27
ápr/2011

Nem szennyezik a levegőt a legújabb vízi játékszerek

Motoros hajókázás üzemanyagtartály, olaj, levegő-, víz-, vagy zajszennyezés nélkül? Már lehetséges. A hibridautók sikere után lassan egyre többen figyelnek fel a napenergiát is hasznosító elektromos vízi járművekre. Ilyen hajókat gyárt az a kanadai cég is, aki a teljesen elektromos, könnyű és csendes Infinyte-ot árulja. A katamarán egy egyszerű joystick-kal irányítható igazi játékhajó, ráadásul az eddig használt motoros vízi játékszerekkel ellentétben, egyáltalán nem bocsát káros gázokat a levegőbe vagy olajcseppeket a vizekbe, és még zajt sem csap működés közben.

Az elem típusától függően átlagosan tíz órát képes egyhuzamban menni, de bármilyen hagyományos 240 Voltos áramforrásról feltölthető. Hogy közvetetten se legyen káros hatása, a szuperkönnyű szerkezetet újrahasznosított anyagokból, környezetbarát gyártási folyamatok során készítik. Kis súlyának köszönhetően az Infinyte könnyedén lebeg, siklik, vagy fordul akár 360 fokos szögben is a víz felszínén, írják a honlapján. A kanadai gyártócég szerint az elektromos hajó irányítása gyerekjáték, és Észak-Amerika után már Európa több országában is adtak el belőle, darabját körülbelül 13 ezer dollárért (2,3 millió forint).

A cég következő modellje egy nagyobb, napenergiát is hasznosító hajó lesz, amire tetőt is szerelnek a beépített napelemek számára, és amin akár tíz ember is kényelmesen elférhet. Mivel ezeket a hajókat leginkább szórakozásra használják, azt pedig egyébként is napos időben szokás, igencsak logikus választásnak tűnik a napenergia. Igaz, a napelemmel működő hajókat egyelőre borsos áron adják, egy másik kanadai gyártó Loon nevű nyolc személyes, napelemes tetővel ellátott kishajójáért 32 ezer dollárt (5,7 millió forintot) is elkérnek.

26
ápr/2011

Krumplihéj és fenyőtoboz lesz az új üdítőspalackok alapanyaga

A világ egyik legnagyobb ital- és ételgyártó cége, a PepsiCo 2010 óta a környezetvédelemre is nagy erőkkel fókuszál. Persze nem csak a Pepsi teszi ezt, a multinacionális nagyvállalatok körében az utóbbi években lassan presztizskérdéssé váltak a zöld újítások. A fő motiváció elsősorban persze az egymással való rivalizálás, de a Föld szempontjából ez semmit sem von le a környezetbarát megoldások értékéből.

A Pepsi most úgy néz ki, elsőként jön ki a teljesen megújuló, száz százalékban növényi eredetű alapanyagokból készülő műanyagpalackkal. A tradícionális, és mostanra a világon mindenütt nagyon elterjedt és rengeteg gondot okozó PET-palackokkal ellentétben ennek előállítása nagyságrendekkel kisebb CO2-lábnyomot eredményez, ráadásul persze újrahasznosítható is.

pepsi növény műanyag ökolábnyom fosszilisenergia-függőség környezetbarát fenntarthatóság PET-palack

A zöld palackot biológiai alapú nyersanyagokból készítik: a fő alkotóelemei kukoricahéj, köles és fenyőtoboz. Hamarosan a cég saját élelmiszer üzletágának melléktermékeit is felhasználják majd, így például a krumplihéjat, narancshéjat, vagy a zabhüvelyt is. A flakon tehát teljes mértékben növényi alapú, megújuló alapanyagokból készül, újrahasznosítható, és a megszólalásig hasonlít a petróleumból gyártott PET-palackokra. Kinézetre, tapintásra és funkcióit tekintve tökéletesen megegyezik a régi, környezetszennyező flakonokkal. A Pepsinél azt ígérik, az új környezetkímélő palackkal kereskedelmi forgalomban 2012-től találkozhatunk.

