A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Még épp csak elkezdődött, hogy bizonyos üzletekben, éttermekben és kávézókban többször használható tárolóedénnyel vagy saját bögrével lehet vásárolni, sőt, hogy éppenséggel felárat számolnak fel a papírpoharakért vagy műanyagszatyrokért, máris vége lehet az egésznek: a koronavírusra hivatkozva egymás után függesztik fel, tiltják be ezt a cégek. Vagyis visszatérünk az egyszer használatos csomagoló-anyagokhoz, tárolóedényekhez, kávésbögrékhez, szatyrokhoz. Ez a nullahulladékos életmód halála.
Korábban engedélyezte az újrahasználható bögrét a Starbucks mellett a kanadai Second Cup kávézólánc is, most visszavonták ezt. Mindkét helyen továbbra is érvényben van a saját bögrére szóló árkedvezmény, a kanadaiaknál vihetjük magunkkal, fel is mutathatjuk, de a kávét akkor is a kávézó saját kerámiabögréjében kapjuk, amelyet használat után visszaadunk és fertőtlenítenek. (Hogy a bemutatásnak mi értelme van, az más kérdés.)
Világszerte más kávézó- és étteremláncok is visszatérnek az egyszer használatos műanyag csomagoláshoz, már nem lehet saját dobozba kérni az ételt, vagy pohárba az italt. Ugyanígy nem lehet saját tárolóedénybe mérni a lédig termékeket egy sor csomagolásmentes élelmiszerüzletben a világ nagyvárosaiban. És bizony nem kizárt, hogy a fertőzésveszélytől tartva visszajutunk az eldobható műanyagszatyrokig.
Anne-Marie Bonneau nullahulladékos szakértő szerint viszont ha a zsúfoltságtól való félelem miatt kevesebben fognak kávézókba járni, és mindenki odahaza főzi a feketéjét, akkor elképzelhető, hogy mégsem kerül tengernyi egyszerhasználatos papírpohár a hulladéklerakókba- és égetőkbe. Ez viszont nem vonatkozik az élelmiszercsomagolásokra.
A hulladékégetők egyébként már most is nagy bajban vannak: az egyszerhasználatos egészségügyi termékek, mint például a szájmaszkok, védőruhák vagy gumikesztyűk veszélyes hulladéknak számítanak, el kell égetni őket. A kínai Vuhan városának 11 milliós lakossága napi szinten körülbelül 200 tonna egészségügyi hulladékot produkál, miközben a város egyetlen, elöregedett egészségügyihulladék-égetője csak napi 50 tonnával bír el.
Összehasonlításul: Vuhanban 2018-ban egész évben keletkezett 17 ezer tonna egészségügyi hulladék a South China Morning Post cikke szerint. A hegyekben álló bezsákolt hulladékot most mobil szemétégetőkben próbálják eltüntetni. Arról nincs információ, hogy a hulladékégetési folyamat mennyi károsanyag-kibocsátással jár.
Viccesen néz ki, leginkább egy óriásminyonra hasonlít az osztrák Precht építészsúdió által tervezett "Bert" fantázianevű ház. Többféle elemből állítható össze, mérete szabadon növelhető a toldásokkal akkorára, amekkora épületet igényel a család.
A játékos külsejű és szerkezetű moduláris házzal a Precht szakítani akar a "lusta és unalmas" házépítési stílussal, és arra hív mindenkit, hogy újra a gyerekek szemével tekintsen az épületekre. A Bert házakkal valóban a fantázián múlik a leendő otthon kialakítása.
A tervezők szerint az utóbbi évtizedekben az építészet csak arról szólt, miképpen lehet egyszerűen megépíteni minél nagyobb hasznot hozó házakat. Emiatt azonban világszerte ugyanúgy néznek ki a települések, unalmasan.
Az építészet móka és érdekesség is lehet az osztrák szakemberek szerint, akik 2020 tavaszára tervezik az első Bert avatását, nagyjából 120 ezer eurós áron. A Bertből épülhet kisebb ház is, tetszés szerint.
Vagy akár egy társasház több család számára.
A Bert működése nagymértékben függetleníthető a közművektől, mert a tetején elhelyezhető napelem, a fürdőszobákban pedig komposztáló vécé, a földszinten víztisztító berendezés.
Ennek köszönhetően a Bert felépíthető erdei kulcsosháznak is, így népszerűsítve a zöld turizmust.
Nőnapra leggyakrabban virágot szokás ajándékozni. Az utóbbi években a sarki élelmiszerüzletekben is lehet pár száz forintért kapni olyan tulipáncsokrot, ami Kenyából származik. Évszázadokig Hollandia volt a virágtermesztés központja, ám mostanság a holland virágkereskedőknek jobb üzlet az afrikai országból behozatni a virágokat, majd teríteni Európában és az Egyesült Államokban.
De vajon nekünk megéri-e? Hogyan képzelhetnénk, hogy abból a pár száz forintból ki lehet hozni a kenyai munkások rendes bérét, majd a hűtött szállítást repülőgépen, továbbá az egész elosztóhálózat működtetését? Az alábbi térképen jól láthatók a piac fő szereplői, ide kattintva interaktív formában is kinyílik.
