21
nov/2017

Egy kis tervezéssel egészségesebb lehet a buszmegálló

Legyen szó busz- vagy villamosmegállóról, általában közös jellemzőjük, hogy közel telepítik őket a kereszteződéshez. A forgalomtervezők szerint ennek egyik oka, hogy így kevesebbet kell gyalogolni a keresztirányú forgalomhoz való átszálláshoz, a zebrához, aluljáróhoz.

Igen ám, de a kereszteződésben a legszennyezettebb a levegő, hiszen az induló járművek gyorsítanak, eközben extra mennyiségű kipufogógáz kerül a levegőbe, a lassító járművek pedig fékeznek, ami azzal jár, hogy a gumiabroncsok, illetve a féktárcsa súrlódik, emiatt veszélyes vegyületek ultrafinom pora hullik az útra, és onnan a légmozgással felkavarodik --  a kereszteződéshez közeli megállóban akár negyedórát is várakozó emberek tehát az átlagosnál sokkal nagyobb koncentrációjú szennyezett levegőt lélegeznek be. 

légszennyezés környezetszennyezés tömegközlekedés Budapest járműforgalom PM10 PM2.5 nitrogén-dioxid

KÉP

Ebben a témában végzett kutatást Suzanne Paulson légkörkutató vezetésével az amerikai UCLA Egyetem kutatócsoportja. "Méréseink igazolták, hogy a forgalomból eredő légszennyező anyagok szintje a kereszteződésekben a legnagyobb, és attól távolodva meredeken csökken", mondta Paulson. Ennek megfelelően a tömegközlekedési eszközre váró utazóközönség sokkal kisebb veszélynek lenne kitéve, ha a kereszteződéstől távolabb alakítanák ki a megállót: elég akár 36 méter is a mérhető minőségi különbséghez! Ez a távolság nagyjából 2 csuklós autóbusz hossza.

Az amerikai kutatók egy zéró kibocsátású járművet olyan berendezésekkel szereltek fel, amelyek a PM2,5-nél kisebb, ultrafinom méretű szemcséjű és az egyéb légszennyező anyagokat mérték, mint a nitrogén-dioxid és a szén-monoxid. Autójukkal 19 napon ide-oda hajtottak 10 Los Angeles-i kereszteződésben, miközben összesen 1744 alkalommal rögzítették a szennyezőanyagok összetételét és mértékét.

Paulson és kollégái a begyűjtött adatok alapján kiszámolták, milyen mértékű légszennyezésnek volnának kitéve az utasok, ha a kereszteződéstől távolabb várakoznának a járművekre. "A minimális forgalmú kereszteződéseket leszámítva mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a kereszteződéstől távolabb jobb a levegő minősége", mondta Paulsen. Kiemelte, hogy a teherautók és más nagy járművek gyorsítás és fékezés közben a személygépkocsiknál sokkal több károsanyagot juttatnak a levegőbe.

A forgalomtervező mérnökök általában arra törekednek, hogy a megálló a kereszteződés után legyen telepítve, mert így kevésbé lassítja le a forgalom tempóját. Az amerikai kutatók azt javasolják, hogy az eddigihez képest érdemes még egy kicsit arrébb tenni a megállót, hogy a várakozó utasok ne a kereszteződés szmogfelhőjében álldogáljanak.

Budapesten minden felnőtt napi 3 cigaretta füstjének megfelelő szennyező anyagot szív be a levegővel. A magyar fővárosban az átmenő teherforgalom az egyik legnagyobb szennyező. A népsűrűség és a forgalmi adatok alapján a főváros lakosságának 20 százaléka jelentős mértékű, 60 százaléka mérsékelt és 20 százaléka kisebb mértékben szennyezett környezetben él. Nem tudni, hogy az ingázás miatt a fővárosiak közlekedés közben milyen légszennyezésnek vannak kitéve.

16
ápr/2017

Az új szupermolekula levadássza a vízben lévő gyógyszermaradványokat

"Ki a Duna vizét issza, saját vizét issza vissza", Karinthynak tulajdonítják a régi bökverset, amely 1946-ban született, és eredetileg az egyik híres bu-dapesti fürdő neve szerepelt benne. Bizonyos szempontból ma már sokkal jobb a helyzet, hiszen a víztisztító technológia rengeteget fejlődött az el-múlt évtizedekben. Máig nem tud azonban teljes körűen elbánni egyes molekuláris szennyezőkkel, mint például a vizelettel a vízbe jutó fogam-zásgátló-, gyógyszer- és kábítószermaradványok, illetve a talajból bemosódott mezőgazdasági vegyszerek, ásványi eredetű anyagok vagy toxikus fémek (pl. arzén). 

A világméretű problémára az angliai Surrey Egyetem kutatói ajánlanak hatékony és környezetbarát megoldást: kimutatták, hogy az új típusú kalix[4]arén szupermolekula azonosítja és megköti a vízben lévő szennyezőanyagokat. (A kalixarének olyan kehely alakú molekulák, amelyek gazdaként képesek vendégmolekulákat elfogadni.)

ivóvíz környezetszennyezés

KÉP

A kutatást vezető Danil de Namor professzor szerint az újfajta receptormolekula működésének azonosításával megnyílt az út, hogy szelektíven eltávolítsák az ivóvízből a szennyezőanyagokat. "Végre megtudhatjuk, pontosan mi is van a vízben, és mindenki számára elérhetővé válik a tiszta ivóvíz", mondta de Namor az egyetem közleményében.

