Itt az ősz, előkerülnek a cipők, bakancsok és csizmák, ezért kell egy praktikus tárolóhely a számukra.

KÉP: Pixabay

Jelske Peterson és Jarah Stoop holland bőrdíszműves-iparművész duó 2016-ban találta ki, hogy a hulladékba dobott Nike, Adidas és Converse edzőcipők felsőrészét újrahasznosítja, és Peterson Stoop néven kézműves divattal kezd foglalkozni. Azért ezt a három márkát választották, mert ikonikus nevek, amelyek újrahasznosítva is jól eladhatók.

Összeguberáltak 500 pár cipőt, és elindult a munka. Úgy találták, hogy általában a cipők talpa nem bírja a strapát sokáig, illetve a nagylábujjnál szokott még kikopni a felsőrész. Ezeket a hibákat leszámítva azonban a cipő többi része még rendben van, nem kellene a szemétben végeznie.

Már csak azért sem, mert becslések szerint egy edzőcipő ezer év alatt bomlik le teljesen a természetben - és ez nem biológiai lebomlást jelent, hanem pusztán annyit, hogy egyre kisebb, végül mikroszkopikus részekre esik szét, ami viszont minden élőlényt tönkretesz.

Az újrahasznosítás során kizárólag természetes anyagokat használnak, bőr alsórészt és parafa és/vagy vulkanizált gumi talpat, bőr cipőfűzőt. 

Az eredeti cipőket alkotóelemeikre szedik szét, majd hagyományos cipőfelsőrész-készítő technikával teljesen új kombinációban varrják össze a felsőrészeket cipővé vagy papuccsá, lehetőleg úgy, hogy a márkajelzések minél jobban láthatóak legyenek. 

De nemcsak a márkajelzés a fontos: minden cipő teljesen egyedi, és az újraértelmezés (újraösszerakás) során sokkal hangsúlyosabbá válik az alkotóelemek eredeti szépsége. 

A megrendelők a 8-12 hétig tartó újjászületési folyamatról fotódokumentációt kapnak. A lábbeliket turkálóból beszerzett ingből varrt zsákba helyezik, majd újrahasznosított cipősdobozba kerülnek, amit újságpapírba csomagolva adnak postára. Egy pár újracipő vagy papucs átlag 500 eurót kóstál, de ez biztos nem fog szembejönni.

365Zö

A krokodilos klumpa és hamisítványai elárasztották a világot: csak az eredetiből eladtak több mint 300 millió párat, és ehhez jön biztos legalább ugyanennyi, ha nem több másolat. A nagy számok nagy környezetszennyezést is sejtetnek, mivel a tervezők nem gondolkodtak előre a lehetséges újrahasznosításon. Ha elvásik a plasztik pata (így csúfolták Amerikában), megy a kukába – márpedig ez a mai világban nem túl pozitív üzenet.

Na de itt van a HODEI papucscipő, amely nem pusztán egy termék, hanem komplett rendszer, figyelembe veszi a lábbeli teljes életciklusát. Két francia fivér, Benjamin és Thomas Camy tervezte a cipőt, amelynek neve baszk eredetű: a hodeï jelentése felhő, utal arra, hogy a cipő pillekönnyű és online kapható.

A cipő üzleti modellje a fenntarthatóságra épül. Kizárólag rendelésre készül Franciaországban, azaz nem halmoznak fel raktárkészleteket és üzletük sem lesz.

Világszerte nagyban gátolja a műanyag termékek újrahasznosítását, hogy a termékek általában többféle műanyagból állnak, amelyeket rendszerint nem lehet szétszedni és külön-külön hasznosítani.

Ezzel szemben a Hodei fehér színű Silent Runner alapmodellje egyféle anyagból, EVM-habból van. Az alapmodell önmagában is viselhető, de a KIT változatban kiegészíthető cipőfűzővel és oldalpánttal. Ezek az elemek befűzhetők-bepattinthatók, nincs szükség ragasztóra vagy varrásra – az elhasználódott cipőt  könnyű szétszedni az újrahasznosításhoz.

