A műanyag hulladék újrahasznosítása az építészetben nem új keletű dolog. Már mi is írtunk Afrikában épített PET-palack-házakról és a mezőberényi mintaökofaluról is.

Nargis Latif elkötelezett pakisztáni környezetvédő is az eldobott hulladék, főként a műanyag palackok újrahasznosításával épít mobilházakat Pakisztánban.

Pakisztánban nagy a szegénység, széles az az elszegényedett társadalmi réteg, amelyben élőknek nincs, sőt egyáltalán nem is lesz lehetőségük arra, hogy tégla- vagy kőházat építsenek. 

Nargis Latif ötlete az „earthbag” építkezési technikát vette át, annyi különbséggel, hogy talaj helyett szelektált, tisztított és aprított hulladékkal tömítenek egységnyi „téglákat”, amit thermopore-ral, ezüst színű csomagolással rögzítenek. 

Latif 12 éve hozta létre a Gul Bahao kutatási szervezetet, ami „chandi gars”, vagy más néven ezüst házak rendszerének kiépítésén, terjesztésén dolgozik.

2005 óta több mint 150 ilyen házat építettek Pakisztánban. A chandi gars házak előnye, hogy gyorsan, könnyedén felállíthatók, így nagyon praktikusak természeti és humanitárius katasztrófák vagy nomád, vándorló életmód esetén, amikor fél évet, egy évet töltenek a családok egy helyen. 

Persze nem egyszerű átlépni a gondolati határt, miszerint szemétből épül a házunk, de a házak számának növekedése azt mutatja, hogy bőven van hasznosító potenciál a lakosság körében. 

Fotók: ©Gul Bahao ; CNN/Video screen capture

A biotechnológiai kutatások egyik fontos területe annak kikísérletezése, hogy mivel lehetne helyettesíteni a szarvasmarhabőrt a ruházati iparban. Designtermékeink és ruháink legnagyobb részét ugyanis környezetvédelmi szempontból költséges és mérgező technológiák alkalmazásával gyártják. A bőr esetében például – környezetvédelmi perspektívából nézve – a szarvasmarhák etetése költséges, emellett az állatvédők kegyetlennek tartják az állatok lemészárlását. Az ember számára viszont fontos a luxusérzet, a bőr anyaga, illata a mindennapi használatban.

Az állati bőr helyettesítése céljából több kísérlet is folyik, a Modern Meadow a bőrsejtek növelésével kísérletezett, mások szintetikus anyagokkal próbálják helyettesíteni a bőrt.

Phil Ross művész, a Mycoworks alapítója micéliumból, a gomba tenyésztestét felépítő sejtfonalak szövedékéből hoz létre bőrszerű anyagokat. A micéliumból létrehozott anyag a szarvasmarha, a kígyó és az osztriga bőrének egyvelegére emlékeztet.

Phil Ross szerint a micéliumból előállított „shroom skin” gyártása kevesebb energiát igényel, mint amennyit az állati bőrök előállításánál használnak, kisebb ökológiai lábnyomot hagy maga mögött, és biológiailag lebomlik.

A gombaszövetet úgy lehet manipulálni, hogy míg a szövet mérete növekszik, a textúrája nem változik. A bőrszerű anyag formálhatósága olyan mértékű, amit az állati bőr megmunkálása esetén nem lehet elérni. Phil folyamatosan dolgozik azon, hogy még jobban finomítsa a shroom skint, hogy annak tartóssága elérje a marhabőr tartósságát. Példaként a közelmúltban mutatta be a Mycoworks az első pénztárcáját.

Phil a projektjét nemcsak technológiai kísérletként fogja fel, hanem olyan művészeti kísérletnek is tartja, ami majd egy teljes iparágat képes megváltoztatni.

30 éve foglalkozik gombatermesztéssel. Először a gyógyászati hatásáról is ismert reishi gombákkal próbálkozott. A gombatermesztés technikájának elsajátítása során rájött, hogy a termesztés során számos olyan melléktermék keletkezik, mint például a nemes penész, amiből újabb és újabb termékeket lehet előállítani.

Azt tanácsolja a kísérletezőknek, kezdjenek el főzni a konyhában, termesszenek növényeket, és újabb és újabb dolgokat fognak megérteni, így eljuthatnak a gombatermesztés során addicionálisan keletkező melléktermékek újrahasznosításához.

