A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Sokak számára a szeptember egy több hetes "dátha"-szezon kezdetét is jelzi: visszakerül a gyerek az iskolai közösségbe, ami nemcsak gyerekekből és tanárokból, hanem bizony vírusokból és baktériumokból is áll.
Sőt, az is lehet, hogy a tömegközlekedésen prüszköl rá valami bacit egy olyan utastárs, aki képtelen megtanulni, hogy ha már végképp nem találja gyorsan a zsebkendőjét, akkor a könyökhajlatába tüsszentsen és köhögjön -- a ruhán gyorsan kiszáradnak és elpusztulnak a kórokozók, illetve ez sokkal jobb, mintha a tenyerébe köhögne, aztán ugyanazzal a kezével megfogná a kapaszkodót. Brrr!
Az is egyfajta zöld gondolkodás, amikor a meglévő folyamatokat, elemet újszerűen átvariáljuk a hatékonyabb eredmény érdekében, ahelyett, hogy új termékeket vásárolnánk. Ezt valósította meg egy brit patikus, aki három gyermekén sikeresen tesztelt egy nagyon egyszerű módszert a kórokozók terjesztése ellen.
Shamir Patel a hazaérkezés rituáléját változtatta meg: ahelyett, hogy a gyerekek odahaza estig a napközben viselt ruhájukban maradtak volna, az egészségügyi szakember azonnal elküldte a gyerekeket fürdeni és átöltözni, amint hazaértek délután az iskolából. Ezzel az volt a célja, hogy a kicsikről úgymond már a küszöb átlépése után rögtön lemossa a kórokozókat, a ruhájuk pedig egyből ment a szennyeskosárba. Így megakadályozhatja, hogy a hazahozott kórokozókat szétterítsék a gyerekek a lakásban. Mert minél tovább marad egy baktérium vagy vírus rajtunk, annál nagyobb a kockázata, hogy betegség lesz a vége.
A náthát, megfázást vagy meghűlést (más néven heveny orr-garatgyulladást) okozó rhinovírusok az otthoni tárgyak (kilincs, asztal, távirányító, laptop, telefon stb.) felületein akár 6 órán át is életben maradhatnak, bőrön 1 órát. A kisgyermekeket veszélyeztető RSV-fertőzés (respiratory syncitial virus) kórokozója szintén körülbelül 6 órán át marad életképes tárgyak felszínén, 1 órán át a ruházaton és akár 20 percig a bőrünkön. Az ételfertőzést, ételmérgezést okozó szalmonella és Campylobacter baktérium akár 4 órán át életképes marad például a gyerek ruháján. Onna pedig nemcsak a gyereket fertőzheti meg, hanem az egész családot.
Így aztán a hazaérkezéskor asap megfürdetett és átöltöztetett gyereknél kisebb a kockázata, hogy kórokozó maradjon rajta. Náthaszezonban a gyerek ruháját érdemes 60 Celsius-fokon, legalább 2-2,5 óra hosszú programmal mosni, hogy valóban elpusztuljanak a textilszálakra tapadt kórokozók. A hosszú program azért indokolt, mert a mosógép mondjuk egy 60 fokos mosás ciklus során majdnem végig langyos vízzel mos, csak néhány percre melegíti fel a vizet egészen 60 Celsius-fokra. Utána pedig már jön is a hideg vizes öblítés.
TIPP: Öblítéshez érdemes az illatszerboltban kapható, babaruhák öblítéséhez való, de fertőtlenítő hatású textilöblítőt használni. Mi még textilfelületek (kárpitos bútor, ágymatrac, kabát stb.) fertőtlenítésére is használjuk szórófejes flakonba áttöltve, persze az öblítő antiallergén, ezért színezékmentes, víztiszta változatát, hogy ne színezze meg a textileket. A felületre permetezve 15 perc alatt elpusztítja a bacikat.
Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe. Már ez is horrorisztikus mennyiség, de a túlevés miatti ételpazarlás ennek több mint százszorosa, nagyjából 140,7 milliárd tonna. Ezt az úgynevezett metabolikus ételpazarlást olasz kutatók számolták ki, tanulmányuk a Frontiers in Nutrition szakfolyóiratban jelent meg.
A túlevés által okozott környezeti teher három szegmensből áll: föld-, víz- és szén-dioxid-lábnyom. A Teramo Egyetem környezettudósai először megállapították, mennyi az egyes országok "túlsúlya" az átlagnépesség testtömeg-indexe (BMI) és magassága alapján, és ezt összevetették az adott országban legnagyobb arányban rendelkezésre álló élelmiszerek energiatartalmával. Méghozzá úgy kalkuláltak, hogy az egészséges testsúly felső határát jelző 21,7-es érték felett minden elfogyasztott kalória gyakorlatileg felesleges, és csak túlsúlyt okoz.
Az említett 140,7 milliárd tonna a világ népességének jelenlegi túlsúlya visszaszámolva az elfogyasztott ételekre: ha ennyit nem ettek volna meg, nem lennének túlsúlyosak. Vagyis ennek a 140,7 milliárd tonna élelmiszernek a megtermelését meg lehetett volna takarítani, az előállításához szükséges szántóföldet, legelőt, ivóvizet, üzemanyagot stb. másra lehetett volna fordítani.
Nyilván ez így túlzás, hiszen bármely embernél a 21,7-es BMI érték feletti érték bőven lehet izomtömeg is, míg az olasz kutatók minden pluszsúlyt hájnak tekintettek. Azt sem vették figyelembe, hogy a túlsúly változhat idővel, illetve a fokozott testmozgásnak köszönhetően is mérséklődhet. Ettől függetlenül a 140 milliárd jelen pillanatban a lehető legközelebb áll a valószínűhöz. És irdatlan mennyiség.
A tanulmányt böngészve kiviláglik, mekkora eltérések vannak az egyes kontinensek között. A túlevés miatti ételpazarlást Európa vezeti, 39,2 milliárd tonnával. Ha a három szegmenst vesszük figyelembe (föld-, víz- és CO-lábnyom), akkor Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) 14-szer többet fogyaszt, mint a szubszaharai Afrika.
Az olasz kutatók szerint Európában, valamint Észak-Amerikában és Óceániában a tejtermékek, tej és tojás előállítása rója a legnagyobb terhet a környezetre (a túlsúlynak számított lábnyom 30,2 százaléka felel meg ennek), utána a hús, az alkoholos italok és a cereáliák következnek, míg például az iparosodott Ázsiában a cereáliák és a keményítőtartalmú gyökérzöldségek megtermelése.
Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) vízlábnyoma hasonló, de közel kétszerese Latin-Amerikáénak, és tízszerese a szubszaharai Afrikáénak. Az üvegházhatású gázok lábnyoma is tízszeres ezekre a régiókra, míg a földhasználat lábnyoma 15-szörös.
Egyébként az ENSZ becslése szerint a gazdag országok évente közel annyi, 230 millió tonna élelmiszert dobnak ki, mint amennyi a szubszaharai Afrika teljes termelése. A világ teljes zöldség- és gyümölcstermésének közel fele a kukában végzi.
Kertünk végében egy negyvenéves meggyfa áll, már öreg és beteg, nem is terem, lombhullás után elköszönünk tőle és kivágjuk. Túlságosan nagy árnyékot is vet a nagyi rózsáira, a szomszédok belátását sem korlátozza. Az alábbi, délelőtt 11-kor készült fotón látható, mennyire előnytelen a jelenlegi helyzet. (A kupacba halmozott öreg deszkákből emeltágyás-szegély lesz nemsokára.)