A Pepsi egyik legjobb ötlete ebben az újításban az, hogy saját élelmiszer-üzletága melléktermékeinek talált hasznos helyet, ezzel például egy San Francisco-i környezetvédelmi alapítvány - a többek között a Coca-Cola és a McDonalds környezetbarát lépéseit is méltató - As You Sow elismerését is kivívta. Az alapítvány főleg az ökolábnyom-csökkentés, és fosszilis energiaforrásoktól való függetlenedés terén mutatott felelősségvállalást dícsérte. 

A legnagyobb rivális, a Coca-Cola szintén elindult ezen az úton. Már forgalmazzák azokat a Pepsiéhez hasonló, bár mindössze 30 százalékban növényi eredetű palackokat, melyeket cukornád felhasználásával készítenek. A Coca-Cola is azt ígéri, igyekeznek a közeljövőben olyan eljárást kifejleszteni, ahol a palackok alapanyagának maradék hetven százaléka is növényi eredetű lehet.

21
ápr/2011

Vonalkódként azonosítja a zebrákat a zoológusok új csodaeszköze


A terepen dolgozó biológusoknak gyakran komoly dilemmát okoz az állatok azonosítása. Körülményes módszer ugyanis a szavanna vagy a bozótos közepén fotódokumentációból visszakeresni a megpillantott egyedet, avagy DNS-mintát venni a föllelt ürülékből. Egyetlen digitális fotó és egy megfelelő szoftver segítségével azonban most pillanatok alatt képesek megmondani, ismerős egyed csapáját keresztezték-e. Az április 17-e és 20-a között az olaszországi Trentóban rendezett nemzetközi multimédiás tartalomfeltárási konferencia (ICMR2011 http://www.icmr2011.org/program.php) egyik különlegessége volt a chicagói Illinois Egyetem és a Princeton Egyetem informatikusai és biológusai által kifejlesztett és StripeSpotternek elnevezett program, amelyet Kenyában teszteltek alföldi és Grévy-zebrákon, méghozzá tökéletes sikerrel.

Zebraugratás egy 19. század végi felvételen

A zebráról készített fotót a program vízszintes sávokká szabdalja, fölerősítve közben a fehér és fekete pixeleket közötti kontrasztot, így voltaképpen alacsony felbontású képpé alakítja a felvételt. A sávok adják a zebra-vonalkód (StripeCode) alapját.

Jóllehet az állat testén nem egyforma a csíkozás, mégis a különböző testtájakról származó sávokban a fekete és fehér vonalak egymáshoz viszonyított aránya állandó – így azonosítható a zebra. Más, a zebrák azonosítására használt rendszerek kevésbé pontosak, bonyolultabbak és kevésbé automatizáltak. Az egyedek új szoftverben tárolt "csíkkódjaihoz" további fontos adatokat kapcsolhatnak a terepen dolgozó kutatók: például GPS-koordinátákat, a populáció jellemzőit és megfigyelési jegyzeteket.

Az új programot más fajok esetében is kipróbálják majd; a feltétel az, hogy az állat kevés színből álló, nagyméretű mintázattal rendelkezzen - ilyenek például a zsiráfok vagy a tigrisek. A szoftverről írt angol nyelvű tanulmány elolvasható itt; az azonosító projekthez bárki csatlakozhat.

21
ápr/2011

Indul a verseny az Év Fája címért


Indul Magyarországon az Év Fája vetélkedő, amelyre bárki jelölheti kedvenc fáját. Idén "Hős Fa" kategóriában is lehet nevezni.

Az idei év újdonsága a "Hős Fa" kategória: erre a címre olyan fák jelölését várják, amelyeknek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, és amelyeknek megmentéséért a jelölők sikeresen küzdöttek vagy küzdenek még most is.

Az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett vetélkedőn nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresik, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál, vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A fát egyének és közösségek is jelölhetik, akár baráti társaságok, családok, iskoláscsoportok, civil szervezetek, önkormányzatok vagy vállalkozások.

A versenyre jelölt fákból az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije 12-13 döntőst választ a beérkező jelölések számának függvényében, ezek közül a közönség szavazással választhatja ki kedvencét. Az Év Fája a legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz - közölte a szervező az MTI-vel.

A jelölésnek tartalmaznia kell a fa történetét, pontos helyét, egyéb adatait és egy fényképet. A jelöléseket az alábbi oldalon lehet beadni az ott található adatlapon június 20-ig. Az Év Fája címet egy fa csak egyszer kaphatja meg, de a versenyben a korábban már jelölt fák is részt vehetnek.

Az egész országban meghirdetett Év Fája pályázat az Európai Év Fája versenyhez kapcsolódik. A megmérettetés célja, hogy a fák természetben betöltött szerepén keresztül felhívja az emberek figyelmét a környezettudatosságra.

A kezdeményezés 2010-ben nem várt érdeklődést keltett: a július 31-i határidőig összesen 125 fát jelöltek az ország minden részéből magánszemélyek, civil szervezetek és önkormányzatok. A döntőbe jutott 13 fára több mint 16 ezer érvényes szavazat érkezett, ezek közül a nyertes letenyei platán 4346 szavazatot kapott. A platán a 2011 elején lebonyolított európai versenyen harmadik helyezést ért el.

Forrás: mti

20
ápr/2011

Vízen lebegő otthonok: a jövő zöld hajólakásai

Ki ne játszott volna már el a gondolattal, milyen lehet a szárazföld helyett inkább egy puhán ringatózó hajón élni? A holland fővárosban például kifejezetten elterjedtnek is számítanak a híres kanálisokon lebegő hajólakások. Ha pedig a túlnépesedés problémájára gondolunk, különösen előrelátó dolognak tűnik, hogy a jövőben akár a vízfelületekre is lakóövezetként nézzünk.

A lebegő hajó-otthonok legújabb generációja a brit Shepperton "Eco-floating Homes" projekt, melynek során olyan lebegő környezetbarát házakat építenek, melyek fenntartható energiaforrásokat hasznosítanak, kellemes környezetbe telepíthetők és teljesen összerakva érkeznek meg a kívánt helyre.

A legkisebb, egy hálószobás úszó házat márciusban mutatták be Londonban. Teljesen berendezve és felszerelve 99 ezer angol fontért (közel 30 millió forintért) lehet megvásárolni, de a tervezőktől rendelhető nagyobb, több hálószobás, vagy akár kétemeletes ház is, melyet a megrendelő kérésére bármelyik tóra vagy folyóra leszállítanak.

A brit tervezők állítólag maguk egy a Temzén lebegő hajón éltek, mielőtt belefogtak a vállalkozásba. Céljuk, hogy egészséges és környezetbarát otthonokat hozzanak létre, melyek nem csak jól mutatnak a vizek felszínén lebegve, de a legmagasabb fokú kényelmet biztosítják lakóiknak, miközben a lehető legkisebb energiaköltséget és CO2-lábnyomot hagyják maguk után. Napelemes fűtés, szélturbinák, saját szennyvízkezelés, és olyan passzív energiarendszerek segítenek ebben, mint amilyen például a zöld, növényekkel borított tető.

A hajótest majdnem fél méterrel lebeg a vízfelszín fölött, és mivel acélból készül, ezért sem a viharos időjárás, sem a nagy hullámok nem tudják felborítani. A lebegő otthonok egyetlen hátránya talán, hogy állóhajók, vagyis közlekedni maguktól nem tudnak: az esetleges költözést vontatóhajóval kell megoldani.

Még több külső-belső kép a lebegő házakról itt.

17
ápr/2011

Érintéssel diagnosztizálhatnak majd a szuperérzékeny bőrrel bevont robotok

Mesterséges szuperbőr is lehet abból a rugalmas anyagból, amit a Stanford Egyetem kutatócsoportja fejlesztett ki és mutatott be nemrég Washingtonban. Zhenan Bao előzőleg egy szuperérzékeny szenzoron dolgozott, azt a koncepciót fejlesztette tovább, amikor létrehozta a rugalmas anyagot, mely önmagát látja el energiával, méghozzá napelemek segítségével. A kutató és csapata polimerből és szén alapú anyagokból hozott létre napelemcellákat, melyek szintén rugalmasak lettek, bárhogyan nyújthatók és formázhatók, ezért képesek árammal ellátni az új anyagot is, és az így akár robotok bőre is lehet a jövőben.

Zhenan Bao előző projektje, a rendkívül érzékeny szenzor is teljesen rugalmas, ráadásul a legkisebb nyomásra reagál: szó szerint megérzi azt is, ha apró lábaival rászáll egy légy. A szenzor akármilyen vékony, akár csupán 1-2 nanométer vastagságú anyagra is felvihető (nanométer: a milliméter egymilliomod része). Nem csak érzékeli, képes különbséget is tenni a hozzá érő anyagok között, tudja, hogy vegyi vagy biológiai anyagról van szó. Megérzi a kemikáliák jelenlétét a vízben vagy a vízpermetben, de az olyan biológiai anyagokat is felismeri, mint a például az egyes betegségek jelenlétét jelző, úgynevezett biomarker fehérjék. Az elképzelések alapján a jövőben robotokat fednének be vele, így azok érintéssel képesek lennének meghatározni egy-egy betegség jelenlétét az emberben, esetleg izzadtságból megállapíthatják valakiről, hogy részeg-e.

A szenzorok működéséhez szükséges áramot nem csak, hogy napelemek segítségével szerzi be a szuperbőr, de mivel a gyakorlati hasznosítás során biológiailag lebomló műanyagra tervezik felvinni, az új technológia teljesen környezetbarát is. A rugalmas napelemek előnye, hogy mint minden rugalmas anyag, sokkal erősebbnek számítanak, és rengeteg szituációban nagyon jól jöhetnek. Ha nem csak egyenes felületeket tudunk bevonni napelemmel, akár ruhán is viselhetjük a jövőben, és ruházatra csatlakoztatott kisebb elektronikai eszközöket, például mobiltelefont is feltölthetünk majd így. A kutatók elképzelései szerint első körben egyenruhák készítői vehetik hasznát a találmánynak, de a rugalmas napelemcellák olyan egyenetlen felületekre is felvihetők lesznek, mint a különféle lencsék, az épületek boltívei, vagy az autók karosszériája.

15
ápr/2011

Csinálj saját szélturbinát otthonra!

Biztos, hogy nagyon sokan szívesen hasznosítanának otthon olyan tiszta energiaforrásokat, mint amilyen például a szél, csak úgy gondolják, nincs annyi befektetni való pénzük, hogy szélturbinát telepíttessenek az udvarukra. Mostantól viszont némi technikai érdeklődéssel és kis barkácsolással bárki megcsinálhatja a sajátját.

Az amerikai Washington államban élő feltaláló és zöld aktivista Mike Marohn megalkotta a házilag is elkészíthető szélturbinát, a Zoetrope-ot, melynek terveit bárki által ingyenesen hozzáférhető - és így könnyebben továbbfejleszthető - formában hozta nyilvánosságra az Applied Sciences nevű weboldalon.

A Zoetrope megépítéséhez csak olyan anyagokra van szükség, amelyek barkácsboltokban is könnyen beszerezhetők, vagy a legrosszabb esetben megrendelhetők az internetről. A prototípus vízmelegítésről gondoskodik a feltaláló házában, aki ezt a technológiát kifejezetten otthoni felhasználásra, háztartásoknak szánta.



Képek az építésről itt láthatók, az építési útmutatót pedig innen lehet letölteniEzen az oldalon pedig videókat is lehet nézni a szélturbináról működés közben.

14
ápr/2011

Szemfényvesztés a lebomló műanyagszatyor

A Magyarországon forgalomba kerülő biológiai úton lebomló műanyagszatyrok szinte kivétel nélkül szemfényvesztésen alapulnak: a szokásos műanyagok mellett különböző katalizátoranyagokat tartalmaznak, melyek hatására a műanyagláncok gyorsabban szétesnek, de szó sincs mikroorganizmusok általi, szerves lebomlásról - közölte Graczka Sylvia, a Humusz Szövetség kommunikációs vezetője a Greenfóval.