1950-ben a világ virágbiznisze 3 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, ehhez képest 2026-ra 104 milliárdra nőhet ez az összeg az iparági becslések szerint. Az üzlet vezetői Németország, az Egyesült Államok és Hollandia. A világ legnagyobb virágaukcióját Aalsmeerben rendezik, ahol mindennap 20 millió virág cserél gazdát. Az oda érkező virágok 40 százaléka utazik tovább. Méghozzá a lehető leggyorsabban: a termesztőtől a virágboltig 24-48 óra telhet el: minden plusz nap szállítással 15 százalékkal csökken a virág értéke. A virágokat azért hűtik, mert így nem nyílnak el idő előtt, tovább frissek maradnak.
A piac 43 százalékát uraló hollandok azonban Amerikában erős konkurenciát kaptak, mivel Kolumbia már 16 százalékot, Ecuador 11 százalékot megszerzett. A virágtermesztők közül Kenya a legismertebb, ahol százezren dolgoznak a vágottvirág-üzletben (a teljes hálózatban 2 millióan), az export a 2006-os 86,5 ezer tonnáról 2017-re 160 ezer tonnára nőtt.
A közösségi oldalakon vagy mozifilmekben látott hatalmas csokrok által megihletett vásárlók 18 százaléka havonta egyszer vásárol virágot, 12 százalékuk havonta többször is. Európában felfutóban van az elektronikus kereskedelem, az interneten megrendelt virágot a lakásunkra hozzák.
Ezen azért el kellene gondolkodni, nemcsak nőnapon, hanem más ünnepeken is. A szállításnak ugyanis olyan környezetterhelése van, amelyet nem a kereskedő, hanem végső soron mi fogunk megfizetni, akár az egészségünkkel. Egy Boeing 747-es repülőgép 90 tonna virágot képes szállítani. A Kenyában termesztett 160 ezer tonna virágot 1778 repülő szállítja először a Nairobitól 6670 kilométeres távolságra lévő Amszterdamba, majd onnan tovább Európa nagyvárosaiba, például Budapestre további 1400 kilométert.
A méltányos kereskedelmet támogató Fairtrade Foundation számítása szerint megéri Kenyában termeszteni a virágot, mert az afrikai napsütésnek köszönhetően nem kell fűteni az üvegházakat. Szerintük ez olyan megtakarítás, amely bőven ellensúlyozza a hűtött repülővel történő szállítás során keletkező károsanyag-kibocsátást. Sajnos a Fairtrade csak a virágpiac 20-30 százalékára lát rá. És akkor még a virágtermesztéshez szükséges vízmennyiségről nem is beszéltünk: ki tudja, a klímaválság miatt meddig lehetséges ezt a rendszert fenntartani?
Valóban el kell gondolkodnunk azon: szabad-e olyan virágot venni, amelyik 8 ezer kilométert utazott?
Nézz be a szekrényedbe! Hány szekciót látsz? Legfeljebb egyet. Tíz év múlva legalább három szekcióra fogod osztani a ruháidat: bérelt ruhák, másodkézből való ruhák és újonnan vásárolt ruhák. Legalábbis ezt állította az egyik leghíresebb amerikai márka, a Ralph Lauren elnöke a davosi világgazdasági fórumon tartott előadásában. Sőt, a tavaly 6,3 milliárd dolláros bevételt elérő céget irányító Patrice Louvet még csak nem is szomorkodott ezen, pedig a mostani eszünkkel gondolkodva nem igazán tehet ez jót a divatüzletnek. De kényszerhelyzetben vannak.
"A mai vásárlókat nem feltétlenül lelkesíti, hogy valamit birtokoljanak, különösen a fiatalabb generációkat. Az autó- vagy ingatlanmegosztó üzleti modellek megjelennek a divatiparban is," mondta Louvet a Fast Company magazinnak Davosban.
Van ebben igazság: a bérléssel bárkinek lehetősége nyílik arra, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözzön, bármilyen alkalomra. Vagy ha például tényleg csak havonta egyszer kell öltönybe bújnia, akkor arra a napra kikölcsönöz egyet, ami tényleg a legjobb márka, és amire egyébként esetleg nem költene horribilis összegeket.
Továbbá egyre több embert zavar az a tény, hogy a divatiparnak nagyobb a károsanyag-kibocsátása, mint a nemzetközi légijáratoknak és a tengeri áruszállító hajóknak együttvéve. Továbbá ez az iparág a második legnagyobb vízfelhasználó. Egyetlen pamutpóló előállításához annyi víz kell, mint amennyit egy ember három és fél év alatt iszik meg, ha mindennap 8 pohár vizet fogyaszt.
Ilyen kölcsönzőszolgáltatások már ma is működnek, mint a Rent the Runway vagy a Nuuly. Ezekkel a projektekkel a vásárlók ízelítőt kapnak a nagy márkák kínálatából, anélkül, hogy el kellene köteleződniük (értsd: anyagi romlásba döntenék a családot).
A második kategória is érdekes lehet a divatcégek számára, mert a használt- vagy vintage ruhák piacán nagy kereslet van az időtálló stílust képviselő márkák iránt. Jóllehet elmondása szerint Louvet nem szeretné mások levetett ruháit viselni (ami tőle igazán érthető), látja, hogy a fiatalok körében ez "cool".
Ezért a fél évszázados divatmárka a technológia segítségével az üzletág minden szegmensét át akarja alakítani, például bevonná a mesterséges intelligenciát a tervezésbe. Persze a számítógép soha nem lenne képes egy olyan outfitet összehozni, amit a cégalapító viselt egy díjátadón nemrég: cowboycsizma, szakadt farmer, szmokingzakó és csokornyakkendő.
