Manapság sokkal kevesebb hüvelyest eszünk, mint a nagyszüleink vagy a korábbi generációk. Pedig a bab, borsó, lencse, csicseriborsó egyszerre zöldség és hús, hiszen gazdagok növényi fehérjében, 100 g bab 24 g fehérjét tartalmaz. A száraz hüvelyesek hűtés (=energiafogyasztás) nélkül egyszerűen tárolhatók, a csicseriborsó nem is zsizsikesedik. A hüvelyesek környezetvédelmi szempontból abban is kiemelt jelentőségűek, hogy ezek gyakoribb fogyasztásával elérhetnénk az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkenését: például, ha az amerikaiak marhahús (burger és steak) helyett babot ennének, akkor 46-74 százalékban máris megközelítenék azt az ÜHG-kibocsátási szintet, amit 2020-ra vállaltak. Ez a hús-bab-csere az amerikai termőterületek 42 százalékát felszabadítaná, ennyivel kevesebb takarmány megtermelésére volna szükségük a szarvasmarhatartáshoz.

KÉP: Pexels

Tehát sokrétű ez a téma! Kérdéseimmel megkerestem dr. Domján Erikát, aki a FruitVeB (Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács) ügyvezetője volt 2016-2019 között. A beszélgetés végén pedig elmondom, milyen a jó beáztatás.

365: Miért nem eszünk több hüvelyest? 
Domján Erika: Egyrészt mert a közhiedelem szerint ezek puffasztanak és hizlalnak. Másrészt a gasztronómiai köztudatban nincsenek benne, illetve egyesek legfeljebb a különlegességeket keresik, mint például a vörös lencse vagy a csicseriborsó. De ez nem általános. 

365: Igen, mert kétszer annyiba kerül a vörös lencse, mint az étkezési lencse. Holott minden héten legalább két alkalommal kellene hüvelyest fogyasztani, annyira egészségesek. Vagy legalábbis régen biztos gyakrabban ettek ilyeneket.
D.E.: Igen, mert könnyen előállítható és könnyen tárolható termények voltak. Minden házikertben megteremtek, tehát tényleg a ház körül, nem kellett hozzá háztáji, ami annak idején a termelőszövetkezeti tagok juttatása volt. Ők kaptak átlagosan 400 négyszögölt, ez volt a háztáji föld, azon bármit termelhettek és azzal szabadon gazdálkodhattak. A házikert ehhez képest jóval kisebb terület, 50-100 négyzetméter. 

365: Az elmúlt évtizedekben jellemzően ezek művelését is elhanyagolták sok helyütt…
D.E.: Most a városból kiköltözők közül néhányan próbálják új életre kelteni ezt a hagyományt az önellátás jegyében. Az élelmiszerláncok megjelenése következtében hagytak fel a falvakban az emberek a kiskertek művelésével. Részben azért, mert már a városban dolgoznak, ahol bevásárolnak, és hazaviszik a terméket. A nyugdíjasok az ingyenes utazást igénybe véve, pusztán időtöltésből is beutaznak a legközelebbi városba, és megvásárolják azt a csirkehúst vagy borsót, amit régen odahaza termeltek meg. Nem foglalkoznak azzal, hogy a bolti árunak milyen beltartalmi értéke van.

KÉP: Unsplash

365: A hüvelyesek nagyüzemi módon is mind termeszthetők?
D.E.: Igen, de elsősorban ipari alapanyagként, konzervnek vagy fagyasztottnak.

365: Nekem nincs bajom a fagyasztottal, ráadásul olcsóbb is, mint amit a piacon veszek meg.
D.E.: Azért tud olcsóbb lenni, mert nagy mennyiségben termelve az egységköltsége alacsonyabb. Néhány zöldségnövényhez hasonlóan  itt is látható, hogy az utóbbi 30-40 évben majdnem tizedére csökkent a termőterület. Ez kizárólag jövedelmezőségi kérdés. A gazdák racionálisan megnézik, hogy milyen tőkebefektetéssel mennyi jövedelmet lehet elérni. Ha jelen pillanatban egy hektár kukorica termesztésével ugyanazt a jövedelmet tudják elérni, mint egy hektár zöldborsóval, akkor kukoricát fognak vetni, mert annak kisebb a kockázata. A legtöbb hüvelyest a klímaváltozás miatt is egyre nehezebb megtermelni, mert például öntözés nélkül szinte lehetetlen jó eredményt elérni. 

365: Milyen feltételeket igényel?
D.E.: A zöldborsót nagyon korán, tavasszal kell elvetni, és a keléshez megfelelő talajnedvesség kell. Mostanában viszont milyen tavaszaink vannak?! Kétféle tavasz volt az elmúlt években: vagy csontszáraz, főleg a március-április, és a borsó ilyenkor öntözés nélkül nem tud kikelni. A másik véglet, ha extrém sok az eső, akkor viszont nem lehet a talajra rámenni gépekkel. A klímaváltozás miatt nagyon száraz tavaszok várhatók, aztán április közepén-végén jön egy hidegfront, ami esetleg túl sok csapadékkal jár. A borsónál további negatívum, hogy nem szereti a nagy meleget, a hirtelen áprilisi kánikulát, akkor a borsószem gyors növekedése megáll, mert nem tud megfelelő ütemben folyadékot felvenni.

365:Tehát nagyon kockázatos?
D.E.: Ma már öntözés nélkül nem lehet megtermelni. Illetve a konzervipari feldolgozás miatt speciális és drága betakarító gépek is szükségesek hozzá. A borsó magas fehérjetartalma miatt ugyanis leszedés után néhány óra alatt a konzervgyári vagy hűtőipari gyártósorra kell kerülnie, ez sem olcsó dolog, és nagy a gépi munkaigénye. Ezzel szemben a kukoricát májusban, eleve a tavaszi fagyok után vetik, aztán ilyenkor ősszel, októberben-novemberben egy kukoricaadapterrel végigmegy a kombájn, és megfelelő szárazanyag-tartalom mellett begyűjti a termést.

365: Átalakul a mezőgazdasági termelés?
D.E.: Az ipari növények, tehát a búza, kukorica irányába megy el a szántóföldi növénytermesztés. Ezeket a növényeket a jövedelmezőség szempontjait is mérlegelve nagy területen gépesítve, néhány emberrel meg lehet műveltetni. Szemben a kertészeti növényekkel, amelyekhez speciális gépek, jelentős emberi munka és szaktudás is kell. 

365: Igen, látom a KSH-statisztikát, hogy 2019-ben gabonaféléket 2,5 millió hektáron termeltek Magyarországon, száraz hüvelyeseket pedig 17,5 ezer hektáron, úgy, hogy ebbe beleszámít a takarmányozási célú sárgaborsó is.
D.E.: Nem jó a helyzet. Csicseriborsót a Dél-Alföldön 150-200 hektáron termelnek. A szintén a hüvelyesek közé tartozó földimogyorót pár hektáron. A zöldbab vetésterülete 15 év alatt megfeleződött, most már ezer hektár alatt van. Pedig ennek is ott a helye mind a hagyományos, mind az egészségtudatos konyhában, és rendkívül változatosan elkészíthető. 

KÉP: CIAT/Flickr

365: Mi a helyzet az olyan fajtákkal, mint a spárgabab vagy lóbab, amelyek ősi kultúrnövények?
D.E.: Magyarországon ezek kiszorultak a köztermesztésből, nagyüzemi termesztésben soha nem is voltak. Marginális próbálkozások vannak csak.

365: De közben egyre divatosabb a mexikói konyha, a francia vagy az indiai, amelyek sok hüvelyest használnak.
D.E.: A kapható hüvelyesek több mint fele Indiából származik.

365: Vagy Kanadából, vagy Etiópiából, ráadásul olcsóbbak, mint a magyar hüvelyesek, pedig sok ezer kilométeres szállítási költség is van rajtuk.
D.E.: El kell fogadnunk, hogy az élelmiszerkereskedelem globális, és a kereskedők onnan fogják beszerezni a termékeket, ahonnan a legjobb költség-haszon aránnyal tudnak importálni, és nem biztos, hogy ez a hely az Európai Unióban van. A hazai fogyasztó pedig nem annyira tudatos, hogy kifejezetten keresné a magyar termékeket.  A különlegességek iránt nő az igény, de ezek soha nem is voltak köztermesztésben Magyarországon. A hagyományos értelemben vett őstermelés is kezd megszűnni, mert a termelők zöme már a hatvanas korosztályhoz tartozik és nincs olyan utánpótlás, amely átvenné ezeket a feladatokat.  

365: Ki lehetne nemesíteni olyan fajtákat, amelyek géppel is könnyen betakaríthatók?
D.E.: Éveken át folyó, támogatott kísérletek sorozatának kellene történnie ezen a téren. 

KÉP: Nikiforaki Viktoria/Flickr

365: A gyereknek hiába mondja a szülő, hogy táplálkozzon egészségesen, ha nem tudja letenni az asztalra minden héten a bablevest vagy a lencselevest, mert az drágább a csirkehúsnál.
D.E.: Na jó, de azért meg kell nézni, hogy az milyen csirke, hogyan nevelték. A természetes körülmények között tartott, úgynevezett kapirgálós csirke ára lényegesen magasabb, csak arra alig van fizetőképes kereslet.

365: Milyen jövőképet lát?
D.E.: Nagyon szomorút. Beszéljünk akár ipari, akár házikerti termelésről, nincs tömeges utánpótlás. A Fiatal Gazda Pályázat jó kezdeményezés, de nem minden esetben váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Társadalmi szinten is át kellene gondolni, kitől is várjuk el, hogy dolgozzon a földeken? Egyrészt ez kemény munka, amelyet a fiatalok jó része már nem akar vállalni. Másrészt kertésznek lenni egy sok lemondással is járó életforma, amelynek szépségeit ők nem mindig látják. Ha megnézzük a falvak korösszetételét, számot kell vetnünk azzal is, hogy a vidéki települések harmada ötven éven belül nyugdíjasokból és üres házakból fog állni. 

365: Mikor kezdődött ez a folyamat?
D.E.: Nemcsak a rendszerváltás adott kegyelemdöfést a vidéknek, hanem már az 1970-es évektől elindult a társadalom állam által is preferált átalakulása és az élelmiszertermelés változása. Amikor a hetvenes években átalakították a közigazgatást és a közoktatást, akkor az a halálos ítélet volt sok település számára, mert nem maradt ott semmilyen közszolgáltatás. Ma már látható ennek eredménye, ugyanis ezeken a területeken felgyorsult az elvándorlás. Ha nincs óvoda, iskola, akkor a gyerekeknek ingázniuk kell, vagy bizonyos kilométerszám fölött kollégisták lesznek. De minél korábban kerül el egy gyerek a szülőhelyéről, annál kisebb a valószínűsége, hogy visszatér oda felnőttként. Informatikus tanítványaimat is megkérdeztem, hogy ki tervezi a hazaköltözést, és az volt a válasz, hogy nem bolondultak meg. Pedig a precíziós mezőgazdaság informatikusokat igényel, már most számítógép vezérlésű gépek dolgoznak a földeken és ez a jövőben méginkább így lesz. Ám a városok kulturális vonzerejét a vidék nem tudja kompenzálni, pláne, ha a ritka hazalátogatások miatt a városban tanuló fiatalok kapcsolatai fellazultak az otthoniakkal. Így aztán nem is lesz emberi bázisa a mezőgazdasági termelésnek.

365: Tehát a bab mai ára évtizedes problémákra vezethető vissza. Mit lehetne tenni ellene?
D.E.: Nemcsak termelési oldalról, hanem fogyasztói oldalról is lehetne változást elérni. 2016-ban volt a Hüvelyesek Nemzetközi Éve, az akkor létrehozott weboldalon sok információ ma is elérhető. Folytatni kellene az akkor megfogalmazott akciókat, a hüvelyesek fogyasztásának népszerűsítését. Ezeknek a növényeknek egyébként a növénytermesztésben is kiemelt szerepük van, mert nitrogént kötnek meg, előveteményként javítják a talaj minőségét az utánuk következő vetés számára. A májusban már betakarítható borsó kiváló előveteménye az utána vetett csemegekukoricának.

KÉP: Pexels

365: Vagyis nemcsak az embernek jó, hanem a többi növénynek is.
D.E.: Így van, és ha volna piaci kereslet rájuk, előbb-utóbb a termelők számára is megérné nagyobb mennyiségben termelni ezeket. 

365: A hüvelyesek másként is felhasználhatók, például csicseriborsólisztból alacsony szénhidráttartalmú, fehérjében gazdag, ráadásul gluténmentes száraztészta is készülhet, igaz, jelenleg ebből 1 kiló 3-4 ezer forint.
D.E.: Sok innovációt, marketinget, fejlesztést igényel a téma. Az egészséggel kapcsolatos szempontok mellett a húspótló hüvelyesek fogyasztását a vegán fiatalok körében is lehetne népszerűsíteni, akik számára etikai kérdés a húsevés kerülése. A fogyasztóknak nagy tömegben előállított, olcsó és egészséges termékekre van szükségük. 

TIPP: Amerikában az észak-dakotai és minnesotai babtermelők szövetsége (The Bean Institute) szerint a babot úgy érdemes beáztatni, hogy ötszörös mennyiségű vízben feltesszük főni, majd forrástól számított 2-3 perc múlva levesszük a tűzhelyről, ebben a vízben hagyjuk kihűlni, és áztatjuk legalább 4 órán át. Utána az áztatóvizet leöblítjük, kiöntjük, és a félig már megpuhult babot új vízben kezdjük főzni a recept szerinti többi hozzávalóval. A hő és az áztatás inaktiválja a babban lévő lektin nevű fehérjét, ami egyeseknek hasi diszkomfort érzetet okozhat. Savas hozzávalót (citrom, ecet, paradicsom, chiliszósz, bor) csak a főzés vége felé adjunk az ételhez, mert ez nehezíti a bab megpuhulását.  

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Nagy jövőt látnak a vertikális búzatermelésben a Florida Egyetem kutatói. Szerintük ideális körülmények között ugyanazon a területen 220-600-szor több búzát lehet termelni egy emeletes üvegházban, mint szabadföldi vetésben.

Azért, mert ilyennek szoktuk meg a búzatermesztést, még nem kell ilyennek maradnia, ha ez nem fenntartható. KÉP: Unsplash

A búza a legfontosabb gabonanövények egyike, fogyasztása világszerte folyamatosan növekvő tendenciát mutat az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint. Átlagosan az elfogyasztott kalória és fehérje 20 százalékát teszi ki a búza. A Föld jelenlegi 7,8 milliárdos népessége 2050-re meghaladhatja elérheti a 10 milliárdot. Ennyi ember táplálásához legalább 60 százalékkal növelni kell a gabonafélék termesztését. Ezt sok tényező keresztülhúzhatja: például ha romlik a termőterületek talajminősége, vagy a szélsőséges időjárás miatt elvész a termés, illetve az évtizedek óta alkalmazott műtrágya és növényvédőszerek miatt visszafordíthatatlanul szennyeződnek a talajvízkészletek. Az elmúlt évtizedekben a globális búzatermelés sokszor nem felelt meg az elvárásoknak, ami nem kedvezett a gabonaáraknak.

A fenntartható élelmiszertermelés érdekében új technológiákat kell kifejleszteni. A vertikális növénytermesztébe eddig főleg zöldségféléket vontak be. Ezeket üvegházakban, ellenőrzött öntözés, megvilágítás és hőmérséklet mellett, több emeletes tálcasorokon termesztik. Az amerikai kutatók azt vizsgálták meg, vajon mi történne, ha zöldségek helyett búzát termesztenének ilyen módon.

A tervezett gabonafarmon ellenőrzött körülmények között
folyna a termesztés. KÉP: University of Florida, Gregory Kiss,
Senthold Asseng, Paul P.G. Gauthier

Kísérleti számításokkal arra az eredményre jutottak, hogy egy egyhektár alapterületű, belül tízszintes vertikális farmon ideális termesztési körülmények mellett akár 600-szor több búza termeszthető, mint ugyanekkora szántóföldön. Egy 100 szintes farmon 6000-szer többet lehet termelni, szorozták fel a kutatók.

A Modern Farmerben megjelent cikk kiemeli Senthold Asseng véleményét, aki az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban megjelent kutatás vezető szerzője, mint a Florida Egyetem termesztési modellezés professzora. Szerinte számos előnyük van a vertikális gabonafarmoknak, egyebek közt csökkentenék az erdőirtásokat. A hidropóniás öntözés 90 százalékkal kevesebb vizet igényel. A beltéri termesztés lehetővé teszi, hogy ne kelljen növényvédő szereket használni, amelyek sem az ember, sem a természet egészségének nem tesznek jót.

"Óriási terméshozamot érhetünk el, miközben elkerüljük a termőterületek tönkretételét -- mondta Asseng. -- Vigyáznunk kell a környezetünkre, mert nincs másik."

A vertikális gabonafarmokban rejlő lehetőséget nem lehet kiaknázni, amíg a gazdák számára túl költséges a módszer, például az üvegházak építési- és energiaköltségei miatt. Asseng úgy véli, az üvegházi vertikális gabonatermesztés környezetre gyakorolt jótékony hatása rábírhatja a kormányokat, hogy támogassák az új termesztési módszer elterjesztését. 