A kutatás azt is lehetővé teszi, hogy a molekulára alapozva kifejlesszenek egy hordozható készüléket, amellyel a helyszínen lehet elemezni a vízmintát, nem kell azt laboratóriumba szállítani. Az eredmény iránt máris akkora az érdeklődés, hogy az egyetemi tanulmány április 10-i megjelenése után azonnal két nemzetközi gyógyszervegyészeti konferenciára is meghívták a kutatókat előadni.

ivóvíz környezetszennyezés

KÉP: University of Surrey

Ami a magyarországi, pontosabban a budapesti helyzetet illeti, a Fővárosi Vízművek (szerző és dátum nélküli) közleménye szerint megnyugtató, hogy nem találtak kimutatható mennyiségű gyógyszermaradványt az ivóvízben. A publikáció ugyanakkor számos kérdéssel nem foglalkozik (új típusú molekulák azonosításának és semlegesítésének lehetősége, többféle molekula hatásának összeadódása, hosszú távú kockázatok stb.)

Az Élet és Tudomány folyóirat weboldalán megjelent, Gyógyszer-maradványok a Dunában című, Záray Gyulával készült interjúban az olvasható, hogy a mai szennyvíztisztítási technológia nem képes teljes mértékben kiszűrni az ivóvízből a veszélyes molekulákat.

2004-es és 2005-ös európai vizsgálatok szerint egyébként a fogamzás-gátló-maradványoknál sokkal több fájdalomcsillapító és gyulladásgátló, illetve antiepileptikum komponens és zsíranyagcsere-szabályzó-, illetve kontrasztanyag van a vízben.

Itt olvasható a Magyar Hidrológiai Társaság 2015-ös vándorgyűlésének egyik előadása Várszegi Csaba tollából, amelynek fontos gondolata, hogy a gyógyszergyártóknak már a fejlesztés során figyelembe kéne venniük, hogy a termékük hulladékként ne okozzon később problémát, illetve hogy a lakosság ne a csatornába öntse a feleslegessé váló gyógyszert – évente 20 tonna gyógyszer kerül a Dunába.

22
márc/2017

15 használati tárgy, amit azonnal újra kéne tervezni

A nehezen használható, gyorsan széteső vagy javíthatatlan tárgyak nem-csak állandó bosszúság forrásai, hanem pazarlóak is, mind az energiával, mind az alapanyagokkal. A jó formatervezés ugyanis a felhasználó idegei mellett a környezetet is kíméli. Összeállításunkban olyan hétköznapi hol-mikat mutatunk, amelyeket a legtöbbször képtelenség eredeti rendelte-tésüknek megfelelően (vagy tartósan) használni. Ha valakinek van még ötlete, írja meg kommentben.

1. Műanyag kerti bútor

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Csak elsőre hisszük el, hogy olcsó, aztán amikor pár hónap használat után valamelyik része bereped és eltörik, rájövünk, hogy bizony jobb lett volna valami stabilabb kerti bútort venni. Az egybeöntött szék javíthatatlan, ki kell dobni = pazarlás + környezetszennyezés. KÉP

2. Esernyő

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Pont akkor fordul ki és esik szét, amikor a legnagyobb szükség van rá: heves esőben. Az összecsukható ernyők többségét mintha direkt úgy tervezték volna, hogy 1-2 évente újat kelljen venni. Vagy csak ez is újabb példája a tervezett elavulásnakKÉP

3. Szemüvegtisztító

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Még akik állandóan viselik, azoknak is naponta többször kell tisztára törülniük  lencsét, és ez ritkán sikerül makulátlanul. Az egyszer használatos törlőkendők maszatolnak, a mikroszálas kendő szárazon nem használható, a póló vagy papírtörlő összekarcolja a drága lencsét. Kéne egy olyan szemüvegtok, amibe betesszük a szemüveget, a tokban valahogy magától megtisztul, és kész. KÉP

4. Távirányító

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Tele van rendkívül apró gombokkal, amelyek felét nem használjuk, a másik felére meg nem emlékszünk, hogy mit is csinál, de megnyomni nem merjük, nehogy valamit elállítsunk. Ja, és már megint hol van?! Igen, lehet kapni univerzális távirányítót, de azokat beszerezni plusz költség, és akkor mi lesz a meglévővel. Nemzetközi egyenszabvány kéne, és talán használ-hatnánk távirányításra a mobiltelefonunkat is egy applikációval, ha már úgyis állandóan a kezünk ügyében van, nem? Pontosítok: olyan app kéne, amivel a tévét, a kaput, a légkondit és minden mást is egyszerűen lehetne vezérelni. KÉP

5. Bevásárlókocsi

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ritka az olyan, amelyiknek mind a négy kereke jól működik. Hiába van benne gyerekülés, abba nehéz ki-be tenni a gyereket, ráadásul kényel-metlen számára. A mély kosarú kocsiból kipakolni a pénztárnál kifejezetten kellemetlen, hajolgatni kell, hasba vág, macera. KÉP

6. Vécétartály

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Miért nem lehet a nyomógombját a padlóba építeni, és taposással működtetni, mint egyes vonatokon? A tartály teteje valószínűleg hemzseg a kórokozóktól, még jó, hogy nem látjuk őket. A padlógombbal meg egy taposás lenne a kisöblítés, két gyors taposás a nagy, visszhall. KÉP