Szeretnék valami telekhatároló sövényt, de semmiképpen nem hagyományosat. A tuja nem az én világom, a puszpáng sem nyerő, amióta megjelent Magyarországon puszpángmoly, amelynek hernyója tarra rágja a növényt, még kevésbé a valóban gyorsan növő csodasövény, amely viszont allergizál. Ja, és permetezni sem szeretnék, mert kutyák és gyerekek szaladgálnak a kertben. Viszont ha már gyerekek: legyen gyümölcstermő a sövény! Méghozzá többféle cserjéből, mert minél nagyobb a változatosság, annál többféle beporzó rovar, madár, pillangó jön majd a kertünkbe!
A tervezés első lépéseként egy táblázatban összesítettem, hogy a viszonylag könnyen hozzáférhető gyümölcstermő cserjéknek milyen talaj-, víz- fény- és egyéb igényük van. Kizárólag olyan cserjéket néztem, amelyek tüskementesek, illetve lehetőség szerint öntermők, azaz tavasszal a méhek és más rovarok simán beporozzák őket. Biztos, ami tuti fix alapon azért minden cserjéből legalább két-három tövet fogok ültetni szeptember végén, hogy még a fagyok beállta előtt meg tudjanak gyökerezni. A töveket nagyjából egy méterre ültetem egymástól, hogy legyen helyük fejlődni, illetve a kutyák tudjanak közöttük szlalomozni.
Mivel a Duna közelében lakunk, és a terület valaha ártér volt, kertünkben a talaj közepesen kötött, és a hajdani három óriás fenyőfa évtizedekig hulló tűlevelei miatt enyhén savanyú. Az biztos, hogy egy alapos ásással fog kezdődni az ültetés, már csak azért is, hogy az öreg meggyfa mindenhol felbukkanó gyökérsarjait kiirtsuk. Utóbbi elég durva meló, mert amennyire lehet, ki kell ásni a gyökérsarjakat, majd letépni a vízszintesen futó gyökérről. De muszáj megtenni, mert szétnyomják a meglévő növényeket.
A kertünk keleti tájolású, hátul a szomszéd kert végében egy nagy kétemeletes épület fut, elöl a mi házunk van, azaz a terület háromnegyede inkább félárnyékosnak minősül, hiszen napi 6 óránál kevesebb napsütést kap. Egy bizonyos rész kora reggeltől délután 5-ig napsütéses, oda fogom ültetni a fényigényes bokrokat.
Az áfonyával kapcsolatban olvastam azt a javaslatot, hogy nagyon savanyú talajt igényel, amit viszont a többi növény nem feltétlenül szeret, illetve sekély a gyökere, így az áfonyát érdemes dézsába ültetni. Már tudom is a helyét! A többinél elegendő a rendszeres tápanyagutánpótlás komposzttal, amely a talajba dolgozva lazítja annak szerkezetét is.
A nagyvárosokban a szükségesnél sokkal kevesebb a nyilvános vécé, de szerencsére született pár öko megoldás arra, hogy az utcai vizelést ne csak visszaszorítsák, hanem a lehetőségekhez képest még környezetbarátabbá is tegyék. A probléma rendkívül súlyos: a világ legmagasabb temploma, a 162 méteres ulmi székesegyház mészkő alapzatát is tönkretette már a vizelet.
A címben említett visszapisilős módszer se nem zöld, se nem nevelő hatású, mindenesetre elrettentő: 2015-ben a világon először Hamburgban alkalmazták azt a falbevonatot, amely annyira folyadéktaszító hatású, hogy a ráeresztett vizeletet visszafröcsköli a sugár irányába, beterítve a delikvens lábát.
A város St. Pauli negyedében évente 20 millióan buliznak, ami kevésbé zavarja az ott lakókat, mint az, hogy a vendégek ott könnyítenek magukon, ahol rájuk jön a szükség. A legbüdösebb falszakaszok mentesítéséhez a tudósoktól kértek segítséget, akik kifejlesztették a szilícium-dioxid-tartalmú szuperhidrofób védőlakkot. A rendszerető helyiek külön táblákat is felszereltek szemmagasságban, amelyeken a visszapisilő falra figyelmeztetik a renitenseket, de annyi német humort megengedtek maguknak, hogy nem mindenhová tettek ki feliratot.
Bár elég drága, hiszen négyzetméterenként kb. 100 euróba kerül, a hamburgi módszerrel több európai városban kísérleteznek, hiszen a vizelet eltakarítása is nagy költség, nem beszélve a korrozív hatásáról: tönkreteszi a falat, járdát, fákat, mindent. És büdös is.
A középkori épületeiről is nevezetes északnyugat-angliai Chesterben két választása van a közterületisek kamerájával (CCTV) rajtakapott kalózvizelőnek: vagy vállalja a bírósági tárgyalást és a tetemes bírságot, vagy részt vesz egy "kulturális örökségi figyelemfelkeltő kurzuson". Ennek keretében fizet 75 fontot, amiért 1. megnézheti magáról a videófelvételt,
2. egy szakértő vezetésével körbesétál a város történelmi központjában, miközben közösen elemzik, milyen károkat okoz az illegális vizelés a műemlékekben. Igazán brit megoldás, real understatement.
Az indiai Kalkuttában nem udvariaskodnak ennyit, egy mozdulattal intézik el a vizelőket és a takarítást, de ezt jobb nem megtapasztalni: egy speciális egység sárgára festett tartálykocsival járja a várost, és a vétkezőket magasnyomású vízsugárral eltakarítja, mint az alábbi videón látható. Mottójuk: You stop, we stop. Ez is egyfajta nyilvános vizelés, csak más előjellel.
Persze Indiában is akad más megközelítés. Víz nélkül üzemeltethető az Ekam Zerodor piszoár-kioszkja, amelyhez nincs szükség infrastruktúrára, és a vizelettel a környező városi növényzet trágyázzák.
Ha már begyűjtés: a dán Peefence egy olyan felfüggeszthető műanyag lap, amely a tölcsérjébe érkező vizeletet egy csőbe vezeti, onnan pedig egy tárolóba. Aztán lehet a vizeletet folyékony trágyaként hasznosítani, vagy a csatornába vezetni. Az eszköz használható fesztiválokon, építkezéseken, sporteseményeken.
San Francisco vezetése szintén próbát tett a hidrofób bevonattal, miután egy lámpaoszlop töve annyira elrozsdált a sok húgytól, hogy az oszlop eltört és rádőlt egy autóra.
Sokan ugyanakkor kritizálják a programot, mondván, a folyadéktaszító festék árát inkább fordítsák nyilvános vécék állítására. A városvezetés egyébként ezen a téren is fejlesztett, a Pit Stopnak nevezett nyilvános és ingyenes vécéket már 25 helyen vehetik igénybe a lakosok reggel 9 és este 8-10 óra között. Ezeken a helyeken le lehet adni a használt fecskendőket és ingyenes kutyaürülékes zacskó is van. A biztonságról és a tisztaságról állandó alkalmazott gondoskodik. Készült telepített és kerekeken guruló Pit Stop is, utóbbi egy rámpával kerekesszékesek számára is használható. A guruló illemhelyek egyikét viktoriánus stílusban alakították ki.