Milyen menő cuccok készülhetnek használt papírból, kávékapszulákból, autógumiból vagy PET palackból? Miként teszi hasznossá a kreatív és a művészeti ipar a használhatatlannak tűnő tárgyakat? 

A hulladék- és már nem használati tárgyaikból készült újrahasznosított termékekkel, készítőkkel, az újrahasznosítással foglalkozó szervezetekkel ismerkedhetünk meg a  ReProduct - recycling és ökodesign vásáron vasárnap.

Sokféle oldalát megismerhetjük ezen a napon az újrahasznosításnak. Lesznek a vásáron mindenféle vásznakból, fémkupakból, cipzárakból készített egyedi ékszerek, bolhapiacon beszerzett lábasokból egyedi világítótestek , kézműves és etikus papucsok,táskák, és újragondolt farmeralkotások.

A vásár mellett lesz recycling és ökodesign művészeti kiállítás, illetve workshop is, ahol bárki alkothat újrahasznosítható anyagokból. 

Olvassa el ezt is!: PET ART – Veronika Richterová pet kaktuszai

Ökofalu, biofalu és önfenntartó falu. Három elnevezés, ami szinte ugyanazt a működési formát sejteti, de mégis valami mást takar. Ami biztos, hogy bármelyik típusba is sorolja magát a település, mindegyik formának az alapja a közösség, a közösségi tervezés, a közösségi együttműködés.

Magyarországon egyelőre 10-20 önfenntartó település működik.

Amíg az ökofalvak többsége önfenntartó, addig az önfenntartó falvaknak csak egy hányada ökofalu.

Az önfenntartó ökofalvak közé soroljuk a rekreációs célból is ismertebbeket, mint Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Márihalom stb. Ezek a falvak többnyire nem a már ott élő lakosságra, hanem a közös cél érdekében a kiszemelt településre költözött erős közösségi identitású lakosságra épülnek.

Az északkelet-magyarországi, szatmári-beregi és zempléni települések önfenntartásra törekvése többnyire a települési önkormányzat gazdasági, politikai rendszerbeli ellehetetlenülésének, hátrányos infrastrukturális helyzetének és negatív társadalmi, népességi mutatóiknak, a fennmaradási, megélhetési vágynak köszönhetőek.

Az önfenntartás azt jelenti, hogy az adott település, a helyi önkormányzat vezetésével, mint közösség vezetővel, irányítóval a helyi természeti, gazdasági feltételeket, emberi erőforrásokat kihasználva önellátóvá válik.

Azok a falvak, települések, amelyek, a fentebb megfogalmazottakon túl még környezettudatos, fenntartható ökoszisztémát alakítanak ki, fenntartható technikai eszközöket használnak a megélhetéshez, azokat ökotudatos (önfenntartó) falvaknak nevezzük.

Önfenntartó települések

Az ország legismertebb önfenntartó települései az északkelet-magyarországi, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű településein találhatók. Az önfenntartásra törekvésnek a települések társadalmi adottságai (határ menti település, kedvezőtlen mezőgazdasági struktúra, összeomlott (könnyű)ipar, kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet, munkanélküliség) az alapja.

Rozsály

Az egyik legismertebb önfenntartó település az ukrán-román határ mentén található Rozsály. A pozitívan értelmezett "józan paraszti gondolkodásra és gondoskodásra" épülő működés motorja az önkormányzat - mint ahogy a legnagyobb foglalkoztató is - és maga a polgármester, Sztolyka Zoltán. (Sajnos nem tudtuk elérni telefonon.) A faluban az a cél, hogy megtermeljék, ami megtermelhető, a helyi munkaerővel végezzék el azt a munkát, amit helyiekkel helyben el lehet végeztetni. A megtermelt javakból pedig ellátni a helyi intézményeket. A 90 hektáron működtetett szociális földprogramra épül a falu foglalkoztatási és önellátó programja. 

Az önkormányzat a lakosság részére szociális jellegű szolgáltatásként állatokat tart (sertéseket, pónilovakat), szociális fürdőt és mosókonyhát működtet. Az "Adj egy méter esélyt” programjuk fontos eleme a jóléti (szociális) bolt, ahol a helyi gazdák közvetítői haszon nélkül árulják termékeiket.

Rozsálytól nem messze, ott, „ahol a kurta farkú malac is túr”, avagy a Túr folyó mentén található Túristvándi.

