Mire jó egy tábla étcsokoládé, egy sajtreszelő, egy műanyag tányér és egy nejlonzacskó? Lehet csinálni például egy száraz csokiszökőkutat elektromos töltésű csokireszelékből – és akár nyerni egy biciklit vagy egy elektromos rollert. Az Energia Suli általános iskolás korúaknak kiírt pályázatán ehhez hasonló érdekes, könnyen kivitelezhető kísérletekről várják a rövid videókat, a zsűri szokatlan módon nem csak a legeredményesebb, hanem a legviccesebb és a „legjobban nem sikerült” alkotásokat is értékes ajándékokkal díjazza.

A kedvcsináló videón a villanyrollerrel érkező Härtlein Károly, a BME Fizika Intézetének mérnöktanára mutatja be, hogy egy asztalon vergődő kurblis szerkezettel, egy lufival vagy vízfröcsköléssel is lehet pályázni.

A videókhoz az Energia Suli honlapjáról ingyenesen letölthető Kísérletezz velünk! kiadványból kell kísérletet választani, majd a kész művet a Youtube-ra feltölteni és elküldeni. A beküldési határidő június 20-a.

Az alsósok (6-10 éves korig) három legjobbja egy-egy Schwinn-Csepel gyerekkerékpárt, a felsősök díjazottjai elektromos rollert kapnak, ezen kívül mp4-lejátszót, az Aquarénába és a Planetáriumba szóló családi belépőket és Bookline ajándékutalványokat is kiosztanak a nevezők között.

További részletek a pályázatról, a jelentkezés módjáról és a kiadványról az alábbi oldalon találhatók.

Már számszerű bizonyítékok is alátámasztják a növényekkel beültetett háztetők jótékony hatását a környezetre, és a pénztárcákra nézve is. Egy amerikai tanulmány azt taglalja, hogy a zöld tetők jelentősen csökkentik a téli fűtésre és nyári hűtésre fordított energiaköltséget, és még akkor is kapóra jönnek, ha egy vihar miatt hirtelen túl sok csapadék zúdul a városra. A Columbia Egyetem kutatói egy New York-i épületen létrehozott zöld tetőt vizsgáltak.

A Columbia Egyetem vizsgálatainak helyszíne New Yorkban

A szóban forgó épület tetején 21 ezer növény él, melyek télen segítenek bent, nyáron pedig kint tartani a meleget, emiatt kevesebbet kell fűteni, vagy bekapcsolni a légkondicionálót. Nyáron 84 százalékkal kevesebb meleg jut be így az épület belsejébe, télen pedig 37 százalékkal kevesebb szökik meg. A tanulmány azonban arra is rámutatott, hogy ha a zöld tetőre eső esik, annak mintegy 30 százalékát a növények nyelik el, vagyis az már biztosan nem fog a csatornákba folyni.

A hirtelen lezúduló csapadék időnként ugyanis túlcsordul a csatornákból, ami nagy viharok után a közeli folyókra nézve akár komoly szennyezést is jelenthet. Az az esővíz pedig, melyet a növények nyelnek el, később ártalmatlan pára formájában kerül vissza a levegőbe. A tudósok szerint, ha a New Yorkban található mind a százmillió négyzetméternyi tetőt beültetnék növényekkel, évente akár 37 milliárd liter viztől is meg lehetne kímélni a metropolisz csatornarendszerét.

Fotó: FlickR

Kiderült, hogy figyelembe véve a zöld tetőkert létrehozásának és fenntartásának költségeit az Egyesült Államokban, tíz liter vizet befogni évente mindössze öt centbe (alig tíz forintba) kerülne. Az új adatok ismeretében a zöld tetők jó eséllyel sokkal komolyabb szerepet játszhatnak a jövő várostervezésében, mint azt eddig gondolták. A tetőkert az eddigi legolcsóbb módszernek bizonyult a viharokban lezúduló túl sok víz kezelésére, ráadásul az épülettulajdonosok olcsón és viszonylag könnyen hozzájárulhatnak vele egy fenntarthatóbb város kialakításához.