"Különféle designokat próbálgatunk, amelyek hívogatóak, és arra bátorítják az embereket, hogy használják ezeket a létesítményeket -- mondta Mohammed Nuru, a San Francisco-i köztisztasági és városkarbantartási hivatal igazgatója. -- A Pit Stop lehetővé teszi az emberek számára, hogy normális körülmények között végezhessék a dolgukat, emellett növeli a környék élhetőségét."
Így áttételesen térül meg az illemhelyenként mintegy százezer dolláros éves fenntartási költség.
Ennél sokkal olcsóbb és zöldebb volt az a nyilvános illemhely, amelyet szintén San Franciscóban 2013-ban kísérleti jelleggel készítettek civilek: kell hozzá legalább két fémkeretes IBC ballon (akár újrahasznosított is), amelyek közül az egyik a kézmosóvíz tartálya, a másikba megy a vizelet, amelyet a ballonba ültetett bambusz gyökerei hasznosítanak a kézmosóvízzel együtt.
A 21. században vagyunk, tehát lehet hozzácsatlakoztatni szenzort, webes alkalmazást, online térképet stb. A P Planter projektet a Hyphae Design Laboratory tervezte a non-profit Urban Biofilterrel együttműködésben. Részletes leírás, a rendszer elkészítésének útmutatója erre linkre kattintva elérhető, hogy mások is kipróbálhassák, akár tanóra keretében.
Több városban kísérleteznek a komposztálással. Párizsban úgy nevezik:
"a vadvizelők civilizálása".
Az Uritrottoir fémdobozok tetején virágágyás van, a bejutó vizelet egyrészt ezt trágyázza, másrészt a tároló aljában elhelyezett széna, fűrészpor, fapellet felszívja a nedvességet. Egy szenzor figyeli a szárazanyag telítettségét, és jelez a kezelőnek, aki frissre cseréli az anyagot, a használtat pedig elszállítja egy Párizs környéki területre, ahol egy év alatt komposzttá érlelik, amellyel a városi parkok talaját javítják.
A 218-240 liter űrtartalmú piszoár víz- és szagmentesen üzemel, ám annyira dekoratív, hogy sokan nem fogják fel, mire való. Mindenesetre már más francia városban is van ilyen, például 2019 júliusában Nantes-ban négyet adtak át.
A belgiumi Mechelenben a nyilvános vizelés bírsága 350 euró, úgyhogy tíz bünticetliből összejön egy GreenPee nevű ökopiszoár ára. Ennek működési elve hasonló a franciáéhoz. A "bírságból nyilvános vécét" koncepciót még tesztelik, ha bejön, többet is rendelnek.
A dobozos ökopiszoároknál hatékonyabb lehet a Pinkelbeete, amelyet a müncheni műszaki egyetem tanára, Natalie Eßig fejlesztett ki. A "pisiágyás" voltaképpen egy szagmegkötő hatású szerves anyaggal, például fakéreggel megtöltött műanyag láda, amelybe bárki belevizelhet. A folyadék a tartályból lassan lejut egy földbe süllyesztett tartályba.
Ez félig vízzel van teli, ami hígítja és tovább szagtalanítja a keveréket. Eßig precízen kiszámolta, hogy ha egy futballdrukker a sörözés hatására 450 mililiter vizeletet ereszt a mulcságyásba, akkor akár 550-en is követhetik, hiszen a tartály 250 liter vizelet fogadására alkalmas. A hígított vizeletet a környező virágágyások trágyázására lehet használni, illetve bevezetni a csatornába. A helyi focidrukkerekkel folytatott interjúiból az is kiderült, hogy szerintük a nyilvános vécék koszosak, és a parkokban eleresztett vizelésről azt gondolják, hogy "na most igazán öko vagyok".
És mi lesz a nőkkel?
A kínai Shaanxi Normal Egyetemen kiszámolták, hogy naponta 160 tonna vizet lehetne megtakarítani, ha a lányok is állva pisilnének egy eldobható kartonpapír pisitölcsér (intim kehely) alkalmazásával.
Merthogy a vécétartály ürítésével a nők háromszor több vizet használnak. Úgyhogy ha már kiszámolták, be is vezették. Állítólag ez sokkal higiénikusabb is, mint a hagyományos mód. A női (gendersemleges) piszoár alacsonyabban van, mint a férfi, hogy könnyebb legyen beletalálni.
Berlinben 2017-ben egy 99 oldalas tanulmányt szenteltek a neutrális vécékoncepciónak, amellyel a város innovativitását kívánják demonstrálni. A jövőbeni "berlini toalett" elvárásai közé tartozik a bejárat jó láthatósága, a megfelelően kivilágított belső tér, a vészjelző, illetve a diszkriminációmentes piktogramok. A rendszer kiépítését valószínűleg sok vita fogja megelőzni.
Egyébként a neten és zöld boltokban kapható kétrészes műanyag kehely is, amely fertőtleníthető, többször használható, és egy diszkrét dobozban mindig magánál tarthatja a gazdája.
Ezzel már ma is lehet használhatni a férfi piszoárokat, mert közismert, hogy a női vécék előtt mindig hosszabb a sor.
Amennyiben a világ áruszállításának egy részét sikerülne léghajókkal megoldani, az csökkentené a szegmens jelentős szén-dioxid-kibocsátását és utat nyitna a mainál fenntarthatóbb, hidrogén-alapú gazdaság irányába, javasolja tanulmányában a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA).
A 20. század elején sokan kísérleteztek léghajókkal, ám ez a ballont kitöltő hidrogéngáz felrobbanása miatt többször is tragédiával végződött, így a biztonságosabbnak ítélt repülőgépek kiszorították a lebegő monstrumokat. A repülők gyorsabbak is voltak, mint a léghajók, valamint akkoriban nem volt ennyire megbízható az időjárás-előrejelzés.
Azóta viszont rengeteg ismerettel gazdagodtunk, fejlődött az anyagtudomány, a meteorológia, egyszersmind viszont olyan mértéket öltött az energiafogyasztás és a károsanyag-kibocsátás, hogy muszáj szállítási alternatívákon elgondolkodnunk, javasolja az amerikai tudományos kutatóintézet.
A szállítási szektor a világ CO2-kibocsátásának 25 százalékáért felelős, ebből 3 százalék a teherszállító hajók kibocsátása, ami 2050-re 50-250 százalékkal emelkedhet. Ezért is fontos olyan új szállítási módok kifejlesztése, amelyek energiaigénye és szén-dioxid-kibocsátása alacsony. Az IIASA kutatói brazil, német és malajziai szakemberekkel közösen elemezték, vajon mennyire lehetne a Föld körüli futóáramlásokat kihasználni a szállításhoz.
A futóáramlás (angolul jet stream) szűk keresztmetszetben összpontosuló vízszintes áramlási zóna, amelyben a szélsebesség 30-80 m/s, azaz 100-300 km/h lehet. Van két ilyen futóáramlás az északi féltekén és kettő a déli féltekén: amelyik közelebb van a pólushoz az polár jetnek hívják, amelyik közelebb van az Egyenlítőhöz, azt szubtrópusi jetnek hívják. Legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha hulahopp karikák forognának a Föld felszíne felett 8-12 kilométeres magasságban.
