Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA
27
jan/2011

Megfogták az Isten lábát egy kimerült foszfátbánya tulajdonosai

Megfogták az Isten lábát egy kimerült foszfátbánya tulajdonosai
Megújulóenergia-parkot tervez építeni egy amerikai energetikai fejlesztőcég, az Imperium Energy LLC Floridában, egy kimerült külszíni fejtés területén. A Valrico városától keletre fekvő, elhagyott foszfátbánya tulajdonosai eredetileg azért vásárolták meg a telket a kétezres évek közepén, hogy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó befektetőknek adják tovább. A tervezett lakóparképítés viszont nem jött össze, de most az Imperium az eredeti árhoz képest 580%-kal többet, azaz szinte hatszoros árat hajlandó fizetni a bányáért. (Az egyik résztulajdonos például 39 millió dollárt kapna 700 hektárért.)
A cég a hulladékokból keletkező metánt hasznosító biogázüzemet, napelemparkot létesítene a területen, továbbá akvakultúrás növény- és állattenyésztő-telepet és tápfolyadékos növénytermesztő üzemet létesítene (a hidroponikának nevezett eljárással a növény tápoldatban vagy azzal átitatott közegben növekszik, így meg lehet spórolni a termőföldet). A Tampa Bay Onlinehttp://www2.tbo.com/content/2011/jan/24/241146/savvy-business-men-win-concessions-for-energy-park/news-scitech/ hírportál információi szerint (amelyet az Inhabitat blog foglalt össze) a cég mintegy ezer munkahelyet létesítene a beruházással. Az illetékes megyei hatóságok már áldásukat adták a fejlesztési tervre, a cég pedig azt ígéri, 2013-ra kész lesz az energiapark.
Az eredeti lakóparkos hasznosítás az amerikai ingatlanpiac mélyrepülése miatt bukott meg, de az is akadály volt, hogy előbb meg kellett volna szabadulni a külszíni fejtés után maradt veszélyes hulladéktól. Az is a fejlesztés akadálya volt, hogy be kellett volna tömni a fejtés után maradt óriási mélyedéseket.

Megújulóenergia-parkot tervez építeni egy amerikai energetikai fejlesztőcég, az Imperium Energy LLC Floridában, egy kimerült külszíni fejtés területén. A Valrico városától keletre fekvő, elhagyott foszfátbánya tulajdonosai eredetileg azért vásárolták meg a telket a kétezres évek közepén, hogy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó befektetőknek adják tovább. A tervezett lakóparképítés viszont nem jött össze, de most az Imperium az eredeti árhoz képest 580%-kal többet, azaz szinte hatszoros árat hajlandó fizetni a bányáért. (Az egyik résztulajdonos például 39 millió dollárt kapna 700 hektárért.)

külszíni fejtés megújuló energia Florida foszfát foszfor biogáz napelem napenergia akvapónia

Így nézett ki a foszfátbánya Valrico (Florida) határában

A cég a hulladékokból keletkező metánt hasznosító biogázüzemet és napelemparkot létesítene a területen, továbbá akvakultúrás növény- és állattenyésztő-telepet, valamint tápfolyadékos növénytermesztő üzemet létesítene (a hidroponikának nevezett eljárással a növény tápoldatban vagy azzal átitatott közegben növekszik, így meg lehet spórolni a termőföldet). A Tampa Bay Online hírportál információi szerint (amelyet az Inhabitat blog foglalt össze) a cég mintegy ezer munkahelyet létesítene a beruházással. Az illetékes megyei hatóságok már áldásukat adták a fejlesztési tervre, a cég pedig azt ígéri, 2013-ra kész lesz az energiapark.

Az eredeti lakóparkos hasznosítás az amerikai ingatlanpiac mélyrepülése miatt bukott meg, de az is akadály volt, hogy előbb meg kellett volna szabadulni a külszíni fejtés után maradt veszélyes hulladéktól. Az is a fejlesztés akadálya volt, hogy be kellett volna tömni a fejtés után maradt óriási mélyedéseket. A foszfor (P) egyaránt fontos anyag az ember, az állat- és növényvilág számára; a mezőgazdaság műtrágyázásra alkalmazza. Az anyagot foszforgazdag kőzetekből kell kivonni.


0
Tovább
26
jan/2011

Hass, alkoss, alakíts! Ökoszatyor pályázat kreatív zöldeknek

Pályázatot hirdet a Hulladék Munkaszövetség:

Varrogató punkok, öko-dizájner nagymamák, zöld kismamák, kreatív kiccsávók figyelem! Komolyan egy unalmas vászondarabnak kell lennie a bevásárlótáskának? Ha úgy gondolod, nem, akkor jelentkezz pályázatunkra! És alkoss… Bármiből, bárhogyan, de szatyor legyen a végeredmény! Külön értékeljük, ha feszegeted a műfaji határokat, ha újrafelhasznált anyagból áll, ha eredeti a formája, ha észbontó a színe, ha esetleg üzenetet is hordoz és ha még sosem láttunk ilyet ezelőtt… Szóval őrültzöld saját szatyrokat várunk a kecskeméti Zöld Ernyő Ökoszatyor pályázatában!

Forrás és további információk a Hulladék Munkaszövetség honlapján.


0
Tovább
24
jan/2011

Alig hajlandó költeni a környezetvédelemre Magyarország

A GKI Gazdaságkutató Zrt. elkészítette a Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 című kiadványt. A nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarország jelenleg több mutató esetében is az EU középmezőnyében helyezkedik el.

A vállalkozások több mint felénél gyakorlatilag elvárásként sem jelenik a környezetvédelem iránti elkötelezettség. A vállalkozások kétharmada nem rendelkezik semmilyen környezetvédelmi irányítási rendszerrel. A vállalkozások tényleges elkötelezettségét és felelősségvállalását a környezetük iránt az önkéntes környezeti költségek mutatják. Ilyen költségeket a Magyarországon működő vállalkozások 7,2%-a vállal fel.

A lakossági környezettudatosság meglehetősen magas szintet ér el - legalábbis az önmagunkról alkotott vélemény alapján. A válaszadók több mint 60%-a nagyon fontosnak, de további mintegy negyede is fontosnak tartja a környezet védelmét. A lakosság többségében úgy véli, az emberi tevékenység pusztítólag hat a földi életre, és meglehetősen kritikusan (pazarlónak) ítéli meg fogyasztási szokásait. A lakosság megítélése szerint jelenleg a legproblémásabb terület a szennyvizek megfelelő kezelése és tisztítása, valamint a hulladékok kezelése és ártalmatlanítása.

Ezzel együtt a drágább (pénzbeni hátránnyal járó), de „valódi” környezettudatosságra utaló „viselkedés” már jóval kevesebbekre jellemző. A háztartások szintjén már jelentős megtakarításra, fogyasztáscsökkenésre nem lehet számítani a GKI által a kutatásban mért rezsi-típusú kiadások és a közlekedés terén.

 

Alig hajlandó költeni a környezettudatosságra Magyarország
A vállalkozások több mint felénél gyakorlatilag elvárásként sem jelenik a környezetvédelem iránti elkötelezettség. A vállalkozások kétharmada nem rendelkezik semmilyen környezetvédelmi irányítási rendszerrel. A vállalkozások tényleges elkötelezettségét és felelősségvállalását a környezetük iránt az önkéntes környezeti költségek mutatják. Ilyen költségeket a Magyarországon működő vállalkozások 7,2%-a vállal fel.
A lakossági környezettudatosság meglehetősen magas szintet ér el - legalábbis az önmagunkról alkotott vélemény alapján. A válaszadók több mint 60%-a nagyon fontosnak, de további mintegy negyede is fontosnak tartja a környezet védelmét. A lakosság többségében úgy véli, az emberi tevékenység pusztítólag hat a földi életre, és meglehetősen kritikusan (pazarlónak) ítéli meg fogyasztási szokásait. A lakosság megítélése szerint jelenleg a legproblémásabb terület a szennyvizek megfelelő kezelése és tisztítása, valamint a hulladékok kezelése és ártalmatlanítása.
Ezzel együtt a drágább (pénzbeni hátránnyal járó), de „valódi” környezettudatosságra utaló „viselkedés” már jóval kevesebbekre jellemző. A háztartások szintjén már jelentős megtakarításra, fogyasztáscsökkenésre nem lehet számítani a GKI által a kutatásban mért rezsi-típusú kiadások és a közlekedés terénA vállalkozások több mint felénél gyakorlatilag elvárásként sem jelenik a környezetvédelem iránti elkötelezettség. A vállalkozások kétharmada nem rendelkezik semmilyen környezetvédelmi irányítási rendszerrel. A vállalkozások tényleges elkötelezettségét és felelősségvállalását a környezetük iránt az önkéntes környezeti költségek mutatják. Ilyen költségeket a Magyarországon működő vállalkozások 7,2%-a vállal fel.A lakossági környezettudatosság meglehetősen magas szintet ér el - legalábbis az önmagunkról alkotott vélemény alapján. A válaszadók több mint 60%-a nagyon fontosnak, de további mintegy negyede is fontosnak tartja a környezet védelmét. A lakosság többségében úgy véli, az emberi tevékenység pusztítólag hat a földi életre, és meglehetősen kritikusan (pazarlónak) ítéli meg fogyasztási szokásait. A lakosság megítélése szerint jelenleg a legproblémásabb terület a szennyvizek megfelelő kezelése és tisztítása, valamint a hulladékok kezelése és ártalmatlanítása.

A Fenntartható Fejlődés Évkönyv 2010 teljes egészében itt ingyenesen letölthető.

További információ és forrás: greenfo.hu


0
Tovább
20
jan/2011

„Zöld Szemfüles” Természetismereti Vetélkedő 2011.

Az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület által immáron kilencedik alkalommal kerül megrendezésre az internetes "Zöld Szemfüles" Természetismereti vetélkedő, melyen az általános iskolák felső tagozatos diákjai mérhetik össze természetismereti és környezetvédelmi tudásukat.

A vetélkedő célja, hogy a résztvevők megismerjék hazánk állat- és növényvilágát, valamint a környezetvédelem fontos kérdéseit. A feladatokat úgy állították össze, hogy a diákok felismerjék a természetben zajló összefüggéseket, valamint kialakuljon bennük egy környezet- és természetbarát szemléletet.