7. Mosdócsap

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ha már a fürdőszobában vagyunk: általában mindig ugyanolyan hőfokú, kézmeleg vizet használunk a vécé melletti mosdónál, akár kezet, akár fogat mosunk. Tehát a vízhőmérsékletet beállíthatnánk valahol közpon-tilag, aztán mosdóból folyó vizet is szabályozhatnánk taposós padló-gombbal. Persze, tudom, létezik infravörös csap, de az áramot fogyaszt, vagyis ebbe a blogba nem fér be. A hagyományos mosdócsapokkal az még a baj, hogy a belső részük is gyorsan tönkremegy, és persze javítani nem nagyon lehet, mert pont le is jár a szavatossága. KÉP

8. Kávéautomata

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Kiválasztjuk a gép oldalán lévő gusztusos kávéfotók közül a legszebbet, bedobjuk az aprót, megnyomjuk a gombot és várjuk a csodát. Ehelyett kapunk egy tűzforró valamit, ami az első kortynál megégeti a szánkat, és onnantól már egyáltalán nem érezzük az ízét. Az ital olyan forró, hogy a műanyagpoharat nem lehet rendesen megfogni, csak a pereménél. Ezzel ivás közben az ujjunkat is jól összemaszatoljuk, aztán pont nincs egy papírzsepi, amibe beletörülhetnénk. A műanyag keverőpálca is eléggé használhatatlan, ráadásul ez már tényleg értelmetlen hulladék. KÉP

9. Fűnyíró

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ha az ember jól meghúzza a kerekeket, akkor beszorulnak, és képtelenség kitekerni őket a legközelebbi magasságállításhoz. Ha nem húzzuk meg, akkor az első buckásabb zsombék után kiesnek, és lehet megint tekergetni őket. A vágókést tartó csavaranyát nem minden típusnál fedi védőkupak, vagy leesik róla, anélkül viszon a csavar feje elkopik, legfeljebb flexszel lehet levágni, ha egyáltalán. Dühítő, hogy minden típushoz másfajta kést kell vásárolni, még ha a méretük egyezne is, nem egységes a kialakításuk (illesztőlyukak!!!). Arról nem beszélve, hogy házilag a kés élezése sem könnyű, márpedig gyorsan kicsorbul. KÉP

10. Ébresztőóra

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Amikor megvásároltuk, még frankón értettük, hogyan kell beállítani. Most itt van az óraátállítás, de nem emkékszük, melyik gombot hogyan kell nyo-mogatni, és fogalmunk sincs, hol lehet az óra leírása. KÉP

11. Kukazsák

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ahány háztartási szemetes, annyiféle méret, és persze, amikor ott áll az ember a szupermarketben, ahol választhatna harmincféle kukazsákból, akkor fogalma sincsen, hogy a konyhai szemetese hány literes és mekkora a befoglaló mérete. Találomra veszünk egy csomaggal, hazavisszük, elkezdjük használni (nem tökéletes, de úgyis elfogy). Igen ám, de a tekercsen lévő papírcsíkot véletlenül kidobtuk, és így mire elfogy a tekercs, fogalmunk sincs, milyen márka és méret volt. Kezdődik minden elölről. Miért nem lehet egységesíteni a kukazsákokat, és a doboz méretét valahogy jelezni? KÉP

12. Műanyagcsomagolás

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

A kemény műanyag felnyitásához nincs más módszer, mint egy erős konyhai olló, de közben vigyáznunk kell, hogy az éles műanyag nehogy szétvágja a kezünket. Irritáló az egész, ráadásul a csomagolás azzal a lendülettel megy is a kukába = szemétképzés. Biztos ki lehetne találni valami olyan csomagolást ezeknek a termékeknek, ami egyszerre ember-, termék- és környezetbarát. KÉP

13. Benzinkút

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

131 évvel az autó feltalálása után még mindig ugyanazt a módszert használjuk a tankoláshoz, márpedig az egész folyamat elavult. Legyen akár fagy, akár hőség, ki kell szállni a kocsiból a tankoláshoz és a fize-téshez is. Miért nem automatikus az egész töltési folyamat, illetve érintős (paypass) a fizetés, hogy az ablakból kinyúlva is el lehessen intézni? Ez nagy segítség lenne a mozgásukban korlátozottaknak is és azoknak, akik kisgyerekkel utaznak. KÉP

14. Fogkrémes tubus

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Inkább rémes. Már a fogtisztításra is fel kellett volna találni valami jobb módszert a csiszatolás helyett, de a tubus idegesítően használhatatlan. Akár középen nyomjuk meg, akár a végén, biztos, hogy nem jön ki belőle az összes fogkrém. Persze, lehet kapni pumpásat, de abban is marad. Valami más csomagolás kéne a pasztának. KÉP

15. Papír kéztörlő

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ha egy lapot kihúzunk, még három kiesik. Rossz esetben a földre, jó eset-ben reflexből elkapjuk, és a tartó tetejére tesszük. De hiába: ezeket  már az utánunk következő munkatársak nem tekintik tisztának, úgyhogy este a takarítók kidobják. Újabb pazarlás. Az elektromos kézszárító sem jobb: vagy nehezen szárít, vagy bántóan hangos. És egyes kutatások szerint hemzseg a baciktól, szóval nem is higiénikus. Plusz áramot fogyaszt. KÉP

15
okt/2016

A tömbszappan sokkal zöldebb, mint a folyékony

Október 15-e a kézmosás világnapja, használjuk ki! Sajnos a kézmosást manapság gyakran előzi meg agymosás: sokan azért nem használnak tömbszappant, mert a reklámok, "ismerősök" történetei alapján attól tartanak, hogy a tömbszappan felületén nyüzsögnek a kórokozók. 

Mi ezzel a probléma? Hát hogy máig nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a folyékony szappan higiénikusabb volna, mint a tömbszappan, ellenben több felmérés is igazolja, hogy használata energiapazarló és környezetszennyező.

