Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe. Már ez is horrorisztikus mennyiség, de a túlevés miatti ételpazarlás ennek több mint százszorosa, nagyjából 140,7 milliárd tonna. Ezt az úgynevezett metabolikus ételpazarlást olasz kutatók számolták ki, tanulmányuk a Frontiers in Nutrition szakfolyóiratban jelent meg. 

Pixabay

A túlevés által okozott környezeti teher három szegmensből áll: föld-, víz- és szén-dioxid-lábnyom. A Teramo Egyetem környezettudósai először megállapították, mennyi az egyes országok "túlsúlya" az átlagnépesség testtömeg-indexe (BMI) és magassága alapján, és ezt összevetették az adott országban legnagyobb arányban rendelkezésre álló élelmiszerek energiatartalmával. Méghozzá úgy kalkuláltak, hogy az egészséges testsúly felső határát jelző 21,7-es érték felett minden elfogyasztott kalória gyakorlatileg felesleges, és csak túlsúlyt okoz. 

Az említett 140,7 milliárd tonna a világ népességének jelenlegi túlsúlya visszaszámolva az elfogyasztott ételekre: ha ennyit nem ettek volna meg, nem lennének túlsúlyosak. Vagyis ennek a 140,7 milliárd tonna élelmiszernek a megtermelését meg lehetett volna takarítani, az előállításához szükséges szántóföldet, legelőt, ivóvizet, üzemanyagot stb. másra lehetett volna fordítani.

Nyilván ez így túlzás, hiszen bármely embernél a 21,7-es BMI érték feletti érték bőven lehet izomtömeg is, míg az olasz kutatók minden pluszsúlyt hájnak tekintettek. Azt sem vették figyelembe, hogy a túlsúly változhat idővel, illetve a fokozott testmozgásnak köszönhetően is mérséklődhet. Ettől függetlenül a 140 milliárd jelen pillanatban a lehető legközelebb áll a valószínűhöz. És irdatlan mennyiség.

Pexels

A tanulmányt böngészve kiviláglik, mekkora eltérések vannak az egyes kontinensek között. A túlevés miatti ételpazarlást Európa vezeti, 39,2 milliárd tonnával. Ha a három szegmenst vesszük figyelembe (föld-, víz- és  CO-lábnyom), akkor Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) 14-szer többet fogyaszt, mint a szubszaharai Afrika.

Az olasz kutatók szerint Európában, valamint Észak-Amerikában és Óceániában a tejtermékek, tej és tojás előállítása rója a legnagyobb terhet a környezetre (a túlsúlynak számított lábnyom 30,2 százaléka felel meg ennek), utána a hús, az alkoholos italok és a cereáliák következnek, míg például az iparosodott Ázsiában a cereáliák és a keményítőtartalmú gyökérzöldségek megtermelése.

Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) vízlábnyoma hasonló, de közel kétszerese Latin-Amerikáénak, és tízszerese a szubszaharai Afrikáénak. Az üvegházhatású gázok lábnyoma is tízszeres ezekre a régiókra, míg a földhasználat lábnyoma 15-szörös.

Pexels

Egyébként az ENSZ becslése szerint a gazdag országok évente közel annyi, 230 millió tonna élelmiszert dobnak ki, mint amennyi a szubszaharai Afrika teljes termelése. A világ teljes zöldség- és gyümölcstermésének közel fele a kukában végzi. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Minden hétköznap reggelire és ebédre ugyanolyan jellegű ételt eszik a kanadai Ontarióban élő Tim és Megan. A házaspár annak idején azért akart egyszerűsíteni a napi rutinon, hogy spóroljanak az idejükkel, mert hétköznap esténként vagy másodállásban dolgoznak, vagy a hobbijaikkal foglalkoznak (zenetanulás, sport). Ahhoz viszont, hogy napi fél órában maximalizálhassák az ételkészítést, saját módszert dolgoztak ki. Nekik ez bevált, jól elvannak vele. Mint kiderült az évek során, módszerükkel nemcsak időt és energiát takarítanak meg, hanem közel nullára csökkentették az élelmiszerpazarlásukat is. (Az energia alatt nemcsak az ételkészítéshez szükséges fitikai munka, tehát a vásárlás és főzés, hanem a rendszer működtetéséhez szükséges szellemi erőfeszítés is értendő.)

Sorakoznak a kiporciózott adagok a hűtőben

"Hozzá kellett szoknunk a rendszerhez, de megszerettük, mert egyszerű, megbízható, továbbá biztosítja a kellő tápanyagokat és kalóriát számunkra", mondta a 32 éves Megan a Treehugger online zöld magazinnak. (Teljes nevüket és arcukat nem szerették volna vállalni.) Férjével, a 37 éves Timmel hetente egyszer, vasárnap délután mennek bevásárolni lehetőleg egész hétre. Amikor megérkeznek a hipermarketbe, szétválnak útjaik, egyikőjük megy a tejtermékek, másikuk a zöldségek felé, megpakolják saját bevásárlókocsijaikat, majd a húspultnál találkoznak. Ezzel is időt spórolnak.

