlott.

A verseny

A High Line Baráti Kör és New York City 2003-ban nyílt ötletpályázatot írt ki a magasvasút-vonal közparkká alakítására, szem előtt tartva az ökológiai, környezetvédelmi szempontokat. „A tervezd meg a High Line-t” pályázatra 36 országból 720 nevezés érkezett. A New York-i kezdeményezés fiatal, kreatív építészeknek, tervezőknek nyújtott kivételes kiugrási lehetőséget, olyanoknak, akik kihívást láttak egy már meglévő, de idejétmúlt konstrukció újragondolásában.

A szervezők a Grand Central Terminalban (a központi pályaudvaron) több száz pályaművet állítottak ki, ezzel is bevonva a lakosságot az új közpark előkészítési fázisába. 2004 szeptemberére született meg a döntés, mely alapján a nyertesek: a James Corner Field Operations tájépítész és a Diller Scofidio + Renfro építészcég, továbbá Piet Oudolf parképítő designer.

Az átalakulás

A High Line Baráti Kör célja alapvetően az volt, hogy az eredeti struktúrát megőrizve a High Line-on keresztül bemutassák New York ipari múltjának egy fontos darabkáját. Az építkezés első fázisa 2006 áprilisában vette kezdetét.

Egy környezeti felmérés megállapította, hogy az acél- és betonvázon kívül mindent el kell távolítani a szerkezetről. Elsőként a vagonokat szállították el, majd a különféle törmelékeket - a talajt is beleértve. A vagonokat sorszámozták és egy raktárba szállították későbbi felhasználásukig, mivel néhányuknak a tájba integrált kiállítási tárgy szerepét szánták.

Az acél és beton szerkezeti elemek javítása után új csatornarendszert és vízelvezetőt építettek, majd a szerkezetet három rétegben festették le, melynek eredményeképp az eredetivel közel azonos színt értek el. A javításhoz tartozott egy „galambelhárító” installáció (fémből készült ferde sáv, ami megakadályozza a galambok leszállását) megépítése is a szerkezet talapzatának gerendáin. Az utolsó fázis a tereprendezés és a parkosítás volt. A High Line mai állapotában gyakorlatilag zöld tetőként funkcionál.

A porózus járdákon (pallókon) akadálytalanul folyhat keresztül a víz a közeli ágyásokig, csökkentve ezzel a csatornába jutó – azaz felhasználatlan – esővíz mennyiségét. A zöldtető-rendszer segítségével a növények annyi vizet tudnak megtartani, amennyi csak lehetséges. Ugyanakkor öntözőrendszert is beépítettek, amelynek csupán az első néhány évben szánnak fontos szerepet, a növények meghonosodása után már csak alkalmanként lesz rá szükség.

Az esti világítást szintén környezetbarát módon oldották meg: szemmagasság alatt energiahatékony LED lámpákat építettek a korlátokba, így világítva meg a járdákat. Ezzel egyrészt az akadálymentes közlekedést biztosítják, másrészt így könnyebben szokik hozzá a szem a parkot körbeölelő város éjszakai fényeihez. Ezenkívül lámpákat helyeztek el a High Line alatti gerendák között is, kellemesen megvilágítva ezzel az alatta futó járdát.

A park növényvilágának kialakításakor elsődleges szempont volt, hogy New Yorkban őshonos növényeket ültessenek. A 210 különböző évelő, fűféle, cserje és fafajta közül több mint 160 helyi eredetű. A kiválasztáskor tűrőképességük, fenntarthatóságuk, textúrájuk, színük és variálhatóságuk játszott szerepet, valamint szem előtt tartották a növények virágzási idejét is.

Így sikerült elérniük, hogy a parkban januártól november közepéig ne kelljen nélkülözni a színeket. Külön kiemelendő, hogy az alatt a 25 év alatt, amíg a vasút használaton kívül volt, a területet a vadon nőtt növények vették birtokukba. A tájépítész team ahelyett, hogy kiirtotta volna őket, ezeket is a design részeként kezelte.

A jelen 

A High Line első szakaszát 2009 júniusában nyitották meg a nagyközönség előtt. Az azóta eltelt egy évben – a park sikerét és a New York-iak rajongását bizonyítandó – a High Line Baráti Kör tagjainak száma megsokszorozódott. Dolgozóik többsége önkéntes, akik idejüket nem sajnálva, a park körüli munkákból veszik ki a részüket.

Ugyanakkor az eredeti tervek szerinti művészeti vonal is erős, hiszen számos kiállításnak, helytörténeti bemutatónak, gyermekprogramnak adott már otthont a park. Ilyen például a gyermekeknek (és érdeklődő szüleiknek) szóló, két és fél órás kézműves foglalkozás, ahol nemcsak mesélnek az 1930-as évek népszerű játékairól, hanem ki is lehet próbálni őket. Ugyanakkor a környezeti nevelést erősítendő, iskolás csoportoknak tartanak heti rendszerességgel „biológiaórákat”, ahol a High Line növényvilágáról vagy épp a biodiverzitás fogalmáról szerezhetnek hasznos információkat a nebulók.

