A legegyszerűbb, ha egyáltalán nem foglalkozunk a lehulló levelekkel, de komposztálhatjuk is őket - még a diófa sem kivétel. A Szike.hu tippjei.
Manapság az őszről sokaknak leginkább az égő avar, szemet kínzó, torokfojtogató, mindent beborító füstje jut az eszébe. A széles körben elterjedt szokás nemcsak felesleges, hanem környezet- és egészségkárosító is.
A legegyszerűbb módszer az lenne, ha egyáltalán nem foglalkoznánk a lehulló levelekkel, hiszen - hasonlóan a természetben zajló folyamattal - a kertünk talajára hullva tavaszig jelentős mértékben átalakulnának, komposztálódnának. A füvet, az aljnövényzetet semmiféle károsodás nem érné, hiszen azok úgyis téli nyugovóra térnek. A tavaszra jelentős mértékben átalakuló falevelek, pótolnák a talajból az előző évben felhasznált tápanyagokat, friss életerőt biztosítva kertünk növényei számára. Másik módszer a mulcsozás, azaz talajtakarás. Ennek az ugyancsak ősi módszernek az alkalmazása során az összegyűjtött faleveleket, nyesedékeket fáink, bokraink alá hordhatjuk, ahol talajtakaróként működve a bomlási folyamat alatt megvédik a talajt a kiszáradástól, megakadályozhatják a számunkra nemkívánatos növények kicsírázását. A tél beállta előtt azután téli szállást keresve ide költözhetnek a katicabogarak, sündisznók és más élőlények.
A komposztálás mellett is dönthetünk: a levelek is komposztálhatók. A legalkalmasabb egy rácsos szerkezetű, az ezeket az anyagokat leginkább lebontó gombák számára elegendő fényt biztosító komposztáló. A közhiedelemmel ellentétben a diólevél is komposztálható, mivel a benne lévő növekedésgátló anyagok teljes mértékben lebomlanak és átalakulnak. A dió, a platán, gesztenye levelei nehezebben bomlanak, de vannak könnyebben bomlók is: ilyenek a gyümölcsfák, a nyár vagy a nyírfa levelei. Ha biztosítjuk a komposztálódó anyagok folyamatos nedvesen tartását, jelentősen meggyorsíthatjuk a komposztképződés folyamatát.
0 