"Számos országban sok-sok pénzt költenek a mezőgazdaság támogatására a termesztés folyamatossága érdekében. Amikor a túlélésről és a tervezhetőségről van szó, akkor nem feltétlenül kellene pusztán a dolgok pénzügyi oldalát nézni. Itt most egy olyan új mezőgazdasági módszerről van szó, amely kifejezetten jó lenne a természet számára", foglalta össze Senthold Asseng kutatásvezető.

A teljes kutatási beszámoló a PNAS oldalán elolvasható angol nyelven.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A világnépesség növekedése miatt a következő 50 évben annyi élelmiszert kell termelnünk, mint a megelőző 10 ezer évben összesen. A kukorica a világ legnagyobb volumenben termesztett növénye, így a fenntartható kukoricatermesztés kulcsszerepet kap a takarmányozásban, élelmiszeriparban és bioüzemanyag iparban is, olvasható a szegedi Gabonakutató elemzésében. Fenntartható termesztésről írnak, és ez nagyon fontos: 1 kg kukorica szárazanyag előállításához 300-400, más források szerint 950 liter vízre van szükség! Ezt sok helyütt öntözéses műveléssel kénytelenek megoldani, mivel a globális felmelegedés miatt egyre gyakrabban sújtja a termőterületeket aszály.

Pexels

Ironikus, hogy éppen a kukorica őshazájában, Amerikában, Texasban kezdtek azon gondolkodni, hogy mást kellene takarmánynak termeszteni a kukorica helyett. Texas egyike azon 8 amerikai államnak, amelyek az Ogallala vízgyűjtőből nyerik az öntözéses gazdálkodáshoz szükséges vizet.

Így néznek ki a texasi öntözött táblák a magasból. KÉP: Civileats

Igen ám, de a föld mélyén 1300 kilométer hosszan húzódó, hajdan óriási vízkészlet rohamosan fogy, és ha kiszáradna, mintegy 6000 évbe telne a visszapótlása. Ráadásul Texasban a víz nem számít köztulajdonnak, ennélfogva mindenki annyit szivattyúz ki a birtoka ellátásához, amennyit akar.

A fenti légifotón látható hatalmas zöld körök úgy keletkeznek, hogy
a mélyből felszivattyúzott vizet egy lassan körbeforgó
öntözőkar teríti szét a növényeken. KÉP: Civileats

Lényeg a lényeg, a félsivatagos High Plains terület marhatenyésztői és tejgazdaságai számára létfontosságú a takarmány, ami jelenleg zömmel öntözéssel termesztett kukorica. Ez azonban egyre kevésbé termeszthető fenntartható módon. A Texas Tech Egyetem (TTU) kutató az elmúlt két évben a cirok és a köles termesztését tanulmányozták, hátha azokkal kiváltható volna a kukorica. 

A Texas Tech Egyetem egyik hallgatója a kukorica
hőmérsékletét szondázza. KÉP: TTU

A vízhiányos termesztés stresszt okoz a növénynek. Erre a stresszre a cirok jobban reagált, mint a köles és a kukorica. Jóllehet tápértéke alacsonyabb, mint a kukoricáé, de több biomasszát ad aszály esetén is. A takarmány minősége és a haszon növelése érdekében a TTU kutatói szerint megfontolandó, hogy a kukorica egy részét kiváltsák cirokkal vagy más aszálytűrő szemestakarmánnyal, áll a Crop Science folyóiratban megjelent tanulmányukban.

A texasi fenntartható gazdálkodásról, az Ogallala aquifer megmentéséről a CivilEats amerikai online folyóiratban olvasható cikk angol nyelven.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Dél-Afrikában, a Fokvároshoz közeli Vergenoegd Löw szőlészetben közel kétezer kacsa végzi a biológiai kártevőmentesítést. Nevezetesen indiai futókacsák, amelyek úgy nyelik a csigákat, mint khm... kacsa a nokedlit. Ez az egyik hasznuk. 

A második az a bevétel, amit a sok szájtáti turista fizet, akik nem győzik videózni, amint a végtelennek tűnő kacsasereg reggel elindul a dűlőkre dolgozni. Van köztük néhány liba is, amelyek a kacsákra vigyáznak, elijesztik a mongúzokat és a baglyokat. A kacsák reggel hétkor ébrednek, és fél 11 körül indulnak munkába. Az egész napos csigahabzsolás után 4 körül érkeznek vissza a gazdaságba. Van egy saját tavuk is, ahol szabadon kacsálkodhatnak. És jár nekik éves szabadság is szőlőérés idején, mivel akkor csigák helyett esetleg az érett szemeket csipegetnék fel.

A szőlészet egyébként egyike a legrégebbieknek Dél-Afrikában, 1696-ban alapították. Tulajdonosai 1983-ban tértek át az ökologikus és fenntartható művelésre. Először csirkéket alkalmaztak a kártevőmentesítéshez, de azok nem voltak elég hatékonyak.

Így kerültek a képbe az indiai futókacsák, amelyeket Ázsiában évszázadok óta alkalmaznak a rizsföldek kártevőmentesítésére. A sáskák ellen is hasznosak, mivel egyetlen futókacsa napi 200 sáskát is képes megenni. (Ezért ajánlott idén tavasszal Kína százezer kacsát a pakisztáni sáskajárás gyérítésére.)

A Vergenoegd-szőlészetben a futókacsák harmadik haszna, hogy megtrágyázzák a szőlőtőkék tövét, így nincs szükség mesterséges tápanyag utánpótlásra. Ami pedig az életük végét illeti, egyik sem kerül a tányérba. "Az olyan volna, mintha a kollégáinkat ennénk meg", tiltakozott Gavin Moyes, a borkóstoltatást irányító alkalmazott az Atlas Obscura magazinnak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az éjszakai lepkék sokkal fontosabb beporzók, mint eddig feltételeztük róluk, olvasható a University College London (UCL) kutatásában, amely a Royal Society Biology Letters szakfolyóiratban jelent meg. A kutatás szerint a lepkék virágporszállító hálózata nagyobb és összetettebb, mint a nappali beporzóké. Ráadásul az éjszakai lepkék egy sor olyan növényt is beporoznak, amit a nappali beporzók (méhek, pillangók, zengőlegyek) nem. Azt sem tudtuk eddig, hogy a virágport a toruk hasi oldalán szállítják, így az könnyebben átjut más növényekre.