Egy nemzetközi tudóscsapat elhatározta, megmutatja a világnak, milyen a jó kávé. Az amerikai, brit, ír, ausztrál és svájci csapat, akik közt találunk matematikust, fizikust és anyagtudóst, ráadásul kevesebb kávébab felhasználásával, tehát környezetkímélő módon főzte le a kávét -- többször egymás után, mindig azonos minőségben.
Mit tanultunk eddig? Hogy egy jó espressóhoz legalább 20 gramm finomra őrölt kávéra van szükség, akkor alakíthatjuk ki a megfelelő ízkombinációt, amely sem nem túl keserű, sem nem túl savas. Igaz, ezt a harmóniát nem tudjuk minden alkalommal elérni. A finomra őrlés mellett ugyebár az szól, hogy ezzel képezhetjük a legtöbb szemcsét, és ezeknek összeadódva a nagyobb a felületük, mint a durvára őrölt, tehát nagyobb és kevesebb számú szemcséből álló őrleménynek. Vagyis a finomra őrölt kávészemcsék nagyobb felületen képesek érintkezni a forró vízzel, vagyis több ízanyag és aroma szabadulhat fel a szemcsékből.
És akkor jöttek ezek a kutatók, akik úgy kezdték, hogy összeraktak egy matematikai modellt az ízanyagok lehetséges kinyerésére, méghozzá egy barista szakmai felügyelete mellett. (Vicces már elképzelni is a jelenetet...) Az egyenlet változói között volt a szemcseméret, a vízmennyiség, a víznyomás stb. Gyorsan kiderült, hogy a kávéfőzés nem is olyan egyszerű művelet.
Az viszont gyorsan kiderült, hogy a finomra őrölt kávé önmaga ellensége lehet: az előírásos finomságúra őrölt szemcsék eltömítik a kávégép szűrőjét, ami a nyersanyag pazarlásához vezet, illetve bizonyos aromák könnyebben kioldódnak, míg mások nehezebben.
A tudósok számtalan espresso lefőzése után két opcióhoz jutottak el: az optimális ízhez, amely mindig ugyanolyan, vagy durvábbra kell őrölni a kávét és kevesebb vízet adni hozzá, vagy csökkenteni a kávéőrlemény mennyiségét a szűrőben. "Több szerver kellene, mint amennyi a Google-nek van, hogy pontosan kiszámíthassuk a kávészűrőbe tömött szemcsékre ható folyamatokat", mondta az egyik matematikus kutató. Épp ezért a fizikáról és matematikáról váltottak az elektrokémiára, hogy megtudják, a koffein és más molekulák miképpen oldódnak ki a kávészemcsékből.
A kutatócsoport nem pusztán hobbiból fogott a kávéfőzés tökéletesítésébe. A kávéültetvényeket is fenyegeti a klímaváltozás, miközben az iparág fenntarthatósági problémákkal küzd. Amennyiben a 20 grammos adagot lehetséges 15 grammra csökkenteni az ízélmény csorbítása nélkül, az például az Egyesült Államok szintjén évi 1,1 milliárd dolláros megtakarítást jelent. Ha képesek leszünk hatékonyabban felhasználni a drága alapanyagot, akkor csökken a hulladék mennyisége is, és minden, ami ezzel jár.
Persze marad a kérdés, hogy a kutatók szerint optimális és zöld módon főzött kávé vajon nekünk ízlik-e? Erre a szakemberek is csak annyit válaszoltak: minden attól függ, milyen az illető preferenciája...
A tanulmány a Matters szakfolyóiratban jelent meg: Michael I. Cameron, Dechen Morisco, Daniel Hofstetter, Erol Uman, Justin Wilkinson, Zachary C. Kennedy, Sean A. Fontenot, William T. Lee, Christopher H. Hendon, Jamie M. Foster. Systematically Improving Espresso: Insights from Mathematical Modeling and Experiment. DOI: 10.1016/j.matt.2019.12.019
Fordított arányosság van a szén-dioxid-lábnyom és a jóllét (well-being) között, olvasható egy új kutatásban. Az alulról szerveződő zöld közösségek, civil szervezetek, ökofalvak, amelyek a fenntartható életstílus megvalósítására törekszenek, jobb életminőséget teremthetnek maguk számára, ami megnyilvánul a tagok világlátásában, pozitív életfelfogásában.
Egy nemzetközi kutatócsoport összehasonlította egyes zöld közösségek, illetve hozzájuk hasonló társadalmi- és életkorcsoportba tartozó, de nem zöld életvitelt folytató emberek CO2-lábnyomát az élelmiszerfogyasztás, ruházkodás, lakhatás és közlekedés terén.
A zöldeknek 16%-kal kisebb a teljes CO2-lábnyoma a nem zöldekéhez képest. Külön nézve a zöldek élelmiszerfogyasztási CO2-lábnyoma 43%-kal, a ruházkodás miatti CO2-lábnyoma 86%-kal kisebb. (Az élelmiszerfogyasztási szén-dioxid-lábnyomot jelentősen csökkenti a vegetariánus életmód, a kevesebb tejtermék- és készételfogyasztás.)
A zöldek emellett az energiatakarékosságra is nagyobb figyelmet fordítanak, például gyakrabban közlekednek kerékpárral vagy gyalog, és alacsonyabb hőmérsékletűre fűtik lakásukat. Érdekes megfigyelése volt a kutatásnak, hogy a zöldek egyéni jövedelmének növekedése nem feltétlenül járt együtt a CO2-lábnyomuk növekedésével. A fenntartható életstílus követőire általánosan jellemző, hogy 11-13%-kal elégedettebbek az életükkel, mint a nem zöldek.
