Ha szeretnénk reggelente madárcsicsergésre ébredni, ösztönözzük őket arra, hogy a környékünkön rakjanak fészket. Az ágacskákból összerótt, odúban kialakított vagy vályogból tapasztott fészkek kibélelése nagyon fontos a madarak számára: a meleg környezet hozzájárul a fiókák gyor-sabb fejlődéséhez, mert kevesebb kalóriát kell felhasználniuk, elégetniük a testük "fűtésére". 

KÉP

Minden háztartás tele van olyan dolgokkal, amelyekből jó kis fészekbélés lehet, csak arra figyeljünk, hogy kizárólag természetes alapanyagú hozzávalókat válogassunk a madarak számára, és a hosszú szálas anyagokat 3-4 ujjnyi hosszúságúra aprítsuk föl, nehogy a lábukra vagy nyakukra tekeredjenek. A hozzávalókat egy vödörben vagy cserépben kézzel keverjük össze, aztán helyezzük ki a kertünk egyik szegletébe a bokrok tövéhez, ahonnan a sűrű ágaknak köszönhetően nem fújja el a szél. Kis szerencsével még olyan madarak is feltűnhetnek itt, amelyeket etetőnél még nemigen láttunk.

KÉP

Fészekbéleléshez használható anyagok:
fonalmaradék (3-4 ujjnyi hosszúra darabolva)
természetes rafia vékony szálakra tépkedve és felaprítva
száraz fűszálak
moha
állati szőr (bunda kifésülése után)
100% pamut vatta
régi párnából kiszedett tiszta és lehetőleg fehér tollak
régi pamutpóló rövid és vékony csíkokra felszabdalva (ne legyen benne mosószer- vagy öblítőmaradék)
iratmegsemmisítővel csíkokra vágott papír (csak fehér, nem nyomtatott!)
száraz levelek
kenderkóc
spárga (felaprítva)
gyapjú (felaprítva)

Nálunk vatta, gyapjúfonal, rafia és kutyaszőr került a zsákba

Ha valakinek nincs kertje, egy kiürült cinkegolyós zacskót vagy krumplis-hálót megtölthet a keverékkel, és kiakaszthatja az erkélyére. Pecás ismerősöktől lehet kölcsönkérni drótból hajlított haletetőt, amit meg tu-dunk tölteni a keverékkel. Használhatunk egy kiszuperált habverőt is a célra, vagy karácsonyról maradt, vesszőből hajlított díszgömböket. Sőt, egy grillezős halas rostonsütőbe is befogathatjuk a fészekbélelő anyagokat.

KÉP

Mivel a fészekrakás és tojásrakás nagyon megterhelő a pár grammos madaraknak, április közepéig-végéig segítsük őket továbbra is apró-magvas madáreleséggel, aszalt (nem cukrozott!) gyümölcsökkel, cinke-golyóval. A koratavasz a magevő fajok (tengelic, pinty, meggyvágó, zöldike) egyedeit viseli meg, mert még nincs elegendő táplálék számukra a természetben, miközben a rovarevők (cinegék) már önállóan is találnak friss eleséget. Erről a Magyar Madártani Egyesület közölt összeállítást.

A kerti madarakat bemutató plakát több méretben letölthető a Mályi Természetvédelmi Egyesület oldaláról ide kattintva.

A 2015. évi Guinness-rekordok könyvébe majd’ egy tucat olyan madár is bekerült, amelyek valamiben kiemelkedően többet tudnak társaiknál. Van olyan, amelyik megdöntötte a repülési gyorsaság idejét, olyan, amelyiknek annyira nincs kedve repülni, hogy háromszor több időt hagy magának a kirepülésre, és olyan is, amelyik azzal tűnik ki, hogy sokkal nagyobb lábujjai vannak, mint a többieknek.

A legnagyobb lábú madár az északi jasszána. Ez a hosszú lábú, sárga csőrű, főként trópusokon élő mocsári madár a testméretéhez képest nagy – az emberi ujj méreteihez hasonló hosszúságú – közel 8 cm-es lábujjakat hordoz. A kétszer négy hosszú ujj persze nem felesleges, hisz a madár a segítségükkel szinte légiesen lépked a vízi növényzeten. 

A legtovább földhöz kötött madár, a vándoralbatrosz most azzal tűnt ki a madárvilágból, hogy a fiókáinak átlagosan 280 napot hagy a kirepülésre, miközben madártársai már pár hét után kirepülnek. A vándoralbatrosz egyébként sem hasonlít ahhoz a madárképhez, amit általában hordozunk a fejünkben. Fiókái, majdnem 1 kilósan születnek, és pár hónap elteltével akár 35 kg-ot is elérheti a súlyuk. Amire a későbbi életmódjukhoz képest szükségük van. A kirepülést követően a vándoralbatroszok képesek akár öt évet is úgy tölteni, hogy nem térnek vissza a szárazföldre. Továbbá a vándoralbatroszok a madárvilág leghosszabb, 3,5-3,6 méter fesztávolságú szárnyaival több ezer kilométert is képesek megtenni egyetlen repüléssel. Hosszabb időt csupán a költési és fiókanevelési időszakban töltenek a partokon.