NASA/Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio
Ha sikerül feljutatni ebbe a gyors áramlásba egy áruszállító léghajót, akkor azt a szél sodorja magával körbe a Föld körül lényegében ingyen és tisztán, minimális üzemanyagigénnyel, amíg a léghajó el nem jut a célállomásig, ahol szépen leereszkedik. Az északi féltekén 16 nap alatt tenne meg egy teljes kört a léghajó, a déli féltekén ehhez elég volna 14 nap. Ez lényegesen rövidebb, mint az áruszállító konténerhajók több hétig tartó útja. Összehasonlításul: a Queen Mary 2 luxus utasszállító hajó New Yorkból induló és oda visszaérkező világkörüli útja 113 napig, majdnem 4 hónapig tart.
Az IIASA kutatói szerint a léghajók újbóli használata a hidrogénszállítást is megoldaná. A hidrogén jó hatásfokú tüzelőanyag és értékes energiatárolási alternatíva. A fölösleges szélenergiát például át lehetne alakítani hidrogénné, és aztán azt elszállítani a felhasználás helyére. A szakemberek nem hallgatják el, hogy a hidrogén-alapú gazdaság előtt állnak még megoldandó feladatok. Az egyik ilyen a hidrogén cseppfolyósítása, amihez mínusz 253 Celsius-fokra kell hűteni. Ennek energiaigénye viszont az összmennyiség 30 százalékát teszi ki, további 3 százalékot pedig a cseppfolyós hidrogén szállítása.
Tanulmányukban a kutatók ezért azt a variációt javasolják, hogy a költséges cseppfolyósítás helyett inkább maguk a léghajók szállítsák a hidrogént a futóáramlások segítségével. A célállomáson lecsapolnák a ballon hidrogéntartalmának 60-80 százalékát, és a maradék 40-20 százalék elegendő ahhoz, hogy a léghajó hazatérjen. A balesetek megelőzése érdekében teljesen automatizálni kellene a folyamatot, és az állomásokat a lakott helyektől távol érdemes kialakítani.
A léghajók voltaképpen a cseppfolyós hidrogén szállítására is alkalmasak volnának, hiszen a futóáramlások a sztratoszférában fújnak, ahol a hőmérséklet mínusz 50-80 Celsius-fok, tehát kisebb hűtéssel is cseppfolyósan tartható a hidrogén. Leszálláskor a szükséges ballasztsúlyt úgy nyerhetnék, ha a hidrogént vízzé alakítják: 1 tonna hidrogénnel 9 tonna víz állítható elő.
De ezt a vizet akár esőcsinálásra is használhatnák. A sztratoszférában kiengedett víz megfagy, a jégcseppek a gravitáció miatt elindulnak a földfelszín felé, de a troposzférába jutva felolvadnak, ezáltal csökkentik a hőmérsékletet és növelik a relatív páratartalmat, amíg csak össze nem állnak esőcseppekké és le nem hullanak. Ez az eső a földfelszínről feláramlást indíthat be, amitől több pára juthat a felsőbb légrétegekbe és még több eső eshet.
"A léghajók a múltban nagy szolgálatot tettek. A jelenlegi helyzet indokolja a léghajók újbóli alkalmazását, tanulmányunkban érvekkel szolgáltunk emellett. A léghajózási iparág fejlesztése csökkentené a nagysebességű áruszállítás költségeit, különösen a szárazföldek belsejében. Az, hogy a hidrogént cseppfolyósítás nélkül szállíthatnánk, lehetővé tenné a fenntartható, hidrogén-alapú gazdaság megteremtését, amely elvezetne a 100 százalékban megújuló világhoz", mondta az IIASA-tanulmány vezető szerzője, Julian Hunt.
Akár részt vettél a műanyagmentes július nevű akcióban, akár nem, az augusztus ideális lehet ahhoz, hogy nagyobb léptékben is kipróbáld magad. Mégpedig a nullahulladékos életmódra való átállással. Különösképpen azért, mert 2019-ben már július 29-én elérte a világ az idei túlfogyasztási napot, vagyis december 31-e előtt ennyivel használtuk el a Föld idei évre elegendő erőforrásait. Úgy élünk, mintha a források tekintetében 1,75 Föld állna a rendelkezésünkre. Változtatnunk kell a fogyasztási szokásainkon, amíg nem késő.
Egy biztos: a nullahulladékos életmódra való átállás során érdemes fokozatosan bevezetni a változtatásokat, akkor könnyebben fog menni. Ehhez ajánlok 10 tippet!
Mi is az a nullahulladékos életmód? Egyszerűen megfogalmazva: hogy hétről hétre üres maradjon a konyhai szemetesed. Összetettebb válaszként pedig az a lényege, hogy nullahulladékos háztartásként a körkörös gazdaság részévé válsz. Ebben arra törekszenek az egyszeri vásárlás-fogyasztás helyett, hogy a termékek használati élettartamát a lehető legtovább meghosszabbítsák. A nullahulladékos életmódról a magyar nyelvű weboldalakon is sok hasznos ötletet olvashatsz, találsz kifejezetten erre szakosodott családi blogokat is.
A körkörös gazdaság jegyében vásárlás helyett kölcsönözz, kidobás helyett javítsd meg, alakítsd át vagy ajándékozd el a tárgyakat, illetve gondoskodj az újrahasznosításukról, hogy az alapanyaguk ne vesszen kárba, ne kerüljön hulladéklerakóba vagy -égetőbe. Ezzel nemcsak a nyersanyagokkal és az energiával takarékoskodsz, hanem csökkented a környezetszennyezést is.
A nullahulladékos életmód elsőre riasztóan bonyolultnak tűnhet, épp ezért ajánlatos apránként áttérni rá. Lehet, hogy lesz olyan eleme, amelynek megvalósítására nincs módod -- semmi vész! Senki sem 100 százalékos: ez az életmód nem a perfekcionizmusról szól, hanem a jobb döntésekről, amelyek közelebb visznek a célhoz.
A szemléletváltáshoz íme egy alapgondolat: mostantól a "szemét" kifejezések helyett használd a "másodlagos nyersanyag" kifejezést. Lásd meg az újrahasznosítás lehetőségét minden hulladékban!
1. Írd le, hogy miért választod a nullahulladékos életet:
ezzel meg is erősíted az elhatározásodat, és az írás afféle referenciaként szolgálhat, ha lankadna a lelkesedésed. Van, aki a környezetvédelem okán válik nullahulladékossá, más pénzt szeretne spórolni ezzel vagy elkerülni a műanyagokban lévő méreganyagokat. Minden ok megfelelő. Utána érdemes a heti fogyasztásod és programjaid alapján újrahasznosítási tervet is készítened. Például ha anya szelektálja a hulladékot, akkor apa elviszi a gyerekekkel a legközelebbi zöld szigetig vagy lakossági hulladékudvarig, lehetőleg autó használata nélkül. Ha az egész család részt vesz benne, sokkal könnyebb lesz tartani.
2. Először az egyszer használatos holmiktól szabadulj meg:
akármerre nézel, mindenütt bukkanhatsz “szemét”-re. Érdemes ezért először az egyszer használatosakra fókuszálni, amelyek főleg műanyagból készülnek, és leggyakrabban a konyhában találkozol velük. Nézd végig alaposan a heti konyhai hulladékot (pláne, ha szelektíven rakod ki a kukába), hogy mi van benne, mit lehetne elhagyni belőle.