A zöld tető mellett ugyanebben a tanulmányban a fehérre festett felületek jelentőségét is vizsgálták. A fehér tetők ugyanis kevesebb meleget nyelnek el, ezzel szintén energiát spórolnak a hagyományos, általában sötét színű tetőkkel szemben, bár elsősorban persze nyáron. Ráadásul a leginkább elterjedt sötét tetők a napközben elnyelt napfény melegét az éjszaka folyamán visszasugározzák a levegőbe, ezzel pedig hozzájárulnak a városi hőmérséklet emelkedéséhez is.

Fokozatosan Budapest összes kerületében együtt gyűjti a műanyag- és fémhulladékot a  Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. június 9-től. A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken továbbra is megmarad az öt darab hulladékgyűjtő tartály - annyi a változás, hogy a sárga színű műanyag- és a szürke színű fémkonténerbe egyaránt be lehet dobni a műanyag- és a fémhulladékot. A kétféle hulladékot az ürítést követően különválogatják és újrahasznosítják. Az FKF Zrt. ezzel az intézkedéssel azt szeretné elérni, hogy ne borítsák fel a tartályokat a visszaváltható alumíniumdobozok megszerzése érdekében, és – ahogy a cég közleménye fogalmaz – „ezáltal nagyobb tisztaság és nyugalom uralkodjék a fővárosban”.

Ez azt ábrát helyezi ki a gyűjtőszigeteken a FKF

Kísérleti jelleggel a X. és XXI. kerületben már 2011 januárjától már együtt gyűjti a fémet a cég. A megoldás sikeres volt – közölte a vállalat. Az új begyűjtési rendszer azért vált szükségessé, mert az utóbbi időben egyre több lakossági panasz érkezett az FKF Zrt.-hez arról, miszerint sokan felborítják a fémhulladék-gyűjtő tartályokat, hogy összegyűjtsék a visszaváltható alumíniumdobozokat.

Az együttgyűjtés azért megoldás, mert a műanyagot a hulladékszállító járművek naponta szállítják el, ezért nagymértékben csökken az esély arra, hogy felborítsák a konténereket. A fémet korábban kéthetente szállították el. Az intézkedés további előnye a vállalat szerint az, hogy a műanyag- és a fémhulladék együttgyűjtésére két konténer áll rendelkezésre, ezáltal jelentősen csökken a túltelített tartályok száma.

A tartályokat a költséghatékonyság miatt nem cserélik ki. A változásról a konténerekre kihelyezett figyelemfelhívó táblák tájékoztatnak, és jelzik, hogy pontosan hova lehet bedobni a fém- és műanyaghulladékot. Az FKF az újrahasznosítást évek óta a közbeszerzési eljárások során kiválasztott partnercégével valósítja meg. A konténerek tartalmát a kukásautó a partner telephelyére szállítja, ahol a dolgozók a szalagra helyezett fém- és műanyaghulladékból kiválogatják az előbbit kiválogatják és külön helyen gyűjtik. A cél az, hogy a szelektált hulladék másodnyersanyagként visszakerüljön az ipari termelésbe.

A FKF számít a lakosság véleményére, benyomásaira és tapasztalataira. A cég kék számon itt hívható: 06-40-353-353 (FKF-FKF), e-mail: fkfzrt@fkf.hu, levélcím: 1439 Budapest, Pf. 637.

Újabb környezettudatos New York-i divattervező álmodott futurisztikus ruhát - ezúttal a strandra. A brooklyni illetőségű Andrew Schneider saját weboldalán már árulja is a nyár legnagyobb szenzációját: az úgynevezett szolárbikinit. A kifejezetten divatos vonalvezetésű fürdőruha segítségével kisebb elektronikai termékekeket lehet akár egy szál semmiben, napozás közben feltölteni. A bikini anyagát ugyanis - melyet egyébként elektromosan vezető szálakból szőttek - vékony film formájában teljes felületén napelemek, itt-ott elszórva pedig USB-csatlakozók díszítik.  A nap sugarait befogva a bikini árammal láthatja el a rácsatlakoztatott mp3-lejátszót, fényképezőgépet, vagy akár mobiltelefont.