Aki szappanon nőtt fel, nem érti a hisztériát: hiszen hajdanán az egész család egyetlen közös szappant használt, mégsem volt több megbetegedés, mint ma. Kétségtelen, hogy a tartóban lévő szappan felületén megtapadhat pár baktérium, hiszen azok nedves környezetben őrzik meg az életképességüket. 

A New York Times ennek kivizsgálására szervezett egy kísérletet, amelyben a tömbszappant 70-szer annyi E. coli és P. aeruginosa baktériummal fertőzték meg, mint amennyit egy normál használatú szappanon mértek. Ezután a kísérlet résztvevőinek a fertőzőtt szappannal kellett kezet mosniuk. Kézmosás után egyikőjük kezén sem volt kimutatható egyik baktérium sem. Tehát hiába volt fertőzött a szappan felülete, mégsem terjesztette a fertőzést. Hogy lehet ez?

energiapazarlás a folyékony szappan betiltották a triklozánt környezetszennyezés fürdőszoba kézmosás

Azért, mert a kézmosás kétlépcsős folyamat: a szappanmolekula egyik vége a zsírral szeretne kötést alkotni, a másik vége pedig a vízzel. Szappanozás közben tehát először a "zsírkedvelő" molekulavég magához köti a kezünkön lévő zsíros-olajos szennyeződést, és vele a baktériumokat, öblítéskor pedig a szappanmolekula vízkedvelő vége a vízmolekula irányába rendeződik, és közösen távoznak a felületről, azaz a kezünkről. Ezt persze bonyolultabban is el lehet mesélni.

Lényeg a lényeg: a tömbszappan ugyanúgy tisztítja a kezet, mint a folyékony szappan. De akkor miért vesszük az utóbbit? Talán mert azt reklámozzák. És nem véletlenül: a tusoláshoz ajánlott 2 kiskanálnyi tusfürdő 7-15-ször annyiba kerül, mint a tusoláshoz elhasznált szappan.

A folyékony szappan pártolói szerint a tömbszappan sokkal inkább szárító hatású. Ezzel szemben számos olyan gyári és kézműves szappan kapható, amelyek glicerint és természetes olajokat tartalmaz, nem szárítja a bőrt. 

energiapazarlás a folyékony szappan betiltották a triklozánt környezetszennyezés fürdőszoba kézmosás

A folyékony szappan több okból nem tekinthető környezetbarátnak. 
1. A csomagolás műanyag, ami legjobb esetben is 300 év-500 alatt bomlik le, illetve nem is bomlik le, csak szétesik apró darabokra. Ez fokozottan veszélyes az élővilágra, mert az állatok tápláléknak hiszik, és megeszik a szemcséket, ami viszont megreked az emésztőrendszerükben, emiatt ezek az állatok éhenpusztulnak.
2. Persze, lehet kapni utántöltőt, de az is műanyagba van csomagolva, tehát csak részben tekinthető zöld megoldásnak.
3. Míg a tömbszappannál könnyű megmondani, mennyi szappanozás elég, folyékony szappanból a legtöbb ember kétszer annyit használ, mint kellene. Emiatt gyorsabban fogy a folyékony szappan, hamarabb kell utántölteni.
4. Továbbá a kétszeres mennyiség leöblítéséhez sokkal több víz kell, vagyis a módszer vízpazarló. Zuhanyozás közben percenként 8-12 liter vizet használunk el zuhanyrózsától függően, kézmosás közben kb. 5 litert.
5. A legtöbb folyékony szappan és tusfürdő alapanyaga valamely petróleum-származék, míg a hagyományos tömbszappanok állati zsiradék és/vagy növényi olajok felhasználásával készül. A folyékony szappanban van még mindenféle emulgeáló, tartósító és stabilizáló vegyület is, és bár ezek engedélyezettek, nem tudhatjuk, hogy az évek során milyen kölcsönhatásba lépnek a környezetünkben lévő más vegyületekkel. Lehet, hogy a tusfürdőnk miatt vagyunk állandóan szánanáthások vagy ekcémások? 

energiapazarlás a folyékony szappan betiltották a triklozánt környezetszennyezés fürdőszoba kézmosás


Ami pedig a kézmosáshoz használt víz hőmérsékletét illeti, nem kell abba a hiába esni, hogy a folyékony szappan helyett most már tömbszappant használunk, de emiatt forró vízben mosunk kezet. A kórokozók közül az egyik meleg környezetben szaporodik jobban, a másik hidegben. Elpusztításukhoz legalább 60-70 Celsius-fokos víz kellene, azt viszont már mi nem viseljük el (a forró csapvíz kb. 50 fokos). A forró vizes kézmosás irritálja a bőrt és csak energiapazarlás: a National Geographic cikkéből kiderül, hogy a 4,4 fokos hidegvizes kézmosás ugyanolyan hatékony. 

A baktériumok megfelelő elvávolítása érdekében tehát rendesen szappanozzuk be a kezünket, és a kézmosás legalább 20 másodpercig tartson (ennyi a Boci boci tarka első két versszaka). Szappanozás közben ne folyassuk feleslegesen a csapvizet!

Kiegészítés: nem foglalkozunk a triklozános és triklokarbános fertőtlenítő kéztisztítókkal. Aki rendszeresen használ ilyet, annak mérhető mennyiségben kimutathatók a vizeletében, vagyis kézmosás és tusolás közben bekerülnek a szervezetébe. Ezekről a hatóanyokról több kutatás is állítja, hogy felborítják a férfi és női hormonok egyensúlyát.
Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2016. szeptember 6-tól betiltotta a triklozán és triklokarbán használatát a kereskedelmi forgalomban kapható szappanokban, mivel nem bizonyított, hogy napi használatuk biztonságos, illetve hogy hatékonyabbak volnának, mint a hagyományos szappanok.