3. Bevásárláskor legyél körültekintő:
a legtöbb hulladékot a heti bevásárlással visszük haza. Műanyagzacskó, PET-palack, habtálca, hagymaháló, ilyen-olyan flakon. Először is vigyél textilszatyrot a bevásárláshoz, aztán pedig tervezd át a folyamatot: három kicsi tejföl helyett vegyél egy nagyot, a védőgázas csomagolású felvágott helyett szánj pár percet sorbanállásra a csemegepultnál. Ha többet veszel olcsóbban, a felesleget otthon porciózd ki és fagyaszd le -- akár a sajtot is! Tisztítószerekből és fürdőszobai termékekből keress olyat, ami újratölthető. Folyékony szappan helyett használj tömbszappant, sokkal zöldebb!
4. Használd, amid van:
nem kell új dolgokat venned a nullahulladékos élethez. Remek ételtároló lehet befőttesüvegből, de még a limonádékészítéshez is használhatod. Egy régi póló portörlőként szolgálhat tovább. Legyen az a célod, hogy egy-egy tárgyat minél többféle módon és célra használj.
5. Elsődlegesen használt holmikat vásárolj:
tele van az internet újszerű állapotú holmikkal, illetve a használtruha-boltok is remek darabokat kínálnak. Nyilván egy kicsivel több időt kell rászánni, de minőségben sokkal jobbat találhatsz, sokkal kevesebbért, mint amennyibe neked újonnan kerülne az adott tárgy. Ha second hand módon vásárolsz, rengeteg értéket megmentesz attól, hogy hulladéklerakóban végezze, és így csökkented a környezetterhelést. Ugyanakkor nagyon sok pénzt megtakarítasz! TIPP: legyen egy kis listád arról, mire is kell vadásznod, pl. fehér tornapóló a gyereknek, mást pedig lehetőleg ne vegyél. Nem cél a gyűjtögetés, a használt holmik felhalmozása.
6. Becsüld meg azt, amid van:
a mai fogyasztásközpontú világban hajlamosak vagyunk mindent azonnal kidobni, ha már nem tökéletes a külseje vagy valami kis hibája van. Ha bemész egy turkálóba, találsz olyan ruhákat , amelyeket szemlátomást csak azért dobtak be, mert az eredeti gazdájuk lusta volt kimosni őket. Te ne legyél ilyen, hanem válj a tárgyaid gondoskodó tulajdonosává: varrd meg, javítsd meg, újítsd fel azt, ami még menthető. A megfelelően gondozott tárgyak ráadásul sokkal tovább kitartanak.
7. Nézz utána, mit készíthetnél el magad:
akinek van ehhez ideje és kedve, megpróbálkozhat háziszappan-főzéssel, kiválthatja az egyszerhasználatos műanyagflakonokba csomagolt tisztítószereket saját keverésűekkel. Készíthet garantáltan tartósítószermentes és csökkentett cukortartalmú müzliszeletet, megvarrhatja a gyerek alvózsákját régi paplanhuzatból stb. Ülőgarnitúra készülhet raklapokból is. Kedved volna, csak időd nincs? De ha nem kell elmenned ezeket bevásárolni, akkor máris nyertél egy órát, nem igaz?
8. Építs kapcsolatot a helyi közösségeddel:
legyél valós hatással arra, ahogy éltek. A közösségi oldalakon szervezhetsz családtagjaiddal és barátaiddal csoportos garázsvásárt a kinőtt-megunt holmik eladásához, kereshetsz megbízható zöldség- és gyümölcstermesztő gazdákat, de még friss tojást és pékárut is találsz. Ha van megfelelő terület, az önkormányzat engedélyével kialakíthattok egy kis veteményest is: az ilyen közösségi kertnek elsősorban nem a mennyiségi termelés a célja, hanem a pihenés, a közösségépítés. Tudományos felmérések szerint azok a gyerekek, akik nyaranta besegítenek a konyhakertben, sokkal több zöldséget esznek a kortársaiknál -- még egyetemistaként is!
9. Kezdj komposztálni:
ezzel nagyon sokat segítesz a környezetnek. A konyhai zöldhulladékot felaprítva egy nagyobb cserépben is komposztálhatod, vagyis elég egy erkély, nem kell feltétlenül kert a komposztáláshoz. Ügyelj arra, hogy a bekerülő szárazanyag (pl. használt nyúlalom, papírzsebkendő, szalvéta, vécépapír-guriga stb.) aránya ⅓-a legyen a nedves anyagénak (zöldségek és gyümölcsök héja, csutkája stb.). Ettől nem rohadni fog a komposztod, hanem megfelelően érni. A cserepes és szabadföldi virágaid, növényeid hálásak lesznek érte. Itt olvashatsz arról, hogy három virágcserépből hogyan készíthetsz komposztálóedényt az erkélyre, lépcsőházba.
10. Adományozd el a nem használt holmikat:
legyen az egy régebbi, de még működőképes turmixgép vagy a gyerekek kinőtt ruhái, játékai, nehogy kidobd! Hidd el, hogy azoknak még igenis fog örülni valaki. Gondolj arra, hogy egyetlen póló és farmernadrág előállításához az alapanyag megtermelésétől kezdve a kész termék előállításáig több mint 20 ezer liter vízre van szükség! A divatipar a második legszennyezőbb iparág a kőolajipar után. Az energiaigényes divatipar a világ üvegházhatású gázkibocsátásának 10 százalékáért felelős.
Támad a kánikula, és a lakás vagy átmelegedése ellen az a legjobb védekezés, ha még azelőtt blokkolod a napsugarakat, hogy eljutnának a falfelületig vagy az ablaküvegig. Ezzel akár 65 százalékkal is csökkentheted a fal mögötti helyiség felmelegedését. De a kerti pihenéshez is létszükséglet az árnyék.
Erre az akciósan vásárolt napvitorla mellett számos régi holmi is alkalmas, amelyeket akár egyetlen nap alatt is összeszerelhetsz, elkészíthetsz. Mutatok pár újrahasznosításos ötletet, és a végére betettem egy olyan frappáns tippet, hogy a homlokodra fogsz csapni, hogy ez eddig nem jutott eszedbe!
1. Kell hozzá 5 darab lomtalanítás során szerzett öreg ajtó, és hozzájuk pár erős zsanér, méghozzá a diópánt fajta, amit emeléssel szét lehet szedni. Az ajtók kitört üvegezését itt a fotón deszkákkal pótolták, de nádszövettel vagy bambuszrolóval szebben is meg lehet oldani. A fafelületet érdemes időjárásálló páccal lekezelni. Aztán már csak odaállítod a teraszra, és élvezheted az árnyékot és a privátszférát. Ősszel meg szétszeded és mehet a sufniba következő nyárig.
2. Egy erős keretre drótokat feszítesz ki, majd azokról PET-palackokat lógatsz le. A képen látható kocsibeállót Garth Britzman amerikai építészhallgató tervezte. Az 1500 palackba színes folyadékot töltött, ennek köszönhető a lombkoronát idéző színhatás. A felfüggesztő madzagok eltérő hosszúságúak, amitől hullámzó lett az árnyékoló "mennyezete". A kép alatti linkre kattitva további fotókat találsz a projektről.
3. Manapság egy lakásfelújítás azt jelenti, hogy a régi fűtéscsöveket ki kell dobni, mert már nem szabványosak az újakkal. Így volt ez nálunk is. Ezen a képen az elvadult szőlőtől nem nagyon látszik, de a lugas tartószerkezete is ilyenből készült. Ami a metszést illeti, úgy érzem, augusztus végéig várhat, annyira kellemes a szőlő alatti hűvösben pihengetni. A vadszőlő is gyakorlatilag egy szezon alatt képes befutni a 4-5 méteres szerkezetet.