A napelembikini, bár elsőre meglepően hangzik, de tökéletesen megfelelő viselet úszáshoz is. Egyetlen óvintézkedést kell csak megtenni: a rákötött eszközöket érdemes a parton hagyni, és újabb használat előtt mindenképpen meg kell várni, hogy az USB-csatlakozók teljesen kiszáradjanak. Egyik érdekessége ugyanis, hogy mivel egyenesen a rákapcsolt kütyü akkumulátorába tölti, egyáltalán nem tárolja az áramot. Tervezője szerint éppen ezért tökéletesen biztonságos.

A fürdőruha funkcióinak bővítése gyanánt a tervező most egy csatolható tartályt szeretne kivitelezni, melyet egyáltalán nem elhanyagolható módon a parton elfogyasztandó sörök hűtésére lehet majd használni.

A napelemfürdőruha egyik legnagyobb előnye egyben talán egyetlen hátulütője is. Az ultramodern ruhadarabot ugyanis - melyet kizárólag kézzel, a tervező állításai szerint egyenként nyolcvan órányi munkával lehet előállítani - alig kétszáz dollárért árulják, ami kevesebb, mint negyvenezer forint.

Egy dolgozó egy órányi munkájára így a bikini árából mindössze kétszáz forint jutna, de ebből még a tervező munkadíját, vagy például az alapanyagok, a szállítás, vagy a csomagolás költségét is le kell vonni. Más kérdés, hogy ha a fejlett országokban is elfogadhatónak tartott fizetést biztosítanák azoknak az embereknek, akik a bikiniket varrják, a termék valószínűleg végül olyan sokba kerülne, amennyit a vevők legnagyobb része már biztosan nem tudna érte kifizetni.

Schneider egyébként nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó divattervező, aki miniatűr napelemeket használ ruházati termékein. A dán Diffus nevű cég nemrég egy olyan luxuskivitelű női táskát tervezett, melyen egyenesen dizájnelemként helyeztek el összesen száz darab, apró napelemet.

A táska belsejében szintén kisebb kütyüket, telefonokat, lejátszókat, vagy fényképezőgépeket lehet a sétálás közben szerzett tiszta, ingyen energiával könnyedén feltölteni. Sőt, a Diffus táskájának belsejében különleges optikai szálakat is elhelyeztek, hogy gazdája sötétben is azonnal megtalálhasson benne mindent.

Már az ókori egyiptomiak is szenvedtek a légszennyezettségtől - derítette ki egy brit kutató, aki a múmiák tüdőszövetét vizsgálta. Roger Montgomerie egyiptológus, a Manchesteri Egyetem doktoranduszhallgatója tizenöt múmia szövetmintáit elemezte. A múmiák a legkülönfélébb társadalmi rétegeket képviselték - akadtak közöttük egyszerű munkások, akik a Líbiai-sivatagban lévő Dakhla oázisban éltek, ahogy nemesemberek, papok és papnők is.

Mind a tizenöt preparált holttest tüdőszövetében - társadalmi hovatartozásától függetlenül - sikerült kimutatni a szálló por mikroszkopikus szemcséit. "Valamivel kevesebb volt bennük, mint amennyi a modernkori népesség tüdejére jellemző, de a különbség nem túl jelentős" - hangsúlyozta Montgomerie, aki szerint a magas légszennyezettség az ókori Egyiptomban egyrészt a gyakori homokviharokkal magyarázható, másrészt a főzés, a fémolvasztás és a bányászat következtében a levegőbe kerülő korom, valamint szálló por nagy mennyiségével.

Az egyik vizsgált múmia mintegy 1800 éve élt, amikor a Római Birodalom Egyiptomot is elfoglalta.
A férfi 20-25 éves korában hunyt el. Noha a preparált holttest károsodott,
a tüdőszövet viszonylag épen maradt

A tudós a kutatások következő szakaszában az óegyiptomiak által használt "energiahordozókat" tüzeli el, hogy begyűjtse az égéskor keletkező mikroszkopikus szemcséket, majd összehasonlítja ezeket a múmiák tüdejében talált korommal. Másrészt egyiptomi régészeti helyszíneken gyűjt homokmintát, hogy összevesse a tüdőszövetben találtakkal. A sivatagi homokszemcsék ugyanis lekerekítettek, míg a bányászat következtében a levegőbe kerülők élesek, szögletesek.

