A Föld napját idén huszonkettedjére ünnepeljük április 22-én. Az Egyesült Államokból indult a környezetvédelem fontosságát is hangsúlyozó mozgalom, és itt születtek az alábbi tervek, amelyek hétköznapi holmik szokatlan újrahasznosítását javasolják. (A jeles nap történetéről itt olvashat bővebben.)

Zsírkréta
Minden kisgyerek használja, világszerte óriási mennyiségben készül. Csak a Crayola üzemeiből naponta 12 millió rudacska kerül az üzletekbe. Egy coloradói anyuka, LuAnn Foty 1993 óta foglalkozik a félig elhasznált vagy eltört zsírkréták begyűjtésével és feldolgozásával. Ma már Crazy Crayons néven céges formában, de ugyanúgy a Foty család kerti fészerében zajlik a munka: a gyerekektől postán érkező zsírkrétákat az önkéntesek szétválogatják, majd felolvasztják, és mókás formákba öntik. Az ötletgazda szerint azért érdemes a gyerekeket megismertetni a környezettudatosság alapjaival, mert ők utána megtaníthatják a szüleiket is erre.

Teniszlabda
Néhány ütős meccs után a teniszlabdák elveszítik keménységüket, és vagy kutyajátékként, vagy a szemétlerakóban végzik. Az évi háromszázmillió labda 18 750 tonna, biológiai úton nem lebomló hulladékká válik. Az arkansas-i reBounces cég által 2008-ban kifejlesztett Green Tennis Machine nevű készülék magasnyomású tartályába helyezve a labdák 15 perc alatt visszanyerik pattogóképességüket, és további két-három hétig meg is őrzik, ráadásul a művelet többször ismételhető. A cég eddig több mint 1,8 millió labdát juttatott vissza a teniszpályákra.

Farmerruházat
Egy átlagos amerikai évente 32 kilogramm ruhaneműt dob a kukába, holott a pamutszálból szőtt kék farmerek könnyen „zölddé” változtathatók. A Cotton Inc. vállalkozás a visszabontott szálakból környezetbarát szigetelőgyapotot készít: az UltraTouch hőszigetelési értéke az üveggyapotéhoz hasonló mértékű, de a hangszigetelés terén 30 százalékkal jobb a hatásfoka. 2006-os indulása óta a cég több mint félmillió, farmeranyagból készül ruházati terméket gyűjtött be, amiből 140 ezer négyzetméter szigetelőanyagot készített.

Parafadugó
Minden háztartásban fellelhető pár parafadugó. Hogy miért őrizgetjük őket? „Szoros a kapcsolatunk a parafával, jó érzés megérinteni” - mondja Patrick Spencer, a Parafaerdő Természetvédelmi Szövetség (Cork Forest Conservation Alliance) igazgatója. A szervezet 2008 óta rengeteg gyűjtőládát helyezett ki szupermarketekben, szállodákban, éttermekben, borászatokban Amerika-szerte. 2011-ben hatmillió darab, azaz 27 tonnányi dugót gyűjtöttek be. Ezeket újrahasznosító cégeknek továbbítják, amelyek padlóburkoló lemezt, poháralátétet, de akár formára préselt bútort is gyártanak a dugókból.

Edzőcipő
1993-ban indult a Nike sportszergyártó Reuse-A-Shoe cipővisszagyűjtő programja, amelyben eddig 25 millió pár használt edzőcipőnek találtak jobb véget, mint a hulladéklerakó. A cipőket háromfelé bontják, a felsőrészből a textilt, a talpbélésből a műanyaghabot, a talpból a gumit dolgozzák fel új termékekké: a talp gumiőrleményéből például atlétikai futószőnyeg vagy játszótéri burkolat készülhet. A műanyaghab tenisz-, kosárlabda- vagy teremfocipálya borításként nyer új életet, míg a textilből műlovar(gyakorló)pálya-burkolat lehet, vagy rugalmas alátét a kosárlabdapályák parkettaborítása alá.

Biztató hazai helyzet

Magyarország lakosai évente átlagosan 414 kilogramm háztartási hulladékot dobnak a kukába fejenként az európai statisztikai hivatal friss adatai szerint. Ebből a mennyiségből 284 kilogramm (közel 70 százalék) kerül hulladéklerakóba, 41 kilogramm hulladékégetőbe, 74 kilogrammot anyagában újrahasznosítanak, 15 kilogrammot pedig komposztálnak. Ezekkel a számokkal a középmezőnyben vagyunk az európai országok körében, mert például Svájcban sokkal több, 707 kilogramm az éves fejenkénti hulladékmennyiség, de abból semennyi nem kerül hulladéklerakóba, hanem feldolgozzák, illetve elégetik.