4. Ez az üres falszakasz adta magát ahhoz, hogy egy félpergola rákerüljön. Az egyszerű faszerkezetet PVC hullámlemezzel borították felül, oldalt sötétítő függönyöket kapott. Érdemes LED-fényforrásokat kitenni, mert ennyi hagyományos izzó túl sok hőt bocsátanak ki magából.
5. Gázszerelésből megmaradt rézcsövekből és nyári vásáron beszerzett függönyökből készült ez az árnyékoló pavilon a teraszra. Az oldalon lévő függöny nappal felhajtható a tetejére, aztán este vissza.
6. Két épület között erős (kerítésfeszítő) fémhuzalra felszerelt textilcsíkok vetnek árnyékot az udvarra. Ilyen csíkokat akciósan vásárolt napvitorlából is szabhatsz, a felfüggesztéshez használj vékony pvc-csöveket és szemescsavarokat. Viharban vissza lehet húzni, hogy ne tépje le a szél.
7. Árnyékolás 21. századi Toldi Miklósoknak: egy négyméteres impregnált faoszlopot a válladon hazaviszel, néhány baltasuhintással beleütöd a földbe, majd a tetejére beversz egy százas szeget: erre akasztod a barkácsboltban kapható, ringlikkel felszerelt UV-álló napvitorlát. Az oszlopot kétfelé feszítéssel rögzíted.
8.Horganyzott fémcsövekből készült a mellékelt váz, amelyre szintén fel tudsz dobni egy napvitorlát, és az a jó benne, hogy ha vihar közeleg, egy mozdulattal lekapod a ponyvát, nehogy letépje a szél. Ez a váz évekig jó szolgálatot tesz, rögzíthetsz rá nádszövetet vagy bambuszrolót, illetve régi sötétítő- és tüllfüggönyöket is.
11. Egészen komoly szerkezeteket is lehet fémcsövekből építeni, és ha valami klassz festékkel szépen átkened, senki nem fogja megmondani, hogy nem valami drága webshopban rendelted.
12. Télen is használható a PVC-csövekből készült pergola, amelyre polikarbonát lemez kerül: ez is UV-álló, tehát jó pár évig nem teszi tönkre a napsütés, és a cellás szerkezet segít a hőmérsékletátadás csökkentésében télen is, nyáron is. A tető és az oldalfal közötti résnek köszönhetően nem reked meg benne a levegő.
14. Lakberendezési áruházakban kapható kültéri roló, amellyel tökéletesen le tudod árnyékolni az ablakot. Persze legegyszerűbb földszinten felszerelni, magasabb épület esetén ne kísérletezz a kültéri falfúrással!
15. Hasonló a teraszon is jó szolgálatot tesz, és például egy ács ismerősöm a tetőcserepek alá terített szürke alátétfólia maradékát használta fel ilyenhez:
16. Kell hozzá jó pár fa tetőléc, stafni és facsavar, de a végeredmény ilyen elegáns szerkezet lesz, amelyet használhatsz napvitorlával vagy anélkül. A lécekre akaszthatsz kaspókat vagy ámpolnákat is, amelyekbe az erős napfényt kedvelő fűszernövényeket ültethetsz.
17. Két felfordított virágcserép tartja lábazatként a farudakat, amelyekre a mintás textilt rögzítették. Kedves részlet, hogy a székpárna is ugyanebből az anyagból készült.
18. Ultraegyszerű módja a napvitorla kifeszítésének. A rudakra rátekert feszítőzsinórral magasabban rögzítheted a napvitorla sarkát, mintha rúd nélkül csak úgy meghúztad volna. Mondjuk én vennék két malterosvödröt, megtölteném fagyálló csemperagasztóval, és abba szúrnám bele a faoszlopokat, aztán a vödröket beásnám a földbe vagy eltakarnám valamilyen textillel.
19. Ezeket a rudakat újrahasznosított tejeskannákba állították, amelyeket földdel töltöttek meg, és növénnyel ültettek be. A stabilizáláshoz sátorcöveket használhatsz.
20. A falból derékszögben kinyúló függönyrudakra felülről nádszövetet, oldalról régi függönyt akasztasz, és ezzel kellemes árnyékos kiülő helyet készítettél a gyerekeknek a nyárra feladott kötelező olvasmányokhoz.
Képzeld el, hogy a következőképpen nyaralsz a családdal: csurig pakolod az autót a poggyásszal, rögzítesz a hátára még két biciklit, beszuszakolod a kutyát is, és nekiindultok a tengerpartnak. De nem ám az autópályán, hanem egy kényelmes vonaton, hálókocsiban! Mégpedig úgy, hogy kimész a pályaudvarra, először felteszed a vonatra az autódat, aztán a családdal elfoglaljátok a hálófülkéteket. Az óránként 160-as tempóval suhanó vonaton másnap ébredés után elfogyasztjátok a reggelit, és már meg is érkeztetek, leveszed az autót, beülsz a családdal, és odahajtasz az apartmanotokhoz.
Úgy hívják, hogy Motorail vagy Autotrain, és Európa számos országában elérhető. Tengerparti irányba Magyarországhoz legközelebb Bécsben és a dél-ausztriai (karintiai) Villachban. Utóbbi pontról például az Optima Express autósvonatjaival déli irányban az 1400 kilométerre fekvő törökországi Edirnébe juthatsz, ahol már csak rajtad múlik, hogy félóra autózás után Isztambulba érsz, vagy Bulgáriába mész át, illetve Görögországba.
A Motorail az 1960-as évektől az 1990-es évekig élte virágkorát, akkortájt évente csak Nagy-Britanniából százezren indultak útnak (40 ezer autóval!), hogy a pihentető vonatút után saját autójukkal bebarangolják Európa déli vidékeit.
Ideális ez a közlekedés azoknak, akik nem szeretnek autópályán vezetni, vagy éppen az idősecske autójuk városban még elközlekedik, de több ezer kilométeres távolságra már nem mernének elindulni vele. Ráadásul az autódat is kíméled vele, hiszen megspórolod a több ezer kilométeres út által okozott kopást, elhasználódást. Azok is örülnének neki, akik évek óta nem jutottak el külföldre rokonokat látogatni, mert nem tudják addig hová tenni idős családtagjukat, kutyájukat, macskájukat.
A szolgáltatáshoz a legtöbb vasúttársaságnál két sporteszköz (kerékpár, kajak, kenu) ingyenes fuvarozása is társul, és a hálófülkében veled utazhat a kutyád vagy macskád is. Télen síelni mehetsz ilyen módon. Gondolj bele: egy vonaton van mosdó, nem kell félóránként megállni az autópályán, ha a gyereknek pisilnie kell... A vonaton tusolhatsz is, és frissen-üdén érkezel másnap az úticélodhoz, nem telik az első két nap azzal, hogy az autóban való kucorgástól bedagadt lábadat áztatod hideg vízben.
A briteknél a vasút privatizációja, másutt a fapados repülőjáratok tehetnek arról, hogy az autósvonatok egy része elhalt, a többi nem ismert és kihasználtabb. Sokan úgy gondolják, hogy a fapados járatok olcsók, és micsoda szuper lehetőséget nyújtanak a nyaralásra. Ez szűklátókörű felfogás. Ma pár ember olcsón repül, holnap ezrek szenvednek a légszennyezés miatt, a klímaváltozás, a megvadult időjárás következményeitől.
Éves szinten a világ légszennyezésének 4-5 százalékát teszik ki a repülők, míg a közúti közlekedés 15 százalékot. Csakhogy abba beleértendő az árufuvarozás és az olyan személyutak is, amikor az autóban csak 1-2 ember ül. Amikor viszont 4-5 főt kellene hosszabb távon fuvarozni, az autósvonat ideális megoldás volna. Egyetlen Motorail 100 autót képes egy éjszaka alatt 1000 kilométeres távolságra szállítani, amivel 16 tonna szén-dioxid kibocsátását lehet megelőzni.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számításai szerint
- vonaton egy utas szállítása kilométerenként 14 gramm szén-dioxid-kibocsást okoz,
- átlagos autóval egy utas szállítása kilométerenként 55 gramm szén-dioxid-kibocsátást okoz,
- busszal egy utas szállítása kilométerenként 68 gramm szén-dioxid-kibocsátást okoz,
- motorkerékpárral egy utas szállítása kilométerenként 72 gramm szén-dioxid-kibocsátást okoz,
- repülővel egy utas szállítása kilométerenként 285 gramm szén-dioxid-kibocsátást okoz.
Egy 500 kilométeres úton egy repülő 10-50-szer több károsanyagot bocsát ki, mint egy nagysebességű elektromos vonat, és 5-10-szer többet, mint egy távolsági autóbusz, az E-CSR fenntarthatósági médiaplatform szerint.
A francia Autotrain úgy kalkulál, hogy Párizsból leutazni a 930 kilométerre fekvő Nizzába autóval 8 órát tesz ki, kb. 80 euró az üzemanyagköltség és kb. ugyanennyi az autópályadíj, az út során a gépjármű szén-dioxid-kibocsátása 83 kilogramm. Ugyanez, ha az autódat felteszed vonatra: kb. 150 euró. Tény, hogy az Autotrain csak autókat szállít, embereket nem. Tehát a család egy másik vonattal megy, amit két felnőttnek, két diákigazolványos kamaszgyereknek és egy kutyának 466 euró a TGV gyorsvasúttal, amivel 5 óra alatt célba érnek, bőven az autó megérkezése előtt. Egy autó vonattal történő szállítása a franciák szerint ezen az úton 9,2 kilogramm CO2-kibocsátással jár. Töredéke a repülős útnak, ami Párizs és Nizza között 670 kilogramm CO2-kibocsátás lenne négy főnek, akik így értelemszerűen autó nélkül utaznak.
Ha innen nézem, az autósvonat drágább és lassabb, mint a repülő vagy a saját vezetés, ha onnan nézem, akkor lényegesen zöldebb, és fényévekkel nyugisabb, biztonságosabb. Egy már most is létező, környezetbarát közlekedési hálózat, a vasút sokkal nagyobb arányú kihasználását tenné lehetővé.
Az osztrák vasúttal (ÖBB) ugyanazon a vonaton utazhat az autó és a család, annyi a "kényelmetlenség", hogy indulás előtt 2 órával kell megjelenni a pályaudvaron az autók felpakolása miatt. Esti indulással Bécsből a toszkán tengerparti Livornóba megy rendszeres éjszakai járat. De mehetsz Hamburgba, Insbruckba és Düsseldorfba osztrák autósvonattal.
Horvátországban Zágráb és Split között van ilyen járat, találó névvel: Hostel on Wheels, azaz Szálló kerekeken. Csehországban Prága-Poprád, Prága-Kassa között, Prága-Homonna, illetve Szlovákiában Pozsony-Homonna között működik éjszakai automobil vonat (Noční autovlak).
Találsz autósvonatot Szlovéniában is, Bohinjska Bistrica, Podbrdo és Most na Soči között. A német Urlaubs-Express szezonális retúr úticélokat kínál, így 2019 nyarára Düsseldorf-Verona-Düsseldorf vagy például Hamburg-Villach-Hamburg között, 2019 telére pedig például Münster-St. Anton-Münster útvonallal.
Az autósvonatban óriási fejlesztési lehetőség volna, hiszen már most is létezik olyan útvonal, amikor a vonatozás után Edirnéből kis autózással egy komphajóra csekkol be az ember, és azzal halad tovább a török Riviéra valamelyik üdülőhelyére. Mindezt úgy, hogy a nyugodt nyaralás minden szükséges kelléke elérhető a saját autóban.
Magyarországról például mehetne autósvonat a horvát vagy az olasz tengerpartra, de akár Törökországba is. Én azt is el tudnám képzelni, hogy a Kelenföldi pályaudvaron felgurulunk a vonatra, és azzal megyünk a Balatonra, kikerülve az M7-esen uralkodó dugókat. Mondjuk Lepsénynél legurulunk, és aki akar, mehet jobbra az északi part felé, vagy balra vissza a sztrádára Siófok irányába. Egy ilyen vonatra még bérletet is vennék!
Az Egyesült Királyságban egyre több városi közút mentén, körforgalom közepén és sávelválasztóban a megszokott gyomos gyepszerűség vagy sövény helyére vadvirág magkeveréket vetnek. Az országban a 2. világháború óta a vadvirágos rétek 97 százaléka eltűnt: beépítették vagy szántófölddé alakították. Aki az országban utazgat, rengeteg harsánysárga repceföldet vagy napraforgómezőt láthat, de olyan mesebeli vadvirágos rétet, mint hajdanán, már aligha. A mai gyerekek többsége már nem is tudja, micsoda boldogság a virágok között bóklászni, hallgatni a tücsökciripelést és a méhzümmögést, rácsodálkozni a színpompás pillangókra.
Pictorial Meadows
Ezen a negatív trenden változtat a vadvirág-ültető mozgalom, amely az élővilág sokféleségének, azaz a biodiverzitásnak a gazdagításával szeretné segíteni a növényvédőszerek és más vegyszerek miatt milliószámra pusztuló beporzó rovarok túlélését.
Minél több vegyszert használunk a haszonnövények termesztéséhez, annál több beporzó rovar fog elpusztulni, csakhogy beporzó rovarok híján nem lesz termés. Kínában helyenként már ott tartanak, hogy reggelente kis ecsettel a kezükben vonulnak ki a munkások a gyümölcsösökbe, és kézzel porozzák be a virágokat, mert a vegyszerezés és környezetszennyezés miatt nincs elég rovar ehhez. Az egész világon próbálkoznak azzal, hogy a szántóföldeken vetési vadvirágos védelmi sávokat hoznak létre, hogy a beporzó rovarokat odavonzzák és táplálják a munkavégzéshez.
Mathias Tschumi
A rovarpusztulás visszafordításához olyan egyszerű cselekedetek is hasznosak, mint a városi vadvirágos beültetés. A brit Plantlife jótékonysági környezetvédelmi szervezet 2013 óta intéz rendszeresen felhívást a brit önkormányzatokhoz: az útszéli közterületeket vessék be vadvirágmaggal. A vadvirágnak az az előnye az útszéleken általában látható gyomos fűkeverékkel szemben, hogy nagyjából térdmagasságig nő, tehát nem zavarja a járművezetők tájékozódását. S míg a rövidre vágott fűszálak nem nyújtanak semmilyen táplálékot a rovaroknak, a vadvirágokban tengernyi nektárt találnak.
Már több mint 67 ezren írták alá azt a petíciót, amely Anglia-szerte felszólítja az önkormányzatokat, hogy vadvirággal vessék be az említett zöld sávokat, és akár a városi parkokban is alakítsanak ki minél több ilyen területet. A rotherhami városvezetés az elsők között lépett, és óriási meglepetésükre a vadvirágos beültetés nemcsak a szemet gyönyörködtető látványt nyújt, hanem a városkasszával is baráti: a vadvirágos sávokat elegendő évente egyszer vagy kétszer kaszálni, amivel a 12,8 kilométeres beültetett szakaszon évente 23 ezer fontot tudnak megspórolni. Ez lett a szigetországban a leghosszabb "városi rét". A korábbi füvesített részeket évente akár nyolc alkalommal is kaszálni kellett. Kiderült, hogy a méheket nem zavarja a közúti forgalom, és ez fordítva is igaz: egyetlen olyan eset sem ismert, amikor méh repült volna be egy elhaladó autóba.
Pictorial Meadows
Az Egyesült Királyság úthálózata közel 396 ezer kilométert tesz ki. Ha az utak mellett, a sávok között, a körfogalmak közepén minden vadvirággal lenne beültetve, azzal elképesztő mennyiségű fenntartási költséget tudnának megspórolni. Egyúttal segítenék a beporzó rovarok túlélését, és valljuk be őszintén, az autóvezetők lelkét is felüdíti a vadvirágok látványa.
A szervezők szerint a magánemberek is sokat segíthetnek a beporzóknak, ha a kertjükben legalább néhány négyzetméternyi területen a kertészeti áruházakban kapható vagy interneten rendelhető vadvirág magkeverékkel vetnék be a földet. A magyar weben rendelhető magkeverékekben például közönséges cickafark, apróbojtorján,kék búzavirág, réti imola, réti margitvirág, mezei szarkaláb, lyukas-levelű orbáncfű, gyújtoványfű, évelő bokros len, fehér mécsvirág, hegyi baltacím, mezei pipacs, vadrezeda, ligeti zsálya, orvosi zsálya található.
Magyarországon több nagyvárosban kísérleteznek vadvirágos ökoágyások létrehozásával, Budapest, Szeged, Hódmezővásárhely után Veszprémben is kialakítottak már "városi rétet". A téma iránt érdeklődőknek sok hasznos információt ad a könyvtárakban és antikváriumokban fellelhető Búvár Zsebkönyvek sorozat Vadvirágok kötete.
Érdemes megnézni a kambha nevű indiai emeletes komposztáló elvét, mert azzal a konyhában keletkező zöldhulladékból tökéletes komposztot lehet készíteni. Hogy azt mire használhatod? Egyrészt a szobai cserepes növényeid kimerült földjét javíthatod fel vele, másrészt pedig a lakókörnyezetedben élő utcai-játszótéri fák és bokrok is hálásak lesznek érte (éljen a gerillakertészkedés!).
Az emeletes komposztáló eszköz készítése házilag sokkal egyszerűbb, mint amilyennek kinéz. És nem, nem lesz büdös: a jó komposzt érik, fermentálódik, nem pedig rohad.
A komposztálás a konyhában kezdődik: egy lefedhető edényben gyűjtsd a főzés-étkezés közben keletkező zöldhulladékot, egy nyitott edényben meg a szárazakat, mint a natúr csomagolópapír, wcpapír gurigája, elszáradt növények (avar), nyúlalom, teafű, tojáshéj, de még a tojásdoboz is.
Az első kategória lesz a nedves, más néven zöld komposztelem, amely nitrogénben gazdag, a második kategória lesz a száraz, más néven barna komposztelem, amely szénben gazdag.
A jó komposzthoz 3 egységnyi zöld elemhez kell keverni 1 egységnyi barnát. Érdemes a komposztálandó elemeket egyforma kicsire (dobókocka méretűre) összeaprítani.
Így néz ki az eredeti kambha,
ezt utánozzuk le virágcserepekkel :)
A mi kambha-utánzatunkhoz kell 3 nagyobb terrakotta virágcserép és hozzájuk 4 terrakotta alátét. Nagyon fontos, hogy égetett, máz nélküli cserepek legyenek, mert azok felszívják a komposztálás közben képződő nedvességet, és képesek szellőzni. De a szellőzést még fokozni kell, éppen azért, hogy ne rohadjon be a komposzt. Ehhez mindhárom cserépen a peremük alatt körben 8-10 lyukat fúrni bele, hogy a komposztban lévő mikroorganizmusok elegendő oxigénhez jussanak. A fúráshoz használj kőzethez (téglához) való fúrószárat, és előtte éjszakára áztasd be a cserepet, hogy ne repedjen meg fúrás közben. A repedés kockázatát azzal is csökkentheted, ha a fúrási pontra kereszt alakban két rövid ragasztószalagot ragasztasz. A négy alátét közül kettőnek a közepére is fúrj lyukat hasonló módon. A legalsó és legfelső alátétbe nem kell lyuk.
A legfelső virágcserép az A, aláteszed az egyik lyukas alátétet, és ráállítod a középső, B-nek elnevezett cserépre, amely alá odateszed a másik lyukas alátétet, és így együtt a két cserepet ráállítod a legalsó, C virágcserépre, ami alá odateszed az egyik nem lyukas alátétjét. Az A cserepet lefeded a másik nem lyukas alátéttel, hogy ne folyjon ki a komposztlé. Ha már nedvességről esett szó: a komposztáló cserepeket ne érje eső, mert ha eláznak, akkor berohad a komposzt. Ugyanígy ügyelni kell arra is, hogy ne száradjon ki a félkész komposzt, mert akkor elpusztulnak benne a mikroorganizmusok.
A komposztálást úgy kezded, hogy az A edény aljára elterítesz egy újságpapírt, arra néhány marék virágföldet, majd egy réteg barna anyagot (például csíkokra tépett csomagolópapírt), aztán rá egy kis aprított zöld anyagot. Ezt a rétegzést folytatod a következő hetek során 3:1 arányban, időnként összeforgatva az anyagot, amíg háromnegyedig (a fúrt lyukak szintjéig) meg nem telik a cserép. Akkor meghinted a tetejét faforgáccsal, és az A cserepet megcseréled az üres B cseréppel: innentől kezdve a B-t fogod tölteni, miközben a középre került A cserépben érik az anyag (néha ránézel, hogy nem túl nedves, nem túl száraz-e).
Mire megtelt a B cserép háromnegyedig, akkorra az A cserép tartalma összeesett a fele térfogatra, és egy finom átkeverés után leköltözhet a C cserépbe a végső érésre. A kiürült A cserepet tiszta vízzel elmosod, megint legfelülre teszed, és kezdheted benne újra a gyűjtést, aprítást, rétegzést. Ekkor a B megint középen van, és érik.
Ha túl nedvesnek látod a keveréket és a félkész komposztot, akkor a rothadás megelőzése érdekében keverj hozzá egy kis barna anyagot (farogácsot, de akár zabkorpát is), ha meg túl száraznak látod, locsold meg egy kis vízzel. Legyen kicsit meleg, az jelzi, hogy dolgoznak a mikroorganizmusok. A jó komposzt rostos, kicsit nedves, a színe szép sötétbarna. És nem büdös, inkább finom földszaga van.
TANÁCS: Nem szabad a komposztba dobni főtt ételmaradékot (főként húst és halat), tejterméket, zsíros vagy olajos dolgokat, kenyeret, csontot, hamut, üveget, fémet és műanyagot, színes újságot, pelenkát, porzsák tartalmát, olajat, vegyszereket, festéket, elemet, növényvédő szert, gyertyamaradékot (semmiféle veszélyes anyagot).
0 
