Miközben a repülőgépgyártó cégek - összhangban a légitársaságok igényeivel - egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemmel kapcsolatos műszaki fejlesztésekre, például a korszerű hajtóművek révén az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére és a károsanyag-kibocsátás mérséklésére, addig viszonylag kevés szó esik a fedélzeten és a repülőtereken keletkező irdatlan mennyiségű szilárd, illetve folyékony hulladék okozta problémákról. A hulladék megfelelő gyűjtése és kezelése komoly kihívások elé állítja világszerte a repülőtereket, vannak azonban előremutató kezdeményezések.



A hulladéktermelés már az utazás előtt megkezdődik, hiszen a repülőtereken az indulásra várva is rengeteg szemét keletkezik. Gyorséttermi ételek csomagolóanyagai, üdítőspalackok, felesleges, a fedélzetre fel nem vihető apróságok, italospalackok, kisgyermekek pelenkái mind-mind a szeméttárolókban landolnak. Ezt követően már a gépek utasterében folytatjuk a hulladékok előállítását, hiszen a különböző üdítők és sörök alumíniumdobozai mellett mindenféle műanyagszármazékokat (palackokat, kupakokat, evőeszközöket, szívószálakat), üveget és papírt (szalvétát, kéztörlőt, papírzacskót) is elhasználunk.

A felszolgált ételek és italok maradványai is konténerekbe kerülnek, a konyhai műveletek során keletkező zsiradék, valamint a mosószerekkel szennyezett víz és a toalettekben keletkező kommunális szennyvíz pedig az erre a célra kialakított belső tartályokban gyűlik.

Egy-egy hosszabb, transzkontinentális utazás végén az akár háromszáz főt szállító óriásgépeken több mázsányi, rendkívül változatos összetételű hulladék keletkezik, melyet landolás után a repülőtéren ürítenek. Itt azonban nem áll meg a folyamat, hiszen az utazás végeztével is szemetelünk, eltávolítjuk például a bőröndök védelmét szolgáló fóliákat, letépjük a feleslegessé vált, a csomagokra ráragasztott cetliket. A dohányosok a hosszas utazást követően végre rágyújthatnak egy cigarettára, a csikk is általában a repülőtéren marad. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy egy nagy forgalmú nemzetközi repülőtéren évente akár 40 millió(!) utas is megfordul, akkor könnyen elképzelhető, mennyi hulladék képződik.

A kezelendő szemét mennyiségét jellemzi, hogy egy kimutatás szerint csak az amerikai légitársaságok évente 4250 tonna alumínium- és 72250 tonna papírhulladékot "termelnek". Csak a sörös és üdítős alumínium dobozokból akár 58 darab Boeing 747-es óriásgép sárkányszerkezetét meg lehetne építeni. A 30 legnagyobb amerikai repülőtér együttesen pedig önmagában annyi szeméttel terheli a környezetet, mint egy 400 ezres lakosú város.


Odafigyeléssel és jó szervezéssel, kellő marketinggel csökkenteni lehetne a szemét mennyiségét, sajnos azonban egyelőre a légitársaságok kevés figyelmet fordítanak erre a problémára. Pedig más területeken vannak már követendő példák, gondoljunk csak arra, hogy a vendég egyre több szállodában jelezheti, kéri-e minden nap a törülközők és az ágynemű lecserélését, hiszen így rengeteg mosószer, víz és villamos energia takarítható meg. Sok helyen már a szelektív hulladékgyűjtéshez szükséges tárolóedények is megtalálhatók a szobákban, közösségi terekben. A repülőgépek fedélzetén is bevezethetőek lennének hasonló szabályok, de ez számos érdekkel ütközik.

Forrás: AFP

Az utazóközönség - ha már megvette a drága repülőjegyet - akkor elvárja a megfelelő minőségű kiszolgálást, amibe beletartozik a bőséges étel- és italellátás a hozzá szükséges, fent felsorolt kiegészítőkkel együtt. Egy hosszú, 10-12 órás utazás alatt ez elkerülhetetlen is, a rövidebb távokon azonban megfontolandó. Ilyen szempontból a fapados légitársaságok környezetkímélőbbek, mint a hagyományos, igényes szolgáltatást nyújtó cégek, hiszen gyakorlatilag semmit mást nem kap az utas, csak az ülőhelyet.

A légitársaságoknak és a repülőtereket üzemeltető cégeknek - sok más egyéb mellett - szorosan együtt kell működniük a hulladékok kérdésében is, ugyanis a folyamatok egymásra épülnek. Hiába vezeti be például egy adott légitársaság a gépeinek a fedélzeten a szelektív hulladékgyűjtést, ha a fogadó repülőtéren nincs meg a gyűjtéshez, tároláshoz és kezeléshez szükséges, drágán kialakítható infrastruktúra. Rendkívül költséges ugyanis a hiányzó eszközök beszerzése és üzemeltetése, az elszállítás megoldása, a befogadó helyek keresése.

Vannak előremutató példák is, például a Fort Lauderdale/Hollywood nemzetközi repülőtér, a Seattle-Tacoma légikikötő vagy éppen a Portland International Airport, amelyek bevezették a terminálokban is a szelektív hulladékgyűjtést, valamint a hozzájuk érkező vagy tőlük induló légitársaságoktól is elvárják a fedélzeten képződött szemét differenciált gyűjtését. Bár a befektetés is jelentős, a megtérülés is kimutatható, hiszen az újrahasznosításból akár árbevétel is keletkezhet, gondoljunk csak az értékes és keresett alumíniumra.

Forrás: AFP

A fenti példák ellenére azonban egyelőre nem történt még jelentős áttörés a repülőtereken és repülőgépek fedélzetén képződött hulladék mennyiségének csökkentése és megfelelő kezelése terén, miközben a probléma egyre égetőbbé válik. A következő évtizedben - a világgazdasági válságot követő fellendülés időszakában - várhatóan a jelenlegi stagnálás után növekedésnek indul a légiközlekedési ágazat is, ezzel párhuzamosan pedig a hulladékok mennyisége is gyarapodni fog.

Temesvári Péter