A fentiekhez hasonló újrahasznosítási programok Magyarországon is működnek, illetve ilyen termékek elérhetők. Használt járműabroncsokból készülhet játszótéri ütéscsillapító és egyéb csúszásmentes burkolat, textilhulladékból hangszigetelő préselt filclap. A borosüveg dugók újrahasznosítási célú begyűjtésére a tavalyi Budavári Borfesztiválon tettek kísérletet, de a parafaőrlemény akár az épület falhézagaiba öntve, akár gumival keverve lapokká préselve kiváló építési szigetelőanyag lehet.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ha egy amerikai városban az év végi ünnepek közeledtével körülnéz az ember, rájön, hogy valami mást lát, mint a korábbi években. Apró, ám nagyon is jelentős változásról van szó. Megfigyelhető, az idén egyre több magánháznál és üzletnél LED-világítótesteket használnak az ünnepi ragyogáshoz. A trend már évekkel ezelőtt elkezdődött, de mostanra megerősödött, köszönhetően a LED-technológia fejlődésének és az árak csökkenésének.

.A LED-lámpáknak számos környezeti előnye van, összehasonlítva a hagyományos izzólámpákkal. Például nem forrósodnak át annyira, ezáltal csökkentik a tűzveszélyt. Ezen kívül tartósabbak, kevesebb energiát használnak el, úgy üzemeltetésük is olcsóbb.

Felmerül azonban a kérdés: mi lesz a régi karácsonyi fényforrásokkal?

Minnesota államban a helyi újrafelhasználási szövetség (RAM) elindította a Recycle Your Holidays nevű kampányt, amely lehetőséget kínál a lakosságnak, hogy több, mint 400 különböző gyűjtőhelyen adhassák le feleslegessé vált karácsonyi lámpáikat. Üzletek is válhatnak gyűjtőhelyekké, a RAM-tól ingyen kapnak ehhez tartályokat és ha azok megtelnek, ugyancsak ingyen elszállítják tőlük. Az előzetes becslések szerint az idén mintegy 100 tonna használt lámpa reciklálása várható.

Csupán az a meglepő, hogy a minnesotai az egyetlen, egész államot átfogó ilyen program az Egyesült Államokban. Ugyanakkor számos közösség és szervezet kínálja a lámpák újrafelhasználásának lehetőségét országszerte. Ugyancsak bekapcsolódott a mozgalomba az Earth911.com környezetvédő portál (911 a segélyhívó telefonszám az Államokban), amely felvilágosítást ad a különböző reciklálási lehetőségekről lakhely szerint.

Forrás: greenfo

Az Egyesült Államokban hárommilliárd pizzás doboz van forgalomban, ám sokat nem lehet újrahasznosítani a rájuk ragadt maradékok miatt. Az amerikai Godd News Reuse megoldása egy rozsdamentes, igazoltan újrahasznosított acélból készített korong. A cég fenntartható eszközöket gyárt a gyorsétkeztetés számára, írja az energiacentrum.com.

A Pi Pang nevű korongot ezernél is több alkalommal lehet használni, és az ára már megtérül a harmincadik igénybevételkor. Kényelmesen szállítható, a pizzát melegen tartja. Ökologikus és komfortos, a korongot a szállító nem hagyja a megrendelőnél. Forgalomba még nem került, a feltalálók most gyűjtik a piaci bevezetéshez az anyagi forrást.

Olaszországban és Nápolyban, a pizza hazájában is gondolkodnak hasonló megoldásokon. A múlt évben került forgalomba egy ökológiai szempontoknak jobban megfelelő kartondoboz, amelynek a teteje könnyen leszedhető, elválasztható a szennyezett résztől. A nápolyiaknak tetszik, az anyaga is garantáltan megfelel a célnak. Ugyanakkor a fogyasztóvédelmi szövetség időnként jelzi, hogy nem minden doboz felel meg annak az előírásnak, amely szerint nedves és zsíros élelmiszereket – ilyen a pizza is – tiszta cellulózból készült kartonba szabad csak csomagolni, vagyis a papír nem tartalmazhat makulatúrát.