Az, hogy megjelöljük, melyik élelmiszer honnan származik, egybecseng a környezettudatossággal: aki igazán zöld életvitelt folytat, igyekszik a lakóhelyéhez minél közelebbi forrásból származó élelmiszereket megvásárolni. Ezzel más mellett az áruszállítás károsanyag-kibocsátását csökkentjük.
A mától, 2020. január 15-től életbe lépett szabályozásnak megfelelően az üzletek elkezdték a sertéshúsok eredetjelölését. Sok helyütt az árcédulára teszik a zászlót, de lehet, hogy némelyek valódi, húsba szúrható zászlókban gondolkodnak. Utóbbi módszer azonban sem nem 21. századi, sem nem zöld.
A rendelet ugyanis nem tér ki arra – amennyiben valaki húsba szúrható zászlókkal jelöl –, hogy ezek a zászlók egyszer vagy többször használatosak legyenek-e. Ha egyszer használatosak, akkor lényegében egyetlen használat után mennek a kukába. Ez nagyon nem zöld. Ráadásul, mivel nyers hússal érintkeztek a zászlók, valószínűleg elkülönítve kell gyűjteni és kidobni őket. Amennyiben többször használatosak a zászlók, akkor fertőtleníteni kell őket két használat között – kérdés, erre fel van-e készülve minden érintett üzletben a személyzet. Továbbá a húsjelző zászlókkal kapcsolatban még két környezetszennyezési tényező jelentkezik: a kiszállításuk során a csomagolásuk és a szállítójárművek károsanyag-kibocsátása.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih) kérdéseket küldtem el ebben a témában. Válaszukban először a rendeletről tájékoztattak, majd az eredetjelölésről (zászlókról). A Nébih válaszlevelén csak annyit szerkesztettem, hogy az összefüggő szövegüket az elküldött kérdéseknek megfelelően szakaszokra bontottam, és a kérdések alá betettem. Bizonyos kérdésekre nem született válasz, ezeknél üresen maradt a sor.
A Nébih válaszában az áll, hogy: az uniós jelölési rendelet (1) és a bizottsági végrehajtási rendelet (2) alapján már 2015. április 1-jétől kötelező az előrecsomagolt friss, hűtött vagy fagyasztott sertés-, juh-, kecske- és baromfihús esetében feltüntetni a származásra vonatkozó információkat.
A bizottsági végrehajtási rendelet (2) szerint a végső fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szánt hús címkéjén az állattartás helye és a vágás helye szerepel. Az állattartás helye az az ország, ahol az egyed – az adott faj esetében szokásos állattartási ciklus jelentős részében – nevelkedett. Ha az állattartás helye és a vágás helye megegyezik, akkor származási helyet jelölnek.
A vonatkozó FM rendelet alapján (3) 2020. január 15-étől a nem előrecsomagolt friss vagy hűtött sertéshús (a darált hús és a húsnyesedék kivételével) végső fogyasztónak történő értékesítése esetén a fenti származásra vonatkozó információkat jól látható módon – fizikai vagy elektronikus hordozón – az eladásra kínálás helyén fel kell tüntetni oly módon, hogy a különböző származású húsok a végső fogyasztó számára egymástól egyértelműen elkülöníthetőek legyenek. (Fenti kiemelés a Nébihtől.)
1. Miből vannak a zászlók? A jelölés feltüntetésére szolgáló fizikai vagy elektronikus hordozón fel kell tüntetni a származásra vonatkozó szöveges információt sötét színnel, világos háttéren, úgy, hogy a betűk magassága legalább 5mm legyen. Továbbá a 200 négyzetmétert meghaladó bruttó alapterülettel rendelkező üzletek esetében a származási ország zászlóját is fel kell tüntetni legalább 50mmx30mm nagyságban. Állattartás helye és vágás helyének együttes jelölése esetén pedig legalább 40mmx25mm méretben.
2. Ezek egyszer vagy többször használatos termékek?
3. Amennyiben többször használatos termék, hogyan történik a felhasználás helyén a fertőtlenítése újabb használat előtt? Ha nem egyszer használatosak, olyan anyagokból kell készülniük, amelyek könnyen tisztíthatóak/fertőtleníthetőek, az alkalmazott tisztítószereknek ellenállóak, sérülésmentesek. Tisztításukat és szükség esetén fertőtlenítésüket az adott kiskereskedelmi egység által használt belső takarítási utasítás szerinti rendszerességgel kell végezni. Csomagolatlan élelmiszerrel érintkezve csak olyan eszközök használhatók, amelyek a gyártó/forgalmazó által kiállított megfelelőségi nyilatkozat alapján élelmiszerekkel közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek.
5. Ki a gyártójuk, milyen szempontok alapján választották ki? A sertéshús származásának megjelenítésére használandó zászlók elhelyezésére szolgáló fizikai vagy elektronikus hordozókra vonatkozóan egységes szabályozás nem készült – kivéve a zászló méretét –, és nem került sor a gyártó kiválasztására vagy kijelölésére.
