Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. A helyieknek dönteniük kellett: ha ez így megy tovább, elpusztul a tó élővilága és vele a partján élő emberek is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük. A tó viszont haldoklott.
A 90 százalékban őslakos származású helyiek önkéntes munkával minden egyes nap 300-400 kiló műanyaghulladékot szedtek össze a parton és a tóból. Olyan mértékben kezdett a vízben elszaporodni a cianobaktérium nevű, mérget termelő moszat, hogy a tó vize lassan ihatatlanná vált, és veszélyes volt a vízbe menni. A lakosok tüntetést szerveztek, levelet írtak a kormánynak, hogy segítsen megtisztítani a tavat a műanyaghulladéktól. Ám mivel nem kaptak választ, úgy döntöttek, a maguk kezébe veszik a sorsukat.
A tó mentén több település található, közülük elsőként San Pedro La Laguna vezetése lépett: elhatározták, hogy ők fognak példát mutatni a többieknek és az egész világnak fenntarthatóságból.
A polgármester 2016-ban kihirdette, hogy a településre nem hozhatnak be új műanyagot, és betiltotta a műanyagszatyrok, szívószálak és habosított műanyag ételtárolók (tálcák, poharak) használatát. Ezekből volt ugyanis a legtöbb az összeszedett szemétben. A tiltást megszegőket súlyos bírsággal fenyegették meg: a magánszemélyek 300 qetzal, a vállalkozók 15 ezer qetzal büntetésre számíthattak. (A szegényebb régiókban 1200-1300 quetzal a havi jövedelem.)
A polgármester és csapata házról-házra jártak, és a lakosok meglévő műanyagszatyrait többször használható táskákra cserélték teljesen ingyen. Ezeket a táskákat a közeli Totonicapán népművészei kézzel fonták újrahasznosított műanyagból és gumiból. A polgármester igyekezett a 13 ezer lelket számláló település minden felnőtt lakosát meggyőzni az intézkedés szükségességéről, mert tudta, hogy enélkül nem fog menni.
"Nagyon nehéz volt lemondani a műanyagról, mert annyira megszoktuk. Azóta viszont újra banánlevélbe vagy papírba csomagoljuk az élelmiszert a boltban, a tortillát konyharuhába tesszük, és a fonott kosárban visszük haza a megvásárolt homikat", mondta egy helyi nő a Naturaleza Gurú spanyol nyelvű ökoblognak. Ha megtelik a kosár, a kötényükbe pakolnak, mint nagyanyáik. Visszaléptek a múlt csomagolóanyagaihoz azért, hogy legyen jövőjük.
DW
A polgármester kezdeményezését a guatemalai műanyagipari tanács próbálta megtorpedózni, mondván, a műanyag az emberiség egyik legjobb találmánya, és hogy San Pedrónak inkább a hulladékgyűjtési és -tárolási infrastruktúráját kellene fejlesztenie a tiltás helyett. Akkorra viszont már a helyiek is a vezetőjük mellé álltak, mert felismerték, hogy a műanyagmentes élet az igazi lehetőség arra, hogy megmentsék a tavat.
"Azt mondják, forradalomra van szükség a változáshoz. Csakhogy a forradalomhoz nem fegyverek kellenek, hanem azzal érhetünk el változást, ha mindannyian alapjaiban megváltoztatjuk az életünket", mondta Mauricio Méndez polgármester egy interjúban.
A vulkánokkal övezett Atitlán-tó a maja hitvilágban az a hely, ahol a hegyek istenei találkoznak a földiekkel. A tóban állítólag egy elsüllyedt maja szentély is található. Az Atitlán a jelképe lett Guatemalában annak a mozgalomnak, hogy az élővizek kapjanak különleges státust, illetve hogy vége legyen a környezeti rasszizmusnak. Utóbbi alatt azt értik, hogy az őslakosok szerint a guatemalai kormányzat eltérő módon finanszírozza az őslakosok és a fehérek lakta településeket. Az ország mezőgazdaságában nemzetközi cégek vannak jelen, amelyek a természeti forrásokat nem fenntartható módon kezelik, volt már példa egy folyó elterelésére. Az Atitlán-tó természeti csoda és turistaparadicsom, de mivel őslakosok lakta régióban található, kimarad a központi fejlesztésekből -- ez a környezeti rasszizmus.
Az elmúlt három évben San Pedro lakosai megtanultak egyszerhasználatos műanyagok nélkül élni. Persze, a tartós műanyag továbbra jelen van az életükben, például az esővízgyűjtő tartályok, az edények és más többször használható használati tárgyak formájában, de az átlagos műanyaghasználatuk 90 százalékkal csökkent. "A sört sem isszuk szívószállal, akkor az üdítőt miért innánk azzal?", tréfálkozott Victor Gonzáles, a helyi tervtanács vezetője.
A műanyagmentességnek köszönhetően föllendült a turizmus: 40 százalékos emelkedést tapasztaltak alig két éven belül. Természetesen az idelátogatókra is vonatkozik a műanyagtilalom, de ez szemlátomást nem zavar senkit. Sőt: egyre több amerikai és európai telepedik meg a környéken. Méndez és Gonzáles reméli, hogy kezdeményezésükhöz a többi szomszédos település is csatlakozik, így tisztelegve a maja hitvilágban fontos szerepet betöltő Földanya előtt.
San Pedro további zöld fejlesztéseket tervez, például szennyvíztisztító telepet, LED-közvilágítást, illetve hogy fejlesszék a hulladékok újrahasznosítását a használati tárgyak és bútorok előállítása során. Remélik, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak a környezetre lesznek jó hatással, hanem a lakosok megélhetésére is. "A te szemeted a mi szerencsénk", foglalta össze Méndez polgármester.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
Ajánlom figyelmedbe korábbi cikkemet: Van-e élet a műanyag után?