16
nov/2015

Mérgező outdoor ruhák, felelőtlen gyártók

A Greenpeace idén nyáron nyolc expedíciót indított, hogy felmérje három kontinens legérintetlenebb részein hogy, kimutatható-e a környezetben az outdoor ruhákból származó mérgező anyag, a PFC. Ugyanis minden feltevés azt mutatja, hogy a környezetbarátnak tűnő ruhagyártó cégek tudatos, fő szennyezői a Föld érintetlen területeinek.
Az expedíciók eredménye szomorú, a túraruházatokban található PFC a világ legérintetlenebb részein mindenütt kimutatható volt. A legmagasabb koncentrációt Európában a Svájci Alpokban, a szlovákiai Magas Tátrában és az olaszországi Appenninekben találták.

A túraruhagyártó iparban a PFC (perfluoroalkilok és polifluoralkilok) vegyületekkel biztosítják a ruhák vízhatlanságát és szennyeződés-ellenállását. A PFC-k nagyon lassan lebomló vegyületek, évekig ott maradnak a környezetben, károsítják a szaporodási képességet, illetve a hormonrendszert, továbbá daganatos betegségeket okozhatnak. 

2012-ben a német Greenpeace 14 ruhagyártó cég termékét vizsgálta meg, közülük mindegyik tartalmazott veszélyes vagy mérgező PFOA-t (perfluorooktanát) vagy a PFC-k valamilyen melléktermékét. A lassan lebomló anyagok ugyan elenyésző része kerülhet a szervezetbe közvetlenül, viszont ami bekerül és felhalmozódik, az számos hormon-, pajzsmirigy- és daganatos betegségnek lehet az okozója. 

A túraruhagyártó cégek viselkedésében leginkább az az ellenszenves, hogy miközben a természet és a környezet szeretetét hirdetik ruhakampányaikban, az ismert kutatási eredmények ellenére is mérgezik a környezetet és az embert. 

A Greenpeace a korábbi cikkünkben részletezett detoxkampányához hasonlóan elindította a detox outdoor kampányt, ahol a túragyártó cégek csatlakozhatnak a környezetkímélő gyártókhoz.

Vannak cégek, akik ezt már megtették. Az Adidas és a Puma már döntött a PFC vegyületek kivonása mellett. Kisebb cégek, mint a Fjällräven, a Paramo, a Mountex és a Zajo PFC-mentes vízálló termékek komplett kollekciókkal jelentek meg a piacon.

Az igazán környezetkímélő outdoor ruhák károsanyag-kibocsátása minimális vagy nulla. Poliészterből készülnek, ezért könnyen újrahasznosíthatók, sőt ha lehet, már újrahasznosított anyagok felhasználásával készülnek.

A Mountex  Keb ECO-Shell pfc mentes héjkabátja
 

A felelősen gondolkodó cégekkel szemben az outdoorszektor olyan óriásai, mint a The North Face, a Columbia, a Patagonia vagy a Mammut egyelőre még mindig nem vállalnak felelősséget a káros PFC vegyületek kivonása terén. 

Fotók, videó: Greenpeace

04
aug/2015

A PET-kalózok rekordmennyiségű hulladékot gyűjtöttek a Tiszán

A PET hajók és kalózai immáron harmadik éve hajóznak PET palackokból készített hajóikon a Tiszán, és gyűjtik fáradhatatlanul a folyóban és a partszakaszán található műanyag palackokat. 

A folyami hulladékgyűjtő kezdeményezés gondolata a Tiszát áradáskor elöntő hatalmas szennyezés láttán született meg. Az első sikeres akciók a PET-vadászatok voltak, az önkéntesek ladikokba ülve gyűjtötték a rengeteg műanyag hulladékot, és juttatták el a hulladékgyűjtőkbe. A többnyire határainkon túlról, Ukrajnából és Romániából érkező hulladék a folyó áradáskor először a Felső-Tisza vidékén, és később az alsóbb szakaszokon az ártéri erdőkben és a homokszigeteken halmozódik fel. 

műanyag hulladék újrahasznosítás Tisza környezetszennyezés műanyag hulladék PET-palack

Az első alkalommal több ezer palackot és más hulladékot is összegyűjtő kalózok később a PET palackokból hajókat építettek, olyanokat, amelyek teljes biztonsággal használhatók a folyami szemétvadászat hatékonyabbá tételére. Erre az összetett tevékenységre szerveződött rá a PET-kupa, ami egész évben zajló, több részből álló tevékenységet foglal magába. 

műanyag hulladék újrahasznosítás Tisza környezetszennyezés műanyag hulladék PET-palack

A folyami szemétvadászat abban is különbözik más szemétgyűjtési akcióktól, hogy a szemétgyűjtés után nem marad abba a közösségi tevékenység. 

Az év során összegyűjtött palackokból az aktivisták megépítik újrahasznosított hajóikat, majd az évad zárásaként folyami hajós versenyre kelnek velük.  

műanyag hulladék újrahasznosítás Tisza környezetszennyezés műanyag hulladék PET-palack

Az idei kalózverseny Vásárosnaményból indult, és Cigándon a hajók bezúzásával fejeződött be. Az aktivisták mintegy 2,5 tonna válogatott hulladékot, összesen 35 000 műanyag palackot, alumíniumdobozt és üveget gyűjtöttek össze. A fölhalmozott szemetet az önkéntesek szétválogatták, így a szemét nagy része újrahasznosító telepekre, műhelyekbe került. 

műanyag hulladék újrahasznosítás Tisza környezetszennyezés műanyag hulladék PET-palack

Így az összegyűjtött műanyagból még készülhet cérna, esőkabát, táska de polárpulóver is.