4. Milyen higiéniai előírások vonatkoznak a zászlók használatára az eladás helyen, és erről milyen módon tájékoztatják az üzletek munkatársait (kézikönyv)? Tekintettel arra, hogy ezek a zászlók megjelenítésére alkalmazott eszközök (hordozók) – hasonlóan az árjelző táblákhoz – a használatuk során csomagolatlan élelmiszerekkel érintkez(het)nek, az erre vonatkozó jogszabályi követelményeknek kell megfelelniük.
Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok, eszközök nem veszélyeztethetik az emberi egészséget, elfogadhatatlan változást nem idézhetnek elő az élelmiszer összetételében, érzékszervileg negatívan nem befolyásolhatják, nem szennyezhetik azokat.
A dekorációs és árjelző eszközöknek – beleértve a zászlókat is – meg kell felelniük az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó követelményeknek, amennyiben azok csomagolatlan élelmiszerrel közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek.
6. A gyártó megfelel-e a szükséges élelmiszerbiztonsági feltételeknek?
7. Milyen higiéniai előírások vonatkoznak a zászlók gyártására, csomagolására és kiszállítására? A szabályozás szerint az élelmiszerrel közvetlenül érintkezésbe kerülő anyagokon, vagy azok jelölésén, vagy azok kísérő dokumentációjában az alábbi információkat kell feltüntetni:
- „élelmiszerrel érintkezésbe kerülhet” mondat vagy piktogram vagy a megnevezésben szerepel a meghatározott rendeltetése (pl. „kávés kanál”), kivétel ez alól az a tárgy vagy eszköz, melynél, jellegénél fogva egyértelmű, hogy élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagnak szánták,
- további speciális, az adott csomagolóanyag vagy eszköz felhasználása során lényeges információk (pl. tárolási, felhasználási körülmények),
- gyártó vagy forgalmazó adatai (név, cím, elérhetőség),
- azonosító (pl. LOT szám, Serial Number), ami lehetővé teszi a nyomon követést.
8. Ki végzi a kiszállítást és milyen módszerrel?
9. Szankcionálják-e a zászló elmaradását? Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv (a hatáskörébe tartozó ügyekben) intézkedést hozhat, bírságot szabhat ki vagy figyelmeztetésben részesítheti az eljárás alá vont személyt (4). A hatóság a feltárt jogsértés súlyával arányosan, a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembe vételével hozhat különböző intézkedéseket, és alkalmazhat szankciót. Hasonló mérlegelés történik majd e kérdéskörben is. Mivel az előírás még csak most lép életbe, így gyakorlati tapasztalattal e téren nem rendelkezünk.
10. Miért csak a sertéshúsra kell zászlót tenni? Az ipar szereplőinek igényei és az érdekképviseletekkel történő egyeztetések alapján született döntés arról, hogy a sertéshús jelölésére terjed ki a rendeletmódosítás. A rendeletalkotás, illetve annak módosítása az Agrárminisztérium hatásköre. Tájékoztatásuk szerint szakembereik a tapasztalatok alapján a későbbiekben vizsgálják majd annak lehetőségét, hogy a változást a többi húsfélére is kiterjesszék.
Hivatkozott jogszabályok:
(1) 1169/2011/EU számú uniós jelölési rendelet
(2) 1337/2013/EU számú bizottsági végrehajtási rendelet
(3) Élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló 36/2014. (XII. 17.) számú rendelet
(4) Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény
Kérem a blog külföldön élő olvasóit, hogy aki lát olyan eredetjelölési módszert, amit igazán 21. századinak és környezettudatosnak nevezhetünk, fotózza le, és a képet küldje el a 365 Zöld ötlet email címére:
Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. A helyieknek dönteniük kellett: ha ez így megy tovább, elpusztul a tó élővilága és vele a partján élő emberek is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük. A tó viszont haldoklott.
A 90 százalékban őslakos származású helyiek önkéntes munkával minden egyes nap 300-400 kiló műanyaghulladékot szedtek össze a parton és a tóból. Olyan mértékben kezdett a vízben elszaporodni a cianobaktérium nevű, mérget termelő moszat, hogy a tó vize lassan ihatatlanná vált, és veszélyes volt a vízbe menni. A lakosok tüntetést szerveztek, levelet írtak a kormánynak, hogy segítsen megtisztítani a tavat a műanyaghulladéktól. Ám mivel nem kaptak választ, úgy döntöttek, a maguk kezébe veszik a sorsukat.
A tó mentén több település található, közülük elsőként San Pedro La Laguna vezetése lépett: elhatározták, hogy ők fognak példát mutatni a többieknek és az egész világnak fenntarthatóságból.
A polgármester 2016-ban kihirdette, hogy a településre nem hozhatnak be új műanyagot, és betiltotta a műanyagszatyrok, szívószálak és habosított műanyag ételtárolók (tálcák, poharak) használatát. Ezekből volt ugyanis a legtöbb az összeszedett szemétben. A tiltást megszegőket súlyos bírsággal fenyegették meg: a magánszemélyek 300 qetzal, a vállalkozók 15 ezer qetzal büntetésre számíthattak. (A szegényebb régiókban 1200-1300 quetzal a havi jövedelem.)
A polgármester és csapata házról-házra jártak, és a lakosok meglévő műanyagszatyrait többször használható táskákra cserélték teljesen ingyen. Ezeket a táskákat a közeli Totonicapán népművészei kézzel fonták újrahasznosított műanyagból és gumiból. A polgármester igyekezett a 13 ezer lelket számláló település minden felnőtt lakosát meggyőzni az intézkedés szükségességéről, mert tudta, hogy enélkül nem fog menni.