Ókori egyiptomiak tüdőbetegségét már korábban is sikerült kimutatni. Eddie Tapp - szintén a Manchesteri Egyetem kutatója - az 1970-es években vizsgálta Nekht-ankh, egy 3800 éve élt férfi múmiáját. Az illető 60 éves kora körül távozott az élők sorából, ám tüdeje igen rossz állapotban volt, és nagy valószínűséggel nehézlégzéstől szenvedett.

A szálló por a levegőben eloszlott finomszemcsés szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. A szálló por még a legalacsonyabb koncentrációban is káros, mikroszkopikus szemcséi izgatják a nyálkahártyát, köhögést, torokkaparást és nehézlégzést kiváltva. A tüdőben felszívódva gyulladásos folyamatot indíthatnak el, ennek következtében növekszik a vér alvadékonysága, fokozott vérrögképződés alakulhat ki (ez trombózishoz vezethet).

A légszennyezettséget ennél fogva szív- és tüdőbetegségek, valamint daganatok okozójaként tartják számon. Noha a természetben, vulkánkitöréseknél, erdőtüzeknél is keletkeznek ilyen apró részecskék, a légszennyezettséget alapvetően az emberi tevékenységgel, mindenekelőtt a szén, a kőolaj és a fölgáz az iparosodás óta tartó felhasználásával társítják. (mti)

Egy belgiumi alagút tetejét - melyet azért építettek annak idején, hogy az Amszterdamot Párizzsal összekötő szupergyors vonatot megóvják az esetleg rádőlő fáktól - most összesen 16 ezer napelemmel borították be.

A két mérföldes, azaz több mint három kilométer hosszú alagút eredetileg azért épült fel, hogy ne kelljen kivágni az útvonal mentén lévő, Antwerpenhez közeli ősi erdő fáit. A műtárgy mostantól viszont nem csak a vonatokat és az erdőt védi, de a teljes belga vasúti hálózat és az antwerpeni állomás áramellátásához is nagyban hozzájárul. A telepek által termelt elektromos áram elég ahhoz, hogy évente egyszer egy napig fedezni tudja a belga vonathálózat és az antwerpeni állomás teljes áramfogyasztását. 

Nézd meg a belga napelem-alagutat bemutató videót!

A napelemeket felszerelő cég a belga Enfinity nevű, megújuló energiával foglalkozó vállalat, mely elsősorban napelemekkel és szélerőművekkel lát el magánszemélyeket és cégeket, és Európa több országa mellett már az USA-ban, vagy épp Brazíliában is van irodája. Hatalmas kiterjedésű napelem-telepeket hoztak már létre Kínában, Olaszországban, Csehországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban - és persze Belgiumban is - az elmúlt évek során.

A vonatalagút napelemekkel való felszerelése viszonylag gyors és egyszerű folyamat volt - írják a cég weboldalán - mivel senkinek nem állt érdekében, hogy akadályozza a munkát, mert mondjuk igényt tart a beépítendő területre, és tiltakozásokkal se kellett számolni, mint sok más, például lakott területekre telepítendő szélerőmű-projektjükkel kapcsolatban. A teljes kivitelezés így alig egy év alatt lezajlott. Reményeik szerint még sokkal több hasonló követi majd szerte a világon, azaz egyre több eddig kihasználatlan területre kerül majd valamilyen tiszta energiát termelő telep.

Az Enfinity állítólag több London-közeli projektet is szeretne megvalósítani, de ezek egyelőre csak a tárgyalások szintjén járnak. A britek állítólag ugyanis még mindig túlságosan drágának találják a napelemeket, bár a vállalat szerint az árak szinte megfeleződtek az elmúlt néhány év alatt.