A leghangosabban rikácsoló malukui kakadu mellett igen nagy eséllyel nagymértékű halláskárosodást szenvednénk, ugyanis hangosabb, mint egy légkalapács. A kakadu rikácsolása akár 135 decibel is lehet, míg egy koncerté 125, a légkalapácsé 130 decibel.

A legnagyobb szájú madár az ausztrál pelikán. A csőre akár 34–47 cm-re is megnőhet, naponta 2 kiló halat, rákot és kisebb teknősöket is elfogyaszt.

A legmagasabb madár címet az észak-afrikai strucc birtokolja. A strucckakasok akár 2,7 méter magasak és 140 kg súlyúak is lehetnek.

A legkisebb madár a méhkolibri, a hozzá hasonló méretű méhekről kapta a nevét. Ez a Kubában élő, mérsékelten veszélyeztetett madár mindössze 2,2 grammot nyom, a szárnyainak fesztávolsága, pedig 5 cm.

A legjobb háziasszony a madárvilágban az ausztrál homoki ásótyúk. Ő építi a föld legnagyobb fészkét, és mint rendes háziasszony „őrzi is a tűz melegét”, ugyanis a költési időszakra a homokból, törmelékből álló halmot állandó hőmérsékleten kell tartania. Erre valószínűleg a nyelvével képes, ami egy hőmérőhöz hasonlóan működik.

A leggyorsabban zuhanó madarak a vándorsólymok. Vadászatkor zuhanórepülésben képesek 310-320 km/h sebességre gyorsulni, ami a franciák nagy sebességű vonatának, a TGV-nek a gyorsaságával egyezik. (A TGV Atlantique már 515,3 km/h-es rekordsebességet ért el.)

A sebesség igazi démonának avagy a hosszú távú gyors repülés bajnokának a szürkefejű albatroszt tartják. Ez a szürkeszínű búvármadár 127 km/h sebességgel képes haladni viharban is, akár 8 órán keresztül is.

A szárnyával leggyorsabban verdeső madár a tüzestorkú kolibri, képes 1 másodperc alatt akár 50-et is csapni a szárnyaival. De ha násztáncot jár, másodpercenként akár 200-szor is megrezegteti a szárnyát a párjának. Miközben aztán a nász után rögtön tovább áll eme hűtlen hím.

Sötétedés után nemigen zavartatják magukat a fülemüle hímek, ezért az érdeklődők akár két-három méterről hallgathatják az elképesztő hangerejű és változatosságú éneket a Fülemülék éjszakáján. A programot május 5-én szervezi országszerte negyvenhárom helyszínen, köztük Budapesten, Debrecenben, Egerben, Győrben, Pécsen és Szegeden a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME, a teljes lista itt olvasható). A budapesti helyszín az Óbudai-sziget lesz. Az esemény 16 órakor madárgyűrűzéssel kezdődik, a 21 óráig tartó fülemületúrák 18 órától kezdődnek.

A fülemüléket a világ legszebb hangú madarai közé sorolják. Különlegességük, hogy a többi nappali madárfajtól eltérően éjszaka is hallatják jellegzetes, csattogó hangjukat. A csoportokat madarászok kalauzolják. Bár a fő attrakció a fülemülék éneke, a májusi estéken számos más madárfajt is meg lehet figyelni. A MME minden évben ezzel a rendezvénnyel ünnepli a madarak és fák napját.

Több millió vándormadár halálát jelzik előre környezetvédők Spanyolországban. A csaknem négymillió madár életét azért oltják ki az illegális vadászok, hogy feketepiacokon eladják őket. Fegyver helyett ragasztóanyagot használnak. Évszázados tradíciók szerint a kis rigókból a spanyol konyha különlegességének számító tapas készül. A madarak halálát azonban nem lövések okozzák, hanem a vadászok kedvenc leszállóhelyeikre egyszerűen ragasztóanyagot öntenek.

A meleg mediterrán tél miatt jelenleg rigók szállnak Spanyolország felett vagy közelében, azonban becslések szerint kétmillió madár a vesztébe száll, mivel az illegális vadászok már készen állnak. Több száz vadász várakozik Castellóban, Spanyolország keleti részén, hogy kitegyék fagallyakkal letakart ragadós és szögekkel is kivert csapdáikat. Az elpusztult madarak aztán spanyol bárokba kerülnek, és apró frissen sült falatkák készülnek belőlük.