A High Line története azért is jó példa nekünk, magyaroknak, mert országszerte számtalan használaton kívüli vasútvonalunk, gyár- és raktárépületünk van. Ezeknek többnyire kétféle sorsot szánnak a városatyák: 1. lebontatják őket, és a helyükre lakóparkot vagy bevásárlóközpontot építtetnek. 2. átadják az enyészetnek.

Igaz, hogy nálunk is akad ellenpélda (lásd a régi Ganz gyárból kialakított Millenáris Parkot), mégis van mit tanulnunk a New York-iaktól az épületeink és rajtuk keresztül a történelmi múltunk tiszteletéről és megőrzéséről.

Forrás: Ma&Holnap folyóirat, X. évfolyam 5-6. szám

Karácsonyra készül mindenki. Mit és miből vegyünk szeretteinknek? Ebben a felfokozott és nagyon sokszor inkább üzleties, mint szeretetteljes várakozásban, készülődésben ritkán jut eszünkbe, hogy mibe is kerül ez nekünk valójában. Az ajándékokra szánt összeget számítgatjuk, de azt az árat, amit hosszú távon EZÉRT a fajta karácsonyért a környezetünk pusztulásával fizetünk, azt már nem szoktuk mérlegelni. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium érettségi utáni újságíróképzésében részt vevő hallgatók egy feladat keretében ezt megtették. Tegyék meg Önök is! Hogy még jó sok Karácsonya lehessen a Földnek.

A karácsony a szeretet ünnepe. Érdemes odafigyelnünk néhány dologra, hogy ne csak szeretteink, de környezetünk számára is igazi ünneppé váljanak az év legmeghittebb napjai. A karácsony közeledtével az egyik központi kérdés mindig a fa. Milyen karácsonyfánk legyen, igazi vagy műfenyő? Ha műfenyőt választunk, akkor nem kell aggódnunk a később lehulló tűlevelek eltakarítása miatt, később pedig már nem kell újra fát vennünk, még nagyon sokáig szolgálhat karácsonyfaként műanyag fenyőnk. Amit leginkább fel szoktak hozni mellette, egyben a legfontosabb: igazi fenyőfákat kímélhetünk meg a kivágástól. Ugyanakkor ismerjük be: akármilyen szép műfenyőt választunk, az sohasem lesz olyan szép, mint egy igazi örökzöld. Az a jellegzetes, kellemes fenyőillat sem fogja bejárni a szobát, ami egy valódi fenyő esetében. Ráadásul ma már nem is kell feltétlenül erdőket írtani ahhoz, hogy igazi tűlevelűt vigyünk haza karácsonyfának. Manapság ugyanis már vannak kifejezetten erre a célra üzemelő fatelepek, ahol csak ezeket a karácsonyfának való fenyőket termesztik. Tehát, ha igazi karácsonyi hangulatot szeretnénk teremteni és az élő fa mellett döntünk, akkor mindenféleképpen ilyen fenyőfatelepeken vásároljunk, illetve olyan helyen, ahol biztosan tudjuk, hogy nem védett erdőségekből való örökzöldeket árulnak.

Megvan a karácsonyfánk, díszítsük fel! A karácsony végével ne dobjuk ki díszeinket, nagyon jól jöhetnek azok még a következő alkalmakkor is. Ezzel egyrészt pénzt spórolunk meg, másrészt pedig nem terheljük hulladékkal környezetünk. Figyeljünk oda az égők minőségére is: a rossz, hibás, sok áramot fogyasztó égősorok az elektromosság termelésének következtében jobban károsíthatják a természetet.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az ajándékok vásárlása mellett sem. Vásárolni mindenképp kell, csak nem mindegy, hogy hogyan, mit és mennyit. A hazai vásárlók elsősorban árorientáltak, elsősorban a pénztárcájuk vastagsága dönt, nem pedig a termék minősége, vagy egészséges mivolta. Ezen túlmenően még kevesebben figyelnek oda a termék okozta környezeti károkra. Mielőtt leemeljük a polcról a terméket, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg szükségünk van-e rá. Tartós fogyasztási cikknél, hogy nem ez lesz-e a sokadik példány ugyanabból a termékből otthon. Nem mindegy, hogy mit eszünk, vagy milyen összetevőkből áll az a tisztítószer vagy műanyag termék, amelyet megveszünk. Műszaki cikkeknél ne legyen utolsó szempont a termék tartóssága, hiszen az elektronikai hulladék veszélyes hulladéknak minősül.

Nem mindegy az sem, hogy mibe csomagoljuk az ajándékokat, illetve, hogy milyen csomagolású terméket veszünk. A plusz, leginkább csak reklámnak szolgáló fóliák, zacskók, dobozok előállítása ugyanis energiát, nyersanyagot igényel, ugyanakkor növeli a hulladék mennyiségét. Lehetőleg ne vásároljunk agyoncsomagolt terméket, válasszunk inkább természetes, lebomló anyagba csomagoltat, vagy újratölthetőt. Ugyanígy járjunk el az ajándék csomagolásakor is, használjunk környezetbarát, újrahasznosítható csomagolóanyagot.