Bizonyos tartós élelmiszereket (magok, gabonák) havonta egyszer vásárolnak, a kedvenc kávéjukat online rendelik. A vasárnap délután még arról is szól, hogy pár napra előre kiporciózzák és előkészítsék az ételeket. Bizonyos részletek idénytől függően változhatnak, így nem válik nagyon unalmassá az élet. De alapvetően Megan és Tim azért váltott a rutinétkezésre, mert nekik fontosabb az egyszerűség és a megbízhatóság, mint hogy állandóan hajszolják az új ízeket. Nincs erre igényük.

Könnyű úgy vásárolni, hogy mindig hasonlók vannak a listán

Hétfőtől péntekig a rutinnak megfelelően étkeznek: reggel megcsinálják a kávéjukat, és főznek napközbenre is, amit termoszban visznek a munkába. Emellett napi kb. 2 liter vizet isznak, de gyümölcslevet, szénsavas és alkoholos italokat csak társasági eseményen (hétvégén).

Tim adagolja ki a reggelik hozzávalóit vasárnap délután, Megan pedig a tízórait és uzsonnát. A reggeli mindennap joghurt mirelit gyümölcsökkel és magokkal. A gyümölcsöket és a magokat idény szerint variálják. A tízórai és az uzsonna főleg párolt és nyers zöldségekből, gyümölcsökből, egészséges rágcsálnivalókból áll. Az ebédeket közösen készítik. 

Tim mindennap eszik húst ebédre, Megan hetente legalább kétszer vega napot tart. Ezért Tim szokta a húst készíteni, Megan a köreteket és salátát. A húst mindig önállóan készítik és tárolják, nem keverik össze a köretekkel, hogy ha véletlenül megmaradna, akkor más ételben fel lehessen használni. (Kivéve például a darált húsos rakott tészta jellegű ételeket.) Igyekeznek 2-3 óránként étkezni, mértékkel.

Az esti otthoni étkezések közül hetente legalább két alkalommal Tim a felelős, míg máskor Megan főz, avagy az előző napi maradékot eszik. Este bármi az asztalra kerülhet, tésztaételek, levesek, sertés vagy csirke rántott hús, hal, marhasteak, kolbász különféle gabonaköretekket, házi kenyérrel, mint bármely más háztartásban. Az persze eltérés az átlagtól, hogy Megan és Tim hét közben tartózkodik az édességektől, a készételektől, a bő zsiradékban sült ételektől.

Megtanulták értékelni a rutinétkezés előnyeit

Hétvégén lazítanak, nincs tervezett étrend: ha Megan reggeli helyett visszadől még szunyálni, és az ebéd az első étkezése, hát akkor az. Hétvégén üresre eszik a hűtőszekrényt, illetve a zöldségmaradékokból csinálnak egy nagy vegyes levest, hogy semmi ne menjen kárba. Törekednek arra, hogy egyszerű és egészséges ételeket fogyasszanak, de nem megszállottak: ha elmennek a barátaikkal vagy rokonaikkal programokra, akkor szinte bármi a tányérjukra kerülhet, még olyan is, amit hét közben kerülnek, mint például a hamburger sörrel. Elvégre hét közben keményen dolgoznak, és ezt az elhivatottságot érdemes hétvégén megünnepelni.

A rutinszerű étrend egyszerűsített bevásárlást jelent. A bevásárlólistájuk hétről-hétre hasonló, szinte csukott szemmel végig tudnának menni a hipermarketen. A napközbeni étkezésekhez gyorsan megvannak a hozzávalók, az esti étkezések pedig attól is függnek, hogy van-e házon kívüli programjuk a hét valamelyik estéjén. Ha tudják előre, hogy csak későn érnek haza másnap, akkor előre megfőznek, vagy lefagyasztott maradékokból készítenek gyors vacsorát. 

Mivel a gyors és szervezett ételkészítésben nagy gyakorlatot szereztek, jelenleg a környezettudatosság következő szintjeként a háztartási hulladékuk mennyiségét szeretnék csökkenteni. Az élelmiszermaradékokat próbálják mindig felhasználni, a műanyag ételdobozokról szeretnének üvegre váltani, illetve minimalizálnák a műanyag zacskók mennyiségét.

Az élelmiszerek 40 százaléka hűtést igényel, és 9 százalékuk tönkremegy a nem megfelelő hűtés miatt a nyugati országokban, összesítette egy új kutatás. Ám ilyen mértékű hűtésnek jelentős az ökolábnyoma: a világ áramfogyasztásának 15 százalékát a hűtés teszi ki, az élelmiszergyártóktól a fogyasztókig vezető hűtési lánc pedig a globális szén-dioxid-kibocsátás 1 százalékát. 