A hatóságok találtak már a dobozok anyagában ólmot, telefax és fénymásoló hulladékaiból reciklált anyagokat és olyan oldószert, amelyet a reciklálási folyamatban használnak a nyomdafesték, a tinta és más színezék kiszedéséhez. Az is probléma, hogy nincs rendelet arra, hogy a gyártónak fel kell tüntetnie, hogy a doboz anyaga megfelel-e az előírásoknak.

Forrás: greenfo

A hazai állatkertek közül elsőként bocsátotta áruba a talaj tápanyagtartalmának utánpótlására alkalmas elefánttrágyát a Nyíregyházi Állatpark. Az Elefántszuvenír nevű termék természetes elefántürülék, amelyet tőzeggel kevernek össze, majd az úgynevezett füllesztési eljárás után kezelt növényi tápanyagként hoznak forgalomba – mondta Révészné Petró Zsuzsa, az állatpark sajtószóvivője. Prágában és Bécsben már régóta üzletet az elefántürülék – tette hozzá a szóvivő.

Nyíregyházán a teszthét alatt óriási volt az érdeklődés a trágya iránt: voltak, akik csupán kíváncsiságból vásárolták, de bőven akadtak olyanok is, akik praktikus célból vették, mivel sokkal hatékonyabb és kevésbé kellemetlen szagú , mint a hagyományos szarvasmarhatrágya. Egy elefánt naponta mintegy 50-100 kilogramm szerves trágyát produkál, s mivel a szabolcsi megyeszékhely állatkertjében jelenleg öt afrikai és három ázsiai elefánt él, így utánpótlásban sem lesz hiány, és mindez némi bevételhez juttatja az állatparkot.

A 2,1 és 5,6 literes kiszerelésében, 590 és 990 forintért kínált termék kiválóan alkalmas növényi tápanyag-utánpótlásra, virágok, cserjék, virágágyások számára, valamint gyümölcsfák ültetésekor. Használata javítja a homokos és agyagos talajok minőségét a benne levő ammónia és növényi rostok miatt. A müncheni állatkertben az összegyűjtött trágyából felszabaduló metángázzal áramot termelnek, amelyet a kert kivilágításához használnak fel – részletek itt.

A megszokott, fából készült raklapok helyett egyszerhasználatos, papírból készült hordozókra pakolja ezután a termékeit. A hullámkartonból hajtogatott raklap teherbírása 750 kiló, ugyanannyi, mint a fáé. A lakberendezési áruház a papíralapú raklapokkal arra számít, hogy a szállítási költségek 140 millió euróval, vagyis 10 százalékkal csökkennek, mert a kartonraklap súlya a hagyományosénak mindössze egytizede. A nagyvállalat 10 millió raklapot használ évente – tudósít a Bloomberg üzleti hírügynökség.

"Azt még nem tudjuk, hogy valóban a papír lesz a legjobb megoldás, de az biztos, hogy jobb, mint a fa" – nyilatkozta a hírügynökségnek Jeanette Skjelmose, az Ikea beszállítói hálózatának fenntarthatósággal foglalkozó menedzsere. A kartont a cég ezerkétszáz beszállítója helyben elérhető forrásokból szerzi be, majd felhasználás után az Ikea bedarálja és újrahasznosítja, így a raklapokat nem kell visszaszállítani a beszállítókhoz.

A fából készült raklapokat a csúszótalpakból fejlesztették ki az 1920-as években, a villás rakodógép feltalálása után. A raklapok méretét a konténerszállítás világméretű elterjedésének idején, az 1950-es években standardizálták. Jelenleg félmilliárd raklap készül évente és csak Észak-Amerikában kétmilliárd darab van belőle forgalomban. A Bloomberg által megszólaltatott amerikai szállítócégek szerint a papírraklap nem bír el ugyanannyit, mint a fa, és kevésbé áll ellent az időjárás viszontagságainak, így kevésbé óvják meg a rakományt a sérüléstől. Skjelmose egy 1,2 méter magas porcelánszállítmányra mutatva azt mondta a Bloomberg tudósítójának, hogy a megfelelően pakolt papírraklap ugyanúgy teljesít, mint a fa.

Az a fő kérdés az Ikea döntésével kapcsolatban, hogy az alacsonyabb súlyú szállítmányok miatti megtakarítás nagyobb lesz-e, mint amennyi haszon korábban a faraklapok egyszerű újrahasznosításából származott. "Kétségtelenül jól néz ki, hogy az Ikea kartonlapon szállít, de szeretném látni, hogy egy év múlva mit szólnak a döntéshez" – kommentálta a hírügynökségnek a lépést Jeff McBee, az amerikai Industrial Reporting Inc. elemző cég raklapokkal foglalkozó szakértője.