Fotók: 

27
ápr/2015

Detoxos divatcégek

Kedvenc, márkás ruhadarabjaink többsége mérgező anyagokat hagy maga után, amelyek a gyártósoroktól egészen a ruhaboltokig vezetnek. A vegyszeres eljárásokon keresztülment textília közvetlenül érintkezik testünk legintimebb részeivel. A textilipar az ismert vegyszerek közül a legveszélyesebb vegyszereket használja. Ezek a kemikáliák a nedves közegű gyártási folyamat és textilfestés során hatalmas mértékben szennyezik a Föld vizeit.

A Greenpeace kampánya a textilipar és a divatcégek működése során keletkezett mérgező anyagok és környezetszennyezési folyamatok felfedésére reagál, és a terhelés okozta vegyszermentesítésre törekszik. A kampány kezdetéig a vásárlók, sőt több esetben még a divatcégek sem ismerték a gyártási folyamat során felhasznált anyagokat és környezeti hatásaikat. Az esetek többségében még most sem lehet tudni, hogy milyen veszélyes vagy mérgező anyagokat használnak.

A négy évvel ezelőtt indított "Detoxkifutó" lényege, hogy a kampányhoz kapcsolódó cégek az átláthatóság és nyilvánosság biztosításával nyilvánossá tegyék a textilipari termékek gyártásához kapcsolódó információkat, a beszállítóik okozta környezetterhelés mértékét. A kampány fő célja, hogy a divatcégek 2020-ra kötelezzék el magukat a zéró veszélyesanyag-kibocsátás mellett. A detoxkifutó lehetővé teszi, hogy a kampányban részt vevő textilipari- és divatcégek, ügyfeleik és a beszállítóik világos ipari előírások szerint működhessenek együtt és nyíltan, együtt dolgozhassanak a közös cél érdekében.

Az elmúlt négy évben a Detoxkifutóhoz a globális ruha- és cipőipar körülbelül 10%-a csatlakozott, olyan jól ismert márkacégek, mint a Puma, Mango, Adidas vagy a Nike. A kampányban jelenleg 18 tartozik a "méregtelenítők" (detox leaders) csoportjába, akik meghatározott kötelezettségeket, hiteles, betartható határidőket, konkrét tevékenységeket vállaltak az elköteleződés jegyében.

A "zöldre festők" azok, akik csatlakoztak a kampányhoz, és egyelőre elmulasztották ugyan a konkrét cselekvéseket, de hajlékonyságot mutatnak a kampányban való részvételre.

A harmadik csoport a "detoxvesztesek" (detox losers), akik nem hajlandók elköteleződést vállalni sem a mérgező nyomvonal feltárására, sem az egyéni felelősségvállalásra.

A Detoxkifutóban különböző kritériumok alapján értékelik az elköteleződött cégeket, például, hogy milyen hatékonyan dolgoznak azon, hogy kivonják az ismert veszélyes, hormonkárosító vegyszereket (APEO, ftalátok, PFC) a termékeikből és a gyártási folyamatokból vagy milyen mértékben tudják biztosítani a gyártási folyamatuk átláthatóságát? Az értékelés során szigorúan veszik a vállalt kötelezettségek hitelességét, illetve meghatározott racionális mértékét.

A nyilvánossá tett idei detoxrangsorból 16 divatcég már elkezdte kivonni a legelterjedtebb vegyszereket termékeiből. Ezek a cégek, mint az Adidas, a Benetton, az Esprit, a Mango és a Puma a beszállítóik szennyezési adatait is elkezdték nyilvánossá tenni egy független online felületen. Mindez hatalmas áttörést jelent a „Méregtelenítők” részéről. A Zara érdekeltségű Inditex, a Puma és a Valentino az idén zárkóztak fel a méregtelenítők csoportjába.

A Nike viszont visszaesett a "zöldre festők" kategóriájába, mert nem sikerült teljesítenie a vállalásait.

A kampány hatékonysága olyan esetekben válik igazán láthatóvá, amikor majd a nagy textilipari hatalmak, mint Kína, megalapozott szabályozás rendszert tudnak kidolgozni és megvalósítani a vegyszerkezelés szabályozásban, és biztosítani tudják a gyártás átláthatóságát a vásárlók számára is, akik lekövethetik egy-egy termék "történetét". A tömeges nagyvállalati akció hatására Kínában és az egyéb gyártó országokban is szabálymódosítási hullám indult el. Kínában az említett káros szerek (nonilfenolok, ftalátok, PFC-k) szabályozása már helyet is kapott a vegyi anyagok környezeti veszélyeinek megelőzésére és felügyeletére megalkotott tervben.

02
júl/2013

Felejtse el legalább egy napra a nejlonszatyrokat!

Nejlonzacskómentes napot szervez július 3-án a nemzetközi Global Alliance for Incinerator Alternatives. Magyarországon a hazai tagszervezet, a Humusz Szövetség és partnerei hívják fel a figyelmet a környezettudatos életmód elemi szintű követelményére. A zöld szervezet mindenkit táskakészítésre biztat: ez a Reszütyő pályázat.