"Valóban léteznek természetes alapanyagokból - például burgonya- vagy kukoricakeményítőből - készülő szatyrok, amelyek elvileg teljesen képesek lebomlani. De a Magyarországon forgalomban lévő bioszatyrok 99,9 százaléka nem ilyen" - mondta Graczka. Szerinte ez utóbbiak, bár szerepel rajtuk a környezetbarát termék védjegy, olyan, gyakran nehézfémeket tartalmazó katalizátorokat tartalmaznak, amelyek gyorsítják a műanyagláncok hasadását, ezáltal a szatyor szétesését.

"Ugyanolyan műanyag szatyrokról van szó [mint a hagyományosak], csak még plusz adalékanyagokat tartalmaznak. Ezek az adalékok, amellett, hogy az egészségre veszélyesek, a szelektív gyűjtést is beszennyezik: az újrahasznosítók panaszkodnak, hogy nem tudják ugyanúgy kezelni ezeket a szatyrokat, mint a hagyományos nejlonzacskókat" - fejtette ki a Humusz kommunikációs vezetője. (A szatyrokat a szelektív gyűjtőszigeteken a PET-palackok helyére lehet dobni).

Mint mondta, házi kísérleteket is végeztek, hogy az elvileg 90 nap alatt lebomló zacskók valóban szétesnek-e. "Szó sincs ilyesmiről, nem tűnnek el; de ha szét is esnek egy idő után, attól az még apró darabokra hullott műanyag lesz" - hangsúlyozta.

Graczka Sylvia szerint egyszerű adótechnikai megfontolások állnak az áruházláncok bioszatyor-forgalmazása mögött: a termékdíjtörvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a kibocsátott szatyrok egynegyede ilyen, nem kell termékdíjat fizetni a fennmaradó háromnegyedre sem.

"A Humusz álláspontja az, hogy egyáltalán nincs szükség szatyrokra: sem lebomlókra, sem nem lebomlókra. Elrakható vászontáskák és hasonló, tartós bevásárlótáskák használatát javasoljuk. Írországban, amikor bevezették a zacskóadót, néhány hónap alatt 94 százalékkal visszaesett a szatyrok használata. Ez jól mutatja, hogy valójában nincs rájuk szükségünk" - mutatott rá a szóvivő.

Forrás: greenfo.hu

10
ápr/2011

Ahol bútorok nőnek az udvaron: fotel élő fából, lombkoronás kerti asztal

Környezetbarát bútorokról még elég keveset hallottunk, pedig már több mint tíz éve létezik az elképzelhető legzöldebb bútorkoncepció, mely egészen konkrétan élő növényekből áll. A Pooktre művészei, Peter Cook és Becky Northey fák irányított növekedésével alkotják műveiket, a szoborszerű élő fa-alakzatokat, illetve használati tárgyakat, például kerti széket vagy asztalt is.

BalerínaAz 1999-ben ültetett "Balerína" így nézett ki 2008-ban

Peter "Pook" Cooknak 1986-ban jutott eszébe, hogy fotelt nem csak faragni, de akár növeszteni is lehetne. Kilenc évvel később partnerével megalapították a Pooktre-t, ahol azóta már művészi szintre emelték az élőfa-szobrászatot, vagyis a fák növekedésének irányítását. 

Néhány fát azért alakítgatnak, hogy később kivágás és száradás után már formázott beltéri bútor váljon belőlük, a legtöbb azonban a földbe gyökerezve kertibútorként, vagy szoborként éli le időnként igazán hosszú életét. A formákat először papíron tervezik meg, majd évekig növesztik a valóságban a megálmodott mintákat.

Peter Cook a kertiszékébenA dizájner Peter Cook az 1998-ban ültetett kertiszékében

Egy kertifotelre az ültetéstől kezdve körülbelül 7 évet kell várni, míg eléri kívánt alakját. A faszobrászok évente öt darab ilyen fát bocsátanak áruba, de különféle együttműködésekre is hajlandóak: segítenek megtanítani, hogyan csináld magad a saját kertedben, vagy ha kell, ők maguk fel is nevelik az eladásra szánt bútordarabot, és átültetik a megfelelő időben.

A prototípus 1998-ban készült el, és semmilyen üvegből vagy kőből készült rész nincs benne. Az újabb modelleket már ezekkel az anyagokkal is megpróbálják variálni: a kerti asztalként funkcionáló fa ágai közé például gránitból készült asztallapot tesznek.