Apróságnak tűnhetnek az itt felsorolt dolgok, de ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, akkor nem csak magunknak varázsolhatjuk szebbé a karácsonyt, de környezetünk is hálás lesz érte.

Balázs László

Egyre több a napelemmel működő kütyü, sőt már intelligens ruházati eszközöket is piacra dobtak, azonban a napelemes nadrág még így is különlegességnek számít - számol be az Inhabitat zöld dizájnnal foglalkozó blog.

A két fotovoltaikus panelt tartalmazó nadrágot a dél-kaliforniai öko-divatcég, a Silvr Lining dobta piacra, a Go nevű kollekciója részeként. A napelemek a nadrág zsebén találhatók, és elegendő áramot fejlesztenek a zene- és médialejátszók vagy a mobiltelefonok feltöltésére. A gyártó szerint a nadrág könnyű, vízálló és strapabíró. Egyetlen hátránya az ára: 920 dollár, ami 190 ezer forintnak felel meg - ez jóval több, mint amennyiért például egy energiatakarékos, apró netbookot be lehet szerezni. További képeket és a napelemes kollekció többi modelljét itt lehet megnézni.

Karácsonyra készül mindenki. Mit és miből vegyünk szeretteinknek? Ebben a felfokozott és nagyon sokszor inkább üzleties, mint szeretetteljes várakozásban, készülődésben ritkán jut eszünkbe, hogy mibe is kerül ez nekünk valójában. Az ajándékokra szánt összeget számítgatjuk, de azt az árat, amit hosszú távon EZÉRT a fajta karácsonyért a környezetünk pusztulásával fizetünk, azt már nem szoktuk mérlegelni. Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium érettségi utáni újságíróképzésében részt vevő hallgatók egy feladat keretében ezt megtették. Tegyék meg Önök is! Hogy még jó sok Karácsonya lehessen a Földnek.

Különböző színekben pompázó, kellemes illatú fenyőfa, gyönyörű színekben világító égősorok, hatalmas méretű plazma TV-k, és rengeteg különböző csili-vili csomagolópapír. Ezeket mind elfelejthetjük, ha  "környezetsoviniszták"  vagyunk. De ne legyünk. Elvégre az nem megoldás, ha az ünnep minden hagyományát le akarjuk rombolni, a környezetvédelem nevében. Tény azonban, hogy nem tartható az sem, hogy az ünnepek alatt és után csomagolópapír hegyek, mindenfelé kidobott fenyőfák, és háromszor akkora villanyszámlák találhatóak.

Meg kell találnunk a megfelelő középutat az ünnep pazarló módja és a környezet túlzott védelme között. Vegyük hát sorra a karácsonyi hagyományokat. Az ünnepet jelképező díszített fenyőt sokan kritizálják, azonban ne feledjük, többnyire ezeket a fákat karácsonyra termesztik, sok embernek ez jelenti a megélhetést is. Nem feltétlenül kell tehát lemondanunk a természetes fáról, elég, ha karácsony után a már nem használt fákat leadjuk az erre szakosodott kereskedőknek, akik ezeket később felhasználják.

Sok gondot okoz még a rengeteg csomagolópapír, amivel szeretteink ajándékát csomagoljuk be. Jól gondoljuk meg, hogy érdemes-e például becsomagolni az ajándékot, nem elég-e  rá egy masni, ha pedig a csomagolás mellett döntünk, akkor igyekezzünk spórolni a papírral, vagy használjunk olyan csomagolást, amit esetleg később is fel lehet használni. A díszeket szintén sokan dobják ki minden évben, holott ez nem kevés szemetet termel. A díszeket tartsuk meg, vagy pedig készítsük el őket (de akár meg is vehetjük) természetes anyagokból, amiket például később meg is ehetünk, vagy pedig kidobásuk nem jelent a természet számára nagy gondot. Ilyenek például a toboz, a nyalóka, vagy a különböző habcsók karikák.

Utoljára hagytam a karácsonyi hangulat egyik legfeltűnőbb szokását, a karácsonyi megvilágítást. Csodaszép tud lenni, amikor végigsétálva az utcákon minden ház égők fényében ragyog. Ennek azonban megvan a hátránya, méghozzá a hatalmas áramfogyasztás. Mondanom sem kell, hogy ezen is könnyen segíthetünk, aminek hála nemcsak a természetnek teszünk jót, hanem a villanyszámlán is spórolhatunk. A megoldás roppant egyszerű: ha nem vagyunk otthon, vagy éppen még világos van, akkor kapcsoljuk ki a megvilágítást, és használjunk jó minőségű, tartós fényeket.

Egy kis odafigyeléssel, és munkával sokkal környezetbarátabbá tehetjük az év egyik legszebb ünnepét is, és mindezt úgy, hogy közben a hagyományokról sem kell lemondanunk. De ne feledjük, a legfontosabb az, hogy ne vigyük túlzásba se a pazarlást, se pedig a túlzott környezetvédelmet. Nem ezen az egy napon kell megváltani a világot, hanem az év összes többi napján tenni egy kicsit az ügy érdekében.

Balázs Tamás