A mosdókban leggyakrabban elhelyezett papírtörölköző automaták és a forró levegőt fújó gépek a kutatások szerint 70 százalékkal több káros üvegházhatású gáz kibocsátásért felelősek, mint a legújabb technológiák.

A Massachusetts-i Technológiai Intézet kutatói arra az egyszerű kérdésre keresték a választ, hogy melyik a legzöldebb gyors megoldás a kézszárításra. A hét legelterjedtebb technológiát vizsgálták, amelyek a világ bármely pontján megtalálhatók a nyilvános illemhelyeken. A hétféle módszer közül egyértelműen kitűnt, hogy a forró levegős kézszárító-berendezések és a papírtörülközők a legkárosabbak: csaknem 70 százalékkal több üvegházház kerül használatuk során a légkörbe, mint például a környezetbarát hideg levegős szárító miatt.

Az intézet kutatói nemcsak azt vizsgálták, hogy a gép maga mennyi energiát használ fel, hanem azt is, hogy működés során bocsát-e ki káros anyagokat vagy sem. Azt is elemezték, hogy a gyártásakor milyen üvegházgáz-kibocsátás történik, sőt azt is figyelembe vették, hogy az alapanyagokat milyen gyakran kell pótolni és azt milyen módszerekkel teszik a cégek,. A vizsgálat tárgya volt az is, hogyan szállítják el a keletkezett hulladékokat. A végső rangsorba az is beleszámított, hogy a berendezéseket milyen élettartamra tervezték.

Korábban a vizsgálatokkal főként arra keresték a választ, hogy melyik technológia a legalkalmasabb a baktériumok elszaporodásának megakadályozására. Bár a laikusok egyértelműen az újrahasznosított papírtörülközőket tartották a legzöldebb verziónak, a kutatás mégis mást mutatott, mivel magas üvegházgáz-kibocsátást és vízfogyasztást mutattak ki a papírtörülközők esetében is. (Az Egyesült Államokban a szeméttelepekre érkező hulladék csaknem 2 százaléka ilyen törülköző.) A kutatás szerint a hideg levegős kézszárítók a leginkább energiahatékonyak, és kétszer olyan gyorsan szárítanak, mint a klasszikus megoldások. Ehhez képest a papírtörülköző használata révén háromszor több üvegházgáz kerül a levegőbe, továbbá előállításukhoz is jóval több víz szükséges, de a képződött hulladék kezelése is problémásabb.

A hagyományos szárítókhoz képest a hideg levegős készülékbe az alanynak bele kell helyeznie a kezét, majd egy vékony résen vagy számos apró nyíláson keresztül nagy sebességgel (50-170 m/s) kiáramló levegő pár másodperc alatt lesöpri a vizet a bőrről. A nyílásokat használó készülék masszírozza is a kezet a gyártója szerint.

Forrás: greenfo 

Felejtse el, amit eddig gondolt a jövőről! A világ olajkitermelése húsz év múlva tetőzik, és ez azért is gond, mert a kőolajkészletek apadása miatt nem lesz elegendő műanyag. A minden területen tömegesen alkalmazott polimerek híján vissza kell térnünk dédszüleink életstílusához?

Legkésőbb 2030-ban a világ kőolaj-kitermelése eléri a maximumát, és onnantól kezdődik a lejtmenet, olvasható a brit Energiakutató Központ (UKERC) októberi jelentésében, amely a kőolajkészletek nagyságával foglalkozó, mértékadó kutatások eredményeit összegzi. "Hogy mikor fogy el a kőolaj? Vizsgálatunk szerint alig tizenöt-húsz évnyi különbség van a legpesszimistább és legoptimistább becslések között" – mondta Steve Sorell, az UKERC-jelentés vezető szerzője, a Sussexi Egyetem munkatársa. A Föld becsült kőolajtartalékainak negyedét birtokló Szaúd-Arábia bizonyosan készül a kőolaj utáni korszakra: atomenergetikai fejlesztéseken dolgozik, és a sivatagi királyság tizenhat nukleáris erőművet készül beindítani – szintén 2030-tól. (A szövegben dőlt betűvel szedett részek a fantázia szüleményei.)