Túristvándi

Túristvándi önfenntartó programja hasonló a rozsályiakéhoz. A programot abból az alapelvből indították el, hogy vajon mennyi az a jövedelem, amit a családok megkapnak, megtermelnek, és ebből mennyi lehet az, amit meg tudnának tartani. Az önkormányzat állattartó telepén és az önkormányzat termőföldjein a közmunkások által elvégezett munka felett lehetőséget ad a családoknak, hogy önkormányzati földeken termeljenek, például uborkát.

A termeléshez szükséges vegyszereket, vizet, gépeket az önkormányzat biztosítja, viszont a fizikai munkát az adott család vállalja. Így például a mostani uborkaszezonban, a leszedett uborka vagy értékének 40%-a családoké lesz, 60%-át az önkormányzat értékesíti vagy hasznosítja. A kidolgozott modelljük fontos része, hogy a lakosságtól megkapják azt a bizonyosságot, hogy a családok a szükségleteiket helyi termékekkel elégítik ki, avagy a termelők biztosan számíthatnak a helyi felvevő piacra (is). Hasonlóan Rozsályhoz, az önkormányzati tulajdonokhoz tartozó területeken megtermelt növényekből és tartott állatokból biztosítják az önkormányzati intézmények ellátását.

Az önfenntartó programjuk egy új sikeres lépésének tűnik a falupiac kialakítása. Ezekben a falvakban nem működött önálló piac, mint a nagyobb városokban, egymás között működött a "házalás", tej, tojás, állateladás, de piac nem volt. Ezzel az új lehetőséggel próbálja az önkormányzat elősegíteni a közvetítői haszonmentes kereskedelmet.

Komlóska

Komlóska az a település, amely átmeneti jegyeket őriz a fenntartható ökofalu és a fenntartható falvak között. A kedvelt turistaközponttól, a"Hutáktól" délre, a többségében ruszinok (ruszok) lakta település a II. világháború után infrastrukturális, "munkahelyhiányos" település lett. A történelmi, politikai és gazdasági okokból eredő megélhetési nehézségek miatt a munkaerőképes lakosság nagy része elköltözött a faluból. Ezt az állapotot fokozta, hogy fokozatosan csökkent a helyi önkormányzati normatíva, sőt voltak olyan évek is, amikor ez az érték egyenlő volt a nullával. A polgármester 2008-ban vezette be az adózási szabályok betartása mellett, hogy elengedi az önkormányzati adók nagy részét, abban az esetben, ha egy vállalkozás Komlóskára helyezi telephelyét vagy székhelyét. Így azok a vállalkozások, amelyek Komlóskára költöztek, mentesültek az iparűzési, az építmény-, az idegenforgalmi és a kommunális adó alól. Mondhatni adóparadicsomi állapotot teremtettek a vállalkozások számára. Mára 200 vállalkozás van a településen, amelyek a súlyadó befizetésével is jelentős bevételhez juttatják az önkormányzatot. A program működik mind a vállalkozók, mind az önkormányzat szempontjából. Az ide költözött vállalkozások jelentős összegeket takarítanak meg, életképesek maradnak, nem mennek csődbe, és nem utolsósorban nem hagyják el az országot. 

Az adózási kiskapu érdekes eredményeket is teremt a településen, például igen magas lett az 1 főre jutó kamionok száma. A vállalkozások az adónemek közül a súlyadót fizetik, és így is jelentős bevételt generálnak a település számára.

Az adózási program bevezetése és megszilárdítása után az önfenntartás vált az önkormányzat feladatává. A közmunkaprogram kihasználásával az önkormányzat földjein zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, amelyeket a közétkeztetésben használnak fel. A fával fűtött intézmények számára a tüzelőt a dolgozók gyűjtik össze. Komlóskán lehetett először hallani a közpálinkáról és a közlekvárról, amit a falu gyümölcseiből főznek.

A sokáig a termelésből kivont földek tökéletesek a biotermelésre, a visszaállított gyepterületek pedig kiváló gyógynövénytermőhelyek. A növénytermesztéshez vetőmagot is adnak a lakosságnak, az önkormányzati gépekkel pedig segítik a talaj előkészítését. Az állatállomány számának növelését úgy oldották meg, hogy családokhoz 50-200 db csirkét is juttattak, amihez megfelelő takarmánymennyiséget is adtak. A juttatásért cserébe a közben megnövekedett állatállomány 50%-át visszaszolgáltatja a család.