Szőlőszender virágporgyűjtés közben. Fotó: John Bebbington

A termesztett haszonnövények 60-70 százaléka esetében szükség van valamilyen állati közreműködésre a beporzáshoz, azt a szél nem képes elvégezni. A beporzókat azonban a nagy mennyiségben alkalmazott rovarirtó szerek mellett az intenzív mezőgazdaság is pusztítja. Kínában helyenként már emberek végzik a beporzást: a begyűjtött virágport ecsettel viszik fel a növényekre.

"Az éjszakai lepkék fontos ökológiai szerepére eddig nem sok figyelem jutott -- mondta Richard Walton kutatásvezető. -- Kiegészítik a nappali beporzók munkáját, segítenek abban, hogy a növénytársulások minél változatosabbak és dúsabbak legyenek. Támogatják a biodiverzitás fennmaradását, nélkülük eltűnhet több növényfaj, illetve az ezekkel táplálkozó más fajok, így egyes madarak, denevérek."

A bagolylepkefélékhez tartozik a vörös csipkésbagoly.
Fotó: Richard Walton UCL

Akárcsak más beporzók, az éjszakai lepkék száma is drasztikusan csökken világszerte. Az új kutatás rávilágít arra, hogy kritikus szintre csökkenhet a természetes beporzás mértéke, aminek fontos elemeit még alig ismerjük. Albert Einsteinnek tulajdonítják azt a jövendölést, hogy ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel élheti túl. A szólás eredetére nincs bizonyíték, de a méhpusztulásra annál több.

Az elmúlt évtizedekben egyébként több kutatás is foglalkozott a méhekkel és az általuk végzett beporzás mezőgazdasági hasznával. Pedig az éjszakai lepkéknek több faja van, mint a méheknek, és az új információk fényében szükséges is volna alaposabban tanulmányozni őket, megérteni a szerepüket, segíteni a túlélésüket.

A kutatás során a befogott beporzó rovarokról letisztogatták a virágport. A 838 éjszakai lepke (103 faj  egyedei) közül 381-en (45,5%) találtak virágport. A virágpor-keverék 47 különböző növényfajról származott, közte 7 olyanról, amelyet nappali beporzók nem szoktak látogatni. A befogott 632 méh, darázs, zengőlégy, pillangó 45 féle növényt keresett fel, az 1548 háziméh 46 féle növényt.

Így nézett ki a virágporelemzés eredménye.
The Royal Society Publishing

"A poszméhek és mézelő méhek rendkívül sikeres beporzók, de kiválogatják a legígéretesebb nektár- és pollenforrásokat. Ezzel szemben az éjszakai lepkék talán kevésbé hatékony beporzók, ám sokféleségük és nagy számuk olyan jelentőséggel bírhat a beporzásban, amiről még fogalmunk sincs. Kutatásunk rávilágított az éjszakai növény-rovar interakciók kevéssé ismert világára, amely létfontosságú lehet a vidéki táj látványa és illata, valamint az általunk termesztett növények szempontjából", mondta Richard Walton kutatásvezető.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Még egy hétig zajlik a Veganuárnak nevezett kezdeményezés, amelynek támogatói azt fogadták meg, hogy január hónapban megpróbálnak tartózkodni a húsevéstől. 

Pexels

A brit Bath Egyetem pszichológia tanszékének vezetésével nemrég készült online felmérés szerint a húsevők erkölcsi és fenntarthatósági szempontból támogatják a vegetariánizmust és vegánizmust. Az online megkérdezett 1000 fő átlagéletkora 34 év volt, 73%-uk mondta "etikus"-nak a vegánizmust, 70%-uk szerint jó a környezetnek. Pontosan a felük szerint egészséges, és 60%-uk szerint "elfogadható".

Ezzel szemben a megkérdezettek 80%-a azt is mondta, hogy a vegánizmus nem könnyű, 77%-uk szerint "kényelmetlen", 60%-uk szerint nem élvezetes. Az inkább növényevő válaszolók kedvezőbben nyilatkoztak.
A Veganuár kezdeményezés is rávilágít arra, hogy "az emberek már most is egyetértenek a vegán életmóddal, és tisztában vannak azzal, milyen jó hatást gyakorol a környezetre", mondta Chris Bryant, a Bath Egyetem pszichológia tanszékének munkatársa, a körkérdés szervezője.

Pixabay

Vajon mi történne, ha egész Amerika vegánná változna, teszi föl a kérdést az a 2017-es gondolatkísérlet. Az USA-ban alapélelmiszernek számító hamburgerpogácsához például 6 kg takarmány, 6 m2 terület és kb. 36 liter víz kell -- darabonként! Óriási megtakarítás lenne ezt kiváltani, de vajon megéri-e?

A kérdést vizsgáló tanulmány szerint, ha 320 millió amerikai átállna a növényalapú táplálkozásra, azzal 28%-kal csökkenne a mezőgazdaság üvegházhatású (ÜHG) gázkibocsátása. Na persze érdemes ezt a másik oldalról is megvizsgálni: milyen hatása volna, ha a ma állattartásra is használt területeket szántókká-veteményesekké alakítanák, és az állatállományt felszámolnák. 

Először is mindenhol hegyekben állna a növényi hulladék (kukoricacsutka, burgonyaszár, stb.), amit most takarmányként hasznosítanak. Ha ezt a növényi hulladékot elégetnék, azzal 2 millió tonna szén-dioxid kerülne a légkörbe a szerzők becslése szerint. S mivel állattartás híján nincs trágya, azt műtrágyával kellene pótolni, aminek gyártása további 23 millió tonna szén-dioxidot küld a levegőbe minden évben. 