Regisztráció: A versenyre 3 fős baráti társaságok és iskolai csapatok jelentkezését várjuk. Nevezési díj nincs, azonban a részvétel regisztrációhoz kötött.

Nevezési határidő: 2011. január 28. További információ és regisztrálás az E-misszió Egyesület illetve a Csiperke Erdei Iskola és Tábor honlapján lehetséges.

Forrás: Hulladék Munkaszövetség


0
Tovább
20
jan/2011

Iskola PET palackból

Az újrahasznosításon kívül lehet-e értelmes dologra fordítani a szanaszét dobált műanyag üdítős palackokat? Talán. A Fülöp-szigetekiek életét könnyíti az a “könnyűszerkezetes technológia”, mellyel épületet emelnek a vissza-visszatérő földrengés, tájfun és cunami által sújtott régióban.

hulladékhasznosítás Greenfo Manila iskolaépítés Fülöp-szigetek üdítős üveg PET-palack újrahasznosítás szelektív hulladékgyűjtés

Gyorsnak gyors, könnyűnek könnyű. Ha szkeptikusak lennénk, megkérdezhetnénk: ugyan statikalilag terhelhető-e, mennyire állékony. Erről nem szólnak a külföldi cikkek, de azért fogadjuk el, hogy amilyen célt szolgál a gyorsépítésű palackiskola, arra ez éppen megfelel.

További részletek az építkezésről a greenfo.hu oldalán olvashatóak!


0
Tovább
19
jan/2011

Már megrendelhető az Európa Naptár – a tudatos állampolgárrá nevelés eszköze

Az Európai Bizottság – a Generation Europe és a Tudatos Vásárlók Egyesülete közreműködésével - a 2011/2012-es tanévre is ingyenesen biztosítja a középiskolák 11. évfolyamos tanulói számára az Európa Naptárat. Az egész évben elfoglaltságot adó és hasznos tudnivalókat, valamint tanári segédletet tartalmazó oktató-csomag használatával a diákok könnyed, számukra is élvezetes nyelven fogalmazott tudástárból és feladatsorok segítségével ismerkedhetnek meg a felelős gondolkodás alapjaival, cselekedeteik környezeti és társadalmi hatásaival.

Az Európa Naptár a felnövekvő nemzedék különösen hasznos oktatási segédanyaga. Tudatosabb erkölcsi magatartásra nevel, példáival, képes illusztrációival közelebb hozza az európai gondolkodásmódot, megalapozza a felelős és aktív állampolgári ismereteket.


Mi az Európa Naptár?
· értékes információgyűjtemény a fiatalok számára fontos témakörökről: pályaválasztási lehetőségekről, egészségről, biztonságról, környezetvédelemről, Európai Unióról, stb.
· egy diáknaptár, melyben az iskolások minden oldal aljára felírhatják házi feladataikat, jegyzeteiket, inspiráló idézeteket, vicces tényeket, vagy gondolatébresztő kérdéseket
· naprakész információk a felelős magatartásról, a társadalom működésének környezeti és globális hatásairól, állampolgári ismeretekről
· a tanári segédanyag ötleteket, útmutatókat és feladatlapokat tartalmaz az egyes témákhoz kapcsolódó tanórai foglalkozásokhoz, házi feladatokhoz. (kutatás, elemzés, kvíz, vita, stb.)

Az Európa Naptár Magyarországon több mint ezer iskolába jut el, az Unióban az elmúlt évi kiadását 3,3 millió diák kapta kézhez. Célja a Nemzeti Alaptanterv kiegészítése. Iskolánként 300 darab ingyenes naptár rendelhető.

A kiadvány megrendelhető a kiadó honlapján 2011. január 28-ig.   

További információ a Tudatos Vásárlók Egyesülete oldalán.


0
Tovább
14
jan/2011

Klímagate: tudományos bulvárbotrány

A sajtóban nemes egyszerűséggel klímagate-nek elnevezett eseménysorozat az utóbbi idők legnagyobb tudományos bulvárbotránya. A 2009-ben kirobbant történet egyedülálló a tekintetben, ahogy a világsajtó szinte egy emberként karolta fel a különböző összeesküvés-elméleteket gyártó szélsőséges csoportokat, és foglalt állást a nemzetközi tudományos konszenzus ellen. Tette mindezt egy olyan, illegálisan kiszivárogtatott belső levelezés kapcsán, amelyről ma már számos független szakmai vizsgálóbizottság is megállapította, hogy nem mond ellent semmilyen, a klímaváltozással kapcsolatos tudományos eredménynek. Az persze, hogy valójában soha nem is létezett „klímagate”, úgy tűnik, már senkit sem érdekel.

Annyi bizonyos, hogy a brit klímakutatók kiszivárogtatott e-mailjeivel kapcsolatban minden félnek van tanulnivalója. De e mondat folytatásánál már nem állnék be a minden véleményt – tudományost, laikust és nyíltan botránykeltőt is – egyazon súllyal kezelő médiumok sorába.

Az amerikai Watergate-botrány alapján „klímagate”-nek elnevezett eseménysorozat történéseit végigkövetve, a különböző oldalak és ellenoldalak, kutatók és laikusok, támogatók és szkeptikusok, politikusok és újságírók, elemzők és bizottságok által elmondottakat végigolvasva ugyanis teljesen világos számomra, hogy az ügy rendkívül káros hatásai leginkább tájékozatlan és rosszindulatú laikusoknak, illetve tájékozatlan, ámde botrányhajhász médiumoknak róhatóak fel.

Persze ne feledkezzünk el azokról sem, akikről a legkevesebb szó esik, azaz azokról az ismeretlenekről, akik jól megszervezett akcióban feltörték a klímakutató csoport (Climatic Research Unit, CRU) egyik szerverét, megadott kulcsszavakra keresve összesen 160 megabájtnyi belső adatot töltöttek le, majd az adatok széles körű terjesztéséhez is hozzájárultak.

Bár a nyomozás még nem ért véget, a mai ismereteink szerinti legvalószínűbb verzió, hogy egy alaposan megtervezett lejárató hadjáratról van szó. Ez nem csak a hackerek technikai és szakmai felkészültsége, illetve a terjesztésbe bevont klímaszkeptikus weboldalak miatt a legvalószínűbb, de az időzítés miatt is, hiszen a kiszivárogtatás időpontja éppen a koppenhágai klímacsúcs kezdetére esett.

Mindezek ellenére, miközben a brit rendőrség megbízott akciócsoportja nagy erőkkel nyomoz a titkosított internetes címek mögé bújó kiberbűnözők után, a klímaszkeptikus csoportok az igazság bajnokaiként ünneplik ugyanezeket az embereket.

A média pedig – rossz szokás szerint – megint csak úgy kezeli a kérdést, mintha nem rendőrökről és törvénysértőkről, hanem mindössze egymással szembenálló véleményekről lenne szó, akiknek a korrekt tájékoztatás jegyében egyenlő megszólalási lehetőséget kell biztosítani. De mielőtt rátérnénk a történet elemzésére, talán a legjobb először kronológiai szempontból végigvenni a kezdeti eseményeket, hogy érthetővé váljon a bonyolult, több szálon futó eseménysorozat.

A hackertámadástól a kiszivárogtatásig

A kezdeti eseményeket a legrészletesebben David Leigh és három szerzőtársa szedte össze a brit The Guardian idén február 4-én megjelent cikkéhez. Eszerint valamikor 2009 novemberében ismeretlen elkövetők összesen 160 megabájtnyi adatot töltöttek le a Kelet-Angliai Egyetem klímakutatási csoportjának egyik szerveréről.

Ez összesen több mint 3500 dokumentumot és 1000 e-mailt jelent. A hackertámadásra november 17-én derült fény, amikor is feltörték a klímakutatók által üzemeltetett információs blog, a realclimate.org weblapját, és egy tömörített fájlban feltöltötték rá az adatokat. Két nappal később a tömörített fájl felkerült egy orosz szerverre, ahonnan elkezdett terjedni.

A kalózfájl legprominensebb korai forrása a Watts Up With That nevű klímaszkeptikus weboldal volt, amit egy Anthony Watts nevű időjárás-bemondó (!) alapított, és ami néhány év alatt a klímaszkeptikusok egyik legnagyobb internetes gyülekezőhelye lett, havi mintegy kétmillió látogatóval. Az oldal moderátora, Steve Mosher magától a hackertől kapott türelmetlenkedő levelet, melyben azt kérdezte, miért nem történik semmi. 

Mosher elmondása szerint válaszában megnyugtatta a hackert, mondván, a színfalak mögött már elindultak az események, és nagyon köszöni a hacker segítségét. Nem sokkal később az interneten mindenhol elkezdett felbukkanni a fájl. Az eseményekben elfoglalt prominens szerepük miatt egyébként a Guardian újságírói finoman azt sejtetik elemzésükben, hogy a legvalószínűbben a Watts- és Mosher-féle érdekeltségi kör, köztük energiaügyi lobbisták állhatnak a megrendelői oldalon. De ez a feltételezés csak egy újabb összeesküvés-elmélethez vezet. Mindenesetre Watts oldala valóban tevékeny szerepet vállalt a „klímagate” kirobbantásában, ahogy maga az elnevezés is erről a weboldalról származik.

A rendőrség egyébként máig nem tudott a hackerek nyomára bukkanni, az azonban már tudható, hogy az eredetileg Oroszországra és Szaúd-Arábiára visszavezetett nyomok elterelésként szolgáltak csupán, és nem ezekből az országokból jött a támadás. A jelenlegi ismereteik alapján a tömörített fájlt egy fizikailag Amerika keleti partjain elhelyezkedő számítógépen hozták létre. Viszont az újabb információk szerint az is könnyen elképzelhető, hogy nem is történt semmilyen hackertámadás, mert a Kelet-Angliai Egyetem rosszul beállított szerverén állítólag kis kereséssel publikusan is megtalálhatóak voltak a kiszivárgott fájlok.

De akárhogy is történt, november 19-én robbanásszerűen kezdtek terjedni az egyetem nem publikusnak szánt dokumentumai, a klímaszkeptikus oldalak vádjaival együtt, melyek a szakmai hibáktól kezdve a világméretű összeesküvésig terjedtek. A sajtó pedig szinte azonnal felkapta a vajmi kevés valóságalappal rendelkező vádakat, amiket a klímaszkeptikus csoportok a szakmai zsargont és belső szóhasználatot bőven tartalmazó e-mailekből kiragadott szavakra és félmondatokra alapozva fogalmaztak meg, és amivel a klímakutatás tudományának egészét támadták. A szkeptikusok a felhajtás miatt még a megszokottnál is jóval nagyobb mértékű megszólalási lehetőséget és műsoridőt kaptak vádjaik hangoztatására.

Bár kis utánagondolással már logikailag sem jön össze az, hogy több száz klíma-kutatócsoport egyikének hibái érvénytelenítenék az összes, a klímakutatásban eddig elért eredményt – persze a klímatudósok mögött megbúvó nagy gonosz összeesküvő csoportot feltételezők szemében ez teljesen logikus. Az egész ügy ezért is bajos, hiszen a sajtó – és a megdöbbentő az, hogy nemcsak a bulvársajtó, hanem a hivatalos sajtó is – példátlan mértékben állt az összeesküvés-elméleteket hangoztatók mögé, hiába álltak egymás után sorba az európai és amerikai tudományos szövetségek, megerősítve, hogy semmi nem változott a klímaváltozással kapcsolatos tudományos eredmények egészében.

1700 brit tudós írta például alá azt a nyilatkozatot, melyben megerősítették, hogy kiállnak a klímaváltozást elismerő tudományos konszenzus mellett. Az edinburgh-i egyetemen dolgozó klimatológus, David Reay több helyen idézett nyilatkozata szerint „lehet, hogy az összeesküvés-elmélészeknek most lett egy jó napjuk, de ha valóban ismernék a tudomány működését, tudnák, hogy minden egyes megjelent klímakutatási tanulmányt folyamatosan ellenőrzik más független tudományos csoportok. Az IPCC, vagyis az Éghajlat-változási Kormányközi Testület jelentéseibe bekerülő anyagok a tudományos világ legszigorúbban ellenőrzött adatai közé tartoznak”.

Az Associated Press is viszonylag hamar lehozott egy anyagot arról, hogy a kiszivárogtatott szövegek semmit sem változtatnak a klímakutatás eredményein, de ekkor már túl nagyra nőtt az ügy.

Miközben Phil Jones – az egyetemi kutatócsoport, a CRU feje – és kutatótársai elkezdtek halálos fenyegetéseket kapni (több fenyegető levél miatt az FBI indított nyomozást), a vitába olyanok is beszálltak, mint Jim Inhofe republikánus szenátor és Sarah Palin kormányzó, azt állítva, hogy igazából nem hogy nő, de csökken a világban mért hőmérséklet. Jim Inhofe még egy olyan mondatot is megengedett magának, hogy a globális felmelegedés a legnagyobb átverés, amit az amerikai népnek valaha beadtak.

A média felelőssége

Ízelítőnek talán bőven elég ennyi abból a pró és kontra (főleg kontra) véleményáradatból, ami a klímagate-tel kapcsolatban elárasztotta az egész világot. Annyi biztos, valahol nagyon elcsúszott az a mód, ahogy a tömegmédia tudományos és szakkérdésekhez közelít.

Egy személyes emléket felidézve, nagyjából tíz évvel ezelőtt még furcsállva figyeltem a CNN amerikai hírtelevízió egy politikai összeállítását, amelyben egy szakpolitikai kérdésben először megkérdeztek egy demokrata párti szakpolitikust, majd bevágták az utcán a témában megkérdezett járókelőt, aki mindössze annyit mondott: „Nem értek egyet, mert a demokraták elveszik a pénzt a szegényektől, és odaadják a gazdagoknak.”

De nem is kell a külföldi sajtóhoz fordulnunk, hiszen a hazai újságírásban, de főleg a televízióban is megfigyelhető ez a váltás, ami tőlünk nyugatabbra már régen lezajlott. Míg tíz-tizenöt évvel ezelőtt a szakvitákhoz még azonos szakterületről érkező megszólalókat kérdeztek meg, mára „az utca emberének” véleménye tudományos szakkérdésekben is egyenértékűvé vált a téma szakértőinek véleményével – mintha valakit az tenne szakértővé, hogy neki is van véleménye az adott témáról.

Mára sajnos eljutottunk oda, hogy ez a fajta szerkesztői hozzáállás mindenhol általános. Talán a demokrácia vagy a szólásszabadság valamiféle sajátos értelmezésének folyományaként történhetett ez az elcsúszás, de ennek köszönhető, hogy a korábban a társadalom nagyon kis százalékára jellemző szélsőséges gondolatok folyamatosan és nagy publicitást kapnak. Így fordulhat elő ma nálunk és külföldön egyaránt, hogy tudósok tízezreinek évtizedes munkával elért eredményeivel egy szintre emelik a hozzá nem értő laikusok vehemens meggyőződését világméretű összeesküvésekről vagy kitalált klímaváltozásról.

Pedig nem lehet sok mentsége annak, aki nem ismeri a tudományos világ működését – és főleg az ezzel a témával foglalkozó újságíróknak. Elég felütni bármilyen enciklopédiát – akár még a Wikipediát is –, és elolvasni a „scientific method” nevű szócikket. Elég hamar kitűnik, hogy míg egyetlen igazolt tudományos kijelentés mögött is állhat akár több ezer ember akár több évtizedes munkája és bizonyítékok százai vagy ezrei, addig egy laikusnak csak a saját kútfőből előszedhető véleménye van.

A professzionális klímaszkeptikusok, akár klímaszkeptikus tudósok pedig akárhogy csűrik-csavarják is a dolgot, valójában jóval kevesebb hivatkozási pont áll rendelkezésükre, miközben végtelen mennyiségű adatot kellene egytől egyig megcáfolniuk – ennek módszere volt az, hogy a klímagate esetében a kivetítés pszichológiai módszerét alkalmazva, egyetlen kis kutatócsoport vélt hibáit az egész tudományág végzetes cáfolatának állították be.

Látható tehát, hogy a szkeptikusok kezében az egyetlen adu az, amit Mark Hoofnagle amerikai fiziológus összefoglaló néven denializmusnak nevezett el, értve ez alatt azt a tendenciát, hogy a szkeptikusok a tudományos vitákban pusztán retorikai eszközökkel színlelnek vitát, hogy a vita látszatát keltsék olyan esetekben, ahol arról szó sincs. (Ebbe a körbe tartozik a klímaváltozás tagadása mellett a hasonló elven működő AIDS-tagadás és a holokauszttagadás is). A taktika mindenesetre bejött, mert a klímaváltozás sajtóban való kezelése alapján nagyon is úgy tűnik, hogy a retorika kiváltja a szakmai alátámasztás szükségességét.

A klímakonszenzus-eltüntető trükk

A klímagate kapcsán mindenesetre előkerültek olyan fontos tanulmányok is, amelyek épp a média szerepét vizsgálták ilyen ügyekben. Maxwell T. Boykoff és Jules M. Boykoff 2005-ös kutatása például a klímaváltozással kapcsolatos médiabeszámolók 1988 és 2004 közötti szakaszát vette górcső alá.

Megállapították, hogy ez időszakban a vizsgált sajtótermékek több mint fele olyannyira arra törekedett, hogy ne túlságosan egy adott oldal – vagyis a klímaváltozás tényét megállapító tudományos körök – mellett érveljenek, hogy mindig egyenlő esélyét állapították meg az ember okozta, illetve a természetes folyamatok által kiváltott klímaváltozás valószínűségének. Emiatt, állítják Boykoffék, csak a sajtót figyelve, könnyű azt a következtetést levonni, hogy a klímaváltozás kiváltó oka még mindig hevesen vitatott terület.

2007-es újabb tanulmányában Maxwell T. Boykoff már kifejezetten az amerikai sajtójelentéseket vizsgálta, és arra jutott, hogy az újabb és újabb egyértelmű IPCC-jelentések ellenére az amerikai sajtó továbbra is szisztematikusan és folyamatosan vitatott témának állítja be a klímaváltozást. A tanulmány külön kiemeli Michael Crichton Félelemben (State of Fear) című 2004-es bestsellerét, amiben a szerző a klímaszkeptikusok érveit regényformába öntve és igazságként tálalva, szélsőséges összeesküvők által generált legendának állította be a klímaváltozást.

A könyv számos díjat kapott szkeptikus szervezetektől, egy republikánus szenátor kötelező olvasmánnyá tette a szenátus környezetvédelmi bizottságában, és maga George W. Bush is meghívta a szerzőt a Fehér Házba, hogy a „klíma-mítoszról” beszélgessenek.

William R. Freudenburg és Violetta Muselli 2010-es elemzése azt állapította meg, hogy az amerikai sajtó az IPCC-jelentéseket állandóan úgy kezeli, mintha azok túlzóak volnának. Az elemzés konklúziója szerint, ha a sajtó a vita „mindkét oldalát” be szeretné mutatni, akkor az eldöntendő kérdés nem az, hogy van-e klímaváltozás, vagy sem, hanem, hogy a klímaváltozás a tudományos konszenzus által várt vagy annál sokszorosan rosszabb negatív következményekkel jár majd.

Itt érdemes kitérni arra, hogy hatalmas űr tátong a klímatudósok és a civil lakosság között. Erre a fent említetteken kívül több médiakutatás is felhívta a figyelmet, de hiába, a lakosság klímakutatást érintő ismeretei nem hogy hiányosak, de szöges ellentétben állnak a valósággal. Ezért érdemes újra és újra elismételni, hogy mit is jelent valójában a klímaváltozás-konszenzus: 2007 óta nincs olyan nemzeti vagy nemzetközi tudományos szervezet, amely ne állna ki amellett, hogy jelenleg klímaváltozás zajlik a Földön, és hogy ennek a klímaváltozásnak a korábban észleltekkel ellentétben leginkább az emberi tevékenység a központi oka.

Részletesebb adatokkal szolgál Peter T. Doran és Maggie Kendall Zimmerman, az Illinois-i egyetem kutatói, akiknek a felmérésére 3146, a klímakutatáshoz kapcsolódó valamely területen aktívan publikáló tudós válaszolt (90 százalékuk rendelkezett tudományos fokozattal az adott szakterületen). A válaszolók 97 százaléka értett egyet abban, hogy a jelenlegi klímaváltozás legnagyobbrészt az emberi tevékenység következménye. A felmérés végkövetkeztetése kimondta, hogy azok, akik értenek a klímaváltozás hosszú távú folyamataihoz, nem vitatják a jelenlegi klímaváltozás tényét.

