Anyám a gyúrt élesztős tésztákat mindig hideg (gáz)sütőbe tette be, utána nagy lángon bekapcsolta a sütőt, majd nagyjából 10-15 perc múlva a hőfokot letekerte közepesre. Nem tudom, hogyan csinálta (ő vagy a sütő), de minden jó volt. A régi plébánosunk, Isten nyugosztalja, mindig elpárásodó tekintettel emlegette "Jucika pogácsáját". Az élesztős-omlós tésztákhoz, mint például zserbó vagy almáspite, sem melegítette elő a sütőt, kizárólag a sütőporos, kevert, tojáshabos sütikhez, mint például piskóta vagy püspökkenyér. Vagy legalábbis így emlékszik.

KÉP: Unsplash

A sütő előmelegítésének szükségességéről sok véleményt találunk az interneten. Pártolói szerint az élesztő és a sütőpor hő hatására aktiválódik, tehát ha nem melegítjük elő a sütőt, az egyenes út az összetöppedt, szalonnás piskótához (egyebek mellett).  

Ellenzői úgy érvelnek, hogy 3-22 százalékos energiamegtakarítás érhető el, ha hideg sütőbe tesszük a sütnivalót. Ez országos- vagy világviszonylatban komoly mennyiség áramból vagy gázból, pláne karácsonykor!

Egy másik kutatás is átlagosan 10 százalékos energiamegtakarítást ért el azzal, hogy a vizsgált muffint, piskótát, sodótortát (flan, crème brűlée), almáspitét, csőben sült halat, gyorsfagyasztott csőben sült halat, sajtfelfújtat és egybesült fasírtot hideg sütőbe tette be. S függetlenül attól, hogy gáz- vagy elektromos sütő volt-e, csupán 5 plusz percet kellett hozzáadni a sütési időhöz a megfelelő végeredmény eléréséhez. 

A netes véleménycsatákból az szűrhető le, (vigyázat, konteó-veszély!) hogy egyes ételgyártók azért kezdték el propagálni az előmelegítés szükségességét, mert máskülönben nem írhatták volna rá a termékükre, hogy "Tíz perc alatt elkészül!". Józanabb hozzászólók szerint, ha az ételben liszt és tojás van, akkor érdemes előmelegíteni a sütőt, de például a húsoknál nem minden esetben kell. 

Megkérdeztem a téma egyik hazai szakértőjét, Galicz Istvánt, a KMASZC Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola gyakorlati oktatásért felelős igazgató-helyettesét a kelt tészták ( pl. pogácsa, almáspite) sütéséről. Idézem: 

"Szakmai vélemény: a sütés berendezését a felsorolt termékféleségeknél mindig célszerű előmelegíteni. A sütés alatt fontos átalakulások mennek végbe a tésztákban, amihez a megfelelő hőmennyiség és a hőközlés ideje nagyon lényeges. Sokat számít még a sütőben a hőközlés módja is, hogy légkeveréses vagy sem."

Összességében mégis lehetsz energiatakarékos a sütés során: ha a sütési idő utolsó 5-6 percére lekapcsolod a sütőt. Ekkor ugyanis a maradékhő bőven elegendő ahhoz, hogy készre süljön minden finomság. És ha igazán jót akarsz sütni, illetve takarékoskodnál az energiával, akkor vegyél egy sütőhőmérőt. Meg fogsz lepődni a mért értékeken! De nem is kell venned, elég egy délutánra kölcsönkérni valakitől, hogy bekalibráld a sütődet, onnantól már annak megfelelően süthetsz.

Úgy érzem, ezzel a témával fogunk még foglalkozni. 

Kellemes Ünnepeket!

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ahogy jön a hideg idő, kevesebbet van nyitva az ablak, mind rövidebb ideig szellőztetünk, ami egyenes út a penész megjelenéséhez. Nem is biztos, hogy észreveszed az elszíneződést, csak egyre többször ébredsz eldugult orral, kapar a torkod, viszket a szemed, köhögsz, nem jó a közérzeted: penészallergiád lett.

Egy négyszemélyes háztartásban egyetlen nap alatt 10-15 kg vízgőz kelethezhet, ami a hiányos szellőzés miatt a hideg falakon csapódik le.

INFO FORRÁS

A penészgomba visszaszorításához számos házi módszer létezik, a legjobb, ha a szoba levegőjének páratartalmát 40-60 százalék között tartod rendszeres szellőztetéssel. A páratartalom ellenőrzéséhez érdemes egy higrométert beszerezni. 

KÉP: Pixabay

Az elmúlt 10-15 évben gyártott bukó-nyíló ablakok zárszerkezete legtöbbször már olyan, hogy a kilincs 45 fokos (negyedes) állásánál résszellőzést biztosít. Amennyiben a kilincs elfordításakor érzel egy kis ellenállást, döccenést a felső 45 fokos pozícióban, akkor résszellőzős zárszerkezetű az ablakod. Résszellőzős állásban az ablak 1-2 centiméternyire van buktatva, tehát a pára egy része el tud távozni. 