És az újrahasznosítás itt nem "termikus hasznosítást" jelent, vagyis hogy elégetik a hulladékot, hanem valódi anyagfelhasználást.

A tervezők úgy vélik, nem halogatható az átállás a termékcentrikus szemlélettől az alapanyag-centrikus irányba, el kell választani egy adott termék életciklusát az alkotóelemei életciklusától.

Amikor elhasználódott a cipő, ingyen vissza lehet küldeni a gyártónak, és a vásárló vagy visszakapja a cipő árának egy részét (ez az úgynevezett Eco-Deposit), vagy a következő vásárlásából kap 10 euró kedvezményt. A Hodei-csapat a visszaérkezett EVM-cipőket újrahasznosítja, azaz ismét nyersanyaggá alakítja, amiből új cipőket készít.

Jelenleg még tart a közösségi adománygyűjtés az interneten, de az érdeklődők már összedobták az indulótőkét a fiúknak, úgyhogy indulhat a fehér színű, de tényleg zöld lábbelik gyártása. És ami plusz bónusz: a Hodei-cipőt olyan emberek is viselhetik, akiknek nem a nagylábujjuk a legnagyobb lábujjuk...

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A háztartási fizika évszázados rejtélye a zoknik eltűnése: általában csak fél párnak vész nyoma, emiatt viszont a másik is használhatatlanná válik. Sok esetben nem elvész a zokni, csak a sarok kikopása vagy az orrán keletkező lyuk miatt megy a kukába. Pedig rengeteg módon lehet újrahasznosítani az árva fuszekliket, lássunk ezek közül néhány példát.
Galériánk a képre kattintva nyílik!

Források:
1-es kép, 2-es kép, 3-as kép, 4-es kép, 5-ös kép, 6-os kép, 7-es kép, 8-as kép, 9-es kép, 10-es kép, 11-es kép és a labda készítése, 12-es kép, 13-as kép, 14-es kép, 15-ös kép, 16-os kép, 17-es kép, 18-as kép, 19-es kép, 20-as kép, 21-es kép, 22-es kép, 23-as kép, 24-es kép, 25-ös kép

Az ananásztextil (Pinatex) Dr. Carmen Hijos spanyol designer nevéhez fűződik. Sokévnyi kutatás és kísérletezgetés után jutott el az ananászlevelekig, aminek erős szálú rostjait feldolgozva tökéletes, állatbarát bőrutánzatot tudott előállítani. Az ananászleveleket több éven keresztül a Fülöp-szigeteken tesztelte.

A hosszú rostokból álló ananászlevelekből készült Pinatex egy rugalmas, jól szellőző, erős, ellenálló, puha természetes anyag. Meglepően jó a szakítószilárdsága, a kopásállósága, és kiválóan hajlik.

A Pinatex gyártása a hatalmas ananászültetvények nagy mennyiségű ananászleveleinek újrahasznosítására épül. Az ananászültetvényeken évente 40 000 tonna növényi melléktermék, természetes hulladék keletkezik. A felesleges ananászleveleket a termelők vagy elégetik, vagy elrohasztják.

Az ananászlevelekből még az ültetvényen hántolással kivonják a szálakat. A hántolásból keletkező mellékterméket szerves trágyaként vagy biogáz előállítására lehet használni.

A levelek megmunkálásából születő, bőrszerű anyag kiválóan alkalmas arra, hogy cipők, üléshuzatok, bútorszövetek készüljenek belőle. A Puma már piacra is dobta az első, Pinatexből készített cipőjét.

Az anyagot egyelőre egy biológiailag nem lebomló felső réteggel teszik tartóssá. A cég folyamatosan dolgozik azon, hogy ezt az anyagot valamilyen természetes forrással helyettesíthessék, hogy a Pinatex 100%-ban lebomló termék legyen.

A kutatások az ananászlevelek felhasználásának új lehetőségeit is keresik. Nagy valószínűséggel jó szellőzése miatt kötszereket is lehetne belőle készíteni, vagy házak szigetelésénél is szóba jöhet.