A másik oldalon azonban minderről a lakosság egyszerűen nem tud. A Rasmussen intézet 2009-es felmérése szerint például az amerikai felnőttek mindössze 25 százaléka tud a klímaváltozással kapcsolatos konszenzusról. A Világbank szintén 2009-es nemzetközi felmérése pedig – amelyben 15 ország 13 518
lakosa vett részt – kimutatta, az emberek mindössze ötven százaléka gondolja úgy, hogy a tudósok fontos problémának tartják a klímaváltozást.

Az olyan országok lakosai, mint az Egyesült Államok, Japán vagy Franciaország, szintén majdnem ötven százalékos arányban nyilatkozták azt, hogy a klímaváltozás ténye nem eldöntött tudományos kérdés. Összevetve érdekes az is, hogy az Egyesült Államok, Kína és Oroszország válaszadóinak mindössze harminc százaléka tartja fontos problémának a klímaváltozást, és az arány összesítésben is csak 60 százalék.

A valóság már nem érdekes

A botrány kirobbanása utáni hónapokban sorra hozták nyilvánosságra jelentéseiket az eset kapcsán felállított különböző független vizsgálóbizottságok. A brit alsóház tudományos-technológiai bizottságának március 31-i jelentése szerint nem kérdőjeleződött meg a CRU szakmai hitele, de az ott dolgozó tudósok rengeteg problémát megspórolhattak volna azzal, ha kutatásuk minden részletét azonnal nyilvánosságra hozzák ahelyett, hogy a kritikusaik miatt aggódva, visszatartanak bizonyos információkat.

Phil Willis bizottsági elnök hozzátette, bár ezen a szokáson változtatni kell, mégis érthető a klímatudósok hozzáállása azokhoz az emberekhez, akik a brit információszabadsági törvényre (Freedom of Information Act, FOIA) hivatkozva, folyamatosan adtak be információ-kikérési kérelmeket az intézethez kizárólag azért, hogy a kapott adatokkal aztán megpróbálják aláásni a klímaügyi kutatásokat. Myles Allen, az oxfordi egyetem professzora úgy kommentálta a bizottsági jelentést, hogy maga az információszabadsági törvény a rossz, hiszen azzal, hogy kötelező húsz munkanapos választ ír elő, elveszi a kutatók döntési jogát arra vonatkozólag, hogy kire szánják az idejüket: a szakmatársakra vagy agresszív aktivistákra.

Ugyanezt állapította meg a Kelet-Angliai Egyetemen felállított bizottság, amely 2010. április 14-i jelentésében felhívta a figyelmet, hogy a Steve McIntyre és más klímaszkeptikusok általi folyamatos információkikérések már puszta mennyiségük alapján is minősülhetnének zaklatásnak, s emiatt át kellene gondolni a törvény ilyetén felhasználhatóságát. Beszámolójukban felhívták a figyelmet, egyáltalán nem meglepő, hogy más kis kutatócsoportokhoz hasonlóan a CRU-nál is informális volt a belső kommunikáció. Így fordulhatott elő, hogy a kutatók egymás között olykor viccelődtek, ironizáltak, vagy olyan belső szlenget használtak, amit a laikusok könnyen félreérthettek (ilyen szleng-kifejezésekre támaszkodott több szkeptikus vád is).

Végül az egyetem felkérésére lefolytatott, 2009 decemberében indult független vizsgálat végső jelentését 2010 júliusában tette közzé, és az előzőekhez hasonlóan felmentették a tudósokat. Ennek kapcsán jelentetett meg vezércikket a New York Times, melyben már nyíltan mesterségesen gerjesztett konfliktusnak nevezték az egész problémát, és reményüket fejezték ki, hogy a vizsgálatok eredményei legalább akkora sajtóvisszhangot kapnak majd, mint a botrány.

Ez azonban elmaradt. Bár a hivatalos vizsgálatok minden vád alól felmentették a kutatókat, továbbá egyáltalán nem kérdőjeleződött meg a tudományos konszenzus, hogy a jelenlegi klímaváltozás valós és az emberi tevékenység következménye, ez a hír már önmagában nem érte el a világsajtó ingerküszöbét. Illetve elérte, csak viszonylag kevés helyen, és általában ott is a sokadik oldalon, néhány sorban.

Rodney Tiffen ausztrál politológus, a Sydney-i egyetem professzora ennek kapcsán jegyezte meg, bár gyakran vádolják a médiát azzal, hogy a vádaknak inkább teret ad, mint a később azokat cáfoló tényeknek, ebben az esetben különösen furcsa volt, hogy ilyen gyenge lábakon álló érvekre támaszkodva ekkora mértékű volt a kirohanás.

Az igazi baj azonban az, hogy a klímakutatókat és a klímakutatást hevesen támadó számos nemzetközi publikáció egyike sem közölt helyreigazítást vagy bocsánatkérést. Tiffen bírálta az egész mai sajtó működését, amennyiben is általános szokása túlreagálni bármilyen súlyos vádat, hogy aztán a cáfolattal már egyáltalán ne törődjön.

A sosem volt klímagate érezhető hatásai

Mivel az eset kapcsán lefolytatott alapos vizsgálatok természetesen hónapokig tartottak, nem tudták felvenni a versenyt a mindent azonnal tudni akaró média-beszámolókkal. 2010 júliusára zárult le az összes vizsgálat, de ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy bárki érdemben odafigyeljen rá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy következmények nélkül maradt volna a klímagate-ügy, sőt.

Hogy a botrány kezdetével egybeeső 2009 novemberi klímacsúcs eredményét (vagy eredménytelenségét) összességében mennyire befolyásolhatta a kiszivárogtatás, nem tudhatjuk. Sokak szerint elhanyagolható a hatás, és tény, hogy a nemzetközi politikai erőviszonyok és a csúcs egyéb körülményei lényegesen jobban hozzájárultak a konferencia teszetosza jellegéhez. De például a Szaúd-Arábiát képviselők nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy aki a „klímaváltozás mint blöff” elgondolása mellett akart érvelni, az az e-mailek tartalmával kapcsolatos zűrzavart jó kiindulási alapnak használhatta.

Az eset konkrét politikai kihatásait tekintve tudható, a klímagate központi szerepet játszott abban, hogy az ausztrál ellenzék korábbi vezetőjét egy klímaszkeptikus politikus váltotta, ezzel megtörve a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos addigi ausztrál parlamenti konszenzust, leszavazva a kibocsátás-csökkentési és kvótakereskedelmi törvényt, ezzel 2013-ig befagyasztva bármilyen előrelépést az ügyben.

A klímaváltozás társadalmi megítélését tekintve azonban már számokban mérhető a változás, az eredmény pedig megdöbbentő. Az Ipsos Mori idén januárban 1000 brit lakost kérdezett meg, és tavalyhoz képest 30 százalékkal, 44-ről 31 százalékra esett azok száma, akik biztosak abban, hogy egyáltalán létezik a jelenlegi klímaváltozás – miközben 31 százalékra nőtt azok száma, akik szerint a probléma mértéke el van túlozva. Mivel a kutatás csak a 16 és 64 év közöttiekre terjedt ki, az elemzők felhívják a figyelmet, hogy az arány még ennél is rosszabb lehet, hiszen az idősek a fiataloknál jóval hajlamosabbak a szkepszisre.

Azonban nem egyértelmű, hogy a klímagate-e az egyedüli felelős a vélemények megváltozásáért. A felmérést megrendelő reklámügynökség, az Euro RSCG vezetője, Russ Lidstone szerint az idei hideg tél sokak számára cáfolta a „globális felmelegedés” koncepcióját, miközben az emberek már hozzászoktak az elmúlt időszak heves esőzéseihez és árvizeihez, és az időjárás ingadozásait már nem találják annyira furcsának. Végül a koppenhágai csőd is nagyban hozzájárulhat a klímaszkeptikus tábor növekedéséhez. Lidstone úgy fogalmazott: „Az emberek általában azt mondják a kérdezőinknek, hogy ha ennyire fontos a klímaügy, akkor miért nem csinálnak semmit a kormányok?”

Minden azért nincs veszve, hiszen a klímaszervezetek az események után új stratégiákat kezdtek kidolgozni a mindennapi emberek hatékonyabb megszólítására. Elsőként, mivel a vizsgálóbizottságok bírálatai egybehangzóan a klímakutatás nagyobb nyilvánosságát és átláthatóságát jelölték meg fő jövőbeli célként, máris elindultak a lépések ennek irányába. A brit meteorológiai intézet például több mint ezer időjárás-megfigyelő állomás adatait tette az interneten elérhetővé, hogy bizonyítsa, az elmúlt 150 év hőmérséklet-növekedésével kapcsolatos szkepszist megfogalmazni egyenesen őrültség.

Az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS) azt fontolgatja, hogy a tudósokat képviselő nonprofit szervezetet hoznak létre, hogy az eddiginél jóval hatékonyabban és szélesebb körben érhessék el a lakosságot a klímaváltozás ügyében. A Greenpeace igazgatója, John Sauven szerint pedig számos zöld szervezet gondolja át jelenleg a nagyközönséghez való hozzáállását, ugyanis az eddigi riogató, illetve az emberek felelősségét sulykoló kampányok úgy tűnik, hogy nem segítettek.

Az a majdnem egy év, ami a Kelet-Angliai Egyetem e-mail kiszivárogtatása óta eltelt, talán még mindig kevés ahhoz, hogy megfelelő perspektívában láthassuk az egész ügyet. A fentiek alapján talán most már jobban be tudjuk fejezni a bevezetőben elkezdett mondatot arról, hogy valamit mindenki tanulhat a klímagate esetéből.

Mivel a kortárs tömegmédia hatalmas gépezetét, a jelenlegi rendszer mellett kardoskodó lobbistákat, illetve a klímaváltozás-tagadók egyre aktívabb és szervezettebb táborának gondolkodását megváltoztatni vajmi kevés esélyünk van, a legtöbb tanulságot a tudomány-oldali hibákból és hiányosságokból tudjuk levonni.

A média működése és a klímaszkeptikusok limitált mennyiségű taktikái, érvei és retorikai húzásai is mind-mind kitanulhatóak, így a jövőben eredményesebbek lehetnek az innen érkező támadásokra adott reakciók. Elsősorban azonban meg kell találni azokat az ijesztgetésen és felelősségre vonáson túli új kommunikációs módokat, formákat és eszközöket, amikkel végre tényleg el lehet érni az emberekhez.