Nem kell amiatt aggódnod, hogy ez megdobja a fűtési költséget: egy 70%-os páratartalmú helyiség felfűtésének hőigénye akár 20%-kal magasabb lehet, mint egy 45%-os páratartalmú helyiségé. A résszellőzést naponta többször is alkalmazhatod huzamosabb ideig, de ettől függetlenül naponta 1-2 alkalommal érdemes 3-5 percre teljes átszellőztetést csinálni kereszthuzat segítségével.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Sokszor csak azért dobjuk ki a tojást, mert nem tudjuk megállapítani, hogy ehető-e még. Ez pazarlás. Több módszer létezik a tojás tesztelésére, vegyük át a legegyszerűbbeket!

Pexels

1. Nézd meg a dobozon a dátumot
A csomagolás dátumát rá szokták nyomtatni a márkázott tojásosdobozra. Ezt követően kb. 3-4 hétig jó a tojás. Ha viszont lédig vetted a tojást (tehát magad válogattad össze egy dobozba), akkor érdemes ráírni a dobozra a dátumot. Pusztán azért, mert lejárt a dátuma, még nem feltétlenül rossz a tojás: ha felütöd, és nem záp, akkor még felhasználható alapos hőkezelés (sütés vagy főzés) után.

2. Szagold meg a tojást
A záptojás szaga eltéveszthetetlen. Már a héján keresztül is lehet érezni a kénes szagot, de ha bizonytalan vagy, törd fel a gyanús tojást. Ha nem töröd fel, mert megfőznéd, akkor hámozás után szagold meg, az is árulkodó. Amennyiben egy ételhez több tojásra van szükséged, mindenképpen egyesével törd fel őket egy külön edényben, és csak azután öntsd össze őket, hogy mindegyikről megbizonyosodtál.

3. Nézd meg a tojást
Ha fehéres foltokat látsz a tojás héján, az penész lehet. Ha kívülről nyálkás vagy repedt a tojás, akkor baktériumfertőzésre kell gyanakodni. Amennyiben a külön tálba való beleütéskor a tojás sárgájában vagy fehérjében pink, kék, zöld vagy fekete elszíneződést látsz, az baktériumfertőzésre utal, az ilyen tojást ne edd meg! Ha pusztán csak kissé folyósabb a szokásosnál a tojás, az utalhat arra, hogy nem friss, de ettől még alapos hőkezeléssel (sütéssel, főzéssel) felhasználható.

4. Úsztasd meg egy pohár vízben
Óvatosan dobd egy pohár vízbe a tojást, és nézd meg, lesüllyed-e a pohár aljára, vagy lebeg a víz felszínén. Ha lesüllyed, akkor friss, ha lebeg, akkor már gázok képződtek a héj alatt, vagyis régebbi tojás lehet. De pusztán ettől még nem feltétlenül záp, vagyis ha felütöd, és nem büdös, nem látsz rajta foltokat, akkor alapos hőkezelés (sütés, főzés) után valószínűleg fogyasztható.

Hol tartsd a tojást?
A hűtőben ne a folyton nyitogatott ajtó tojástartó rekeszébe tedd a tojást, hanem a tojásos dobozzal együtt a legalsó, zöldséges rekeszbe, mert ott egyenletesen hűvös a hőmérséklet. A tojás biztonságos eltartásához kb. 4 Celsius-fok kell, ilyen hőmérséklet alatt megáll a szalmonella baktérium szaporodása. A tojáshéj természetes védővonal, ezért a hűtőbe tett tojást nem kell megmosni (ezért is érdemes a dobozban hagyni), de közvetlenül felhasználás előtt alaposan meg kell mosni. És érdemes kezet is mosni, miután feltörted a nyers tojást.

Infóforrás: Healthline

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ha nem akarsz órákat várni arra, hogy ehetőre hűljön a görögdinnye, akkor feltekered a hűtőt a maximális fokozatra. Ettől azonban egyrészt rengeteget fog fogyasztani, másrészt előbb tönkre is mehet (a mai készülékek már nem bírnak annyit, mint a régiek). Viszont ha alacsony fokozaton hagyod, esetleg nem tud jól hűteni a készülék, és megromlanak benne más ételek, ami pazarlás. Az ételek hűtéséhez a megfelelő hőmérséklet +3 és +7 Celsius-fok között van, de hőségben akár +10 fok is lehet a hűtőszekrényben. Egy átlagos négyfős család a hűtőszekrény 10 éves élettartama alatt több mint 140 600 alkalommal nyitja és csukja a hűtő ajtaját. Az alábbi tippek között van olyan, amellyel a szerzője állítólag 50 százalék energiát meg tud takarítani ugyanolyan hűtőteljesítmény mellett.