Bulbfish

A jelenlegi állatállomány az amerikai mezőgazdaság ÜHG-kibocsátásának 49%-áért felelős. Egy vegán nemzet sokkal kevesebbet bocsátana ki, 623 millió helyett csak 446 millió tonnát évente. Sőt, ha a húsmentes Amerika leállítja a húsimportot például Brazíliából, az abban az országban is csökkentené a CO2-kibocsátást. 

Ami a tápértéket illeti, a kizárólag növényi étrend nem érné el az USA-ban jelenleg hatályos ajánlott mennyiséget kalcium, A-vitamin, B12 és néhány fontos zsírsav tekintetében. De a tanulmányhoz a Science magazinban hozzászóló szakemberek szerint újragondolt területhasználattal tápanyagban dúsabbá tehetők a zöldségek és gyümölcsök.

A Virginia Műszaki Egyetem és az amerikai mezőgazdasági minisztérium kutatóinak tanulmánya az Amerikai Tudományos Akadémia honlapján olvasható el.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe. Már ez is horrorisztikus mennyiség, de a túlevés miatti ételpazarlás ennek több mint százszorosa, nagyjából 140,7 milliárd tonna. Ezt az úgynevezett metabolikus ételpazarlást olasz kutatók számolták ki, tanulmányuk a Frontiers in Nutrition szakfolyóiratban jelent meg. 

Pixabay

A túlevés által okozott környezeti teher három szegmensből áll: föld-, víz- és szén-dioxid-lábnyom. A Teramo Egyetem környezettudósai először megállapították, mennyi az egyes országok "túlsúlya" az átlagnépesség testtömeg-indexe (BMI) és magassága alapján, és ezt összevetették az adott országban legnagyobb arányban rendelkezésre álló élelmiszerek energiatartalmával. Méghozzá úgy kalkuláltak, hogy az egészséges testsúly felső határát jelző 21,7-es érték felett minden elfogyasztott kalória gyakorlatileg felesleges, és csak túlsúlyt okoz. 

Az említett 140,7 milliárd tonna a világ népességének jelenlegi túlsúlya visszaszámolva az elfogyasztott ételekre: ha ennyit nem ettek volna meg, nem lennének túlsúlyosak. Vagyis ennek a 140,7 milliárd tonna élelmiszernek a megtermelését meg lehetett volna takarítani, az előállításához szükséges szántóföldet, legelőt, ivóvizet, üzemanyagot stb. másra lehetett volna fordítani.

Nyilván ez így túlzás, hiszen bármely embernél a 21,7-es BMI érték feletti érték bőven lehet izomtömeg is, míg az olasz kutatók minden pluszsúlyt hájnak tekintettek. Azt sem vették figyelembe, hogy a túlsúly változhat idővel, illetve a fokozott testmozgásnak köszönhetően is mérséklődhet. Ettől függetlenül a 140 milliárd jelen pillanatban a lehető legközelebb áll a valószínűhöz. És irdatlan mennyiség.

Pexels

A tanulmányt böngészve kiviláglik, mekkora eltérések vannak az egyes kontinensek között. A túlevés miatti ételpazarlást Európa vezeti, 39,2 milliárd tonnával. Ha a három szegmenst vesszük figyelembe (föld-, víz- és  CO-lábnyom), akkor Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) 14-szer többet fogyaszt, mint a szubszaharai Afrika.

Az olasz kutatók szerint Európában, valamint Észak-Amerikában és Óceániában a tejtermékek, tej és tojás előállítása rója a legnagyobb terhet a környezetre (a túlsúlynak számított lábnyom 30,2 százaléka felel meg ennek), utána a hús, az alkoholos italok és a cereáliák következnek, míg például az iparosodott Ázsiában a cereáliák és a keményítőtartalmú gyökérzöldségek megtermelése.

Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) vízlábnyoma hasonló, de közel kétszerese Latin-Amerikáénak, és tízszerese a szubszaharai Afrikáénak. Az üvegházhatású gázok lábnyoma is tízszeres ezekre a régiókra, míg a földhasználat lábnyoma 15-szörös.

Pexels

Egyébként az ENSZ becslése szerint a gazdag országok évente közel annyi, 230 millió tonna élelmiszert dobnak ki, mint amennyi a szubszaharai Afrika teljes termelése. A világ teljes zöldség- és gyümölcstermésének közel fele a kukában végzi. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

"Három évszázaddal ezelőtt az emberiség még csak a szárazföldek 5 százalékát használta intenzíven. Ma közel a felét", írja új tanulmányában Erle Ellis környezetkutató, aki évtizedek óta foglalkozik ezzel a témával. Az ipari forradalom óta az emberiség a szén-dioxid-kibocsátás révén alakítja át a bolygót, előtte pedig a mezőgazdaságot (legeltetés, szántás) használta erre, bár ezek jóval ksiebb hatásúak.

A Maryland Egyetem professzoraként Ellis csapatával térképsorozatot készített arról, hogy miként nézhetett ki a Föld jó 300 évvel ezelőtt: akkoriban még a szárazföldek fele igazi vadon volt, s a másik felének 5 százalékát vonták csak intenzív művelés alá. Ma a Föld szárazulatainak több mint felén vagy gazdálkodás folyik, vagy valamilyen települést találunk.

"A klímaváltozás csak nemrég óta vált jelentős tényezővé – mondja Ellis. – Ha a mostanihoz hasonló ütemben fokozódik, akkor ez lesz a szárazföldi élővilág domináns alakítója, de egyelőre a területhasználat vezet e téren."