Pixabay

A hűtés és fagyasztás kritikus fontosságú az élelmiszerellátásban, mert egyrészt meghosszabbítja a romlandó ételek eltarthatóságát, másrészt a fogyasztók biztonságos, jó minőségű ételt vásárolhatnak, amely nem jelent kockázatot az egészségükre, olvasható a Society of Risk Analysis folyóiratban megjelent tanulmányban. Az említett hűtési lánc elemei az áruszállító repülők, kamionok, hajók, illetve az üzletek hűtött raktárai, az eladótér hűtőpultjai, bezárólag a vásárló otthoni hűtőszekrényéig.

Mind a cégek, mind a fogyasztók egyre inkább tudatában vannak az árammal történő hűtés környezeti terhének. A kutatók 8 kockázati tényezőt vizsgáltak, és azoknak az egészségre, illetve a környezetre gyakorolt hatását. Ez utóbbiak megállapításához a baktériumfertőzés miatt fogyaszthatatlanná vált ételek mennyiségét és a folytonos hűtési lánc fenntartásának áramfogyasztását mérték meg. Két fontos területen, az üzletek hűtőpultjai és a háztartási hűtőszekrények esetében ajánlásokat tettek arra, miképpen tartható fenn az élelmiszerbiztonság úgy, hogy közben csökkenteni lehessen az áramfogyasztást és az élelmiszerpazarlást.

Pixabay

Steven Duret, Hoang Hong-Minh, Derens-Bertheau, Anthony Delahaye, Onrawee Laguerre és Laurent Guillier a főtt sonka hűtési láncát vizsgálta Franciaországban, a hűtőkamionos szállítástól kezdve a szupermarket hűtőkamráján és eladótéri hűtőpultján át a vásárló általi hazaszállításig és otthoni tárolásig. A kockázati tényezők között szerepelt az egészségre veszélyes Listeria-baktérium, valamint a termék állagát megváltoztató tejsavbaktérium elszaporodása a nem megfelelően hűtött ételben, továbbá a hűtőszekrény energiafogyasztása.

Legkevesebb megbetegedést és élelmiszerpazarlást akkor értek el, ha a hűtőszekrény termosztátját 6-ról 4 Celsius-fokra állították: évi 0,8 Listeriosis-esetet és 3,92 százalék megromlott sonkát. Ezzel azonban egy csomag sonka hűtési igénye 0,044-ről 0,048 kilowattórára emelkedett Ám ha a háztartási hűtőszekrény termosztátját 6-ról 7 Celsius-fokra állították, épp az ellenkezője következett be: évi 4,25 Listeriosis-megbetegedés a vizsgált népesség körében, illetve 10,29% romlott sonka, valamint 0,038 kWh áramfogyasztás. Tehát csekély energiacsökkenés ugrásszerű megbetegedést és pazarlást okozott.
A kutatók szerint igazán nagy megtakarítást az élelmiszerboltok hűtőpultjainál lehetne elérni, mert kiderült: ha a hűtőpult hideglevegő áramlását 25 százalékkal csökketnik, az csak 1 százalékkal növeli az egészségügyi kockázatot és a sonka megromlását, viszont 14 százalékkal csokkenti az energiaigényt. Amennyiben 25 százalékkal növelik a hűtőpultban a hideglevegő keringetést, az 16 százalékkal növelte az áramfelhasználást, viszont az egészségügyi kockázatot csak 1 százalékkal csökkentette, illetve nem volt változás a sonkák megromlásának mértékében.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a háztartási hűtőszekrények beállítása kulcsfontosságú az élelmiszerek megromlásának, s ezzel a baktériális fertőzések megelőzésében, és ennek köszönhetően kevesebb ételt kell kidobni a kukába. Ám az is kiderült, hogy még ha a fogyasztók tisztában is vannak az ajánlott hűtési értékekkel, a valóságban gyakran melegebb a hűtőjük a kelleténél. E sorok írója is kíváncsi volt, hogy most februárban, az átlag 21 fokos konyhában mit mutat a közepes, 3-as fokozaton működő hűtőszekrény, ezért vett egy háromszáz forintos kültéri hőmérőt, amely bizony 8 fokot mért a hűtő középső polcának hátuljában (a fotózáshoz vettem ki). 

Egy régebbi, 150 literes (négypolcos, fagyasztó nélküli) hűtőszekrény fogyasztása éves szinten 180-300 kWh, míg egy legalább A+-os energiaosztályú, ugyanekkora új hűtőszekrény évente csak 110-130 kilowattórát fogaszt. A fagyasztós kombinált hűtőszekrények esetében még fontosabb, hogy energiatakarékos készülékek, legalább A++ osztályúak legyenek, mert azok – bár a fagyasztóval kétszer akkorák, mint az említett öreg hűtő –, mégis csak 210-240 kilowattórát fogyasztanak évente. Az A+++-osok pedig csak 160-180 kilowattórát...