Unsplash

1. Húzd előrébb a hűtőt a hátfaltól, és ha lehet, két oldalról pakolj el mindent. Ennek köszönhetően a hátfali kondenzátor körül jobban fog járni a levegő, és ettől jobban fog hűteni a hűtő. 

2. Ha beépített szekrényben van a hűtő, a kánikulai hetekre szereld le az ajtót. Ha túl szűk a hely a hűtő körül, egy kis ventilátort irányíts a hátfala felé, ezzel fokozva a levegő cirkulálását.

3. Rendszeresen porszívózd le a hátfali kondenzátor rácsát, mert ha megül rajta a por és a szöszmösz, attól romlik a teljesítménye. 

4. Ellenőrizd az ajtó tömítését: csukj oda egy papírlapot, és próbáld a csukott ajtóból kihúzni. Ha túl könnyen megy, érdemes kicserélni az ajtó gumitömítését. 

5. Az ételeket és italokat fedd le, amikor beteszed a hűtőbe: ha fedő vagy csomagolás nélkül teszel be olyan ételt, ami párolog, az megnöveli a beltéri levegő páratartalmát, ami fokozott működésre készteti a kompresszort.

6. Ne tömd tele a hűtőt, mert akkor nem tud benne áramlani a levegő, és romlik a hűtőteljesítmény.

7. Ne tegyél bele egyszerre túl sok szobahőmérsékletű ételt-italt, mert akkor szintén elkezd erőlködni. A napi szükségleteidnek megfelelő mennyiséget tárold a hűtőben.

Unsplash

8. Ha nem automata leolvasztós, ne hagyd, hogy kétujjnyi vastag jégkéreg nőjön benne. Már 3-5 mm dérréteget is érdemes leolvasztani. A rendszeres leolvasztásnak köszönhetően jobban fog működni a hűtőd. Leolvasztás után töröld ki a belsejét ecetes vízbe mártott szivaccsal, ezzel elveszed a hűtőszagot. 

9. Ne hagyd nyitva az ajtót! A hűtőhöz menet gondold végig, mire lenne szükséged, nyisd ki az ajtót, vedd ki a dolgot, és rögtön csukd vissza. 

10. Ne tegyél bele forró ételt, hanem azt hagyd előtte lehűlni szobahőmérsékletűre. Az ételeket a megfelelő helyre tedd, ehhez itt találsz részletes útmutatót: Biztos, hogy jó helyre teszed a dolgokat a hűtőben?

11. A hűteni szánt ételt oszd el kisebb adagokra, mert azt könnyebben és gyorsabban le tudja hűteni a készülék, mint egy nagy fazéknyi levest.

Unsplash

12. Párás melegben kapcsold le az energiatakarékos funkciót: az megakadályozza, hogy a készülék leszárítsa a kondenzációs párát. De ha odakint is párás hőség van, akkor elkezdhet a hűtő "izzadni", amitől akár be is penészedhetnek az ételek. 

13. Ha a konyhában túl meleg van, és a hűtő túl alacsony fokozatra van állítva, állandóan mehet a kompresszor, amitől beredesedik a hűtő hátfala. Ilyenkor érdemes a hőmérséklet-szabályozót melegebb fokozatra állítani, hogy a gép le tudja magát olvasztani, és így takarékosabban működjön.

14. Egy német ezermester hungarocell-lapokkal körbeszigetelte a húszéves hűtőjét, és állítja, az eltelt négy évben prímán működött a készülék.

Állítása szerint a szigeteléssel akár 25-50 százalék energiát is meg lehet takarítani, a régi hűtője fogyasztása lecsökkent egy A+ osztályú hűtőszekrényére. Neki már nem volt garanciális a készüléke, ezért nem udvariaskodott, a hungarocell-lapokat speciális ragasztóval felragasztotta a készülék oldalfalaira és ajtajára kívülről. Az oldalfalakra 2 cm vastag lapokat használt, az ajtóra 1 cm vastagot. 

A szaki a hűtő belsejét is szigetelte: a belső hátfalra 4 cm vastag polisztirén lapot ragasztott, a hűtő "mennyezetére" (a felső kis fagyasztó alá) pedig 1 cm vastagot. Ellenőrizte, de nem képződött alatta kondenzáció pára, tehát nem penészedett be a készülék. A műanyag zöldséges rekesz helyére egy ugyanakkora polisztirén dobozt készített, hogy alulról is meglegyen a szigetelés. Lényeg: a hűtő külső hátfalát, ahol a kondenzációs rács és a motor van, TILOS szigetelni! A mester további tippeket is ad (németül és angolul) a honlapján.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Minimalizálja a túlhevülést és a porosodást, állítja Alexei Grigoriev izraeli-orosz villamosmérnök találmányáról. A "helikopter-napelem"-nek nevezett eszköz különlegessége, hogy a tengelye mentén forog, innen kapta a nevét. 