Jelenleg a cég központja Londonban van, az ananászlevelek gyűjtése a Fülöp-szigeteken zajlik, míg a szövetet magát Spanyolországban gyártják.

A jó minőségű anyagot már felfedezte magának a divatipar is, olyan divatmárkák kezdték el használni, mint a Po-Zu, a Naiv és Vegatar.

Az Adidas újabb óceáni hulladékból készített cipővel jelent meg a piacon. Még egy korábbi posztunkban írtunk a óceáni műanyag szemétből, hátrahagyott hátrahagyott mélytengeri eresztőhálókból készült "ökotudatos" cipőről, amit a Parley For The Oceans platformmal közösen fejlesztettek ki.

A Parley For The Oceans mindenféle fejlesztőkkel, tervezőkkel, designerekkel és ismert cégekkel az óceáni ökoszisztéma védelméért kampányol. 

Az új kampány, új cipőjéből sem marad ki a tengerfenékre süllyedt szemét, ugyanakkor a cipő talpa, most 3D nyomtatással újrahasznosított poliészterből és halászhálókból lett összemixelve. 

A minőségibb intimbetétekre és finom, légáteresztő, fehér homokos tenger színére emlékeztető talp nagyon légiesre és dekoratívra sikeredett.  

Többek között a cég környezettudatos újításai közé tartozik az is, hogy fokozatosan kivonják a műanyag zacskókat a boltokból és a Herzogenaurach-i központban a tárgyalásokról kivonják a  műanyagpalackos ásványvizet.

Fotók: http://www.adidas-group.com/

1. Dohányzó asztal

2. Fűszerkert erkélyre

3. Kerti szervező

4. Kültéri asztal növényekkel

5. Komposztáló keret

6. Kerti munkaasztal

7. Fali tányértartó konyhába

8. Napozóágy

9. Házi mozinézőtér

10. Kültéri pihenő

11. Ülőgarnitúra magazintárolóval

12. Íróasztal (üveglappal is lehet fedni, és több is mehet egymás mellé)

13. Falburkolat

14. Kerti lámpástartó

15. Álmennyezet

16. Borosrekesz-pult

17. Cipőtartó

18. Virágláda

19. Nem csak a szálló rovarok örülnek ennek a rovarszállónak

20. Katasztrófahelyzet esetére átmeneti hajlék díjnyertes terve (de víkendháznak is alkalmas)

21. Hintaágy

22. Élő kerítés

23. Emelt virágágyás és kerti pergola

24. Sörpad (piknikasztal)

25. Növénytámasz (pl. paradicsomhoz)

26. Térelválasztó

27. Kerékpártároló

28. Futonágy

29. Kerti ülőgarnitúra

30. Kerítés

+ 1 Raklapból épített pavilont az olasz Avatar Architectura építésze

Az interneten nem túl drágán elérhető a használt raklap, de a vásárlásnál ügyeljen az alábbiakra:

- Alaposan nézze végig a faléceket, ne legyen köztük repedt, törött.

- A középső összekötő lábon keresse a HT (Heat Treated, azaz hőkezelt) jelet. A DB (DeBarked, kérgezett) jel arra utal, hogy a fa kérgét lehántották, ezzel is csökkentve annak kockázatát, hogy élősködők bújjanak meg a rostok között. Az MB jel arra utal, hogy a raklapot metil-bromiddal gázosítva kezelték (fumigálták), ilyen raklapot ne vigyen be a lakótérbe.

- Kérdezze meg, van-e lehetőség arra, hogy géppel simára gyalulják a raklap felszínét – ezzel sok fáradságot takarít meg magának.

- Ne vegyen foltos, olajos, rossz szagú raklapot, vagy amelyikben túl sok szög van.

- Hazaérve húzza ki a szögeket, majd sikálja át a raklapot mosogatószeres vízzel, és öblítés után napon szárítsa meg. Amennyiben aggódik a bacik miatt, spriccelje be vagy ecsettel kenje át a faléceket 15 százalékos ecettel, és hagyja napon teljesen megszáradni.