Hogyan fest a műanyagok nélküli jövő? Csatos üveggel megyünk majd vásárolni, nemcsak a joghurtot és az üdítőt mérik ilyesmibe, hanem az olajat, a sampont, a mosogatószert is. (A nehéz göngyölegek miatt megfontolandó egy kordé beszerzése a bevásárlókosár helyett.) Védőgázas csomagolás híján a felvágottat és sajtot zsírpapírba tekeri a hentes, a család karácsonyi ajándékul egy tekercs folpackot kap a rokonoktól: „Osszátok be jövő évig!”.

Az igazán gazdagok konyhájában PVC borítja a padlót, és a szomszédokat azzal hergelik, hogy a kutyát műanyag tálkából etetik. A falat ismét papírtapéta borítja, a szórakoztató és háztartási elektronikai termékek (laptoptól a hajszárítóig) háza bambuszból készül, a színezés extra opció lesz, mivel az akrilfestékek ára az egekbe szökik. Az allergiások vajmi kevéssé fognak örülni a tollpaplannak, a nők az egyedül elérhető pamutharisnyának.

Nem lesz mibe csomagolni

A kis szemtanú című film hitelesen mutatta be az Egyesült Államokban máig 18. századi módon élő amisok mindennapjait. Géperejű vagy elektromos eszközt nem használnak, a vizet kútból húzzák, ruháikat maguk varrják. Az egyre dráguló és fogyó kőolaj miatt a 21. század második felében, ha nem is tűnik el az élet minden területérő a műanyag, az átlagember számára megfizethetetlenné válik. Ugyanis kőolaj szükséges a polisztirén, a polivinil-klorid, a nylon, a műgumi vagy a legelső valódi műanyag, a bakelit előállításához is.

„Rengeteg kémiai szintézishez a kőolajból és a földgázból nyerünk olcsó alapanyagokat, így a gyógyszerek, a színezékek és egyéb fontos anyagok előállítása is veszélybe kerül” - sorolja a következményeket az [origo] kérdésére dr. Inzelt György elektrokémikus professzor, az ELTE Kémiai Intézet Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratóriumának Széchenyi-díjas vezetője, aki üzemanyagcellákkal és hidrogénhajtású autók fejlesztésével is foglalkozik.

Nehéz lesz minden csomagolóanyagot fémből, üvegből, papírból vagy fából előállítani

Olcsó műanyagok nélkül a személygépkocsik tömege 200-300 kilogrammal több lesz, ami száz kilométerenként legalább fél literes, a jármű 150 ezer kilométeres életciklusa során összesen 750 literes pluszfogyasztást eredményez – a jóval drágább üzemanyagból. Mivel egy átlagos autóban legalább ezer alkatrész tartalmaz valamilyen arányban műanyagokat, az egész szerkezetet újra kell tervezni.

Padlóra kerül az 50 százalékos műanyag-felhasználási aránnyal bíró orvosi technológia is: a szegényebb országoknak le kell mondaniuk az egyszer használatos eszközökről, például a fecskendőkről - derül ki a Műanyagipari Szemle című folyóirat egyik cikkéből. Ugyanez fenyegeti az élelmiszeripart, illetve a háztartási vegyszereket előállítását is: korszerű csomagolóanyagok nélkül elképzelhetetlen bármely termék higiénikus és praktikus szállítása. Az építőipar is megszenvedi a műanyaghiányt, aranyárban mérik majd a nagy hatásfokú, polimeralapú szigetelő-, ragasztó- és burkolóanyagokat, de a kábeleket, a csöveket és nyílászárókat is.

Nyersanyagok hétmilliárd földlakónak

Talán a gyerekek fogják leginkább érezni a könnyű, olcsó és strapabíró műanyagtermékek megritkulását. Visszatér a textilpelenka-korszak, eltűnnek a mese-DVD-k és a műanyagjátékok (az építőkockától a felfújható strandlabdáig), a vonalzó megint fából lesz, a táska bőrből, az iskolában ismét köpenyt kell viselni, hogy kevésbé koszolódjon a műszálasnál körülményesebben tisztítható pamut, gyapjú és vászon gyerekruha.