Alexei Grigoriev és a forgó napelem prototípusa.
Kép: Green Prophet

A szakemberek szerint az optimális működéshez az egyoldalú napelemnél jobb a kétoldalas, de már folynak kutatások 3D-napelemekkel. Grigoriev fejlesztése is ezek közé tartozik. Lehet 3, 6 vagy több panelja is. A feltaláló szerint a forgó napelem akár négyszer annyi energiát képes adni, mint a hagyományos egyoldalas panel. A tengelye nemcsak függőleges, hanem vízszintes is lehet.

A forgással kiküszöböl három problémát is: a napelemgyártók által ígért teljesítmény csak adott kültéri viszonyok között remélhető, de a gyakorlatban a laboratóriumi feltételek ritkán teljesülnek. A folyamatos forgásnak köszönhetően a helikopter-napelem nem hevül túl, és így akár 20 százalékkal több teljesítményre képes hosszú távon. A forgásnak köszönhetően a por és a hó leesik a felszínéről, ez sem csökkenti a hatékonyságát. A forgó napelem harmadik előnye, hogy takarékos a hellyel: állítólag a hagyományos napelempark területének harmada is elég ugyanannyi energia előállításához. 

Már egy 2011-es Cornell-MIT kutatás is kimutatta, hogy a fekete vonallal jelölt hagyományos lapos napelemnél több energiát generál a piros vonallal jelölt kocka alakú napelem, de még annál is többet a kék vonallal jelölt karcsú hasáb alakú többoldalas napelem. Forrás

A 3D-napelem gyártása ugyan értelemszerűen többe kerül, mint a hagyományos egyoldalas napelemé, ám ezt talán ellensúlyozza, hogy mobil szerkezet lévén, bárhol felállítható, működésre fogható. Innen kapta a "helikopter" nevet is. Ráadásul a panelek forgatásához nem szükséges lecsípni a megtermelt áramból, hiszen ehhez az ingyenes szélenergiát is be lehet fogni, mondta Grigoriev a Green Prophet közel-keleti környezetvédelmi magazinnak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Mindenhonnan azt halljuk, hogy azért vegyünk mosogatógépet, mert az elképesztően takarékosan mosogat el: átlag 7-10 liter vizet használ, és ha a hosszú programon futtatjuk, akkor áramot is alig fogyaszt. Számítások szerint egy mosogatógéppel évente 15-20 ezer forintot lehet megspórolni.

Jól hangzik. Elméletben. Csakhogy nem veszi figyelembe, hogy a mosógépet meg is kell venni (100-150 ezer Ft), ki kell építeni a víz- és csatornabekötést (x összeg), a gépet alkalmanként szervizelni kell, illetve megvásárolni hozzá a mosogatószert. És nem tudom, tekinthető-e víztakarékosnak, ha az ember az elmosogatott edényeket még egyszer folyó víz alatt átöblíti, mert tart a vegyszermaradványoktól. Vagy ha szárítással fejezi be a programot.

Pixabay

A Michigan Egyetem kutatói többféle kézi és gépi mosogatást teszteltek: a világon elsőként a költségek és fogyasztás kalkulálásához figyelembe vették a kézi és gépi mosogatás teljes életciklusát, azaz beleszámították, hogy a mosogatógépet le is kell gyártani, illetve néhány év után a bontóban szétszerelni és lehetőség szerint másodnyersanyagként újrahasznosítani. Továbbá nézték a kézi mosogatás vízmelegítési költségét is, illetve az ezzel eltöltött időhöz az átlagbér óradíját számolták. Mind a gépi, mind a kézi mosogatás teljes költségét  10 évre vetítették.

A kutatás szerint a pazarló kézi mosogatáshoz képest a gépi mosogatás feleannyi vizet és áramot használ, a környezetterhelésnek minősülő üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátása pedig leginkább a vízmelegítés következménye. 

Az összehasonlítások során kiderült, hogy igenis van olyan kézi mosogatásos módszer, amellyel a művelet során kevesebb ÜHG kerül a légkörbe, mint a gépivel. A következő megállapításokat tették a kutatók:

1. A legpazarlóbb, ha folyó meleg víz alatt mosogatunk, ez minden más módszernél több vizet és energiát fogyaszt.

2. Csökkenthetjük a gépi mosogatás környezetterhelését azzal, hogy nem kapcsoljuk be az előmosást (áztatást) és a szárítást, illetve, ha csak lehet, válasszuk a normál programot.

3. A kétmedencés kézi mosogatás a hagyományosnak alig harmadát jelenti ÜHG-kibocsátási szempontból, de a takarékos gépi mosogatáshoz képest is akár 18 százalékkal kevesebb ÜHG-kibocsátással jár.

