A homok mindennapjaink, mindennapi életünk része, nyáron a tengerparton, hétköznapjainkban a talpunk alatt a betonban, beépítve házunkba és mindennapi eszközeinkbe, például az üvegbe, a LED-izzókba vagy akár félvezetőként a számítógépekbe. 
A homokot használják ipari üzemekben dörzsölőanyagként, polírozóanyagként vagy tisztításra. A homok tisztítja és megszűri a talajvizet, meghatározza a talaj termőképességét, áteresztőképességét, a folyópartok formáját.

Az anyakőzet és a kőzetet pusztító erő határozza meg a homokszem alakját, így lehet, hogy más alakja van a folyami, a tengeri és a sivatagi homoknak. 
A homok 0,063 és 2 milliméter méretű, különböző üledékes kőzetekből lecsiszolódott apró ásványok, leginkább kvarckristályok elegye. Egy kőzetből (a kőzet keménységétől függően) hosszú évtizedek alatt alakulnak ki az apró kvarckristályok. 
A homok színéből lehet következtetni arra, hogy az adott térségben milyen geológiai folyamatok voltak, vagy még ma is meghatározóak.

A korallzátonyok vidékén ismert fehér homok fő alkotóeleme a kalcium-karbonát, amely a mésztartalmú korallzátonyokból erodálódik le, míg a Kanári-szigetek sötét színű homokját a vulkáni kőzetből kapja. 

A kvarc az egyik legkeményebb anyag, így nagyon lassan kopik, vagyis több tízezer évbe is beletelik, amíg természetes erózióval a kőzetből homok lesz. 
Az emberiség viszont nagyobb ütemben használja a homokot, mint amilyen mértékben az termelődik, az UNESCO adatai szerint a víz után a második leggyorsabban fogyó erőforrás.

A kereslet fedezésére egyre nagyobb mennyiségben bányásznak ki homokot a tengerfenékről, ami így még a tengeri ökoszisztémát is megbontja (ez is). 

Globálisan 47 és 59 milliárd tonna mindenféle anyagot bányásznak ki évente a föld mélyéből, s ebből az anyagmennyiségből a legnagyobb rész homok és kavics, aminek a részaránya évről évre növekszik. A homokkitermelés fő méregfoga a cementgyártásban van, évente annyi homokot használnak fel a cementgyártók, amiből a földet az egyenlítő vonalán körbe lehetne építeni egy 27 méter széles és magas kerítéssel. 

Mindenféle számítást és becslést összevetve a világaggregátum fogyasztása több mint 40 milliárd tonna évente. Ez kétszerese annak az üledékmennyiségnek, amit a folyók termelnek. 

Ez a nagymértékű kitermelés visszafordíthatatlan környezeti folyamatokat indít el. Hatással van a biológiai sokféleségre, a tengeri ökoszisztéma bomlására, a tengeri állaltok kihalására, ezáltal a vízminőség és a partszakaszok megváltozására. Társadalmi-politikai hatással van a homokszigetek eltűnése vagy a korallszigetek kipusztulása.