Mára a település egy hagyományaiban élő önfenntartó ökofalu, ahol nincs (statisztikailag biztosan) munkanélküliség.

A cikket az Expo Milano 2015. támogatta.

A környezetbarát otthoni mosásra több lehetőségünk is van. Használhatunk ökomosószert, mosószódát, mosódiót, vagy esetleg mosótojást. Mivel az ökomosószereket márkájuk szerint lenne érdemes összehasonlítani, így azokkal most nem foglalkozom.

A mosótojás, mosódió vagy a mosószóda használata több szempontból is hasznos. Ellentétben a vegyi mosószerekkel, nem tartalmaznak kemikáliát, ezért természetes úton lebomlanak, nem terhelik a környezetet, a mosódióhéj még komposztálható is. Alkotóelemeik miatt nem irritáló hatású, bőrbarát szerek, használatuk különösen javallott ekcémával, pikkelysömörrel küzdőknek. 

Hogy melyik a leghatékonyabb a három közül, arról megoszlanak a vélemények. Én magam is kipróbáltam párat, de ami mellett kitartottam, az a mosószóda volt.

A mosószóda talán az egyik legolcsóbb mosószer, egy kiló kb. 400-500 forintba kerül, ha nem az ismert üzletláncoknál vásároljuk. Kapható már nagyobb illatszer- és vegyiáru-üzletekben is, de minden nagyobb zöld vagy ökoboltban is. Az utóbbiakban többnyire kimérve vehetjük, csomagolás nélkül, míg az előbbiekben általában előrecsomagolt, 250-500 grammos változatban lehet vásárolni. A mosószóda szagtalan, fehér színű, nátriumtartalmú kőzetpor, ami lúgos kémhatása miatt nagyon jó folteltávolító és fehérítő. Épp emiatt viszont a színes ruháknál vigyázni kell vele, mert fakítja a színeket.  Ha nem használunk hozzá valamilyen környezetbarát öblítőt, akkor a ruha száradás után eléggé kemény marad. Használatával kíméljük a mosógépet is, más lágyítószerekre a mosószóda használata mellett nincs szükség.

A mosódió és mosódióhéj a Dél-Kelet Ázsiában honos szappanfélék családjába tartozó Sapindus Mukorossi vagy a Sapindus Trifoliatus termése. Az egzotikus fa érdekessége, hogy mintegy 90 évig termeli a "mosódiót", 9 év alatt éri el végleges magasságát, és akár 18 méteresre is megnőhet.  Lúgos, tisztító alapanyaga, a szaponin leginkább a héjban található, azaz minél több héjat használunk, annál hatékonyabb a mosás. A mosódió nem tisztít olyan intenzíven, mint a mosószóda vagy a mosótojás, viszont tökéletesen alkalmas frissítő mosásra vagy enyhén szennyezett anyagok tisztítására.  A kilós, de kisebb kiszerelésben kapható mosódió, illetve mosódióhéj átlagos ára 3000 forint körül mozog. Egy adag mosódiót 2-3-szor is használhatunk, 1 kiló mosódió 100-150 mosáshoz elegendő. Mivel szagtalan, gyakran használnak hozzá valamilyen mosóparfümöt vagy illóolajat.

Az enyhén illatos mosótojás (ecoegg) vagy mosógolyó előnye, hogy kicsi, nem kell adagolni, csak berakjuk a mosnivaló ruhák közé, a dobba. A mosótojás újrahasznosított műanyagból készül, és a benne lévő apró ásványi golyókkal tisztít. Egy kiszereléssel 54-szer lehet mosni. Az átlagos árat figyelembe véve körülbelül 65 forintba kerül egy mosáshoz a "mosószer" ára. A Tudatos Vásárlók Egyesülete által nemrég készített teszt szerint a mosógolyó illatosabb, mint társai, ellenben kevésbé jó folttisztító.

A lengyelek megfestették a világ legnagyobb ökológiai falfestményét, ami tulajdonképpen nem is festmény.

A nyomottvizes eljárással készült, 4900 négyzetméteres alkotás a délkelet-lengyelországi Besszádok, vagy ismertebb nevén Bieszczady-hegység vonulatai között meghúzódó Solina-gát oldalára került.

A 82 méter magas és a 664 méter hosszú gátat a 60-as években építették, ami a maga nemében már akkor a kor legnagyobb építkezései közé tartozott.

A gátfestményt a gát tulajdonosa, a PGE Energia Odnawialna energiaipari vállalat szponzorálta. A feladat megvalósítására Przemek Truścińskit, a jól ismert lengyel illusztrátort és képregényrajzolót kérték fel.

A festményen a Bieszczady-hegység állatai és növényei láthatók, többek között hiúz és sas.

Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy ha egy graffiti elég egyszerűen lehet környezetbarát, akkor ez az alkotás vajon mitől lesz öko. A gátfestmény azért lett e cím birtokosa, mert a hatalmas felületre csupán 50 liter környezetbarát vízfestéket használtak fel, ami egyáltalán nem tartalmaz semmilyen szintetikus anyagot. És azt is csak arra használták, hogy az ábrákat felvázolják a hatalmas falfelületre.

Valójában a Truściński által alkalmazott (rajzolás)technikai megoldástól lett igazán öko az alkotás. Ugyanis Truściński nem festett festékkel, hanem azt használta ki, hogy a gát oldala az évek alatt rettenetesen koszos lett. A művész az előre felvázolt rajzok helyét magasnyomású vízzel lemosva rajzolta meg az elkészült "fordított" graffitit.

A pozsonyi bázisú Nice Architects építésziroda hordozható, teljes mértékig megújuló energiával működő ökokapszulájával meghódítani látszik a világot. A mai napon, Bécsben a Pioneers fesztiválon debütáló, széles körben alkalmazható lakóegység a legextrémebb helyszínekre is elszállítható. A teljesen önfenntartó lakóegység funkcionálhat, mint kutatóállomás, turistaház, sűrgösségi központ vagy akár, mint egy lakókocsi. 

A kapszula minden egysége napelemekkel, visszahúzható szélturbinákkal valamint esővízgyűjtő csatornával van ellátva.A túlfolyós rendszerű vizgyűjtő tartály csak annyi vizet gyűjt, amennyit elbír.  A teljesen komfortos belső térben vízzel ellátott konyhasarok, öblítős WC és melegvízes zuhany található.

A szigetelt falak maximális energia megtakarítást biztosítanak. A 9 kilowattórás elemmel is ellátott ökokapszulát elektromos autóról is fel lehet tölteni.  

Az 2,5m magas és 4,5 m széles "tojás" pont akkora, hogy könnyen szállítható tengeri konténerben, de egy közúti traileren is.

A mintegy 8 m2-es lakótérben, ahol konyha, tisztasági egység, ágy és dolgozósarok van, 2 ember kényelmesen elfér. 

Fotók: Nice Architects iroda

Hogyan válhatnánk élő fává a halálunk után? Elkerülhető az, hogy ne kősírba vagy urnába kerüljenek a hamvaink? Hamvakból temetők helyett erdők? Van lehetőség a földi hamvaink környezetbarát átörökítésére?

Úgy tűnik, van. Egy barcelonai dizájnstúdió leányvállalata a Bios Urn cég egy igazán környezetbarát temetkezési megoldást kínál.

A biourna (Bios Bio Urna) egy biológiailag 100 százalékban lebomló anyagokból, kókuszhéjból, cellulózból készült urnát jelent. Az urna két tárolóegységből áll. Az alsó tárolóegységbe kerülnek az erősen savas kémhatású hamvak. A felső kapszulába, ahol a csírázáshoz szükséges körülmények adottak, egy fa magjait helyezik el, az elföldelés helyszínéről vett földbe ágyazva.

A csírázáshoz megfelelő körülmények között növekedő mag addigra ereszt megfelelő erősségű gyökereket ahhoz, hogy szervesen beépüljön környezetébe, mire a két tárolóegység közötti rész és maga az urna is elkezd lebomlani.

A már Magyarországon is elérhető biournához többféle fafaj – az aleppói fenyő, ginkgo, korai juhar, kocsányos tölgy, magas kőris és az európai bükk – magjaiból lehet választani. A környezetbarát urna ára megfizethető, a kivitelezése esztétikus, könnyen szállítható, és a használata is egyszerű. A magok kihajtási ideje 6-8 hét.

A 2013. évi novemberi temetkezési törvények alapján, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelve már van lehetőség arra, hogy a hamvakat ott szórjuk el, vagy ez esetben „ültethetjük el”, ahol azt az elhunyt szeretné.