Vagyis, aki szeret kézzel mosogatni, a fenti módszerrel végezve mostantól energiatakarékosan is végezheti a műveletet. Amennyiben pedig az idővel is takarékoskodna, válassza a normál gépi mosogatást.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az akkumulátorok egyre olcsóbbak, és nemsokára tényleg gazdaságos megoldást kínálhatnak a rövid távú energiatárolásra, amivel a napi szükségleteinket fedezhetjük. Vagyis ha nappal süt a Nap, akkor az akkumulátorban eltárolt energiát használjuk sötétedés után. Ez azonban nem oldja meg az éves energiaingadozásokat, például azt, hogy télen kevesebb megújuló energiára számíthatunk: a tavasztól őszig megtermelt áramot kellene elraktározni a szűkös hónapokra. 

Erre találták ki a pumpás (vagy szivattyús) víztározókat: a bőség idején feleslegesen termelődött áramot úgy hasznosítják, hogy azzal működnek az óriási vízpumpák, amelyek egy magasabb területen kialakított tározóba nyomják fel el alacsonyabb tó vízét. Amikor pedig ki kell nyerni az energiát, megnyitják a felső tározót, amelyből lezúdol a víz, keresztül egy turbinán, és máris előállítottuk a tiszta energiát. Ám ennek a rendszernek jelentős a kiépítési költsége, hiszen két víztározó is kell hozzá. Ráadásul a víz párolog, tehát az év során jelentős veszteséggel kell számolni. Számítások szerint ez a rendszer ott éri meg, ahol 50 megawattnál nagyobb az energiatárolási igény.

Itt jön a képbe a bécsi székhelyű Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (International Institute for Applied Systems Analysis, IIASA) ötlete, amely kifejezetten a 20 megawattnál kisebb hálózatok  idényjellegű energiatárolására használható: cseréljék homokra (vagy sóderre) a vizet! Az általuk hegyi gravitációs energiatárolónak (Mountain Gravity Energy Storage, MGES) nevezett rendszer ideális köztes megoldás lehetne a rövid- és hosszú távú energiatárolók között.

A rendszer egyszerű elemekből áll: egy daru csillékbe pakolja a hegy tövénél a homokot vagy sódert, és a motoros meghajtású kábellel felemelik a hegy tetején lévő tárolóba, ahol a homokot szétterítik -- már el is tároltuk az energiát. Amikor szükség van rá, akkor a hegytetőn álló daru szépen telepakolja a csilléket, amelyek elindulnak lefelé, a kábel mozgása pedig megforgatja az alsó tározónál kiépített turbinát, így fejleszti az áramot. A homokot vagy sódert felszín alatti üregekben, tárnákban is lehet tárolni, hogy ne rontsa a látképet.

Amennyiben a hegyen valamilyen vízfolyam ered, az MGES-rendszer kiegészíthető vízenergiával is. A rendszer bármilyen magasságban futó vizet képes elszállítani, ami nem lehetséges a hagyományos vízerőművek számára.

"Az MGES egyik előnye, hogy a homok olcsó és nem párolog, mint a víz. Így nem veszítünk az energiakészletből, és a homok bármennyi alkalommal újrahasználható. Ez különösen jelentőssé teszi a rendszert az aszályos, sivatagos országok számára", mondta Julian Hunt, az IIASA kutatója. Hozzátette, hogy a hagyományos vízerőművek legfeljebb 1200 méteres szintkülönbséget tudnak áthidalni a víznyomás miatt. Az MGES viszont akár 5000 méteres szintkülönbséget is áthidalhat, ezért kifejezetten alkalmas magashegységekbe, mint a Himalája, az Alpok vagy a Sziklás-hegység. Illetve hasznos lehet olyan, meredek hegyekkel tűzdelt szigetek energiatárolásához, mint Hawaii, a Zöldfoki-szigetek, Madeira, Indonézia, Fülöp-szzigetek, Karib-szigetek, Galápagos vagy a Csendes-óceán szigetei. 

Az IIASA csapata a Hawaiihoz tartozó Molokai szigetére tervezett egy energiamátrixot, amely kizárólag szél- és napenergiából, hagyományos akkumulátorokból és MGES-rendszerekből fedezi a sziget energiaigényét. Hunt hangsúlyozta, hogy az MGES nem a csúcsidőben termelődő kiugró mennyiségű áram elraktározására és napi felhasználására szolgál, hanem akkor optimális a működése, ha hónapokig átlagos mennyiségű áramot tárolnak el benne, majd hónapokig (akár 1000 napig) folyamatosan nyernék ki belőle az átlagos mennyiségű energiát. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az utóbbi évtizedekben világszerte trendet teremtett az amerikai konyhának nevezett lakberendezés, amely összenyitotta az előszobát és a konyhát az étkezővel és a nappalival. Pártolói nem győznek érvelni a világossága, szellőssége mellett, hogy milyen jó ez a háziasszonynak, aki végre nem érzi elvágva magát a családtól főzés közben, és fél szemmel az étkezőasztalnál leckét író gyerekekre is rálát. 