A Hongqiao állomás Sanghajban (fotó: FlickR)

A szupergyors vonatokat és a napenergiát összekötő projekt egyébként létezik már a világ egyik legnagyobb légszennyezőjének számító Kínában is egy ideje. A Sanghajban található Hongqiao vasútállomás épületének teljes, 61 ezer négyzetméternyi alapterületű tetejét tavaly összesen 20 ezer darab napelemmel borították be. A hatalmas telep 6,3 millió kilowattórányi áramot képes termelni évente, mely elegendő lenne arra, hogy akár 12 ezer sanghaji háztartás teljes elektromos áramszükségletét fedezze. A projekt ebben az esetben sem igényelt külön területet, ami a túlnépesedés problémáival kűzdő Kínában különösen nagy előny.

Bár ez legnagyobb, nem ez az első hasonló elven létrejött napelemtelep Kínában: egy másik nagy sebességű vonathálózat, a Vuhan-Kuangcsou vonal vuhani állomásának tetején is díszeleg egy, a sanghajihoz képest nagyjából harmadekkora, de még mindig hatalmasnak számító napelemtelep.

Csak olyan húsfélét eszem, amelyhez az állatot én magam vágtam le – jelentette be május végén személyes Facebook-oldalán Mark Zuckerberg, a közösségi hálózat 27 éves alapítója. A közlés szerint legutóbb sertést és kecskét vágott le. A Fortune üzleti magazin szerint az ötlet egy sztárséftől, Jesse Cooltól származik, akik Zuckerbergék palo altói otthonához közel működtet éttermet. Ő hozta össze a Facebook-vezért néhány környékbeli állattenyésztővel, akik bemutatták neki a mészáros- és hentesmesterség fogásait. A Fortune-nak küldött e-mailben Zuckerberg elmondta, a henteskedés az ő 2011-re szóló fogadalma (múlt évben a kínai standard mandarin nyelvjárás megtanulását tűzte ki célul, tavalyelőtt pedig azt határozta el, hogy minden nap visel nyakkendőt).

Az európai nagyipari állattartásról és növénytermesztésről Nikolaus Geyrhalter osztrák rendező készített dokumentumfilmet 2005-ben – a bejegyzést a film jellegzetes felvételeivel illusztráltuk

„Az idei elhatározásom lényege, hogy legyek hálás azért az ennivalóért, amit megeszem. Azt hiszem, számosan elfeledkeznek arról, hogy egy élőlénynek meg kell halnia azért, hogy húst együnk (…) Ebben az évben gyakorlatilag vegetáriánus lettem, mert csak olyan állat húsát eszem, amelyet én magam vágtam le. Eddig jó tapasztalat volt. Sokkal egészségesebb ételeket eszem, és sokan tanultam a fenntartható gazdálkodásról és állattartásról. Mindezen tavaly gondolkoztam el, amikor egyszer rostélyost ettünk nálam. Csomó ember azt mondta, szeretik a sertéshúst, de igazából nem akarnak arra gondolni, hogy az állat élt is valamikor. Ez szerintem felelőtlenség. Nincs gondom azokkal, akik húst esznek, de ezért felelősséget kell vállalni” – írta Zuckerberg.

Valószínűleg a valódi vegetáriánusok szerint a Facebook vezetője nem számít annak, mert nem utasítja el teljes mértékben a húsfogyasztást. A húsfogyasztókat gyakran éri az a kritika, hogy hajlamosak nem tudomásul venni azt, milyen körülmények között tartják, vágják le, darabolják fel és preparálják azt az alapanyagot, amelyből az ebédjük-vacsorájuk készül.

Az is tény, hogy a nagyipari állattartás hatalmas környezetterheléssel jár együtt, a szarvasmarhák kibocsátotta metántól kezdve (amely ráerősít az üvegházhatásra) az állattartó telepek kibocsátotta szennyvízzel bezárólag. Vegetáriánusok arra is rámutatnak, hogy vajon mennyire érdemes olyan sertés vagy szarvasmarha húsát fogyasztani, amely sosem lépett ki a telep területéről, vagy olyan tyúk tojásából készíteni a rántottát, amelyet szűk ketrecekben tartva gyakorlatilag biológiai tojógépként használnak.

Az amerikai North Carolina egyetemen végzett kutatás nemrégiben arra derített fényt, hogy a biológiailag lebomló, úgynevezett biodegradálható anyagok talán mégsem annyira tesznek jót a környezetnek, mint ahogyan azt eddig gondolták. A Dr. Morton Barlaz és James Levis tollából származó tanulmány ezen az oldalon olvasható angolul. 

A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mivel ezek az anyagok kissé túlságosan is gyorsan bomlanak le, több kárt okozhatnak, mint amennyi előnyük van. A biodegradálható anyagokkal a legnagyobb probléma nem más, mint a metán. A biodegradációs folyamat során mikroorganizmusok bontják le a szerves összetevőket, a folyamat melléktermékeként azonban metán keletkezik. Bár kevésbé nagy mennyiségben van jelen a levegőben, a metán még a szén-dioxidnál is károsabb üvegházhatású gáznak számít. 

Az Egyesült Államokban lévő hulladéklerakók - a nemzeti környezetvédelmi ügynökség, az EPA adatai szerint - nagyjából 35 százalékban befogják és energiaforrásként hasznosítják a keletkező metánt. 34 százalékban befogják és elégetik, a maradék 31 százalékuk pedig nem tesz semmit annak érdekében, hogy a keletkező metán ne tudjon az atmoszférába szökni.

A biodegradálható anyagok tehát sokkal gyorsabban bomlanak le, mint a hagyományos szemét a hulladéklerakó telepeken; ez a tény önmagában kifejezetten jó dolog, és alapvetően ez is volt a célja az ezeket az anyagokat kifejlesztő tudósoknak. Sőt, ez a tudat nyugtatja azokat a vevőket is, akik szeretnének környezettudatosan élni és vásárolni, ezért kifejezetten keresik a "biodegradálható" feliratot a termékeken.

A gond azonban az, hogy nincs törvényileg szabályozva, mikor kell elkezdeni a keletkező gázok befogását. A föld alá temetéstől kezdve ezzel ugyanis általában két évig is várnak azok a szeméttelepek, akik egyébként begyűjtik a keletkező káros gázokat, ennyi idő ugyanis mindenképpen kell a hagyományos anyagoknak, mielőtt azok bomlásnak indulnak. Mivel azonban a biodegradálható anyagok már kevesebb mint két év alatt lebomlanak, a metán azokról a szeméttelepekről is az atmoszférába juthat üvegházhatású gázként, ahol egyébként befognák.

A tanulmány szerzői szerint a leginkább környezetbarát megoldás az lenne, ha a biodegradálható anyagokat úgy módosítanák, hogy azok lassabban kezdjenek el lebomlani. Még mindig sokkal gyorsabbak lennének persze, mint a hagyományos szemét, de elegendő időt hagynának a szeméttelepeknek, hogy a gázbegyűjtő rendszereket beüzemelhessék, és megakadályozzák a metán légkörbe jutását. Emellett persze fontos az is, hogy minél több olyan szemétlerakóra telep működjön szerte a világon, ahol foglalkoznak a keletkező káros gázok begyűjtésével.

Nem utolsósorban persze a fogyasztók maguk is rengeteget tehetnek azért, hogy kevesebb, és könnyebben lebomló szemét áramoljon folyamatosan a hulladéklerakó telepekre. A biológiailag lebomló termékek vásárlása mellett minél sikeresebben be kellene, hogy építsék a mindennapok gyakorlatába a már híressé vált "reduce-reuse-recycle" elvét, azaz, hogy vegyünk kevesebbet, használjuk többször, és lehetőleg hasznosítsuk is újra.

Üvegkerttel, fotókiállítással, látványos bemutatókkal, különleges designalkotásokkal és játékokkal várta május utolsó hétvégéjén az ÖKO-Pannon a Millenáris Park látogatóit. Az Európai Unió előírása szerint 2012-ig 60 százalékra kell emelni hazánkban az üveg-újrahasznosítás arányát. Ahhoz, hogy a célt elérjük, a lakosság és az üzleti szféra aktív közreműködésére egyaránt szükség lesz.

Az eddigi eredmények mindenestre biztatóak. 2003 és 2010 között a cég rendszerében több mint kétszeresére emelkedett az üveg hasznosítási aránya, az idei tervek szerint pedig eléri az 50 százalékot. A szelektív hulladékgyűjtést népszerűsítő kampányok sikerét, a lakosság szokásainak lassú, de pozitív irányú változását a lakossági visszagyűjtés mennyiségének igencsak meggyőző (huszonháromszoros!) növekedése bizonyítja, de a kereskedelmi, vendéglátóipari vállalkozások teljesítménye is reményekre ad okot.

Fenntartható tervek

Az ÖKO-Pannon rendezvénye a fenti uniós vállalásra és az üveg-újrahasznosítás fontosságára hívta fel a figyelmet. Az egésznapos programsorozat házigazdája a budai Millenáris volt, amely parkjában és irodáiban március közepén az ÖKO-Pannon támogatásával vezette be a szelektív hulladékgyűjtést. A parkban most már négy helyen található papír-, műanyag-, üveg- és fémhulladékok elkülönített gyűjtésére szolgáló tartály, az irodákban pedig 24 gyűjtőponton szelektálhatnak a dolgozók.

Az eddigi tapasztalatok szerint a szelektív hulladékgyűjtőket eredményesen használják a látogatók és a dolgozók is: a program elindítása óta kb. 850 kg papír, 260 kg műanyag, 120 kg üveg és 30 kg fémhulladék került szelektív gyűjtésre és újrahasznosításra. A szervezők közös, délelőtti sajtótájékoztatóján Dr. Szűcs Gábor, a Millenáris gazdálkodási igazgatója bemutatta az intézmény fenntartható működését szolgáló zöld koncepcióját, és kérte a Millenáris látogatóit, hogy a jövőben is figyelmesen használják szelektív gyűjtőket. Viszkei György, az ÖKO-Pannon ügyvezető igazgatója az üveg-újrahasznosításban elért eredményeinkről és a további feladatokról beszélt.

Történetek az üvegkertből

A rendezvény az üvegvisszagyűjtés fontossága mellett az üveg újjászületésének kreatív lehetőségeire is rámutatott. Itt voltak az Iparművészeti Egyetem hallgatói, akik különleges üvegdesign alkotásokat mutattak be, a gyerekek pedig velük együtt alakíthatták a Csodák Palotája előtti réten üvegsünökkel és palackpitypanggal benépesített üvegkertet. Gáspár György, az Iparművészeti Egyetem docense Üveges professzor szerepében látványos bemutatót tartott, melyen többek között az is kiderült, hogy az üveg valójában folyadék, ha akarjuk nemcsak törik, de hajlik is, és hogy nem minden kristály, ami annak látszik. A felnőttek üvegfelismerő kvízen tesztelték felkészültségüket, a gyerekek pedig Bátky András íróval szőttek különös meséket az üvegről, amiről bebizonyosodott, hogy fantasztikus történetekben is jól hasznosítható.

Rendszertan és kultúrtörténet

Ugyancsak ma nyílt meg az ÖKO-Pannon szabadtéri kiállítása, mely az üveg kultúrtörténetét és a hazai üvegtípusokat bemutató Kis üveghatározó című kiadvány művészi fotóiból ad válogatást. A Kis üveghatározó betekintést ad az üveg gyártásának és újrahasznosításának folyamataiba, és praktikus segítséget is nyújt az otthoni szelektáláshoz: a kereskedelmi forgalomban lévő üvegeket osztályozza a szerint, hogy visszaválthatók vagy a szelektív konténerekben a helyük. A kiállítás a Millenáris Fogadó mögötti szabadtéri galériában július közepéig látható.

További képek itt >>

--------------------------------------------------------------------------------

A Millenárison szelektált hulladék útja

A szelektív gyűjtőket a Millenáris takarító személyzete üríti, a kialakított tárolóhelyekről pedig a HUMUSZ Recycling Kft. szállítja el a hulladékot a megfelelő hasznosító cégekhez.

PAPÍR
A papírhulladékot bálákba tömörítik, majd papírgyárba szállítják, hogy újra papír alapanyag készüljön belőle, és akár kartondoboz, papírtörlő, csomagolópapír vagy füzet formájában térjen vissza hozzánk.

MŰANYAG
A műanyag palackokat egy hulladékválogató műben szín szerint válogatják, majd apróra őrlik a kupakokkal együtt. A darálék mosása során szétválasztják a különböző alapanyagú műanyagokat, majd a kapott alapanyagból akár újra palackot, vagy a textiliparban ruhákat készítenek. A kupakokból háztartási eszközök (vödrök, szemeteslapát, vállfa) vagy műanyag játékok is készülhetnek.

ALUMÍNIUM
Az alumínium értékes hulladék, az italdoboz pedig különösen, hiszen egy speciális alumínium ötvözetből készül. A használt dobozokat bálákba préselik, és alumíniumkohóban beolvasztják, az így kapott alapanyagból akár újra sörös vagy üdítős doboz lehet.

ÜVEG
A szelektált üveget szín szerint válogatják és eltávolítják az esetleg benne maradt fém vagy műanyag darabokat. Ezt követően a törmeléket az üveggyárban újraolvasztják, amihez lényegesen kevesebb energia szükséges, mint az üveg elsődleges nyersanyagául szolgáló homok megolvasztásához. A hulladéküvegből az eredetivel megegyező, jó minőségű befőttes- vagy italospalack készülhet.

Forrás: greenfo

Az jár a legkevesebb, elhanyagolható mennyiségű szén-dioxid kibocsátásával, ha hideg vízben, kézzel mosogatunk. Így gyakorlatilag nem kerül a művelet miatt üvegházhatású gáz a levegőbe, azonban az edények, evőeszközök jó eséllyel piszkosak maradnak. A víztakarékos kézi mosogatás és az 55 Celsius-fokon dolgozó mosogatógép miatti CO2-kibocsátás nagyjából hasonló: az előbbi miatt 540, az utóbbi miatt770 grammszén-dioxiddal terheljük a légkört. A kézi mosás akkor van előnyben, ha gázkazánnal melegítjük a vizet, ugyanis annak kisebb a szén-dioxid-lábnyoma, mint a villanyáramot használó mosogatógépé.

A legtöbben viszont nem igazán törődnek a vízfogyasztással mosogatás közben, írja a témáról a brit The Guardian napilap egy, a brit kormány részére készült háttértanulmányra hivatkozva. Ha valaki meleg folyóvízben mosogat, akkor a művelet miatti szén-dioxid-kibocsátás sokkal nagyobb, mintha mosogatógépet használna. A kalkulációkba egyébként maga a víz és a mosogatószer nem tartozik bele, mert azok szén-dioxid-lábnyoma eltörpül a vízmelegítésé mellett.

További hátrány, hogy a kézi mosogatás után körülbelül négyszázszor több baktérium marad a tányérokon, mint mosogatógéppel, továbbá négyszer annyi ideig tart elmosogatni, mint megpakolni a gépet. (Ez utóbbi fontos szempont: a mosogatógép csak teljesen kihasználva hatékony.) A vízpazarló stílusú kézi mosogatás miatt körülbelül nyolc kilónyi szén-dioxid kerül a levegőbe.

A statisztikákból kiderül, hogy szinte minden téren a mosogatógépnek kisebb a szén-dioxid-lábnyoma, még akkor is, ha beleszámítjuk a készülék legyártásával elhasznált energiát. Ha tehetjük, válasszuk a legenergiatakarékosabb és a legtartósabb berendezést, és működtessük éjszakai árammal. Fontos a mosóprogramhoz kiválasztott hőfok is – 65 fokon a mosogatógép működtetése miatt már 990 gramm szén-dioxid kerül a levegőbe Mike Berners-Lee karbonlábnyomról szóló könyvének adatai alapján.