Átlagosan egy zacskót körülbelül huszonöt percig használunk, ám miután kidobjuk, 300-400 évig szennyezi környezetünket. A nejlonzacskók kis súlyuk és méretük miatt sok esetben be sem kerülnek a hulladékgazdálkodás rendszerébe, és így a természetes élőhelyeket szennyezik. A lerakóra kerülők is gondot okozhatnak, hiszen a szél könnyedén felkapja, és a környéken szétszórja a cafatokat. Az óceánok műanyagos szennyezése is elképesztő méreteket ölt, kutatók már „műanyaglevesről” és szemétszigetekről beszélnek.

2007-ben Magyarországon naponta 1,3 millió darab zacskót bocsátottak piacra. Annak hatására, hogy a műanyag bevásárlótáska környezetvédelmi termékdíj tétele jelentősen megnőtt (1800 forintot fizetnek minden kilója után az erre kötelezett gazdálkodók, ami természetesen a fogyasztói árakra való áthárítással történik), visszaesett a nejlonzacskók forgalma. A mostani bevallások szerint 1700 tonna körüli a műanyagzacskók éves forgalma, többek között azért, mert egy része a feketepiacra tevődött át, amiről nincs statisztika.

Miből van?

A műanyagzacskók mesterségesen létrehozott hosszú, nagy rugalmasságú, ugyanakkor terhelhető polietilén (PE), azaz szénhidrogénláncokból állnak. A nálunk boltban kapható zacskók jellemzően LDPE-ből készülnek. A legfőbb probléma, hogy a műanyagzacskók ugyanabból a nem megújuló erőforrásból: kőolajból származnak.

Kitekintő

Jelenleg havonta körülbelül 38 milliárd szatyor kerül forgalomba szerte a világon, és percenként egymillió nejlonzacskót használnak az emberek. Egy átlagos európai ötszáz nejlonszatyrot használ el egy év alatt.
Vannak olyan országok, amelyek határozott megoldások mellett döntenek: például Olaszországban, Franciaországban, Ruandában és Bangladesben radikálisan visszaszorították az eldobható műanyagszatyrok árusítását, helyette a lebomló zacskók forgalmazását támogatják. Los Angelesben teljesen betiltották az élelmiszerboltokban kapható ingyenes zacskókat, ugyanis évente kétmillió dollárba került a városnak, hogy eltakarítsák a nejlonszemetet az utcákról.

Másutt az adóztatással próbálják visszaszorítani a zacskók mennyiségét. Adó kivetésével csökkenthető a fogyasztás mennyisége és a befolyó pénzt a hulladék ártalmatlanítására tudják fordítani az országok. Írországban a fogyasztókat, Dániában a kiskereskedőket, míg Finnországban és Svájcban a nagykereskedőket adóztatják meg. Ausztráliában és Belgiumban a kormány és a nagykereskedők között született megállapodások segítségével igyekeznek a nejlonzacskók mennyiségét csökkenteni.

Széteső zacskók

Manapság egyre több üzletlánc a környezettudatosság jegyében „lebomló” zacskókat forgalmaz. A biológiai úton lebomló fóliákból készült zacskók szinte teljesen leváltották a nem lebomlókat. Ám még mindig kérdéses, hogy a lebomlóként árult zacskókat ténylegesen átalakítják-e a mikroorganizmusok és enzimjeik. A kukoricakeményítőből vagy tejsavból fermentálással előállított polilaktid (PLA) természetes polimerek, amelyek a komposztálás során elbomlanak

Ezzel szemben a piacon szinte csak az ún. "oxo-biodegradációs úton lebomló" műanyagzacskót találjuk, ami nagyon távol áll a természetestől. A „környezetbarát termék” minősítést megkapta, ennek ellenére a bomlása nem természetes, mert bomlást megindító anyagot tartalmaz, tehát nem a komposztálásra jellemző mikrobiológiai folyamatok okozzák a szétesést. Másik probléma, hogy az így előállított PE tasakok ugyanúgy felemésztik a természetes erőforrásokat. A természetes alapanyagokból készülőkkel pedig az a gond, hogy miattuk a földekről kiszorulhatnak az élelmezést szolgáló növények.

Mindezekből az következik, hogy a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a problémára, ha viszünk magunkkal táskát a bevásárláshoz. Ezzel a rendkívül egyszerű módszerrel környezetünket megkíméljük a felesleges szennyezéstől, és sokkal divatosabb az  egyedi táska, mint az áruházak önreklámozó nejlonszatyrai.

13
máj/2013

Virágot fújnak a városi mocsokba a negatív graffitisek

Tisztítja a környezetet, modern művészeti ág, mégis bünteti a hatóság – mi az? Hát a negatív (angolul reverse) graffiti  néven ismert street art irányzat.

Képviselői nem más utcaművészek alkotásait vagy a tagelők firkáit veszik „festővászonnak”, hanem a nagyvárosi forgalom és környezetszennyezés miatt beszürkült falfelületeket célozzák meg. És nem festékkel dolgoznak, hanem vizes tisztítással alakítják ki a kívánt képet. Egyesek szerint igazán kreatív, elgondolkodtató és környezetbarát az ötlet, mások ugyanúgy büntetnék, mint a hagyományos graffitiseket.

Az irányzat előfutárának sokan Kim Abelest tekintik, aki 1981-ben kezdett foglalkozni a szmogszennyezés művészetté formálásával. Kivágott stencileket helyezett fel a műterme tetejére, és a leülepedő szmog rajzolta ki az "égbolt láblenyomatát". A Smog Collectors a láthatatlan levegőszennyezésre hívja fel a figyelmet művészi módon.