Stílust teremtett Joseph Eichler amerikai modernista építész
Illusztráció: Curbed

Hát kábé ennyi pozitívumot lehet elmondani a nyitott konyháról, amelynek a hátrányait hosszasabban sorolhatjuk. Amerikában az 1990-es években kérdőjelezték meg először a hasznosságát, és azóta egyre gyarapodik a nyitott konyha ellenzőinek tábora. Kisebb családoknak, nyugdíjas pároknak, egyedülállóknak már egyáltalán nem ajánlják.

Például mert a jól szigetelt új lakásokból nem viszi ki a huzat a szagokat, hanem azok szétterjednek az egész lakásban. Vagyis az amerikai konyhában folyamatosan működtetni kell a páraelszívót, ami pazarolja az energiát, abból is a drágábbat, az áramot. A főzéssel járó rendetlenség kényszeressé teszi az állandó rendcsinálást munka közben. A mai világban ráadásul egyre kevesebbszer főzünk mindennap, és gyakran csak annyira használjuk a konyhát, hogy felmelegítjük a gyorsfagyasztott ételt, összedobjunk egy szendvicset vacsorára vagy kitálaljuk a házhoz rendelt pizzát: ezekhez egy mikró és egy asztal bőven elég. 

Az amerikai konyhának nevezett térben össze van nyitva az előszoba, konyha, étkező és nappali Fotó: Dreamhomesource

Az összenyitott helyiségekből eltűnnek a falak, ezzel pedig egy csomó tárolási lehetőséget veszítünk: hova tegyük a könyvespolcot, mire függesszük fel a lapostévét vagy a családi fényképeket. Minél nagyobb a konyha, annál többet kell gyalogolni benne, pláne, ha rosszul van kitalálva a szekrények, mosogató, hűtőszekrény, spájz elhelyezése (ld. lenti ábra). Egy háromfogásos vasárnapi ebéd megfőzése után úgy érezheti magát a szakács, mintha lefutott volna egy fél maratont. De még nem pihenhet, mert ha padlófűtéses az amerikai konyha, akkor azt naponta össze kell porszívózni és felmosni. 

Christine Frederick amerikai háztartási ökonómus, 1913-ban a Taylorizmus szellemében tervezte meg a hatékony konyhát, amely a jobb oldali rajzon látható: az A ábra az ételkészítés, a B a mosogatás-elpakolás munkafolyamatát mutatja. A pincéből (Cellar) és jégszekrényből (Ice Box) elővett élelmiszereket a fazekakat, fűszereket és konyhai kiegészítőket tároló konyhaszekrény (Cabinet), a tűzhely (Stove) és asztal (Table) között mozogva készíti el. Utána átviszi az étkezőbe (Dining Room) az asztalhoz (Table). Étkezés után a piszkos evőeszközök, tányérok és edények visszakerülnek a mosogatóhoz (Drain és Sink), majd megtisztítva a tálalószekrénybe (China). Bal oldalon a nem hatékony konyhai elrendezés látható. Forrás: ResearchGate

A zajokról már nem is beszélve: a mai otthonokban eleve sokkal kevesebb kárpit van, mint régen, vagyis nem nyeli el a páraelszívó, a robotgép, a mosógép, a botmixer, a kávéfőző kerregését, zörgését, zakatolását. Az eltérő intenzitású hanghullámok ide-oda verődnek a fényes felületű konyhaszekrény, a pult, a járólap, az ablakok és a határoló falak között, kiegészülve a tévében üvöltő reklámokkal és a gyerekek zsivajával -- valóságos akusztikai rémálom!

Az amerikai konyhás elrendezés mentálisan sem szerencsés: a főzés sokak számára intim művelet, lehetőség arra, hogy kikapcsolódjanak a napi robotból. Szükség van ehhez egy elzárt térre, ahol magunk lehetünk, szabadjára engedhetjük a kreativitásunkat, és élvezzük, hogy nagyon mást csinálunk, mint napközben a számítógép előtt. Az elején említettem, hogy milyen jó főzés közben rálátni a gyerekekre: ez csak a kicsikre igaz. A kamaszok ugyanis az iskolából hazajőve bemennek a szobájukba, és lehet, hogy vacsorára sem jönnek ki onnan. Vagyis néhány év után az anyuka ott találja magát egyedül a hatalmas konyhában, ami már inkább nyomasztó, semmint vonzó a számára. De az egy személy érdekében is be kell fűteni és világítani, ami pazarlás. Az amerikai konyha tehát se nem praktikus, se nem zöld.

Tipikus konyhaberendezés az 1930-as évekből. Fotó: Henry Ford Museum

A régi időkben a konyha ugyanúgy "említhetetlen" helyiség volt, mint például a vécé, írja Kate Wagner amerikai építész a Citylab.com amerikai online építészeti folyóiratban. A módosabb házakban a konyha hátra került, az épület kert felőli oldalára, hogy közel legyen a verem, a spájz, a terménytároló melléképület, illetve hogy gyorsan ki lehessen szellőztetni a szagokat, ki lehessen dobni a hulladékot. Idegen nem léphetett a konyhába (ahogy a  hálószobákba sem), kizárólag a ház elülső szobáiba, mint a nappali vagy az étkező. 