Még több kép, és a művészek elérhetőségei a honlapjukon.

08
ápr/2011

Hidrogénhajtású robotbusz tisztítja majd a nagyvárosi levegőt

Milyen lenne, ha olyan áramvonalas, sofőr nélküli panorámás buszok lepnék el a nagyvárosok utcáit, melyek amerre csak járnak, jó levegőt hagynak maguk után? Valószínűleg sokkal több városlakó állna át a tömegközlekedésre.


A levegőtisztító busz, bármilyen bizarrul hangzik, már nem utópia, mióta Alain Monteiro megalkotta a SKhy nevet kapott csodajárgányt. A jövő busza napenergiát és kinetikus energiát is használ, újrahasznosítja a szennyvizet, és sokkal balesetbiztosabb, mint a hagyományos, emberi sofőr által hajtott járművek. Ezt a buszt ugyanis GPS és szenzorok segítségével számítógép vezeti, természetesen sokkal kisebb hibaszázalékkal.

A portugál feltalálót a növények ihlették: a busz gyakorlatilag magának termeli a működéséhez szükséges energiát, elsősorban víz és napfény segítségével. Teljes tetejét napelemek fedik, és még a féke is extra energiát termel, igaz nem a busz mozgásához, hanem a hidrogén vízből való kivonásához járul hozzá. Az üzemanyag elsősorban szennyvíz, kipufogógáz helyett pedig tiszta víz termelődik.


Az energia- illetve hidrogéntermelést a busz akkor is folytatni tudja, amikor áll. Áramvonalas formái szuperkönnyű alumíniumvázat rejtenek, mely könnyen újrahasznosítható. A busz teljes belseje pedig, beleértve az üléseket, egykori flakonokból előállított, a végtelenségig újra és újra felhasználható műanyagból épül fel. A hatalmas ablakokra akár közlekedési, vagy időjárással kapcsolatos információt is vetíthetnek, amellett, hogy körpanorámát nyújtanak, és mint néhány szemüveg, erős napfény hatására automatikusan besötétednek.

És ez még nem minden. Nem csak, hogy nem szennyezi tovább, de SKhy-busz egyenesen tisztítja a levegőt. Külső oldalán beszívja, és különböző anyagok segítségével megszabadítja a külső levegőt a CO2-tól: vagyis amerre jár, tisztább levegő marad utána. 

A kiszűrt szén-dioxidot később több dologra is fel lehet használni, a feltaláló szerint például arra lenne jó, hogy kalcium-karbonát készüljön belőle, ami helyettesíthetné a papírgyártáshoz eddig használt fából készült szálakat.

A hidrogénhajtású robotbusz a város igényeitől függően 72 vagy akár 128 férőhelyes is lehet.

Fotók: trendhunter.com

08
ápr/2011

Hány vihar csap le a Földre óránként?

Mivel jelen kérdésben nem a Galaxis útikalauz stopposoknak az információk forrása, nem 42, hanem 760 a helyes válasz - ennyi villámlással járó zivatar tör ki óránként a Földön. A meteorológus kutatók friss eredménye alacsonyabb számot mutat, mint amennyivel az 1920-as évek óta dolgoztak. Az új kutatási eredményt az európai földtudományi unió (EGU) bécsi tudományos konferenciáján jelentették be.

Az óránkénti viharok számát a villámcsapások előfordulását mérő nemzetközi megfigyelőrendszer adatainak alapján határozták meg. A megfigyelőállomások a villámlás keltette elektromágneses hullámokat érzékelik. "Elképzelhető, hogy az állomások egy-egy villámcsapást kihagynak, de az igazán nagyokat egészen biztosan észlelik. Ez pedig elegendő nekünk ahhoz, hogy megmondjuk, hol van éppen zivatar" - jellemezte a rendszer működését Colin Price, a tel avivi egyetem geofizikai és földtudományi tanszékének vezetője a BBC News-nak.