Számos forrást elemezve Ellis és kutatótársai ennek alapján készítették el az elmúlt 300 év térképanimációját, jelezve, hogy az adott területen hányan éltek, és miként használták a területet.  A legintenzívebben használt területek a városok, utánuk a mezőgazdasággal foglalkozó falvak. A ritkán lakott területeket a jellemző használatuk (szántóföld, legelő, erdő) alapján sorolták be, és a lakatlan területeket is jelölték. Az alábbi animáció Ellis egyszerűsített adatsoraiból készült:

Jelmagyarázat: Urban = város, Villages = falu, Cropland = szántóföld, Rangeland = legelő, Woodland = erdőség, Wild = érintetlen 

Jóllehet százévente van egy képkocka, mégis láthatók a trendek. Oroszország és az Egyesült Államok hatalmas pusztaságait a 19. században mezőgazdasági műveléssel törték fel. Afrika és Ázsia korábban félvadon területein kiterjedt állattenyésztést kezdtek folytatni.

"Ázsia átalakítása kezdődött először, és arányaiban ez a leginkább megváltoztatott természeti környezet – mondja Ellis. – Európa is alig emlékeztet hajdani képére a nagy népsűrűség és intenzív területhasználat miatt. A világ többi részén ez az átalakulás lassabb és csekélyebb mértékű."

Az új térképek persze sok tekintetben becsléseken és feltételezéseken alapulnak, ezért is elnagyolt a területi lépték és idősáv. A fent belinkelt tanulmányban még számos látványos grafikon található.

Sokan szeretnének egy kis konyhakertet létrehozni, ugyanúgy, mint nagyszüleik. Például azért, hogy gyerekeikkel megszerettessék a zöldségek-gyümölcsök fogyasztását: tudományosan bizonyított, hogy azok a kisgyerekek, akik testközelből ismerkedhetnek meg a tányérra kerülő növényekkel, könnyebben rászoktathatók az egészséges táplálkozásra. A kertészkedéshez nem kell nagy terület, elég egy napsütötte erkély, az a lényeg, hogy ültetni, gondozni és szüretelni lehessen pár növényt. (Ezért hála minden óvónőnek, aki az óvoda udvarán kialakít egy kis ágyást, és abban akár csak pár szem babot vagy paradicsompalántát elültet.)

KÉP: Harvest To Table

Visszatérve nagyszüleinkre, ha felidézzük a kertjüket, mindenkinek beugrik, hogy a zöldségágyások között mennyi virág virított. Nagymamámnál egy sor rézvirággal kezdődött a veteményes, utána jött két sor földieper, aztán törökszegfű, büdöske, mézvirág váltakozva a különféle zöldségekkel, az ösvényt pedig kapor szegélyezte. Az ő generációja még tudta, hogy virágokat nemcsak a szépségükért ültetjük, hanem mert bevonzzák a kertbe a hasznos rovarokat, amelyek például a beporzáshoz szükségesek, illetve elriasztják a káros rovarokat, férgeket. 

Az ősi tudásból a modern mezőgazdaság is profitálhat: az utóbbi években olyan svájci és brit kísérletek zajlanak, amelyek a műholdas helymeghatározást párosítják a virágültetéssel. Nevezetesen úgy, hogy a traktor GPS-szel van felszerelve, amely programozott vetésre képes: bizonyos távolságonként nem haszonnövényt, hanem virágmagot vet. Korábban legfeljebb a táblák szélén ültettek rovarhívogató virágágyásokat, ám a hasznos rovarok nem voltak képesek bejutni a tábla közepéig -- egy néhány milliméteres rovarnak az beláthatatlan távolság.

KÉP: Agroscope

A virágültetés révén például a téli búza levélkártevőinek károkozása 61 százalékkal mérséklődött egy 2015-ös svájci mezőgazdasági kísérletben. Az elültetett pipacs, koriander, kapor, napraforgó és más virág ugyanis bevonzotta a katicákat, amelyek tizedelni kezdték a kártevőket -- összességében 10 százalékkal nagyobb lett a terméshozam, és csökkenteni lehetett a vegyszerhasználatot. A megnövekedett terméshozamból származó bevételből pedig nemcsak a virágültetés költsége térült meg, hanem még egy kis haszon is kerekedett.

A brit Centre for Ecology and Hydrology (CEH, Ökológiai és Hidrológiai Központ) Kelet-Angliában végzett szabadföldi kísérletein az adott táblák 2 százalékát margitvirágból, réti heréből, réti imolából és vadmurokból álló keverékkel ültetik be: 100 méterenként elég egy 6 méteres sáv ahhoz, hogy a hasznos rovarok képesek legyenek az egész táblán kifejteni áldásos hatásukat, olvasható a brit Guardian napilap interjújában, amelyet Richard Pywellel, a CEH tudományos igazgatójával készítettek.

Visszatérve a konyhakertünkre, az alábbi virágokkal érdemes próbát tenni a hasznos rovarok becsalogatása, a károsak elriasztása és így a termés védelme érdekében:

1. BÍBOR KASVIRÁG

KÉP: Wikipedia

Latin nevéről jobban ismerjük: echinacea. Gyógyászati célra a gyökerét használják. Mivel 1 méteresre is megnőhet, ültesd magas fűszernövények mellé, mint a kapor, zsálya, édeskömény, lestyán. (Utóbbi a karalábé tökéletes zöldfűszere, kihozza az édeskés ízét.)

2. BÜDÖSKE (más néven bársonyvirág)

KÉP: Wikipedia

Tavasztól őszig virágzik, többféle színű és magasságú változata kapható. A kicsit kellemetlen szagú virágot messzire elkerüli többféle kártevő, így a fonálférgek és a tökbogarak is. Ültesd tök, uborka, paradicsom, paprika, padlizsán és burgonya mellé.

3. HAMVAS ZSÁLYA (más néven lisztes zsálya)

KÉP: Australian Seed

A magasra növő változatok (például a sötétkék Victoria) ugyan többnyire nem ehetők, viszont temérdek virágukkal vonzzák a méheket. Mivel némelyik fajta 50 cm-re is megnő, ültesd paradicsom vagy paprika mellé. 