Így a jelenlegi szabályozások és a biourna segítségével egy vélhetőleg sokak számára vonzó opció jelent meg a temetkezési piacon.

Itt az ideje az év első permetezésének, még két napig biztosan ideális lesz hozzá az időjárás. Az ökogazdálkodók olajos szereket, ázalékolt teát alkalmaznak, de használhatnak mész-, kén- és réztartalmú szereket is. Néhány trükkel segíthetjük a természetet abban, hogy a munka egy részét elvégezze helyettünk.

A hagyományos télvégi lemosó permetezés legfontosabb célja, hogy elpusztítsuk a kórokozó gombák szaporító képleteit. A képletek a gyümölcsfákon, a bogyósok bokrain, a szőlőtőkék vázágain, a kéregrepedéseken, illetve a rügyek felületén tapadnak meg. Szintén cél megritkítani a rovarkártevők (pajzstetvek, atkák, levéltetű-tojások, molyok) áttelelő alakjait.

A permetezés előtt metsszük meg a növényt, és ne felejtsük el a mechanikai növényvédelmet sem (faápolás, tisztogatás – erről tippeket a Biokontroll Hungária Kht. weboldalán talál). A nagyobb sebeket (például levágott ágak helyét) sebkezelő szerrel kell bekenni.

Mikor érdemes permetezni? Például most, mert még legalább két napig nem lesz csapadék; a fő szabály az, hogy akkor érdemes belevágni a munkába, amikor az előrejelzések szerint a következő öt-hat órában nem ered el az eső. Rügyfakadás előtt, de már a fagyok után kell permetezni, és a szélcsend is fontos. Egyféle szert ajánlott használni, akkora adagban, hogy megfelelő fedést adjon a növény ágain és törzsén is.

Olajok, tea, szappanos víz és egyéb trükkök

Viszonylag sok szer elfogadott az ökológiai gazdálkodásban. Ilyenek például az olajos lemosók, amelyek ölőhatásukat úgy fejtik ki, hogy vékony bevonatot képeznek a kártevők áttelelő alakjain, és egyszerűen megfojtják őket. Hatásosak a pajzstetvek, levéltetvek tojásai, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, körte-levélbolha ellen.

A régebbi ásványi eredetű olajokat idővel felváltották a növényiek. Manapság egyre divatosabb a narancshéjolajos szer, mert ez kíméli a leginkább a növényeket. Nem zárja le a gázcserenyílásokat, így nem lassítja a növény életfolyamatait. A narancsolaj fellazítja a kis méretű, puha kitinburokkal rendelkező kártevők (levéltetű, liszteske, tripsz) kitinvázát, az átengedi a rovat testnedveit, így a rovar kiszárad.

Ez a kiszárító hatás nem érvényesül a nagyobb testű, kemény kitinpáncélos rovarok, – tehát a kertésznek hasznos segítők – esetében: ilyenek a katicabogarak, a fürkészdarazsak, a méhek és a páncélos ragadozóatkák. A narancsolaj fellazítja a szintén kitint tartalmazó gombafonalakat, gomba csíratömlőket is, így a szer egyes gombabetegségek megelőzésében is segíthet. Lehet használni mész-, kén- és rézalapú szereket is, akár az olajokkal is kombinálva, a lényeg az, hogy ne szintetikus, felszívódó vegyülettel védjük a gyömölcsfáinkat.

Az igazán bio ökokertészek ázalékolt teákkal permeteznek. Ebben az esetben a „tea” szó szép eufemizmus a rothasztott kotyvalékra. Fő összetevői: csalán, káposzta, hagyma, kakukkfű, tárkony, sarkantyúka. Gombabetegség esetén hagymából lehet ázalékot készíteni, tetűre a csalán jó. Gyengeségre a zsurlót és a káposztát ajánlják, bolhák ellen feketeüröm és bodza vethető be, kártevő rovarok ellen az erőspaprikás lemosás alkalmazható, amely őket is kétszer csípi. Az ázalék készítés érzékletes leírása itt olvasható.) Nem muszáj egy hónapig rohasztani, 3-4 nap után is már használható.

Tetvek ellen bevethető még a szappanos vizes lemosás, gombásodás ellen a szódabikarbónás (1 liter vízhez 2 evőkanál kell) lemosás. Ennél sokkal tudományosabb kutatások indultak nemrég azt megállapítandó, hogy az aszkorbinsav (magyarul C-vitamin) állítólag képes a zöld őszibarack levéltetű és a gyapottok bagolylepke hímjeit terméketlenné tenni. Házilag ki lehet próbálni patikában vásárolt por alakú szakorbinsavval, de arról tudni kell, hogy késhegynyi egyenlő körülbelül 1000 milligrammal – szóval csak csínján adagoljuk.