A kék körök az április 7-én, UTC (GMT) szerint 16 és 17 óra között előfordult villámlásokat jelzik

A friss kutatási eredmények megerősítették, hogy a villámlással járó, erős zivatarok elsősorban a trópusi égövben fordulnak elő, és azon belül is a Kongó medencéjének az időjárása a legviharosabb. "Erre valószínűleg az a magyarázat, hogy ott szárazabb a levegő, mint az Amazonas vidékén" - tette hozzá dr. Price. A zivatarok kialakulása egyúttal azt is követi, hogy a Föld melyik tájékát éri éppen napsugárzás, ugyanis a napos időben javul a levegő hővezető képessége, azaz erősebb a hőáramlás.

A villámlásmérő nemzetközi rendszer negyven ponton figyeli szerte a Földön az elektromágneses hullámokat. A mérőállomás-csoportok adataiból háromszögeléssel számítják ki az egyes villámcsapások helyszínét (a rendszer honlapja: wwlln.net). A csoportosan előforduló villámokat számítógépes algoritmus sorolja az egyes zivatarfelhőkhöz. Mindenik kontinensen nappal van a legtöbb zivatar, globálisan pedig délben (greenwichi középidő szerint 12 órakor) fordul elő a legtöbb villámlás. A 760-as számot egyébként a 2010 szeptemberi adatok átlagolásával kapták. A megfigyelőrendszert folyamatosan bővítik: nemrég indult az a program, amelynek keretében a vulkánkitörések feláramló, forró hamufelhőiben előforduló villámokat figyelik meg.

A Földön egy adott időpontban előforduló zivatarok számát először egy brit klímakutató, Charles Ernest Pelham Brooks határozta meg 1925-ben annak alapján, hogy a meteorológiai állomásokon melyik napokon jegyeztek fel viharos időt. A korrekt számításhoz viszont Brooksnak nem állt rendelkezésére kellő mennyiségű adat, továbbá tévesen azt feltételezte, hogy a szárazföld és a tengerek fölött egyenlő arányban fordulnak elő zivatarok (pedig a többségük a szárazföld fölött tör ki). Brooks 1800 zivatarral számolt óránként.

Az 1950-es években O. H. Gish és G. R. Wait huszonegy zivatarfelhő közepébe repült be az Egyesült Államokban. A gépet elektromos kisülések és a légáramlás mérésére szolgáló műszerekkel szerelték fel. A két kutató az egész Földre kiterjesztve az adatokat évi 2000-3600 zivatarral számolt. Míg a mostani mérőrendszer ki nem épült, műholdakat használtak a villámlások felderítésére, de azok sem szolgáltattak az egész Földről adatokat.

07
ápr/2011

Melyik lesz a magyar napváros?

Még néhány hét és egy ünnepélyes díjátadón kiderül, melyik magyar város, illetve falu jár élen a napenergia hasznosításában. Ki lesz a magyar bajnok az induló 148 település közül? Melyik megye települései büszkélkedhetnek a legnagyobb vagy legaktívabb napenergia-felhasználással? Lehet, hogy egy olyan nagyobb város, mint Sopron, ahol a bűntetésvégrehajtási intézet tetejére szereltek 200 négyzetméter napkollektort, vagy Szolnok, ahol 27 kW napelem látja el árammal a megyeházán dolgozókat – az országban elsőként egy műemlék épületen? Lehet, hogy az alig 480 lakosú Nagypáli lesz a befutó, ahol majdnem egy négyzetméter napkollektor és több mint 10 W napelem jut minden lakosra? Vagy valamelyik másik Zala megyei település: Dötk, Szentgyörgyvölgy vagy Gelse?

Egy valami biztos: az önkormányzatok minden lehetséges módon igyekeznek gyűjteni a szükséges adatokat, így a nyerési esélyeiket növelő pontszámokat. Bár nincs nehéz feladatuk, mindössze minél több családi házon, vagy más épületen található napkollektort vagy napelemet kell számba venniük, mégis elkelnek a jó ötletek. Sopronban például a közterület-felügyelők kapták meg a feladatot, hogy ellenőrző útjuk során a házak tetejére is vessenek egy pillantást és számolják össze a szemmel látható berendezéseket. Pesterzsébeten az önkormányzat dolgozói fogtak össze, így mindenki nyitott szemmel járt a lakóhelye környékén és szorgalmasan gyűjtötte a kerület tetőin pompázó napkollektorokat és napelemeket. Több település a helyi médiában rejlő lehetőségeket is felismerte a lakosság Bajnokságba történő bevonására. Százhalombattán például a helyi internetes újság címlapján hirdették meg a versenyt, a lakosságot a lakóházakon található napkollektorok adatainak gyűjtésére buzdítva, de a városi televízió is foglalkozott a hírrel.