Forrás: Dobay Ádám, Ma&Holnap


2
Tovább
12
jan/2011

Alternatív hajtású autók versenyeznek Magyarországon

Versenyben a kreativitás és innováció

Évről évre egyre magasabbak a fosszilis energiahordozók árai, és egyre többen dolgoznak azon, hogy  elérkezzen az idő, amikor a közlekedésben a fő alternatíva nem a benzin vagy a gázolaj lesz. Ezeknek a fejlesztéseknek nyújt megmérettetési lehetőséget a VI. Széchenyi Futam, Európa legrangosabb olyan innovációs versenye, amelyen kizárólag alternatív hajtású járművek állnak rajthoz .

Az INNO-MOBIL Sportegyesület és az Alternatív Hajtású Járműsport Szövetség által meghirdetett versenyeken a jelentkezők meghatározott kategóriákban indulhatnak. A saját építésű vagy átépített járműveket hajthatja elektromos áram, hidrogén, napenergia, sűrített levegő – a lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen.
A futam innovációs jellegét tükrözi, hogy az értékelés során nem csupán a sebességet és a hatótávolságot veszik figyelembe a szakmai zsűri tagjai – e tényezők mellett fontos szempont az alkalmazott technológia újdonságtartalma, a minél egyedibb megoldások felvonultatása, illetve a kivitelezés precizitása.

A Széchenyi Futam létjogosultságát az elmúlt évek alábbi eseményei bizonyították:

  • Magyarországon évről évre egyre több csapat, járműépítő jelentkezik a Széchenyi Futamokra
  • ELMŰ átadta első elektromos töltőállomását
  • Audi Hungária Kft. elektromos meghajtásokkal foglalkozó mérnököket keres
  • A Zöldebb Járműgyártásért kiadvány elkészülte és az eCarTec kiállításon történő sikeres részvétel
  • A 2011-es év autója az elektromos Nissan Leaf lett
  • Londonban 2015-ig 25 000 elektromos töltőállomást építenek ki
  • A Tesla elektromos autógyár 60 millió dollárért fejleszt a Toyotának
  • Már 15 millió km-t mentek a Mercedes elektromos autói

Nevezési határidő: február 15.

További információ: http://www.szechenyifutam.hu/


0
Tovább
12
jan/2011

Ismét indul a Zöld Iroda verseny

Ötödik alkalommal hirdeti meg a KÖVET Egyesület a Zöld Iroda versenyt, amelyre 2011. január 31-ig várják a zöldülni vágyó szervezetek irodáinak jelentkezését.

.A verseny célja, hogy feltárják és csökkentsék az irodahelyiségekben és az irodai működéssel járó környezeti terheléseket, valamint környezettudatos gondolkodást alakítsanak ki a dolgozók körében. A verseny legjobbjainak teljesítményét a KÖVET díjjal ismeri el, melyeket az immár hagyományosan a budapesti Kinnarps Irodaházban megrendezendő Zöld Iroda kiállításon adnak át, 2011. június 23-án.

Forrás: Hulladék Munkaszövetség


0
Tovább
10
jan/2011

Temze: így lett bűzös csatornából a folyók királynője

Anglia az embereket igen megosztó ország. Többségünk vagy rajong érte, vagy szinte hidegrázást kap még a gondolatától is - de semmiképp nem vagyunk közömbösek iránta. E kettősségekkel, ellentmondásokkal tűzdelt világban jól megfér egymás mellett a vidék szinte világító zöldje, tisztasága és a főváros rumlija, a rengeteg megmagyarázhatatlan, olykor különcködő angol szokás és a szervezett életvitel, a sokak által ehetetlennek tartott angol „konyha” és a világhírű szakácsok, a divatvilágban elfoglalt vezető szerep és a legmeghökkentőbb utcai kreációk. Talán nem is meglepő hát, hogy éppen a hajóforgalmáról, hídjairól, barnás vizéről elhíresült Temze nyerte el idén a „folyók királynője”, azaz a legélhetőbb folyó díját.


Királynőválasztás

Tengerekről, tavakról, folyókról általában keveset hallunk, hacsak nem valamilyen környezeti katasztrófa okán kerül említésre a szóban forgó víztömeg – lásd: olajfolt a Mexikói-öbölben, arzén- vagy vörösiszap-szennyezés, bálnahalászat, kihaló élővilág, vízhőmérséklet-, árvizek, vagy a jégsapkák olvadása miatt bekövetkezett szintemelkedés; hogy a közelmúltban bekövetkezett katasztrófák közül csak néhányat említsünk.

Keveset hallunk a Nemzetközi Folyószimpóziumról (International Riversymposium) is, pedig e rangos esemény már több mint egy évtizede ad otthont a vízlelőhelyek, folyóvizek, ipari vizek, a klímaváltozás, illetve az ezekhez kapcsolódó politika és szabályozás területén tevékenykedő szakemberek által elért legújabb eredmények és vívmányok bemutatásának. Így azt se nagyon gondolnánk: a folyók királynőjét is megválasztják minden évben! Pedig így van. Földünk élővizeit, azok környezetét, biodiverzitását éppúgy mérik és összehasonlítják, mint ahogyan az országokat, városokat rangsorolják élhetőség szempontjából.

A Theiss Folyók Díja, melyért minden évben több száz folyó versenyez, a legjobb vízmenedzsmenttel és élővilág-rehabilitációval rendelkező folyó elismeréséül szolgál. Idén a rangos kitüntetést a brit Környezetvédelmi Hivatal vehette át a Temze nevében, mely többek között a kínai Jangcét utasította maga mögé. A Temze azért kapta meg a minden vizek királynőjének járó díjat, mert az elmúlt néhány évtized alatt hihetetlen fejlesztések és törődés árán napjaink egyik legtisztább és leggazdagabb élővilággal rendelkező folyójává vált.


Kis Temze-történelem

Meglepő az elismerés, hiszen a Londonon átkanyargó folyó általunk, laikusok által ismert, majd kétezer éves feljegyzett történelmét katasztrófák sorozata tarkítja. Bár a területet egykor birtokló rómaiak idejekorán felismerték a folyó jelentőségét, közlekedésben és élelmiszer-, illetve vízellátásban elfoglalt szerepét, és igyekeztek megőrizni, az iparosodással és a technikai fejlődéssel járó vívmányok igencsak mély nyomot hagytak a Temzén.

A viktoriánus idők mérnöki újításainak például nemegyszer a Temze látta kárát, s nem kevés idő telt el, amíg az angolok ráébredtek, hogy e méltóságteljesen hömpölygő víztömeg pöcegödör helyett másként is használható… Az akkoriban bevezetett vízöblítéses klozetek példának okáért a kor szellemének (és csatornázási rendszerének) megfelelően a toalettek tartalmát egyenesen a folyóba ürítették.

Feljegyzések rögzítették, hogy a „Nagy bűz” (a „Great Stink”) idején a Temze vize a tonnaszámra belejuttatott ürülék és egyéb szenny miatt olyan elviselhetetlenné, valójában egy nyitott, bűzös csatornává vált, hogy a közvetlenül a folyó mellett fekvő, csodálatos londoni Parlament épülete gyakorlatilag üresen állt. A képviselők egy idő után nemhogy nem jártak be munkahelyükre a szag miatt, de örülhettek, ha túlélik az immáron kolerával is szennyezett víz halálos kigőzölését, mely egyébként is több ezer áldozatot követelt...

Egy különösen forró és elviselhetetlenül szagos nyár után az angol Parlament határozott, s megkezdte a folyó menti csatornák, valamint a folyó mélyítését és londoni védőgátak megépítését (ez a mai Enbankment-ként ismert partszakasz). Bár a tömegek lassan elkezdték felfedezni a folyó szórakozásra és kikapcsolódásra alkalmas oldalát, az esős brit időjárás és a Temze szabályozatlansága, illetve az árterületre való építkezés tilalmának hiánya miatt a gyakorta áradó folyó még mindig rendszeresen elöntötte a városokat és a vidéket, házakat, embereket sodorva magával; amely egyre sürgetőbbé tette a folyó teljes hosszán történő védekezést.

A kor és a probléma érdekes adalékaként szolgál egy írásos emlék, mely szerint az 1816-os áradáskor a „Halál folyója” (akkoriban így nevezték a Temzét) olyannyira kilépett a medréből, hogy a Westminster-apátság kerengőjében akár csónakkal is lehetett közlekedni, pusztuló halak között. Az intézkedések, szabályozások hiánya és az angol iparosodás eredményeképpen az 1950-es évekre bekövetkezett a lehető legrosszabb: a Temze biológiai értelemben gyakorlatilag halott víztömeggé vált.


Holt vízből kellemes élőhely

Nem kevés erőfeszítésbe telt a halott Temzét visszahozni az élők sorába. A nemrég még csak baktériumokat, hulladékot, ürüléket és elpusztult halakat sodró folyóban mára már hemzseg a lazac, a vidra és a pisztráng; tölcsértorkolata kagylóknak, rákféléknek, sügér- és nyelvhalrajoknak ad kellemes otthont, a víz kémiai összetétele pedig az 1990-es mértékhez képest 53 százalékkal, „nagyon jó” minőségűre javult.

A Temze halállománya folyamatosan nő, a legutóbbi kutatások több mint 125 különféle fajt találtak. Az elmúlt öt évben majdnem 400, a Temze élővilágának javítására irányuló, nagyszabású projekt indult, és a folyót mintegy 70 kilométeres szakaszon tökéletesen helyreállították. Nemrégiben Alastair Driver, a brit Környezetvédelmi Hivatal nemzeti állagmegóvásért felelős vezetője a Temze helyzetét így kommentálta:

„Az elmúlt 150 évben a Temze megjárta a poklok poklát. Több ezer elkötelezett szakember hosszú évtizedekig tartó munkájának eredményeképpen tért vissza az élők közé.” A gyógyulás folyamata és a folyó jelenlegi állapota azonban törékeny érték. A növekvő népesség, az öregedő infrastruktúra és a klímaváltozás egyre jobban fenyegetik a Temze nehezen helyreállított élővilágát. Ennek megoldására a kormány szakemberek bevonásával nemrégiben dolgozta ki a London Folyói Akciótervet, melynek keretében közös összefogással kívánnak még többet tenni azért, hogy a Temze ne csak a mai, de a jövő generációk ikonikus folyója maradhasson.

