Kertünk végében egy negyvenéves meggyfa áll, már öreg és beteg, nem is terem, lombhullás után elköszönünk tőle és kivágjuk. Túlságosan nagy árnyékot is vet a nagyi rózsáira, a szomszédok belátását sem korlátozza. Az alábbi, délelőtt 11-kor készült fotón látható, mennyire előnytelen a jelenlegi helyzet. (A kupacba halmozott öreg deszkákből emeltágyás-szegély lesz nemsokára.)

Szeretnék valami telekhatároló sövényt, de semmiképpen nem hagyományosat. A tuja nem az én világom, a puszpáng sem nyerő, amióta megjelent Magyarországon puszpángmoly, amelynek hernyója tarra rágja a növényt, még kevésbé a valóban gyorsan növő csodasövény, amely viszont allergizál. Ja, és permetezni sem szeretnék, mert kutyák és gyerekek szaladgálnak a kertben. Viszont ha már gyerekek: legyen gyümölcstermő a sövény! Méghozzá többféle cserjéből, mert minél nagyobb a változatosság, annál többféle beporzó rovar, madár, pillangó jön majd a kertünkbe!

Ashley Cohen/Flickr

A tervezés első lépéseként egy táblázatban összesítettem, hogy a viszonylag könnyen hozzáférhető gyümölcstermő cserjéknek milyen talaj-, víz- fény- és egyéb igényük van. Kizárólag olyan cserjéket néztem, amelyek tüskementesek, illetve lehetőség szerint öntermők, azaz tavasszal a méhek és más rovarok simán beporozzák őket. Biztos, ami tuti fix alapon azért minden cserjéből legalább két-három tövet fogok ültetni szeptember végén, hogy még a fagyok beállta előtt meg tudjanak gyökerezni. A töveket nagyjából egy méterre ültetem egymástól, hogy legyen helyük fejlődni, illetve a kutyák tudjanak közöttük szlalomozni. 

Mivel a Duna közelében lakunk, és a terület valaha ártér volt, kertünkben a talaj közepesen kötött, és a hajdani három óriás fenyőfa évtizedekig hulló tűlevelei miatt enyhén savanyú. Az biztos, hogy egy alapos ásással fog kezdődni az ültetés, már csak azért is, hogy az öreg meggyfa mindenhol felbukkanó gyökérsarjait kiirtsuk. Utóbbi elég durva meló, mert amennyire lehet, ki kell ásni a gyökérsarjakat, majd letépni a vízszintesen futó gyökérről. De muszáj megtenni, mert szétnyomják a meglévő növényeket. 

A kertünk keleti tájolású, hátul a szomszéd kert végében egy nagy kétemeletes épület fut, elöl a mi házunk van, azaz a terület háromnegyede inkább félárnyékosnak minősül, hiszen napi 6 óránál kevesebb napsütést kap. Egy bizonyos rész kora reggeltől délután 5-ig napsütéses, oda fogom ültetni a fényigényes bokrokat.

Az áfonyával kapcsolatban olvastam azt a javaslatot, hogy nagyon savanyú talajt igényel, amit viszont a többi növény nem feltétlenül szeret, illetve sekély a gyökere, így az áfonyát érdemes dézsába ültetni. Már tudom is a helyét! A többinél elegendő a rendszeres tápanyagutánpótlás komposzttal, amely a talajba dolgozva lazítja annak szerkezetét is. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna