Egy friss brazil tanulmány szerint a banánhéjat víztisztításra is lehetne használni ott, ahol az ivóvíz nehézfémekkel, például rézzel vagy ólommal szennyezett. A Sao Paulo-i egyetemhez tartozó kutatóintézet munkatársai azt mondják, a banánhéj az eddig használt módszereknél - alumínium-oxid, cellulóz vagy szilikon - sokkal hatásosabb, ezeknek ugyanis mérgező mellékhatásai is lehetnek, ráadásul drágák is. A banánhéjhoz képest legalábbis mindenképp.

A csapat módszere egy korábbi kutatás eredményeire alapul, mely megállapította, hogy egyes növényrészek, mint például az alma és a cukornád fel nem használt részei, a kókuszrost vagy a mogyoró héja felszívják a méreganyagokat a vízből. Ezek a természetes anyagok olyan vegyületeket tartalmaznak ugyanis, melyek egyszerűen vonzzák a fémeket.

Gustavo Rocha de Castro, a brazil kutatócsoport vezetője állítólag először banánevés közben gondolkozott el azon, talán lehetne valami hasznosat is kezdeni a szemétbe dobott héjakkal. Kollegáival együtt egy héten keresztül szárították a feldarabolt banánhéjakat a napon, majd próbaképpen először olyan folyóvízbe áztatták őket, amelyről pontosan tudták, milyen koncentrációban szennyezett rézzel és ólommal. A banánhéjak mindössze egy óra alatt felszívták a nehézfémek 97 százalékát. A héjakat ezután laboratóriumban is tesztelték, és ott is tökéletesen működtek.

Bár csak rézzel és ólommal próbálkoztak, a kutatók szerint a banánhéjas módszernek kadmium, nikkel és cink esetében is működnie kell. Arra azonban figyelmeztetnek, hogy ez a fajta szűrés sokkal inkább ipari célokra való, mint otthoni víztisztításra, mivel a banánhéjak kapacitása a nehézfémek részecskéinek nagyságától függ, ezt pedig igen bonyolult mérni. Az eredmények alapján már más szakemberek is elismerték, gyors és olcsó alternatívának nevezték a banánhéj-eljárást az eddig használt hagyományos módszerekhez képest.

A tanulmányt február 16-án az Industrial & Engineering Chemistry Research című folyóiratban publikálták. A huszadik század eleje óta létező amerikai tudományos folyóirat manapság kéthavonta jelenik meg az American Chemical Society, azaz az amerikai vegyésztársaság gondozásában.