Régen gyakoribb volt a több generációs család is, a lakóházakban többen éltek, és szükségük volt privát térre, ami növelte a biztonság és a kontroll érzetét is, különösen a gazdasági világválság, majd a 2. világháború korszakában, ami után a hidegháborús paranoia következett. A helyiségek összenyitása helyett a minél több szoba volt divatban, ez jelképezte a család vagyonát is: a hálószobák mellett volt dolgozószoba, könyvtárszoba, zeneszoba stb. A gazdagabb családokban a villanyvilágítással együtt megjelent a vezetékes víz és a csatorna, ezekkel pedig a fürdőszoba és a mosókonyha.

Amerikai konyha 1957-ből, étkezősarokkal kiegészítve.
Fotó: Maynard L. Parker, Huntington Gyűjtemény

Eleinte legfeljebb a nappali és az étkező volt összenyitva, a nagyobb helyiségben lehetett a vendégeket fogadni. Aztán a fogyasztói kultúra megváltoztatott mindent: a háziasszonytól valósággal elvárták, hogy minél többet vásároljon és dobjon ki, ez a fajta pazarlás pedig pozitív, elnéző megítélést nyert, mondván,  serkenti a gazdaságot. Ez a szemlélet egyesült a technológiai fejlesztésekkel, mint a légkondicionálás és a beépített tűzvédelmi rendszer. Ekkortól költözhetett át a konyha a ház másik oldalára, fogalmaz Wagner. Ráadásul a konyhakert helyét elfoglalta a garázs, nem lehetett már onnan belépni a házba.

Az "open floor plan", azaz nyitott térrendezés sokáig legfeljebb ajtók nélküli elrendezést jelentett, és csak az utóbbi 25 évben módosult falak nélküli elrendezésre. Csakhogy a globális felmelegedés enyhítése érdekében jócskán csökkentenünk kellene az energiafogyasztásunkat, ehhez pedig sokkal alkalmasabb a zárt konyha, figyelmeztet Wagner. A zárt konyhával ugyanis nem kell hűteni vagy fűteni olyan helyiségeket, amelyek nincsenek használatban, illetve az ajtók becsukásával kint vagy bent tarthatjuk a meleget és a hideget. 

Itt az idő, hogy visszatérjünk a régi korok zárt konyháihoz.
Fotó: Ismeretlen szerző, 1940-46,
Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtár Archívum

A szakértő szerint a legjobb a zárt konyhában, hogy a többi szobában lévő családtagnak is ad valamit: csendet, tiszta levegőt és privát teret. Az embereknek ősidőktől fogva igénye, hogy olykor elvonulhassanak egy nyugodt zugba, de azért ne szigeteljék el magukat teljesen. "Néha az igazi szabadság abban nyilvánul meg, hogy felhúzunk egy-egy falat", foglalja össze Kate Wagner amerikai építészkritikus.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Tegnap zárult a kampány: százezer hongkongi dollárt kértek, de közel másfél milliót kaptak az egyik közösségi adománygyűjtő oldalon az Omisonic fejlesztői, hogy szeptemberig piacra dobhassák a világ első vezeték nélküli ultrahangos mosóeszközét. Nem csoda, hogy ilyen nagy az érdeklődés a készülék iránt: emelje fel a kezét, aki tudja, hogyan lehet egyszerűen megtisztítani egy fürt szőlőt vagy egy átizzadt futócipőt...

Hiver't-Klokner Zsuzsanna 

Egy sor olyan holmink van, amit egyetlen használat után még simán fel lehet venni még egyszer. Ilyenek a pulóverek és nadrágok/szoknyák, de akár egy pár órát viselt ing is. (Nyilván a fehérnemű nem ez a kategória.) Komoly filozófiai kérdés, hogy félig tisztának, vagy félig piszkosnak véljük az ilyen cuccokat: nyilván a kedvenc pólónk az előbbibe fog tartozni, nem kérdés.

A legtöbb lakás vagy szoba viszont az ilyen cuccok miatt látszik csatatérnek: ezeket az egyszer viselt ruhaneműket már nem szívesen tennénk vissza a szekrénybe a tiszta ruhák közé, viszont a szennyestartóba sem, mert oda meg a tényleg piszkos holmik mennek, amik esetleg összekoszolnák az egyszer viselteket. Sajnos a legtöbb nagyvárosi lakásba képtelenség még egy olyan gardróbszekrényt beszuszakolni, amelyben feltűnés nélkül lehetne tárolni az ilyen félig tiszta ruhákat a következő alkalomig. Vagyis marad egy szék, "a" szék, amelyen szépen elkezdenek halmozódni ezek a holmik.