Ennek szellemében a Környezetvédelmi Hivatal a Theiss Folyók Díjával együtt járó 350 ezer ausztrál dollárt (223 ezer angol font, 75 millió forint) nagy részét is a Temze Folyó Restaurációs Alapba fekteti, míg a fennmaradó részt a fejlődő világ egy folyójának megmentésére fordítják.

A magyar olvasók által csak Hercule Poirot-ként ismert kiváló színész, David Suchet – aki egyébként a brit Temze Szövetség (River Thames Alliance) elnöke és egyben lelkes hajós –, a Temze nagy rajongója is üdvözölte az elismerést. „Szerencsés ember vagyok, hiszen életem során rengeteg folyón hajóztam már. Mégis, a Temze számomra mindig különleges volt. A folyók igazi királynője, mely szépségével ékesíti angol örökségünk koronáját” – fogalmazott.


Turisták szemével 

A Temze nemcsak kalandos történelme és a megtisztulásig vezető viszontagságos útja miatt érdekes, hanem az Angliába és elsősorban Londonba látogató turisták számára is különleges jelentőséggel bír. A folyó az angliai utak, különösen a londoni túrák már-már kötelező eleme. Nemcsak a parton elhelyezkedő, ikonnak számító Parlament, a London Eye, a Tower Bridge és egyéb látványosságok, és persze a kellemes éttermek, kávézók és sétaút-vonalak miatt, hanem mert kanyargó teste az egyik legnépszerűbb – mind az ott lakók, mind a turisták által igencsak kedvelt – közlekedési forma, a sétahajózás fő útvonala is.

Sőt, a folyó bizonyos szakaszai nemcsak halak, rákok és vízinövények, de emberek kellemes élőhelyéül is szolgál. A London északi részén található Camden kerületben például kiválóan megférnek egymás mellett a tehetősek villái és a Temze kis csatornáját tarkító lakóbárkák.

A majd’ ötven évig tartó helyreállítási folyamat méltó elismeréseként odaítélt Theiss Folyók Díjával szerencsére nem szakad vége a Temze jelenlegi állapotának megtartásáért tett erőfeszítéseknek. Az – egyébként tulajdonosi szerkezete és elképesztő bonyolultsága miatt akár külön cikket megérdemlő – folyót körülvevő csatornázási és szennyvízelvezető rendszer, melynek fenntartását az angol állampolgárok vízdíjként befizetett adófontjaik segítenek fenntartani, nagyban hozzájárul a Temze állapotának megóvásához. A klímaváltozás és a népességnövekedés által támasztott újabb kihívásoknak megfelelve, a brit kormány nemrégiben átfogó programot indított, mely a fentiek mellett az áradások és a szennyezés további megfékezésére is megoldásként szolgálhat.

Ha ön, kedves olvasó, a közeljövőben angliai, netán londoni utat tervez, mindenképp látogasson el a folyóhoz, s tekintse meg a Temze partján található építészeti remekműveket. Sétáljon végig az északi partszakaszon, s szemlélje meg a bárkákat, betekintést nyerve a nem mindennapi életforma sajátosságaiba. Utána pedig szálljon fel egy helyi kis bárkára, vagy épp sétahajóra a Thames Barrier – a Temze fő gátja – felé; s miközben épp a hatalmas, szemet gyönyörködtető Tower Bridge alatt halad át, mélázzon el pár pillanatig a Folyók királynőjén – hiszen az alant hömpölygő víztömeg a barnás színezet és sűrű hajóforgalom ellenére tele van élettel.

Forrás: Ma&Holnap


0
Tovább
10
jan/2011

Környezetterhelő házakban élnek a magukat zöldnek valló németek

 

Környezetterhelő házakban élnek a magukat zöldnek valló németek
A németek többsége környezettudatosan gondolkodik, ám egy friss fölmérés tanúsága szerint éppen azok élnek leginkább a környezet rovására, akik szavakban a leghangosabb hívei az élő környezet védelmének.
A berlini környezetvédelmi hivatal páros években mintegy 2000 lakost kérdez meg arról, hogyan viszonyul az ökológiához. Az idei felmérése tanúsága szerint 2008-hoz képest tovább emelkedett a környezettudatos állampolgárok aránya. A lakosság 62 százaléka azt várja a politikától, hogy az tegyen még több erőfeszítést a környezet védelme érdekében.
Nem igazán meglepő, hogy a környezettudatosság azoknak a körében a leggyöngébb, akik a leginkább konzervatív felfogásúak, és régimódi életfelfogás szerint élnek. Ide tartoznak a nyugdíjasok és a társadalmi ranglétra alsó rétegei.
A természetvédelem és a szigorúbb környezetvédelmi politika meggyőződéses híveinek többnyire a fiatalabb, modernül élő és jól kereső németek vallják magukat. Ők a legszívesebben azonnal eltörölnék a környezetkárosító szubvenciókat, és szigorítanák a természet és a légkör védelmét szolgáló törvényeket. Életmódjuk azonban nem igazán van összhangban a szavaikkal - derül ki a felmérésből.
Viszont a fenti csoport tagjai, akiknek többnyire az átlagosnál magasabb a jövedelmük, gyakran családi házakban laknak, amelyek nagyobb energia- és területigénnyel járnak. Házuk a zöldövezetben található, emiatt többnyire autóval járnak a város belső részén fekvő munkahelyükre. Nyaralás, utazás céljából gyakran ülnek repülőgépre. Summa summarum: az úgynevezett zöld miliő tagjainak ökológiai lábnyoma jóval nagyobb, mint akár a nyugdíjasoké, akár az alsó társadalmi rétegekhez tartozó embereké. Utóbbiak ugyan az átlagosnál kevésbé érdeklődnek a légkör védelme iránt, ám mivel takarékosan élnek, ritkán repülnek, és többnyire hazai alapanyagokból készítik ételeiket, jobban védik az emberi környezetet.
Az emberek megítélése szerint a legfontosabb politikai szférák sorában a környezetvédelem időközben megelőzte a szociálpolitikát, s ma már a harmadik helyen áll a munkaügyi és a gazdaságpolitika mögött. A németek csaknem háromnegyede azt vallja, hogy az ország más területeken csak akkor lehet sikeres, ha élen jár a környezet védelmében. Csupán 24 százalék vélekedik úgy, hogy a környezetvédelem majd akkor kerülhet sorra, "ha azt meg tudjuk engedni magunknak".

A németek többsége környezettudatosan gondolkodik, ám egy friss fölmérés tanúsága szerint éppen azok élnek leginkább a környezet rovására, akik szavakban a leghangosabb hívei az élő környezet védelmének.

A berlini környezetvédelmi hivatal páros években mintegy 2000 lakost kérdez meg arról, hogyan viszonyul az ökológiához. Az idei felmérése tanúsága szerint 2008-hoz képest tovább emelkedett a környezettudatos állampolgárok aránya. A lakosság 62 százaléka azt várja a politikától, hogy az tegyen még több erőfeszítést a környezet védelme érdekében.

Nem igazán meglepő, hogy a környezettudatosság azoknak a körében a leggyöngébb, akik a leginkább konzervatív felfogásúak, és régimódi életfelfogás szerint élnek. Ide tartoznak a nyugdíjasok és a társadalmi ranglétra alsó rétegei.A természetvédelem és a szigorúbb környezetvédelmi politika meggyőződéses híveinek többnyire a fiatalabb, modernül élő és jól kereső németek vallják magukat. Ők a legszívesebben azonnal eltörölnék a környezetkárosító szubvenciókat, és szigorítanák a természet és a légkör védelmét szolgáló törvényeket. Életmódjuk azonban nem igazán van összhangban a szavaikkal - derül ki a felmérésből.

Viszont a fenti csoport tagjai - akiknek többnyire az átlagosnál magasabb a jövedelmük -, gyakran családi házakban laknak, amelyek nagyobb energia- és területigénnyel járnak. Házuk a zöldövezetben található, emiatt többnyire autóval járnak a város belső részén fekvő munkahelyükre. Nyaralás, utazás céljából gyakran ülnek repülőgépre. Summa summarum: az úgynevezett zöld miliő tagjainak ökológiai lábnyoma jóval nagyobb, mint akár a nyugdíjasoké, akár az alsó társadalmi rétegekhez tartozó embereké. Utóbbiak ugyan az átlagosnál kevésbé érdeklődnek a légkör védelme iránt, ám mivel takarékosan élnek, ritkán repülnek, és többnyire hazai alapanyagokból készítik ételeiket, jobban védik az emberi környezetet.

Az emberek megítélése szerint a legfontosabb politikai szférák sorában a környezetvédelem időközben megelőzte a szociálpolitikát, s ma már a harmadik helyen áll a munkaügyi és a gazdaságpolitika mögött. A németek csaknem háromnegyede azt vallja, hogy az ország más területeken csak akkor lehet sikeres, ha élen jár a környezet védelmében. Csupán 24 százalék vélekedik úgy, hogy a környezetvédelem majd akkor kerülhet sorra, "ha azt meg tudjuk engedni magunknak".