„Nem gondolom, hogy a műanyag előállításának megnehezülésével visszatérnénk egy korábbi világba. Inkább azt, hogy - ha addig önként nem tennénk - kényszerből végre továbblépünk az erőforrás-pocsékoló huszadik századból a huszonegyedikbe” - mondja Szabó Gyula, az Ökoszolgálat Alapítvány igazgatója. Vissza már csak azért sem léphetünk, mert ez nem ugyanaz a folyó. „Minden más lett. A Föld népessége immár meghaladja a hétmilliárdot, és ebből adódóan a természeti erőforrások használata döbbenetes mértékűre emelkedett” - teszi hozzá a szakértő.

Szabó Gyula szerint puszta helyettesítéssel nem kezelhető a műanyagprobléma, hiszen ha ilyen mennyiségben akarnánk a jelenleg műanyagból gyártott termékeket más anyagból előállítani, akkor egész egyszerűen nincs ennyi nyersanyag a Földön. Hétmilliárd embernek kellene csatos üveg? Még ha volna is ennyi homok, nátrium-karbonát, kálium-karbonát, földpát és mészkő, nem rendelkezünk ekkora mennyiség legyártásához szükséges energiával. (Részleges megoldással az újrahasznosítás szolgál, mert a törtüveg akár 90 százalékban is az üveggyártás alapanyaga, és kevesebb energia is elég a megolvasztásához.)

Új szemlélet, új anyagok

A jelenkori jövőkutatók azzal riogatnak: közel az idő, amikor az emberiség belefullad a műanyaghulladékba. Nem kis mennyiségről beszélnek: az 1950-es években világszerte ötmillió tonna műanyagot gyártottak, ma ez 100 millió tonnára rúg évente, vagyis hússzorosára nőtt ötven év alatt. Egyes szakértők egymilliárd tonnára becsülik a jelenleg kallódó műanyag mennyiségét. De biztos, hogy belefulladunk? Ha a műanyag értékes másodnyersanyag lesz, még az is bekövetkezhet, hogy nyoma vész a Nagy Csendes-óceáni Szemétszigetnek - kihalásszák ugyanis a műanyagvadászok.

A szemétlerakók átfésülése prémiumfeladatnak számít, a műanyag-hulladékkal való nyerészkedés mind gyakoribbá válik. Az iskolákban kötelező lesz az újrahasznosítási és takarékossági ismeretek oktatása. Olyan szakmák válnak keresetté, mint a kefekötő, a kovács, a drótostót, a kosárfonó, a cipész vagy a cirokseprű-készítő.

„Azt a fajta logikát kell újra elsajátítanunk, ami elődeinkre jellemző volt - az erőforrások hatékony kiaknázását, a tárgyak élettartamának teljes kihasználását, a takarékosságot. Hogy miképpen lehet növelni a tárgyak tartósságát, és megjavítani az elromlott dolgokat” - mondja Szabó Gyula. Úgy véli, a megoldást a totális szemléletváltás és a technikai fejlődés együtt hozhatja. A múlt eredményei alapozzák meg a jövő szemléletmódját, amelynek elterjedését ösztönzi a fenyegető erőforráshiány tudatosítása: „Saját bőrünkön fogjuk érezni, hogy a több nem feltétlenül jobb. Az új pedig nem feltétlenül jelent majd fejlődést, előrelépést.”

Mivel lehet helyettesíteni a műanyagot?

Az üveggyártás az energiaigénye miatt költséges, a fa pedig a fenntartható erdőgazdálkodás okán. A világ jelenleg ismert szárazföldi fémkészleteinek zöme húsz év múlva kimerül a francia tengerbiológiai kutató intézet, az IFEMER szerint.

„A jelenlegi mesterséges polimerek helyettesítésére az egyik lehetőség valóban az, hogy visszatérünk a természetes polimerekre, mint amilyen a cellulóz, a fehérjék és hasonlók, illetve ezek módosított változataira, amilyen a viszkóz is. Létrehozhatók szilikonalapú polimerek is – mondja Inzelt György. – Nem lesz egyszerű azonban ugyanolyan kedvező tulajdonságokkal rendelkező műanyagokat létrehozni, már ami például az alakíthatóságot, a mechanikai és kémiai stabilitást illeti. Bíznunk kell az emberi találékonyságban”. Több éve létezik már gabonából előállított bio-műanyag, van már cukros vízből készült polimer, és gombás biohab is pótolhatja az utóbbi évtizedekben megszokott csomagolóanyagokat.

