A kerti tónak épp annyi előnye van, mint amennyi hátránya, az építés előtt érdemes ezeket áttekinteni.

KÉP: Unsplash

Egyre nő a kerti tavak népszerűsége, nálunk is már a harmadik szomszéd épített ilyet. A kedveltségnek számos oka lehet: van, aki így szeretné hűteni a házának déli oldalát, mást a tavi élővilág hangulata vonz (például a békák brekegése), vagy gyönyörködni szeretne benne, van olyan is, akit természetvédelmi, vagy éppen praktikus szempontok vezérelnek, mint például az esővíz felszíni gyűjtése, és ezért létesít kerti tavat. 

A természetvédelem iránt érdeklődők persze azonnal belefutnak abba a problémakörbe, amelyet a fenntarthatóság jegyez: vajon egy kerti tó mennyire fenntartható, és a speciális kialakítása és üzemeltetése mennyire terheli meg a környezetét? Elképzelhető, hogy esetleg drágább a leves, mint a hús? Magyarán többet visz egy kerti tó, mint amennyit hoz?

KÉP: Pixabay

Amikor a fenntarthatóság és a természet- vagy környezetvédelem kerül szóba, mindenki arra gondol, hogy de hát egy ilyen zöld projekt, mint a kerti tó létesítése, biztosan kiemelkedően jót tesz az élővilágnak. Nos, korántsem. 

Kerti tónak nevezzük a kert olyan vizes elemét, amely egyszerre növeli a kert esztétikai élményét, és egyúttal különleges élőhelyet biztosít egy sor állat- és növényfajnak. Tehát hiába csak két-három aranyhal lakik a tóban, attól még a víztest számos más ökológiai hasznot hozhat. De itt a feltételes mód, mert nem mindig!

Aki pusztán a szépsége miatt telepítene kerti tavat, építkezés előtt alaposan gondolja át a projektet. A kerti tó nem csupán egy vízzel teli gödör, hanem komplex egység, amely nem képes az önnfenntartásra, hanem ebben aktívan támogatnunk kell, máskülönben veszélyessé vagy teherré válik. 

KÉP: Unsplash

Nagyon fontos szempont, hogy honnan lesz víz a tóba. Ha a tó üzemeltetése során több vizet használunk, mint amennyit a tó képes megtisztítani (újrahasznosítani), akkor megfontolandó, hogy ne telepítsünk tavat. Másrészről viszont egy tó kerti esővízgyűjtő területként is működhet, amely segít a vízforgatásban, víztisztításban, vízmegtartásban, és így bizonyos hasznát élvezhetjük.

Szintén kiemelt fontosságú szempont a biztonság: ahol kisgyerekek vagy háziállatok (kutya, macska stb.) laknak, ott veszélyforrás lehet a tó: mi van, ha valaki beleesik, és nem képes kimászni? Hiszen egy kerti tavat nem szokás körbekeríteni, mert úgy csökkenne a látvány értéke. 

A harmadik szempont pedig a tó betelepített élővilága: csodás látványt nyújtanak a koi pontyok, de mi lesz velük ősztől tavaszig? Ki, hogyan és hol fogja gondozni őket? Vagy ha hívatlanul megérkeznek a vadkacsák, akkor mit kezdünk velük? Érdemes ezt alaposan kielemezni telepítés előtt.

KÉP: Pixabay

A fenntartható kerti tónak van néhány alap ismérve:
- Viszonylag kicsi, ezért könnyű kezelni, és nem igényel sok vizet.
- El lehet a tótól zárni a háziállatokat és a kisgyerekeket.
- Mini víztározóként szolgál a növényeink locsolásához. 

Ökológiai tekintetben egy kerti tónak számos előnye lehet: a természetes víztest olyan mikrokörnyezetet teremt, amely kedvez bizonyos növény- és állatfajoknak - akár veszélyeztetetteknek is. Bizonyos halfajok, kétéltűek (békák), hüllők (teknősök, kígyók) hálásak lesznek az új élőhelyért, akárcsak a mocsaras, vizes helyeket kedvelő növények.

Bármilyen meglepő, a kerti tó élővilága jelentősen hat a mellette elterülő kert, kivált a veteményes fenntartására. Ahol van egy kerti tó és jó sok béka, ott például kevesebb növényvédőszerre van szükség a haszonnövények védelméhez, mivel a brekik felfalják a növényevő rovarokat, amelyek máskülönben a mi növényeinket falnák be. 

Amennyiben a kerti tó vízgyűjtőként is szolgál, abból öntözhetjük szárazság idején a növényeket. Arra is jó lehet egy kerti tó, hogy hirtelen zápor esetén abban szabályozva gyűjtsük azt a záporvizet, ami szabályozatlanul (villámárvízként) végigrohanna a kertünkön, és letarolná a veteményest.

Az emberre is visszahat a kerti tó: minél többet ülünk a partján és gyönyörködünk benne, annál inkább ráébredünk a természet csodálatos összetettségére, az egyes fajok együttműködésére. Ha sikerül úgy kialakítanunk a tavunkat, hogy nem igényel hálózati vízutánpótlást, hanem elvan "önjáró" módon, akkor azzal nagy előrelépést tettünk a víztakarékosság felé, aminek különösen nyáron van nagy szerepe.

KÉP: Unsplash

Ugyanakkor megfontolandó, hogy a tóépítésnek árnyoldala is van: ilyen első sorban a komoly költség, amivel a kialakítása jár, még akkor is, ha természetes vízgyűjtőként fog funkcionálni, tehát nem igényel hálózati vízutánpótlást (ami szintén pénzbe kerül). Aztán akármennyi békánk is van, biztos lesz sokkal több szúnyogunk, esetleg ijesztő, bár ártalmatlan kígyónk, siklónk. Mindenképpen komoly tervezésre van szükség egy tó telepítése előtt, hogy mérlegelhessük az előnyöket és hátrányokat.

365Zö