Forrás: MTI


0
Tovább
07
jan/2011

Talajtakaró lesz a karácsonyfákból Sopronban és Győrben

 

Talajtakaró lesz a karácsonyfákból Sopronban és Győrben
Talajtakaró készül az ünnepek után elszállított karácsonyfákból Sopronban - olvasható a város és környéke híreire szakosodott honlapon, a nyugatmagyar.hu-n. A kidobott fák elszállítása elkezdődött: először a lakótelepi övezetekben kialakított gyűjtőpontokban szedik össze a fákat, majd az elszórt darabokat is összegyűjtik. A növényeket mobil darálógépben aprítják össze, az apríték komposztálódása után keletkezett anyagot a zöldfelületeken talajtakaróként hasznosítják.
Az apríték viszonylag zárt felületet képez a talajon, amely kiválóan alkalmas a gyom korlátozására, kedvezően befolyásolja a talaj vízháztartását, és lassú lebomlása során tápanyagokkal gazdagítja a termőföldet.
Győrben a mintegy 40 ezer karácsonyfából nyert komposztot a a közparkokban terítik a bokrok alá és különféle növények környezetébe. Az értékes anyag keresett termék a kerttulajdonosok körében is. Pécsett padok és hulladékgyűjtő edények javítására használják fel a köztéri karácsonyfákat. A helyi városgondozási cég azt közölte: a magas fák ágait levágják, a törzseket kiszárítják, feldarabolják, hogy az így kapott faanyagból köztéri bútorok megrongálódott, hiányzó elemeit pótolhassák.
Elképzelhető, hogy jövőre már nem égetik el, hanem komposztálják a fenyőfákat Budapesten is – ennek lehetőségét most vizsgálja a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. új vezetése. Ennek érdekében a pusztazámori hulladéklerakóban növelik a komposztálási kapacitást és új technológiákat is bevezetnek. Idén még a rákospalotai Hulladékhasznosító Műben égetik el a fővárosban kidobott fenyőket. A korábbi cégvezetés még úgy nyilatkozott, azért nem komposztálják a fákat, mert a fenyőnek magas a gyantatartalma, másrészt túlságosan munkaigényes lenne megtisztításuk a rajtuk felejtett fémkampóktól és díszektől.
Az FKF Zrt. a fenyőfa-gyűjtőhelyek listáját a honlapján már közzétette, de a lecsupaszított karácsonyfákat akár a szemeteskukák mellé is ki lehet tenni. A cég külön járatokat indít a nagyobb fenyőfák elszállítására; ezeket ugyanis méretük miatt előbb fel kell aprítani, mielőtt az égetőbe kerülnek. A néphagyományok szerint vízkereszt napja, január 6. körül "bontják le" a karácsonyfákat, ekkor kezdődik a farsangi időszak.
http://www.fkf.hu/portal/page/portal/fkf/Hirszerk/T%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%A1s%20a%20feny%C5%91f%C3%A1k%20begy%C5%B1jt%C3%A9s%C3%A9nek%20menet%C3%A9r%C5%91l

Talajtakaró készül az ünnepek után elszállított karácsonyfákból Sopronban - olvasható a város és környéke híreire szakosodott honlapon, a nyugatmagyar.hu-n. A kidobott fák elszállítása elkezdődött: először a lakótelepi övezetekben kialakított gyűjtőpontokban szedik össze a fákat, majd az elszórt darabokat is összegyűjtik. A növényeket mobil darálógépben aprítják össze, az apríték komposztálódása után keletkezett anyagot a zöldfelületeken talajtakaróként hasznosítják.

Az apríték viszonylag zárt felületet képez a talajon, amely kiválóan alkalmas a gyom korlátozására, kedvezően befolyásolja a talaj vízháztartását, és lassú lebomlása során tápanyagokkal gazdagítja a termőföldet.

Győrben a mintegy 40 ezer karácsonyfából nyert komposztot a a közparkokban terítik a bokrok alá és különféle növények környezetébe. Az értékes anyag keresett termék a kerttulajdonosok körében is. Pécsett padok és hulladékgyűjtő edények javítására használják fel a köztéri karácsonyfákat. A helyi városgondozási cég azt közölte: a magas fák ágait levágják, a törzseket kiszárítják, feldarabolják, hogy az így kapott faanyagból köztéri bútorok megrongálódott, hiányzó elemeit pótolhassák.

Elképzelhető, hogy jövőre már nem égetik el, hanem komposztálják a fenyőfákat Budapesten is – ennek lehetőségét most vizsgálja a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. új vezetése. Ennek érdekében a pusztazámori hulladéklerakóban növelik a komposztálási kapacitást és új technológiákat is bevezetnek.

Idén még a rákospalotai Hulladékhasznosító Műben égetik el a fővárosban kidobott fenyőket. A korábbi cégvezetés még úgy nyilatkozott, azért nem komposztálják a fákat, mert a fenyőnek magas a gyantatartalma, másrészt túlságosan munkaigényes lenne megtisztításuk a rajtuk felejtett fémkampóktól és díszektől.

Az FKF Zrt. a fenyőfa-gyűjtőhelyek listáját már közzétette a honlapján, de a lecsupaszított karácsonyfákat akár a szemeteskukák mellé is ki lehet tenni. A cég külön járatokat indít a nagyobb fenyőfák elszállítására; ezeket ugyanis méretük miatt előbb fel kell aprítani, mielőtt az égetőbe kerülnek. A néphagyományok szerint vízkereszt napja, január 6. körül "bontják le" a karácsonyfákat, ekkor kezdődik a farsangi időszak.


0
Tovább
03
jan/2011

Hogyan lett park New York ikonikus magasvasútjából?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magasvasút, valahol az Egyesült Államokban. A forgalom 1934-ben indult el, s ettől kezdve a különböző nyersanyagokkal és mezőgazdasági termékekkel megrakott vonatok rótták rajta a kilométereket. Ám a technika és az államok közti teherszállítás fejlődésével lassacskán elavulttá vált, s már nem tartottak többé igényt a szolgálataira. 1980-tól közel 20 éven át várta – nem sok jóval kecsegtető – sorsát, mígnem egy lelkes vasútrajongó közösség másképp nem döntött. És a vasúti pálya, immár vonatok nélkül, elkezdte új életét.


A kezdetek

Manhattan nyugati része - a Meatpacking District (vágóhídi negyed), Nyugat-Chelsea és a Pokol Konyhája alkotta terület - az 1920-as, 30-as évek New Yorkjának éléskamrája volt. Gyáraival, raktárépületeivel és vágóhídjaival a város ipari és szállítmányozási központjának számított.

Egyúttal ez azt is jelentette, hogy ide futottak be a teherszállító vonatok, amelyek a legkülönfélébb nyersanyagokkal megrakodva érkeztek a városba, számtalan balesetet okozva az utcai közlekedésben.

Miután a 10. utcát a helyiek a Halál utcájának keresztelték át, a város vezetése elérkezettnek látta az időt, hogy megoldást találjon a problémára. Ekkor merült fel a magasvasút építésének ötlete, amellyel nemcsak az utcai közlekedést, de a gyárak, húsfeldolgozó üzemek munkáját is megkönnyítették, hiszen sok esetben a sínpályát úgy alakították ki, hogy egyenesen az adott gyár területére futhasson be a vonat.

A 13 mérföld hosszú magasvasút megépítése 150 millió dollárba került – 1930-ban. Ez ma több, mint kémilliárd dolláros beruházást jelentene. Az 1950-es évektől kezdődően az államok közti teherszállítás fejlődésével hanyatlásnak indult a vasúti szállítás, és természetesen ez a High Line-ra is hatással volt. 1980-ban az utolsó vonat is ledöcögött a sínekről, s ezzel lezárult a magasvasút történetének első szakasza.

Ezután a várakozás évei következtek. Mivel a hajdani ipari negyed lassacskán Manhattan művésznegyedévé alakult, egyre több környékbelinek kezdte szúrni a szemét a rozsdásodó szerkezet, ami nemcsak a kilátást rontotta, de a lakások értékét is csökkentette. Ám a lebontásáért lobbizók mellett megjelentek a High Line rajongói is, akik síkra szálltak a vonal megmentéséért.


A High Line Baráti Kör


A High Line-t tetszhalott állapotából végül két kitartó környékbeli lakos, Joshua David és Robert Hammond rángatta ki, akik 1999-ben megalapították a High Line Baráti Kört. Ez a nonprofit szervezet, amelyhez azóta több ezren csatlakoztak, céljául tűzte ki a magasvasút megőrzését és újrahasznosítását köztéri területként.

2002-ben egy tanulmány rámutatott – az addig hezitáló városvezetés meggyőzése érdekében –, hogy a High Line projekt gazdasági haszonnal is járna: a köztéri park ugyanis új bevételeket, míg a lebontása hatalmas kiadást jelentene a városnak.

Emellett az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a High Line a híd szerepét töltötte be Manhattan híres művésznegyedei között. A projekt felvállalta a művészeti légkör továbbvitelét és erősítését is. Végül 2002 decemberében New York City hivatalosan az ügy mellé állt és döntést hozott a High Line megőrzéséről és innovatív újrahasznosításáról – ezzel a lebontás évtizedekig fenyegető rémképe szertefoszlott.


A verseny

A High Line Baráti Kör és New York City 2003-ban nyílt ötletpályázatot írt ki a magasvasút-vonal közparkká alakítására, szem előtt tartva az ökológiai, környezetvédelmi szempontokat. „A tervezd meg a High Line-t” pályázatra 36 országból 720 nevezés érkezett. A New York-i kezdeményezés fiatal, kreatív építészeknek, tervezőknek nyújtott kivételes kiugrási lehetőséget, olyanoknak, akik kihívást láttak egy már meglévő, de idejétmúlt konstrukció újragondolásában.

A szervezők a Grand Central Terminalban (a központi pályaudvaron) több száz pályaművet állítottak ki, ezzel is bevonva a lakosságot az új közpark előkészítési fázisába. 2004 szeptemberére született meg a döntés, mely alapján a nyertesek: a James Corner Field Operations tájépítész és a Diller Scofidio + Renfro építészcég, továbbá Piet Oudolf parképítő designer.


Az átalakulás

A High Line Baráti Kör célja alapvetően az volt, hogy az eredeti struktúrát megőrizve a High Line-on keresztül bemutassák New York ipari múltjának egy fontos darabkáját. Az építkezés első fázisa 2006 áprilisában vette kezdetét.

Egy környezeti felmérés megállapította, hogy az acél- és betonvázon kívül mindent el kell távolítani a szerkezetről. Elsőként a vagonokat szállították el, majd a különféle törmelékeket - a talajt is beleértve. A vagonokat sorszámozták és egy raktárba szállították későbbi felhasználásukig, mivel néhányuknak a tájba integrált kiállítási tárgy szerepét szánták.

Az acél és beton szerkezeti elemek javítása után új csatornarendszert és vízelvezetőt építettek, majd a szerkezetet három rétegben festették le, melynek eredményeképp az eredetivel közel azonos színt értek el. A javításhoz tartozott egy „galambelhárító” installáció (fémből készült ferde sáv, ami megakadályozza a galambok leszállását) megépítése is a szerkezet talapzatának gerendáin. Az utolsó fázis a tereprendezés és a parkosítás volt. A High Line mai állapotában gyakorlatilag zöld tetőként funkcionál.

A porózus járdákon (pallókon) akadálytalanul folyhat keresztül a víz a közeli ágyásokig, csökkentve ezzel a csatornába jutó – azaz felhasználatlan – esővíz mennyiségét. A zöldtető-rendszer segítségével a növények annyi vizet tudnak megtartani, amennyi csak lehetséges. Ugyanakkor öntözőrendszert is beépítettek, amelynek csupán az első néhány évben szánnak fontos szerepet, a növények meghonosodása után már csak alkalmanként lesz rá szükség.

Az esti világítást szintén környezetbarát módon oldották meg: szemmagasság alatt energiahatékony LED lámpákat építettek a korlátokba, így világítva meg a járdákat. Ezzel egyrészt az akadálymentes közlekedést biztosítják, másrészt így könnyebben szokik hozzá a szem a parkot körbeölelő város éjszakai fényeihez. Ezenkívül lámpákat helyeztek el a High Line alatti gerendák között is, kellemesen megvilágítva ezzel az alatta futó járdát.

A park növényvilágának kialakításakor elsődleges szempont volt, hogy New Yorkban őshonos növényeket ültessenek. A 210 különböző évelő, fűféle, cserje és fafajta közül több mint 160 helyi eredetű. A kiválasztáskor tűrőképességük, fenntarthatóságuk, textúrájuk, színük és variálhatóságuk játszott szerepet, valamint szem előtt tartották a növények virágzási idejét is.

Így sikerült elérniük, hogy a parkban januártól november közepéig ne kelljen nélkülözni a színeket. Külön kiemelendő, hogy az alatt a 25 év alatt, amíg a vasút használaton kívül volt, a területet a vadon nőtt növények vették birtokukba. A tájépítész team ahelyett, hogy kiirtotta volna őket, ezeket is a design részeként kezelte.


A jelen 

A High Line első szakaszát 2009 júniusában nyitották meg a nagyközönség előtt. Az azóta eltelt egy évben – a park sikerét és a New York-iak rajongását bizonyítandó – a High Line Baráti Kör tagjainak száma megsokszorozódott. Dolgozóik többsége önkéntes, akik idejüket nem sajnálva, a park körüli munkákból veszik ki a részüket.

Ugyanakkor az eredeti tervek szerinti művészeti vonal is erős, hiszen számos kiállításnak, helytörténeti bemutatónak, gyermekprogramnak adott már otthont a park. Ilyen például a gyermekeknek (és érdeklődő szüleiknek) szóló, két és fél órás kézműves foglalkozás, ahol nemcsak mesélnek az 1930-as évek népszerű játékairól, hanem ki is lehet próbálni őket. Ugyanakkor a környezeti nevelést erősítendő, iskolás csoportoknak tartanak heti rendszerességgel „biológiaórákat”, ahol a High Line növényvilágáról vagy épp a biodiverzitás fogalmáról szerezhetnek hasznos információkat a nebulók.

A High Line története azért is jó példa nekünk, magyaroknak, mert országszerte számtalan használaton kívüli vasútvonalunk, gyár- és raktárépületünk van. Ezeknek többnyire kétféle sorsot szánnak a városatyák: 1. lebontatják őket, és a helyükre lakóparkot vagy bevásárlóközpontot építtetnek. 2. átadják az enyészetnek.

Igaz, hogy nálunk is akad ellenpélda (lásd a régi Ganz gyárból kialakított Millenáris Parkot), mégis van mit tanulnunk a New York-iaktól az épületeink és rajtuk keresztül a történelmi múltunk tiszteletéről és megőrzéséről.

Forrás: Ma&Holnap folyóirat, X. évfolyam 5-6. szám


3
Tovább
02
jan/2011

Rendszámkorlátozás káosz ellen

Pekingben már 4,7 millió autó van, ezért a városvezetés drasztikusan próbál javítani a közlekedési viszonyokon: drágul a parkolás, és sorsolással lehet csak rendszámhoz jutni.

Korlátozzák a kiadható gépkocsi-rendszámokat, a jövőben minden pekinginek egy autó lehet a nevén, és emelkednek a parkolási díjak - csak néhány az új, drákói intézkedések közül, amelyekkel a kínai főváros ellehetetlenült közúti közlekedési helyzetén akar javítani a városvezetés. A pekingi kormányzat bejelentette, hogy jövőre 240 ezer darabra korlátozza a kiadható rendszámok keretét, és mától már csak sorsolással juthat valaki rendszámhoz. A havi átlag 17 600 rendszámtábla 88 százalékát kaphatják majd magán személyautó-vásárlók, két százalék jut a kereskedelmi járműveknek, és a maradék tíz százalékon osztoznak a vállalatok és a kormányzati szervek.

Idén 700 ezer új autót adtak el Pekingben, ami azt jelenti, hogy a hivatalos statisztika szerint számuk már meghaladja a 4,7 milliót. Az új szabályok szerint egy pekingi polgár nevén egy autó lehet. Amennyiben valaki újra cseréli régi kocsiját, akkor nem kell a sorsolásban részt vennie.

Forrás és további információk a greenfo oldalán.


0
Tovább
02
jan/2011

Segít a világjáró kacsa

Hongkongból indult és oda is érkezett vissza az a nyomkövetős vadkacsa, amely az Északi-sarkvidék érintésével mintegy tizenkétezer kilométeres körutat tett meg, és ezzel rendkívül értékes új információkat szolgáltatott a szakembereknek a madarak vándorlásával kapcsolatban. 
 
A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint a nőstény nyílfarkú réce (Anas acuta), amelyet tavaly decemberben szereltek fel kisméretű napelemes nyomkövető készülékkel, karácsonykor érkezett vissza a hongkongi Maj-po Természetvédelmi Területre. A szakemberek 23 hongkongi madarat jelöltek meg. A nyomkövetők közül azonban már csak három működik. Egyik a hazatérő récén, a másik valószínűleg egy orosz kacsavadász otthonában, a harmadik pedig valahol Észak-Koreában.

A készülék adatai szerint a nyílfarkú réce február 25-én hagyta el Hongkongot és június közepén érkezett az Északi-sarkkör vidékére. A madár Kína keleti és északi részein, illetve a Sárga-tenger Dél-Korea partjaihoz közeli régiójában is megállt mielőtt elérte Szibériát. Az ott töltött három hónapot feltehetőleg a szaporodásnak szentelte, mielőtt szeptember végén útját ismét Délnek vette.

Óránkénti ötven kilométeres sebességgel haladva, a vadkacsa 1700 kilométert tett meg három nap alatt, és Oroszországban, valamint Japánban is megpihent mielőtt december 18-án leszállt a dél-kínai Kuangtung tartományban. Összesen tizenkétezer kilométerrel a háta mögött végül karácsony tájékán érkezett meg a hongkongi rezervátumba. A WWF szakemberei a Google Earth segítségével térképezték fel a madár táplálékszerző helyeit, valamint a visszaút egyes állomásait.

Forrás és további információk a greenfo oldalán!


0
Tovább

365 környezettudatos ötlet

blogavatar

Minden, ami zöld: környezetvédelem, ökotudatos élet, fenntartható fejlődés. Tippek a nagyvilágból a klímaváltozás hatásainak enyhítésére, hétköznapi ötletek a zéró kibocsátású háztartáshoz. Elérhetőség: 365zoldotlet(kukac)gmail(pont)com

Címke felhő

újrahasznosítás (221),otthon (184),kert (121),fenntarthatóság (105),energiatakarékosság (76),közlekedés (66),környezetvédelem (63),természetvédelem (55),műanyag (54),hulladék (51),légszennyezés (49),növény (44),napelem (42),kerékpár (40),városi életmód (38),környezetszennyezés (37),környezettudatosság (36),napenergia (35),tél (34),megújuló energia (34),karácsony (34),klímaváltozás (33),nyár (31),globális felmelegedés (30),fenntartható építészet (30),urbanisztika (27),koronavírus (26),PET-palack (25),élelmiszer (24),konyha (23),mezőgazdaság (21),szén-dioxid-kibocsátás (21),egészség (21),hőszigetelés (20),fűtés (20),barkácsolás (19),gyerek (19),ősz (19),építészet (18),természet (18),ecet (18),takarítás (18),zöldség (18),komposzt (18),autó (17),divat (17),városi közlekedés (17),gyümölcs (16),takarékosság (16),kutya (16),szódabikarbóna (16),virág (16),LED (15),klímaválság (14),lakberendezés (14),fa (14),szemét (14),ajándék (13),tavasz (13),tömegközlekedés (13),hulladékhasznosítás (13),szelektív hulladékgyűjtés (12),étel (12),élelmiszerpazarlás (12),víztakarékosság (12),víz (11),papír (11),illóolaj (11),lakásfelújítás (11),elektromos autó (11),művészet (11),természetes gyógymód (11),CO2 (11),raklap (11),Ozone zöld díj (11),talaj (10),allergia (10),háztartás (10),vegán (10),szélturbina (10),ruha (10),sport (9),madár (9),stressz (9),urbánus életmód (9),almaecet (9),levegőminőség (9),szélenergia (9),Kína (9),világítás (9),hulladékgyűjtés (9),WWF (9),ivóvíz (9),méh (8),levegőszennyezés (8),szúnyog (8),Párizs (8),ételpazarlás (8),vásárlás (8),növényvédelem (8),szén-dioxid (8),macska (8),mobiltelefon (8),pazarlás (8),bútor (8),csomagolás (8),lakás (7),Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (7),komposztálás (7),Hollandia (7),gyom (7),alga (7),zajszennyezés (7),Hulladék Munkaszövetség (7),biogáz (7),VOC (7),játék (7),faültetés (6),beporzás (6),Budapest (6),ökolábnyom (6),New York (6),városi élet (6),ünnep (6),Föld napja (6),bioüzemanyag (6),fenyőfa (6),erdő (6),szmog (6),Kanada (6),biodiverzitás (6),Magyar Telekom (6),gyógynövény (6),környezetbarát (6),méz (6),kukoricakeményítő (6),zöld energia (5),busz (5),Ökoszolgálat (5),testről és lélekről (5),város (5),(5),öntözés (5),mulcs (5),Greenfo (5),levendula (5),urbanizáció (5),aszály (5),rovar (5),Föld órája (5),lomtalanítás (5),elektromos kerékpár (5),szelektív hulladék (5),Japán (5),mosás (5),banán (5),térkép (5),pályázat (5),cipő (5),karácsonyfa (5),tárolás (5),turizmus (5),szélerőmű (5),városi hősziget (5)

Archívum