"Nagyon nehéz volt lemondani a műanyagról, mert annyira megszoktuk. Azóta viszont újra banánlevélbe vagy papírba csomagoljuk az élelmiszert a boltban, a tortillát konyharuhába tesszük, és a fonott kosárban visszük haza a megvásárolt homikat", mondta egy helyi nő a Naturaleza Gurú spanyol nyelvű ökoblognak. Ha megtelik a kosár, a kötényükbe pakolnak, mint nagyanyáik. Visszaléptek a múlt csomagolóanyagaihoz azért, hogy legyen jövőjük.
DW
A polgármester kezdeményezését a guatemalai műanyagipari tanács próbálta megtorpedózni, mondván, a műanyag az emberiség egyik legjobb találmánya, és hogy San Pedrónak inkább a hulladékgyűjtési és -tárolási infrastruktúráját kellene fejlesztenie a tiltás helyett. Akkorra viszont már a helyiek is a vezetőjük mellé álltak, mert felismerték, hogy a műanyagmentes élet az igazi lehetőség arra, hogy megmentsék a tavat.
"Azt mondják, forradalomra van szükség a változáshoz. Csakhogy a forradalomhoz nem fegyverek kellenek, hanem azzal érhetünk el változást, ha mindannyian alapjaiban megváltoztatjuk az életünket", mondta Mauricio Méndez polgármester egy interjúban.
A vulkánokkal övezett Atitlán-tó a maja hitvilágban az a hely, ahol a hegyek istenei találkoznak a földiekkel. A tóban állítólag egy elsüllyedt maja szentély is található. Az Atitlán a jelképe lett Guatemalában annak a mozgalomnak, hogy az élővizek kapjanak különleges státust, illetve hogy vége legyen a környezeti rasszizmusnak. Utóbbi alatt azt értik, hogy az őslakosok szerint a guatemalai kormányzat eltérő módon finanszírozza az őslakosok és a fehérek lakta településeket. Az ország mezőgazdaságában nemzetközi cégek vannak jelen, amelyek a természeti forrásokat nem fenntartható módon kezelik, volt már példa egy folyó elterelésére. Az Atitlán-tó természeti csoda és turistaparadicsom, de mivel őslakosok lakta régióban található, kimarad a központi fejlesztésekből -- ez a környezeti rasszizmus.
Az elmúlt három évben San Pedro lakosai megtanultak egyszerhasználatos műanyagok nélkül élni. Persze, a tartós műanyag továbbra jelen van az életükben, például az esővízgyűjtő tartályok, az edények és más többször használható használati tárgyak formájában, de az átlagos műanyaghasználatuk 90 százalékkal csökkent. "A sört sem isszuk szívószállal, akkor az üdítőt miért innánk azzal?", tréfálkozott Victor Gonzáles, a helyi tervtanács vezetője.
A műanyagmentességnek köszönhetően föllendült a turizmus: 40 százalékos emelkedést tapasztaltak alig két éven belül. Természetesen az idelátogatókra is vonatkozik a műanyagtilalom, de ez szemlátomást nem zavar senkit. Sőt: egyre több amerikai és európai telepedik meg a környéken. Méndez és Gonzáles reméli, hogy kezdeményezésükhöz a többi szomszédos település is csatlakozik, így tisztelegve a maja hitvilágban fontos szerepet betöltő Földanya előtt.
San Pedro további zöld fejlesztéseket tervez, például szennyvíztisztító telepet, LED-közvilágítást, illetve hogy fejlesszék a hulladékok újrahasznosítását a használati tárgyak és bútorok előállítása során. Remélik, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak a környezetre lesznek jó hatással, hanem a lakosok megélhetésére is. "A te szemeted a mi szerencsénk", foglalta össze Méndez polgármester.
"Vegyünk neki hóláncot", mondta a minap mellettem a hipermarketben egy hatvanas anya a harmincas fiának. "Á, dehogy, van már neki hat", utasította el fia a kérést. A fél füllel elkapott párbeszédtől nekilódultak a gondolataim: milyen családtag lehet, akinek már hat hóláncot ajándékoztak? Ha magára ismer, innen a távolból megnyugtatom, hogy idén karácsonykor más meglepetésre számíthat, de korántsem biztos, hogy az nem megy egyenesen a kukába.
Az ünnepi szezonban világszerte 25 százalékkal több hulladék képződik a háztartásokban, és ha ehhez hozzávesszük, hogy csak a Kínából Európába importált, minimum 4 ezer tonna ajándéknak mennyi volt gyártási és szállítási károsanyag-kibocsátása, hát nem áll jól a mérlegünk. Ráadásul egy csomóan teljesen fölösleges dolgokat veszünk összességében óriási pénzekért, csak mert dolgozik bennünk a lelkiismeret, hogy karácsonykor mindenkinek muszáj valamit adni. E fölösleges dolgok a szemétben végzik, némelyik már Karácsony másnapján. (Korábbi cikkem: Mit ajándékozz annak, akinek már mindene megvan?)
Lehet, hogy egyszer azt fogjuk gondolni, hogy a legjobb ajándék az, amit nem is veszünk meg, de ma még ettől a nézettől távol vagyunk. A második legjobb ajándék, ha tárgyak helyett élményt ajándékozunk, legyen az egy színházjegy, állatkerti belépő, utazás, wellness. Végszükség esetén pedig ott a jolly joker: a vásárlási utalvány. Ezt arra költheti a megajándékozott, amire akarja, és nem fordul elő, hogy a hetedik hóláncot kapja, mint a fenti példában.