A negatív graffiti egyik neves képviselője a brit Paul Curtis, aki Moose néven jó tíz éve tisztogatja az utcákat, és nem csak az Egyesült Királyságban. Egy amerikai reklámügynökség felkérésére egy tisztítószer népszerűsítésére San Franciscóban készített őshonos növényfajokat ábrázoló stencileket, majd a mintákat „felpucolta” egy autóút zajcsökkentő betonfalára. (Egyes kritikusok szerint eladta magát az ügynökségnek, még akkor is, ha a használt tisztítószer növényi alapú, környezetbarátnak hirdetett termék.)

Moose részese volt a Hastings Moth Project elnevezésű kezdeményezésnek is, amely a történelmi nevezetességnek számító város művészeti újjászületését volt hivatott szimbolizálni. A városvezetés engedélyt adott, hogy az üres falfelületekre ideiglenesen street art alkotások kerülhessenek. Moose hét helyszínre geometrikus formákból kialakított lepkemotívumokat tervezett a falakra, amelyeket az e tájon honos lepkefajok inspiráltak. „A negatív graffiti integrálja a környezetbe a képet, nem pedig elkülöníti attól”, fogalmazta meg egy szakértő.

 

Scott Wade (a Dirty Car Art alapítója)a piszkos szélvédőket emelte művészi szintre. A köznapi „moss le” felirat helyett fantasztikus képeket alkot, műalkotásai azonban valóban a pillanatnak szólnak, hiszen az első eső elmossa őket.

Mivel Scott egy kőzúzalékkal borított út mellett lakik, autóját állandóan belepi a finom fehér por, amelyet ujjával, ecsettel vagy más eszközzel „töröl” képpé.

Egyik híres alkotása Einstein portréja („Hátha értékelné ezt a fajta relativitást”, mondta Scott), de Mona Lisát is párosította már Van Gogh-gal, és Vermeer gyöngyfülbevalós lánya után Ronaldo robbant be az autóüvegre. Galériájában még számtalan pillanatképet meg lehet csodálni.

A negatív graffitisek közül talán a brazil Alexandre Orion törte a legtöbb borsot a hatóságok orra alá. Azok számára kíván üzenni környezettudatos témájú falképeivel, akik máskülönben nem volnának hajlandóak meghallgatni őt. Sao Paulóban egy közlekedési alagút falára tisztított koponyáival arra hívta fel az autóvezetők figyelmét, mit művel egészségünkkel a járművek károsanyag-kibocsátása.

A hatóságok - hogy eltüntessék a provokatív képet – először tisztára mosatták az Orion által átalakított falfelületet. Amikor a művész a szemközti falra is felrajzolta a koponyákat, azt is végig lesikáltatták. A macska-egér harc végén a városvezetés elrendelte, hogy Sao Paulo minden alagútjában tisztítsák meg a falakat a szennyeződésektől – nem igazán voltak fogékonyak az iróniára.



A legfrissebb kezdeményezés a Kickstarter adománygyűjtő oldalon nemrég megjelent Greene Street NYCcsoport, akik 15 ezer dollárt kértek tervük megvalósításához. A Global Clean Art Movement (Globális Tiszta Művészet Mozgalom) irányzathoz csatlakozva egy három elemből álló negatív graffiti projektet szándékoznak alkotni „valamikor május folyamán” a New York-i West Houston Streeten. A tervezett kép a kőolajfüggőség károsságát, a vízbázisok jelentőségét és a szén-dioxid-lábnyom csökkentését hangsúlyozza. A szükséges pénzt alig négy hét alatt összedobták az érdeklődők.


Hiver't-Klokner Zsuzsanna

27
okt/2012

Nyuszisimogató lett egy japán harcigáz-telepből

A méreg hatékonyságát ellenőrizendő telepítettek egy japán szigetre nyulakat. Mára elszaporodtak, és valósággal zaklatják a turistákat.

Okunosima szigete alig négy kilométer átmérőjű, de más ok miatt nem szerepelt sokáig a japán térképeken: 1929 és 1944 között ugyanis a japán hadsereg vegyifegyver-üzeme működött itt. Hatezer tonna gyilkos hatású ideggázt állítottak elő, amelynek zömét Kínában vetették be. Mély titok övezte a létesítményt, hogy még az itt dolgozó munkások sem beszélhettek róla senkinek.

Az üzem bezárása után létrehoztak ugyan egy háborús múzeumot, de a hatóságok nem különösebben törődtek a sziget környezeti mentesítésével. A japán környezetvédelmi minisztérium 2005-ös felmérése szerint a talajvízben 49-szer több arzén van a megengedettnél. A helyiek szerint a szigeten tizenegy olyan terület van, ahová máig tilos a belépés. Mindez azonban nem tántorítja el a turistákat, akik özönlenek ide azóta, hogy az interneten terjedni kezdtek a „nyulas” videók.

Egyesek úgy mesélik, a laboratóriumban élő nyulakat engedték szabadon a háború után, mások szerint iskolás gyerekek hoztak nyolc nyulat ide 1971-ben. Akárhogy is, a nyulak végezték azt a dolgukat, amihez a legjobban értenek, s ragadozók híján mára mintegy háromszázra nőtt a számuk. Noha vadon élnek, hozzászoktak a turistákhoz, és ki is használják a két lábon járó répabüféket - mint a videón is látható.

«
12

365 környezettudatos ötlet

blogavatar

Minden, ami zöld: környezetvédelem, ökotudatos élet, fenntartható fejlődés. Tippek a nagyvilágból a klímaváltozás hatásainak enyhítésére, hétköznapi ötletek a zéró kibocsátású háztartáshoz.