4. KÖRÖMVIRÁG

KÉP: Wikipedia

Amilyen igénytelen, annyira értékes gyógynövény (mi is írtunk erről és még itt is, illetve állatgyógyászati alkalmazásáról is). Ültesd cékla, brokkoli, borsó, káposztafélék, sárgarépa és salátafélék mellé.

5. MÉZVIRÁG (más néven fülesternye)

KÉP: Hobbikert

Kerti ösvények illatos szegélyeként ismerjük. Egynyári (de önvető), virága lehet fehér, rózsaszín vagy lila. Ültesd bokorbab, salátafélék, brokkoli, padlizsán, bazsalikom, káposztafélék és hagymafélék mellé.

6. NAPRAFORGÓ

KÉP: Wikipedia

Méretes virágzata mindenféle rovart behív a kertbe. Észak-Amerikából származik, az indiánok kukoricával vagy tökkel párosítva ültették. A törpe változatot ültesd cukkini vagy bokorbab mellé.

7. PILLANGÓVIRÁG

KÉP: Wikipedia

80-10 cm magas, meleg- és fényigényes egynyári növény, virágai egész nyáron nyílnak, kiválóan alkalmas növénytársulásokhoz. Ültesd paradicsom, bab vagy uborka mellé.

8. RÉZVIRÁG (más néven cínia vagy zinnia)

KÉP: Wikipedia

A lepkék odavannak ezért a virágért, amely egynyári, tehát évente gondoskodni kell az ültetéséről. Többféle színben és méretben kapható, tehát bármilyen zöldség mellé párosítható. A kisebbeket ültesd paprika, édeskömény vagy bimbós kel mellé, a magasabbakat kombináld zöldfűszerekkel, például bazsalikommal.

9. TÖRÖK SZEGFŰ

KÉP: Wikipedia

Szereti a napos helyet, a jó vízelvezetésű talajt, a rendszeres öntözést, cserébe tucatjával vonzza a beporzást végző rovarokat. Ültesd alacsony termetű  zöldleveles növények mellé (káposzta, saláta) ágyásszegélynek, illetve tearózsa tövéhez illatos talajtakarónak.

10. SZÉPECSKE (más néven menyecskeszem)

KÉP: Wikipedia

Észak-Amerikában őshonos, az indiánok vörös italt főztek belőle, a kávé behozatala előtt azt itták, olvasható a fenntartható életmóddal foglalkozó amerikai Mother Earth News weboldal növénytársításról szóló cikkében. A magasabbra növő változatokat ültesd karóra felfuttatott növények mellé, mint amilyen a paradicsom, bab, uborka. Az alacsonyabbak mehetnek a padlizsán, kelkáposzta vagy paprika mellé.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.

EZ IS ÉRDEKELHET:

Mennyi ideig kell megőrizni a sárga csekkeket, áfás számlákat?

Egy szóval: az élettér, több szóval: a gazdáknak megadják a lehetőséget, hogy a megújuló energiatermelésre szövetségesként tekintsenek, ne ellenségként. 

A szolárfarmok lényege, hogy egy területre nagy számban helyezik ki a napelemeket. A mezőgazdaságban dolgozók viszont azért tiltakoznak ez ellen, mert a napelemtáblák alatt parlagon kell hagyni a földet, sőt, a gyomosodás megelőzése végett szükséges vegyszerekkel permetezni.

Szerencsére a világ több országában is feltalálták már a spanyolviaszt: a napelemtáblákat magas lábakra, illetve a szokásosnál nagyobb közökkel telepítik, így alattuk és közöttük a legkülönfélébb zöldségek, takarmánynövények termeszthetők, és akár gépekkel is betakaríthatók.

A Kalifornia Egyetemen (UC Davis, ld. fent) 2010 óta tesztelik, milyen növények termesztéséhez ideális környezet a napelem alatti terület. Jelenleg paradicsommal és paprikával folynak a kísérletek.

Japánban 2013 óta engedélyezi az agrárminisztérium, hogy a gazdák "gólyalábas" napelemeket telepítsenek. Az acélcsövekből álló rendszer könnyű, de stabil, nincs szükség arra, hogy betonalapzatot készítsenek neki, tehát nem teszik tönkre a talajt. A szerkezetek kibírták az elmúlt évek földrengéseit és viharait. A számítások szerint a terület maximum 32 százalékát fedhetik be, hogy még mindig elég fény jusson a növényeknek. A Japánban Solar Sharing néven futó módszer egy sor haszonnövény termesztésére ad lehetőséget: a napelemek alatt megél a földimogyoró, padlizsán, uborka, paradicsom, káposzta, sőt, egyes citrusfélék. A 3-5 méter magas szerkezet alatt jár a levegő, nem fülled be a terület. 

Az egyik farm kísérleti, 750 négyzetméteres területén egymástól 5 méteres sorokban összesen 348 napelempanelt szereltek fel. A 35 ezer kWh energiát termelő rendszer kiépítése 12,6 millió jenbe került, a húsz évre rögzített felvásárlási árral a gazda évi 1,6 millió jent kap az áramszolgáltatótól a rendszerbe betáplált áramért. Ugyanezen a területen növénytermesztéssel csak évi 100 ezer jen bevételt ér el.

A kínai Ningxia régióban most épül a világ legnagyobb szolárfarmja, amelynek 4607 hektáron elhelyezett 6 millió napelempanelje 2 GW energiát szolgáltat majd. A félsivatagos területen éppen a napelemtáblák árnyéka csökkenti a talajnedvesség túl gyors párolgását, ezzel lehetővé teszi a megosztott gazdálkodást. A szolár- és agrárfarm gondozása 2000 ember számára teremt munkahelyet, ami a terület lakosságának 12 százaléka. Korábbi kísérletek alapján a megemelt napelemek között haszonállatok (itt jakok) legeltetése is biztonságos.