Ezzel is csökkentheted a karácsonyi hulladékhalmozást:
1. A mi családunkban az a szokás, hogy nem használunk csomagolópapírt, hanem évek óta ugyanaz a 6-7 ünnepi papírtáska cirkulál a családtagok között. Hol kapjuk benne az ajándékot, hol adjuk benne. Mindenki tesz mellé egyéni üdvözlőkártyát, a táska pedig arra a fél órára tökéletesen betölti a funkcióját, utána megy a szekrénybe.
2. Ha mindenképpen csomagolni akarsz, alkalmazd a gyűréstesztet egy darag csomagolóanyagon: a papírt össze lehet gyűrni, a műanyagfólia visszaugrik eredeti alakjára, innen felismered.
Azért nem szabad műanyagfóliát használni, mert nem újrahasznosítható. De a papír csomagolóanyag sem újrahasznosítható, ha csillámos vagy fényes bevonatú.
4. Törekedj arra, hogy növényi gyantából, méhviaszból vagy szójaviaszból készült gyertyát és mécsest vegyél/ajándékozz, ezek természetes úton lebomlanak és nem füstölnek. A nem zöld gyertyák és mécsesek a kőolajszármazék paraffinból készülnek, és égetés közben károsanyagot bocsátanak ki, ami sem neked, sem a környezet számára nem egészséges. Megfájdul a fejed az égő gyertya mellett? Így jelzi szervezeted a problémát. De ne fújd el a gyertyát bent, hanem óvatosan vidd ki a szabadba, és ott oltsd el.
5. Kérlek, ne vegyél új ruhát karácsonyra magadnak, legfeljebb a gyerekeknek, ha már kinőtték az ünneplőjüket. Mi felnőttek meg tudjuk oldani a kiöltözést az elmúlt években felhalmozott készletekből. Hiszen egy átlagos nő szekrényében 22 olyan ruha van, amit még nem vett fel, egy férfiében pedig 19 darab. Még egy statisztika: Angliában karácsonykor 80 ezer tonna régi ruha megy a szemétbe. Minden EU-állampolgár évente átlagosan 12,66 kg ruhát vásárol. A megvásárolt, majd kidobott ruhák alig 1 százalékát hasznosítják újra új öltözetekben, a többi anyag megy a hulladékégetőkbe vagy -lerakókba, mert a textilipar nem tart ott a fejlesztésekben, hogy képes legyen megoldani a textíliák újrahasznosítását.
6. Ne vegyél új karácsonyfadíszeket. Tudnod kell, hogy a gömbök és egyéb díszek általában olyan műanyagból készülnek, ami nem újrahasznosítható. Az angyalhaj sem.
8. Vásárolj helyi élelmiszert. Elhiszem, hogy menő dolog a reklámban látott lazacot felszolgálni, de gondolj bele, hány ezer kilométerről szállították ide azt a halat, méghozzá hűtve, vagyis sokkal több üzemanyagot felhasználva, büdös dízelfüstöt kipufogtatva.
9. Ne használj az ünnepi vendéglátáshoz egyszerhasználatos műanyag- vagy papírtányérokat, -poharakat, -evőeszközöket. Igen, lehet, hogy a rokongyerekek eltörnek egy üvegpoharat, ezt el kell fogadni.
10. Nappal ne kapcsold fel a díszkivilágítást. A LED energiatakarékos, de nem ennyi, nem ilyen sokáig bekapcsolva.
11. Ha megérkeztek a vendégek, vedd le a fűtést akár 2 Celsius-fokkal is, mert szépen belehelik a szobát. Utána persze szellőztess.
12. Amikor ti mentek rokonlátogatásra, ne hagyj stand-by állapotban semmilyen elektronikai kütyüt, hogy egy kicsit mérsékeld az ünnepi áramfogyasztásodat.
13. A műfenyők 85 százaléka Kínából érkezik. Számítások szerint egy műfenyőt legalább 20 évig kell használni ahhoz, hogy a gyártása és ideszállítása során képződött környezetterhelés ki legyen egyenlítve. Itt találsz 57+3 ötletet ahhoz, hogy miképpen legyen karácsonyfád fenyő nélkül, de ha ez nem volna elég, összegyűjtöttem még 34+6 ötletet ehhez. Csak győzzed végignézni!
14. Ne főzz, ne süss többet, mint amennyi valóban szükséges, és ha mégis maradna étel, törekedj a maradékmentes újrahasznosításra. Évente 1,3 milliárd tonna étel kerül a szemétbe világszerte. Gugli a barátod, ezernyi ötletet találsz ehhez a különféle receptoldalakon. Ha olyan ételt kapsz ajándékba, amit nem szeretsz, vidd el, tedd ki a rászorulóknak.
Az elmúlt napokban óriási indulatokat korbácsolt az a bejelentés, hogy az elektromos rollert akár segédmotoros kerékpárnak is lehetne tekinteni, és emiatt megtilthatják, hogy a járdán vagy kerékpárúton lehessen használni, mert az balesetveszélyes a gyalogosokra. Ahány rolleressel beszéltem, mind fel van háborodva, azt mondják, éppen hogy meg kellene köszönni nekik, hogy nem autóval, hanem környezetkímélő e-rollerrel közlekednek a városban, és számukra életveszélyes volna az autók között haladni az úttesten.
Budapest az egyik legrosszabb levegőjű nagyváros az Európai Unióban, Magyarországon a légszennyezettség miatt évente 14 ezer ember hal meg idő előtt. Valamit tenni kell a levegőminőség javítása érdekében, és erre pont az elektromos rollerhez hasonló, úgynevezett mikromobilitási eszközök volnának alkalmasak. Ezekkel fel lehet szállni a tömegközlekedési eszközökre is (persze úgy, hogy ne koszolják be az utastársak ruháját), és amelyik 100 cm alatti hosszúságú, arra nem is kell plusz jegyet venni (szemben egy kerékpárral). A roller+bkv kombóval nagy távolságokat is meg lehet tenni a fővárosban, nem izzad le az ember munkába menet, illetve segítség lehet a hegyes-völgyes budai részen.
Hogy egy külföldi példát idézzek: Dánia elhatározta, hogy 2030-ra olyan mértékben csökkentik az országos szén-dioxid-kibocsátás mértékét, ami 70 százalékkal alacsonyabb lesz, mint az 1990-es évek CO2-szintje. A dán főváros, Koppenhága 2025-re karbonsemleges akar lenni, vagyis a legkisebbre csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Ehhez pedig számításaik szerint az is szükséges, hogy a városi közlekedés 75 százaléka autómentes legyen: kerékpárral, gyalog vagy tömegközlekedéssel jussanak el A-ból B-be a lakosok, és a városi áruszállítás módját is gondolják újra (például elektromos furgonokkal). A dánok nem arról beszélnek, hogy mit lehetne egyszer, majd, valamikor megtenni, hanem hogy mi szükséges most.
Visszatérve Budapestre: Mivel az elektromos rollerek már nem fognak eltűnni az utakról, hiszen sokan drága pénzért saját eszközt vásároltak maguknak, újra kellene gondolnunk a budapesti közlekedést ebből a szempontból. Hogyan lehetne szabályozni a jelenlegi káoszt? Először is például azzal, hogy minden mikromobilitási eszköz, legyen az kerékpár, roller, segway vagy bármi, elektromos vagy hajtós, kapjon rendszámot? Ennek nagyon örülnének a gyalogosok, és valószínű, hogy a mikromobilitási eszközöket használók közlekedési morálját is javítaná, ha azonosíthatóvá válnának ezek a járművek.
Budapest, mint minden olyan város, amely több száz vagy több ezer éve született és fejlődik, teljesen más közlekedést tesz lehetővé, mint egy olyan amerikai város, amelyet asztalon terveztek, az autóforgalomra tekintettel. De a középkori-ókori eredetű városok nemcsak más közlekedést tesznek lehetővé, hanem mást is igényelnek. Az alábbi grid-térképeket (alkotójuk Geoff Boeing, a Dél-Kaliforniai Egyetem városi közlekedétervezés professzora) én egészítettem ki Budapest utcai hálózatának egy szegmensével, csak hogy látni lehessen a kétféle várostípus közötti különbséget.
Budapest belvárosában, amelyet ebből a szempontból helyesebb volna óvárosnak nevezni, az utcák lassú közlekedésre: gyalogosra, lovasra, lovaskocsira, hintóra, kordéra, szekérre, konflisra "lettek kitalálva". Ezek maximális sebessége 5-25 km/h. Amikor a város szerkezete kialakult, még a kanyarban sem voltak az autók, amelyek mind legalább 50-nel akarnak haladni olyan utcákon, amelyektől idegen ez a sebesség. Az elmúlt fél évszázadban az autók voltak a dominánsak a forgalomtervezéskor, az öreg utcákat próbáltuk az új forgalomhoz idomítani, holott fordítva kellene gondolkodnunk: a forgalmat kellene az utcához igazítani.
A 2018 év végi hivatalos adatok szerint Budapesten 660 ezer autó van forgalomban. Az autók száma havi 1500-2000 darabbal nő, és az átlagéletkoruk 13 év körüli, vagyis súlyosan szennyezik a levegőt. A fővárosban él nagyjából 1 millió 780 ezer ember, azaz több mint két és félszer annyi ember, mint ahány autó fut-parkol az utakon. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz, hogy az ő igényeiket is figyelembe vegyék, ne csak az autókét, mint az elmúlt évtizedekben.
Ehhez sok mindent kell kitalálni, átgondolni, felfejleszteni.
Addig is elgondolkodhatnánk például egy olyan ötletről, hogy mi lenne, ha az utca szélessége határozná meg azt, hogy milyen minimális és maximális sebességgel lehessen hajtani rajta?
Tehát a jelenleg autóktól fuldokló belvárosi (óvárosi) szűk utcácskákban igenis mehessen az elektromos kerékpár az úttesten, de ott az autók se hajthassanak gyorsabban, mint az elektromos roller vagy a kerékpáros. Így talán nem veszélyeztetik egymást. A főútvonalakon meg legyen az a szabály, hogy arra csak olyan jármű haladhasson, amely képes elérni egy bizonyos utazósebességet, így a Rákóczi úton ne cikázzon egy e-rolleres, még a buszsávban sem, mert az az eszköz azon az úton életveszélyes.
Tehát mondjuk azt, hogy a kis mellékutcákon legyen minimum 10 km/h, maximum 30 km/h a sebesség, a széles főútvonalakon pedig minimum 40 km/h, maximum 50 vagy 60 km/h.
0 