A fa csomagolóanyagok kötelező kezelését szabályozó ISPM 15 szabványról itt olvashat.

Ha van raklap-újrahasznosítási ötlete, küldje el fotóval és leírással blogunknak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Lebomló vagy újrahasznosítható edzőcipő, sportruházat és táska tervein dolgozik a német sportszergyártó óriás, amelyet nemrég még azzal vádolt meg a Greenpeace, hogy gyáraiban mérgező tisztítószert használ a termelési folyamat során.

A póló mehet a krumplihéj mellé a kerti komposztálóba, a cipő és a táska minden része újrahasznosítható – a Puma arra törekszik, hogy termékei megvalósítsák a teljes életciklust, nyilatkozta a sportfelszerelés és -ruházatgyártó cég vezérigazgatója, Franz Koch.

Komposztálással humuszszerű anyaggá alakul a hulladék

Ennek jegyében az újonnan tervezendő termékeknek két elvárásnak, a biológiai és a technológiai újrahasznosítás elvének kell megfelelniük. Előbbi esetében a póló önmagában komposztálható, mert eleve lebomló anyagból készül, utóbbi pedig például az edzőcipők talpára vonatkozik, amely a termék életútja végén az autógumi-gyártás alapanyaga lehet. Az efféle gondolat nem újdonság: Anke Domaske német divattervező-mikrobiológus tejsavó-fehérjéből szőtt ruhákat, Linda Loudermilk amerikai tervező pedig komposztálható bikinit dobott piacra. 

A sportszergyártó tavaly állt elő az Okos Kistáska (Clever Little Bag) ötletével: a többször is használható csomagolóanyag a cipősdobozokat hivatott kiváltani, 65 százalékkal kevesebb papírból készül, továbbá előállítása során lényegesen csekélyebb a víz-, az áram- és az üzemanyag-fogyasztás.

A komposztálási terv már csak annak fényében is érdekes, hogy a Puma kilenc vizsgált termékéből hétben volt kimutatható NPE (nonilfenol-epoxilát) a Greenpeace augusztusban nyilvánosságra hozott jelentése szerint. Ez az ipari tisztítószer a szennyvízrendszerben mérgező nonilfenol vegyületekre bomlik, amely károsíthatja mind az emberek, mind az állatok szaporítószerveit. A Puma vállalta, hogy 2020-ig teljesen NPE-mentessé teszi a gyártási folyamatokat.

A fenntartható divat egyelőre mondhatni gyerekcipőben jár, legalábbis ami a környezetbarát lábbeliket illeti. Az eddig piacon megjelent modellek esztétikailag talán csak a túrabakancsokkal vehették fel a versenyt, a holland OAT legújabb zöld cipője azonban nem elég, hogy teljesen lebomlik használat után, de még stílusos és trendi is.

Az edzőcipőt a cégtulajdonos Christiaan Maats tervezte, miután megkapta dizájneri diplomáját Hollandiában. Diplomamunkája folytatásaként vágott bele a nem egyszerű feladatba, hogy gyakorlatilag teljesen komposztálható lábbelit hozzon létre. Két évnyi fejlesztés után év elején az amsterdami cég végre bemutatta prototípusait - a Virgin Collection-t - melyek kizárólag kendervászonból, biopamutból, parafából és bizonyítottan lebomló műanyagokból állnak, és már díjat is nyertek.

Használat után ezeket a cipőket szó szerint el lehet ásni a kertben, vagy be lehet dobni a komposzt közé - a gyártók azonban azt ígérik, több szezont is végig lehet nyomni bennük, mielőtt erre sor kerülne. A kendervászon anyag egyébként természetes antibakteriális hatással is rendelkezik, ráadásul taszítja a nedvességet, ettől a csukák még tartósabbak. A sorozatgyártást nemrég Bulgáriában kezdték el, de egyelőre csak a weboldalukról lehet hozzájutni a cipőkhöz, melyeket jelenleg négyféle stílusban, egyenként körülbelül 150 euróért árulnak.