Részleges megoldás az újrahasznosítás felfuttatása. Magyarországon a háztartási hulladék – közte a műanyagcsomagolás, PET-palack stb. – háromnegyede újrahasznosítás nélkül szemétlerakókba kerül 2009-es adatok szerint. Az ismét felhasznált hulladék aránya 13 százalék. Kilogrammokban számolva mindez a következőképp néz ki. Egy magyarországi lakosra 430 kg kommunális szemét jutott 2009-ben, ebből 427 kg-ot kezeltek. A kezelt szemétből mindössze 55,5 kg-ot hasznosítanak újra az Európai Unió statisztikai hivatalának összegzése szerint. Az ÖKO-Pannon Kht. szintén 2009-es felmérése szerint a mindennapokban a megkérdezettek 52 százaléka gyűjti anyaga szerint szelektálva a hulladékokat. A szelektív gyűjtésben résztvevők leginkább műanyag (81%), papír (74%) és üveg (58%) hulladékokat válogatnak. Az újrahasznosító üzemekbe eljutó műanyagot aprítják, vegyszeresen megtisztítják, majd granulálják, így állítva elő a műanyaggyártás félkész alapanyagát.

Szabó Gyula szerint a technikai fejlődés abba az irányba megy, hogy az emberek egyre inkább olyan új anyagokat állítanak elő és használnak, amelyeket teljes életciklusra terveznek. Vagyis a tervezés során bekalkulálják, hogy a kellően hosszú idejű használat után az illető anyagot hogyan lehet majd újra- és újrafelhasznál, anélkül, hogy hulladék keletkezne belőle. „Nagy kérdés persze, hogy a jelenlegi, rövid távon profitorientált üzleti logika mit kezd ezzel” - mondja az Ökoszolgálat vezetője.

Önnek melyik műanyag fog leginkább hiányozni?

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Háztartási szemétből gyárt téglát egy olasz cég Ami nem üveg, műanyag és humusz, abból építkezési alapanyag lesz a Pavia közeli Lomello mintaüzemében - számolt be az olasz média az országban szokatlan hulladékhasznosításról. Miközben Nápolyban évek óta az utcákon tornyosul a szemét, és csak idén szeptemberben kezdődött el a szelektív hulladékgyűjtés, Észak-Olaszországban a legkisebb szemétkupac sem vész kárba, mert a Pó-alföld égetőiben termelt hamu a gyárba kerül.

Az üzemben naponta ezer tonna háztartási hulladékból nyert hamut tudnak feldolgozni. "Heterogén összetétele miatt ideális alapanyagnak számít a téglagyártáshoz" - nyilatkozta a gyárat négy társával vezető Luigi Radice, hozzátéve, hogy vegyi kötőanyag felhasználása nélkül állítják elő a szeméthamuból préselt téglát az általuk fejlesztett Matrix nevű eljárással. A téglagyár minden tekintetben környezetvédő: napelemmel működik és víztisztító rendszere európai uniós elismerésben részesült.

Hasonló fejlesztés létezik Magyarországon is: a háztartási szemétből fadeszkához hasonló tulajdonságú lapokat állít elő egy vállalkozás. A lapokból készült hordozható épület prototípusa májusban készült el, a cégvezető szerint akár a sorozatgyártás is megkezdődhetne. A hulladékból gyártott elemek vízhatlanok, teherbírók, ellenállnak a lúgnak és a savnak. Az anyagból akár a gátakat is védeni lehetne a rágcsálók ellen.

Műanyagflakonokból épített favázas házat egy argentin az országot sújtó gazdasági válság idején, Argentína legszegényebb vidékén. Az első építmény még játszóháznak készült a gyermekeknek, de aztán továbblépett. Alfredo Santa-Cruz háza mára idegenforgalmi látványossággá vált. Magyarországon évente 1,4-1,6 milliárd darab, vagyis a Gellért-hegy térfogatával majdnem megegyező terjedelmű PET palack kerül forgalomba. E mennyiség alig ötöde hasznosul újra.

Egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy az élet minden területén alkalmazott építő- és szépítőanyagot, a fát helyettesíteni kelljen, de egyszer ez is bekövetkezhet. A lehetséges fapótlók között ott a kender és a szója, és szóba jöhet a műanyag fűrészáru is.

Lambéria, hajópadló, bútor, parketta, alvógaléria – megannyi felhasználási lehetősége létezik a fának, ám kérdéses, hogy a jövőben is így lesz-e. A fenntartható erdőgazdálkodás túlságosan lassan nyer ugyanis teret, és nem kizárt, hogy nemcsak a pénztárcánk, hanem az ésszerűség is azt fogja diktálni, keressünk helyettesítőt arra az anyagra, amely a korábbi generációk egész életét végigkísérte.