A permetezés azonban nemcsak a kórokozókat tizedeli meg, hanem a kórokozókat kordában tartani képes rovarokat is. „Aki tehát 'csak' lemosó permetezést végez, évente egyszer totálisan kiirtja kertje rovarvilágát, és azt hiszi, neki ettől jobb lesz… A cinkék meg élelem híján odébb állnak” – írja Baji Béla a Permakultúra és önellátó biogazdálkodás című könyvében.

Hogy előzi meg a kártevők megjelenését Alwin Seifert, a biogazdálkodás egyik megalapítója, a Kertészkedés mérgek nélkül szerzője? A német szakember tél végén komposzttal teríti be a fák alját, hogy a hólé mélyre bemossa a tápanyagokat, nyaranta pedig lekaszált füvet szórt a fák alá, amelyet a talajlakó élőlények gyorsan eltakarítottak a felszínről. Mindkét módszerrel nő a fa tápanyagellátása, erősödik a növény, és javul a kórokozókkal szembeni ellenálló-képessége, így több és jobb minőségű termést hoz. A komposztos módszerrel a levéltetvek ellen is hatásosan lehet védekezni, mondja Seifert.

Hogy csinálják mindezt az Egyesült Királyságban, ahol nagy hagyománya van az organikus kertészkedésnek? Lisztharmat ellen például a „házi sárga” permetlevet ajánlják, amely a következőképpen készül: 3,5 liter forró vízben alaposan keverjünk el fél liter emberi vizeletet, 8 dekagramm mosószódát és 3 dekagramm lereszelt szappant. Kihűlés után használhatjuk. És ha ezt is túléli az adott kártevő, tanuljunk meg vele együtt élni. Kiérdemelte.

El kell fogadnunk, hogy a gyümölcsösben nem játszhatunk zéró összegű játékot, mert azzal csak egymás kárára lennénk. Régen a vad vagy őshonos gyümölcsfajtáknak nagyobb volt az ellenállóképessége, a manapság közkedvelt nagyhozamú vagy más okból különleges fajták olykor gyengébbek lehetnek. Azt se feledjük el, hogy csak azért, mert nekünk tetszik valami, még nem biztos, hogy képes „szervülni” a kertünkbe: ha egy gyümölcsfa sokat betegeskedik, talán ezzel az erőszakos betelepítést jelzi, pontosabban, hogy nem odavaló.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Elég egy átlagos autó a guruló ház elvontatásához. Olyan, mint egy dióhéj, csak kicsit nagyobb, amerikai egyetemisták építették. A kontraszt akkor érvényesül igazán, ha figyelembe vesszük, hogy egy amerikai átlaglakás 240 négyzetméteren terül el:

Tudna élni egy mindössze 6,5 négyzetméteres házban, cserébe nem kellene fizetnie sem az áramért, sem a fűtésért, sem a csatornázásért? A kérdésre igennel válaszolnak a vermonti (Egyesült Államok) Green Mountain College ökológiai designt hallgató diákjai. Tizenhat hallgató olyan autonóm házat épített, amely utánfutóként egy átlagos autóval is vontatható. A félbevágott dióra emlékeztető, áramvonalas házra 120 wattos napelemrendszert telepítettek. Mosdani a saját esővízgyűjtő rendszer segítségével, vécézni pedig komposztáló toaletten lehet.

A szerkezetet nem is háznak, hanem Optimális Független Utazótérnek (Optimal Traveling Independent Space) hívják. Lucas Brown, az ökodesing szak tanára szerint a huszonéves diákok számára kevésbé vonzó kilátás lakáshitelt felvenni rögtön az egyetemi éveik után, és nem ragaszkodnak szüleik belvárosban dolgozom-kertvárosban lakom életstílusához. Saját lakásra vágynak, még ha az nagyon is kicsi, olyanra, amelyre alig kell költeni, és nem akarnak sok tárgyat maguk körül. Vagyis változóban vannak az ingatlannal kapcsolatos elvárások – mondta Brown a Treehugger blognak.

Korábbi posztunkat itt olvashatja a guruló miniházakról.