A Napkorona Bajnokság kiváló alkalom, hogy az önkormányzati vezetők megismertessék a lakossággal a napenergiában rejlő lehetőségeket, illetve követendő példákat mutassanak be. Egy önkormányzat, a közös árajánlatkéréstől a különböző kedvezményekig számtalan módon támogathatja a helyi törekvéseket. Budaörsön például a lakossági megújuló energiás pályázatokat veszik számba, hol is támogatták a napenergiás berendezések telepítését önkormányzati forrásból a „Zöld otthon” program keretében.

A Napkorona Bajnokság, egy európai kezdeményezés hazai fordulójaként, immár második éve támogatja a magyar önkormányzatokat napenergiás törekvéseikben. Az országos program egyértelmű sikerét jelzi, hogy a tavalyihoz képest idén már kétszer annyi település vesz részt a versengésben.

A szervezők minden már csatlakozott, vagy még regisztráció előtt álló kis- és nagyvárost, települést és falut arra bíztatnak, hogy a 2011 májusi 4-i díjátadóig még gyűjtsék az adataikat! Nem csak azért, mert akár a prágai Parlamentben tartott európai eredményhirdetésen is részt vehetnek, hanem mert mindenképpen megéri a nap, a napenergia felé fordulniuk!

További részletek a Bajnokság honlapján olvashatók, ahol a verseny szabályai mellett ingyenesen letölthető kiadványok és más hasznos információk is várnak az érdeklődőkre. (Energia Klub)

05
ápr/2011

Sci-fi hangulatú ökováros épülhet a jó levegőjű kínai völgyben

Modern és rendkívül környezetbarát várost tervezett Kínának az Eriksson Architects, a Helsinki-központú építész-stúdió egy zöld megoldásokra specializálódott szakértőcéggel karöltve.

A Pekingtől hatvan kilométerre nyugatra, Mentougou-ban található völgyben ötvenezer lakosra terveztek egy sci-fik hangulatát idéző települést összesen 28 ezer négyzetkilométeren. A helyszínt már "ökológiai Szilikonvölgy"-nek is nevezték, mert, ha a kínai kormány megrendeli és végül is felépül, számos környezetvédelemmel foglalkozó cégnek és különféle kutatóintézeteknek adna otthont.

A céges épületek mellett egy lakóházas városrész és nyüzsgő városközpont is szerepel a tervek között. A hegyek és hatalmas zöld területek által határolt helyszín egyébként is különösen vonzó környezetnek számít, mert távol esik a szennyezett levegőjű nagyvárosoktól.

A modern tudományos eredményeket hasznosítva az épületek a lehető leghatékonyabban gazdálkodnának az energiával. Nem csak az építmények, de az összes út is fák, növények és kisebb-nagyobb tavak köré épülne, a természetes formákba minél inkább belesimulva.


A város helyben állítaná elő lakóinak a szükséges mennyiségű tiszta ivóvizet és energiát, miközben kényesen figyelne a természet egyensúlyára, többek között a termőföldek minőségére. A futurisztikus ökováros mindennapi működése közben nem termelne semmi olyan szemetet, amit ne tudnának helyben, teljes mértékben újrahasznosítani.

A projektről még több képet ezen az oldalon lehet nézni.

365 környezettudatos ötlet

blogavatar

Minden, ami zöld: környezetvédelem, ökotudatos élet, fenntartható fejlődés. Tippek a nagyvilágból a klímaváltozás hatásainak enyhítésére, hétköznapi ötletek a zéró kibocsátású háztartáshoz. Elérhetőség: 365zoldotlet(kukac)gmail(pont)com