Pexels

Sokan nem totojáznak, a rendetlenség elkerülése érdekében inkább az egyszer viselt ruhákat is azonnal bedobják a szennyesbe, és ki is mossák, amikor szín vagy anyag szerint rájuk kerül a sor. Ez azonban óriási pazarlás a vízzel, az árammal, a mosószerrel és nem utolsó sorban a ruhaneművel is, ami így rövid idő alatt elhasználódik, megy adománynak vagy rosszabb esetben a kukába. Ne feledd, a nemzetközi ruházati cégek zömmel a fejlődő országokban varratják a ruháikat, és több ilyen céget megvádoltak már azzal, hogy kizsákmányolják a dolgozóikat, illetve némelyik illegális gyerekmunkásokat is dolgoztat. 

Szóval mit csinálj az egyszer viselt ruhaneműkkel? Hát vedd fel őket legalább még egyszer, ehhez ajánlok pár zöld ötletet:

1. Anyukám tuti módszere a kád fölé szerelt fregoli: miközben te alul tusolsz vagy fürdesz, a felfelé szálló gőz szépen áttisztítja a fejed fölé kiakasztott ruhákat. Olyan lesz, mintha frissen mostad volna! Ugyanígy használhatsz egy zuhanyfüggönytartó rudat is, csak legyen stabilan felfúrva.

2. Nagy haszon az olyan mosógép is, amelynek vagy gőzölős funkciója. Ez egy kis víz gyors felforrósításával gőzt képez, amiben pár perc alatt átforgatja a dobban lévő ruhákat. Ha most állsz mosógép vásárlás előtt, érdemes ilyen gőzölős mosógépet választani, lehetőleg olyat, ami műszálas ruhaneműket is tud gőzölni. Ebben a párnákat és takarókat is frissre lehet gőzölni, nem beszélve az eső után kutyaszagúvá vált dzsekiről.

3. A láthatóan nem szennyezett, legfeljebb kicsit emberszagú cuccot úgy is felfrissítheted, hogy mosás helyett felakasztod egy vállfára, és egy gőzölős vasalóval átgőzölöd a hónalját, elejét, ujját. 

Flickr

3. A dupla szennyestartó is jó lehet: az egyik zsákba kerülnek a mosásra érett cuccok, a másikba a próbaidősek. Ha jól szellőző vászonból van a szennyeszsák, akkor nem fenyeget annak veszélye, hogy a félig tiszták átveszik a piszkosak szagát.

4. Az egyszer használt ruhák tárolásához ideálisak a hálószoba kihasználatlan felületei, mint például az ajtó hátulja. Az ajtó tetejére akasztható fogason sok ruha elfér, ezért használatkor mindig az alul lévőket vedd fel, amik már régóta ott lógnak.

Möbelix

Ebből a neten rendelhetsz ilyet is:

Amazon

5. Jó szolgálatot tehet egy klasszikus szobainas is.

Ikea

6. Valahol megvan még az a fagolyókból fűzött autósülés-betét? Nosza, fűzd fel a golyókat jó erős spárgára vagy műanyag szárítókötélre, és csomózd fel pár mennyezetbe fúrt szemescsavarra. A golyók megtartják a vállfák kampóját, nem csúsznak össze a fellógatott ruhák. 

Côté Maison

7. Az ajtó mögötti üres sarkokban elfér egy előszobai kalaptartó.

Silent Design

8. Egy guruló ruhaállvány jól átláthatóvá teszi a káoszt, csak az a baj vele, hogy túl sok cucc ráfér, vagyis előbb-utóbb több ruhád fog lógni a sínen, mint a szekrényben...

Jysk

9. Kamaszlány szülinapjára tökéletes ajándék egy ilyen egyszerűen összeállítható ruhaállvány.

Côté Maison

10. Legtöbben egy székre dobjuk le az egyszer használt cuccokat, nagyot ment a neten a jó drágán megrendelhető The Sacrificial Chair nevű székváz-ruhatartó,

amit magunk is megalkothatunk egy rápattintós ülőkéjű olcsó fém szék vázából. (AZ ülőlapot felhasználhatjuk gyerekhintához.)

De készen kapható fürdőszobai törülközőszárító is lehet:

Ikea

11. Barkácsmesterek számos ötlettel feldobhatják a család közérzetét.

Instructables

Flemarie

12. Az internet bővelkedik további design ötletekben:

Ilyen a pp250 szobainas, amelyet Hans J Wegner dán formatervező tervezett IX. Frederik királynak 1953-ban:

Vagy Simon Alexander Cook új-zélandi halszálkája:

Vagy ez a minimalista váz:

Lehet hengeres is:

Diogo Frias portugál designer kísérletezett helytakarékos, falról lenyitható szobainassal, amelyet Andynek nevezett el:

Falról lenyitható lehet pár összehajtható konyhai szék is:

Még egy szép barkácsmegoldás:

Csak párszor meg kell hajlítani egy betonvasat, nem igaz? :P

És végül személyes kedvencem, amely innen nézve kutya, onnan nézve tehén vagy akár póniló is lehet: