Ismert az, hogy a tárca támogatja a lebomló, a természetes körfolyamatokba visszatérő polimerek terjedését. Kevésbé köztudott azonban az, hogy a lebomló polimereknek több családja is van, amelyek megítélése környezetvédelmi szempontból nem azonos.

Egyértelműen támogatásra érdemesnek tartjuk a tisztán megújuló forrásokból (pl. cukor vagy tejsavszármazékok, hidroxivalerátok stb.) előállítható típusokat, amíg bizonyos felhasználási területeken hasznosnak ítéljük a lényegében kőolajbázisú másik családot is, de ezek terjedését bizonyos fokig korlátoznánk.

A kőolaj és földgáz bázisú családot ugyanis "nem megújuló" forrásokból szintetizálják, és vagy kémiai szerkezetük alapján biodegradálhatóak (pl. bizonyos polivinilalkohol származékok, illetve alifás poliészterek), vagy adalékok segítségével tehetők lebomlóvá. Ez utóbbiak lényegében speciális szenzibilizátorokkal (oxigén, fény, nedvesség) ellátott normál polimerek (polietilén, polipropilén stb.) Az adalékok szerepe az, hogy segítenek az eredetileg többtízezres moltömegű polimer láncot 400-500-s moltömegű fragmentumokra letörni, amelyeket a mikroorganizmusok már tápanyagként képesek felhasználni. (Nálunk ez utóbbi típusok kezdenek terjedni.)

További részletek az alábbi oldalon olvashatóak.

Az utóbbi években gyorsabban nőnek az erdők az Egyesült Államok keleti részén, mint az elmúlt 225 év ezt megelőző időszakában, jelent meg az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben. A cikk szerzői szerint ezért elsősorban a klímaváltozás, azon belül is a légköri szén-dioxid megnövekedett mennyisége, a magasabb hőmérséklet és a hosszabb tenyészidőszak a felelős.

Geoffrey G. Parker, a Smithsonian Environmental Research Center (SERC) kutatója több mint 20 éve tanulmányozza az erdőket az amerikai Maryland államban. Felmérései azt mutatják, hogy a fák tömege sokkal gyorsabban gyarapszik, mint korábban. Megállapította, hogy az erdők hektáronként átlagosan két tonnával többet növekednek évente.

Parker 1987-ben kezdte az erdővizsgálatait, és egy adott területen minden 2 centiméternél vastagabb fa adatait begyűjti. A kezdetek óta már negyedmillió mérést végzett a fákon. Kollégájával, Sean MacMahonnal a mostani vizsgálatok során azonos összetételű, de különböző korú erdőket tanulmányozott, ezek közül a legfiatalabb 5, a legidősebb 225 éves volt.

A klímaváltozás hatásaival foglalkozó előrejelzések egy kényes pontja, hogy vajon miként reagálnak erre az ökoszisztémák. Az elmúlt 22 évben a SERC vizsgálati területén a szén-dioxid mennyisége 12 százalékkal, az átlaghőmérséklet pedig 0,3 Celsius-fokkal nőtt, és a fák tenyészidőszaka közel 8 nappal lett hosszabb. A fák tehát több szén-dioxidot tudnak megkötni, és 1 héttel hosszabb idő áll rendelkezésükre, hogy gyarapodjanak.

A növények fotoszintézisük során szén-dioxidot kötnek meg, amiből saját szerves anyagokat állítanak elő, így aztán az erdők Földünk legnagyobb felszíni szárazföldi szénraktárait jelentik. A bennük bekövetkező változások nagy hatással lehetnek a táplálékláncokra, a klímaváltozásra és a biológiai sokféleségre (biodiverzitásra) is. Parker abban bízik, hogy a cikk hatására más ökológusok is felmérik az erdeiket, hogy megnézzék, másutt is előfordul-e ez a jelenség.

Forrás: PNAS

Ismert, hogy a városokat a vidéki területeknél fokozottabban érinti a globális felmelegedés, az úgynevezett "városi hősziget" jelenség miatt. Ez elsősorban az aszfaltutaknak, a lapos tetőknek és más mesterséges tárgyaknak köszönhető, amelyek fokozottan szívják magukba a hőt. Ez a hatás akár 1-3 Celsius fokos különbséget is eredményezhet a vidéken fekvő területek hőmérsékletéhez képest.

Egy új ötlet szerint ezt a hatást lehetne némileg mérsékelni azzal, ha a városokban fehérre festenénk a tetőket: a fehér szín - ahhoz hasonlóan, mint amikor a nyári napsütésben fehér pólót veszünk fel - visszaverné a hő egy részét, hűtve ezzel a városok hőmérsékletét. Az amerikai nemzeti légkörkutató központ munkatársai egy újonnan kifejlesztett számítógépes modellel vizsgálták, hogy mindez mennyire lenne hatékony.

A modell alapján, ha az összes városi tetőt fehérre festenénk, akkor a városi hőszigethatásból eredő hőmérséklet-emelkedést körülbelül 33%-kal lehetne mérsékelni - olvasható a National Science Foundation közelményében. A világ városaiban ezzel átlagosan 0,38 Celsius-fokos csökkenést lehetne elérni, ami különösen nyáron, a nappali órákban jelentkezne. A kutatók hangsúlyozták, hogy megközelítésük egy tisztán elméleti felvetés, hiszen modelljükben nem konkrét városokat, hanem egy általánosnak tekinthető városképet vizsgáltak.

A hűtő hatás a valóságban kissé alacsonyabb lenne a városi por miatt, hiszen ettől némileg sötétebbé válnának a fehérre festett tetők. A másik ok, hogy a tetők teljes felületét nem is lehetne minden esetben lefesteni. A fehér szín hatásai egyébként az épületek belsejében is érvényesülnének: nyáron például kevesebbet kellene működtetni a légkondicionáló berendezéseket, ami szintén csökkentené a külső hőmérsékletet, sőt kismértékben az áramtermelésre használt fosszilis tüzelőanyagok felhasználását is.