1. Kender
A több ezer éve ismert rostanyagot az ökoházépítési technológia már évek óta alkalmazza szigetelőanyagként (a pamut és a juta is ígéretes jövő előtt áll). A gyorsnövésű kenderből környezetbarát adalékokkal számtalan anyag készíthető, például közepes sűrűségű lemez, amely a Washingtoni Egyetem kutatói szerint kétszer olyan erős, mint a farostlemez.

2. Bambusz
Széles körű elterjedését legfőképpen az ára akadályozza, amely a nagy távolságról történő szállítás miatt is borsos. Környezetvédelmi szempontból ez komoly aggály: ellentmond a fenntarthatóság elvének, ha más kontinensről hozatjuk az építőanyagot. Szerencse, hogy a bambusz egyes fajtái mérsékelt égövön is meghonosíthatók, és nemcsak biomassza-erőművek fűtőanyagául szolgálhatnak, hanem padló- vagy falburkolóként is.

Kizárólag papírból és kartonból készült bútorok egy budapesti bemutatón (fotó: Hajdú D. András, [origo])

3. Fakompozit
A fával kevert „zöld” műanyag (angol kifejezéssel: wood-plastic-composite, WPC) tökéletesen helyettesíti a kültéri felhasználásban gyakori trópusi keményfa fűrészárut, de más célokra puhafából is készülhet. Az 50-70 százaléknyi farost vagy faliszt kötőanyaga hőre lágyuló polimer. Rovar-, repedés- és vízálló, utókezelést nem igényel, évtizedekig használható, és teljes mértékben újrahasznosítható.

4. Poliuretán kompozit
A PUR sokarcú műanyag, az építőiparban egyelőre elsősorban hab formája ismert, amelyet szigetelésre és rögzítésre használnak. A technológia fejlődésével egyre több területen válik alkalmazhatóvá, műfa formájában kerítéselem vagy padozat is előállítható belőle. Nagy előnye, hogy száz százalékban újrahasznosítható, sőt, eleve reciklált alapanyagból készülhet. Nyilvánvalóan senki nem keverné össze a tömör fát a farostokat nem tartalmazó műfával, ám utóbbi esztétikai hiányosságait a tartóssága ellensúlyozhatja.

5. Szója
Tofuból nem lehet házat építeni, de a szójafehérje szálaiból kiváló szigetelőanyag és bútorkárpit szőhető, továbbá a farosthoz keverve jelentősen javítja a szakítószilárdságot. A szójaalapú vegyületek pedig gyanta formában az egészségre ártalmas formaldehidet helyettesíthetik a faforgácslapokban, rétegelt lemezekben.

6. Parafa
A paratölgy kérgét kilencévente lehet lehántani, őrlés után ezt használják föl különféle célokra, maga a törzs sértetlen marad – ez a fenntarthatóság csúcsa a többi fatermékhez képest. A parafa egyre népszerűbb burkolóanyag, hang- és hőszigetelésre is kiváló.

7. Hullámpapír
Aki látott már hullámpapír ülőalkalmatosságot, és ki is próbálta, tudja, hogy meglepően szilárd. Állítólag hajdanán a Trabant-karosszéria Duroplast kompozitjának térfogatát is használt papírral szaporították. Az újrafelhasználás során a papíraprítékból kivont cellulózzal a faforgácslapokat lehet erősíteni.

8. Újságpapír
A hullámpapírhoz hasonlóan használható fel. Ásványgyapothoz hasonló szigetelés is készíthető belőle, de felaprítva és enyvalapú ragasztóval (vagy csirizzel) keverve kiválóan formázható papírmasé készülhet belőle, ami díszletek, szobrok, de akár bútorok alapanyaga is lehet.

9. Dióhéj
A maderón nevű spanyol fapótló dió-, mandula- és mogyoróhéjból készül. A csonthéjakat porrá őrlik, és gyantával keverik: a masszát ezután formákba préselik. A maderón bútorokhoz is alkalmas, de elsősorban koporsókat gyártanak belőle.

10. Szalma
Ha közelről megnézzük a forgácslapot, jól látható a farostok textúrája - de miért ne készülhetne a bútoranyag farost helyett szalmából? Ha már itt tartunk, a len-, a zab-, a búza- és a kukoricaszár is remek alapanyag a préseléssel előállított lapokhoz.