Spanyolországban az énekes rigó és a léprigó, valamint a szőlőrigó vadászata megengedett, azonban a csapdaállítás tilos, Valenciában a kusza törvények mégis akadnak kiskapuk. A környezetvédő szervezetek eddig is mindent megtettek, hogy a ragacsos csapdázás tiltott legyen, mivel az szörnyű fájdalommal jár, és elhúzódó szenvedést okoz a madaraknak. Verdeső szárnyukkal végzetesen beleragadnak a ragasztóba és a legtöbb esetben eltörik saját gerincüket, vagy szétverik saját fejüket – ez pedig ellentétes a nemzetközi állatvédelmi jogokkal. A zöldek számos még életben maradt, vergődő madarat próbáltak lemosni és megmenteni, de sokukon már nem tudtak segíteni.

A természetvédő szervezetek szerint most a valenciai politikusokon a sor, hogy miután legalizálták a csapdákat, vonják vissza az intézkedést, mivel az ellenkezik az uniós törvényekkel. A fellépés nem biztos, hogy eredményes lesz, mivel a tradicionális rigócsapdázás  afféle hétvégi időtöltésnek számít. „Pompejiben is vannak képek csapdázásokról és ez is jelezi, hogy egy ősi hagyományról van szó, amely évszázadok óta fennmaradt és nem fogjuk abbahagyni, küzdünk fennmaradásáért” – jelezte Miguel Angel Bayarri, a csapdaállítók APAVAL szövetségének tagja.

„Született már ez ellen ítélet Madridban és Luxemburgban is” – közölte Mario Gimenez, a SEO/Birdlife valenciai régiójának vezetője. Ugyanakkor az is tény, hogy öt, csapdában ragadó madár közül kettő nem is rigó. Több százezer vándormadár is áldozatul esik, köztük vöröbegyek, barátkák, csilpcsalp füzikék és házi rozsdafarkúak is. De elpusztulnak nem vándorló, Spanyolországban honos madarak is, többek között poszáták és baglyok. „Ez csak akkor történhet meg, hogyha a csapdát rosszul állítják fel, a mi tagjaink csak rigót ejtenek – válaszolta erre Bayarri.

A vadászat most is folyik, annak ellenére, hogy néhány vadásztársaság külön kérte tagjait, hogy hagyjanak fel a csapdák állításával. Jelenleg olyan csapdákat készítenek, amelyek hangszóróból madárdalt játszanak, hogy így csalogassák a ragacssal bekent fákhoz a szárnyasokat. Az összeragadt állatok nem tudnak elrepülni, így a földre zuhannak, majd a vadászok puszta kézzel ölik meg őket. Az elmúlt hetekben legalább 340 ragacsos csapdát találtak a környezetvédől, és ez csak a kezdet, mivel tavaly főidényben egyszerre 2000 csapda okozta a rigók vesztét Valenciában.

Bár 200 ezer eurós büntetés is kiszabható a tetten ért vadászokra, úgy tűnik, ez sem tántorítja el őket, mivel a vadászat most is folyik, csak csendben. Ha autót hallanak, akkor lekapcsolják a hangszórókat – közölte Giménez. 

Forrás: greenfo

A vércse-valóságshowt élőben is lehet nézni, de ha lemaradtunk volna valami fontosról, a heti összefoglalókban akkor is mindent megmutatnak. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.), a Pro Vértes Közalapítvány szakembereivel karöltve egy műfészek bekamerázására vállakozott.

Egyes villanyoszlopokra ugyanis a kilencvenes évek eleje óta - madárvédő civil szervezetek nyomására - műfészkeket telepít a hálózatot fenntartó cég. A nagyfeszültségű oszlopokon először állítólag a vezetékfelügyelők vették észre a ragadozó madarak jelenlétét. A műfészkek telepítésének lehetőségét a nyolcvanas évek végén vetették fel a madárvédők, az elsőt 1991-ben építették. A műfészkek azóta szerte az országban elterjedtek - főleg miután a projektet az EU is felkarolta - de, hogy konkrétan hol vannak, azt igyekeznek titokban tartani. Annyi biztos, hogy elsősorban a kerecsensólyom, illetve a vörös vércsék élőhelyein.

Falco Tinnunculus, azaz a vörös vércse (fotó: Flickr)

Azzal, hogy most bekamerázták az egyik ilyet, a madarászok és biológusok sok fontos új információhoz juthatnak a ragadózó madarakkal kapcsolatban, mivel eddig nem figyelhették a vércsék életét folyamatosan, testközelből. A MAVIR jóvoltából ráadásul az interneten bárki figyelemmel kísérheti a vércsevilla mindennapjait, a védett madarak párzásától kezdve a fiókák kiröppenéséig. A projekt célja az is, hogy az eredmények segítségével a MAVIR emberei és a madárvédelmi szakemberek együtt próbálják meg a madárelhullásokat, és az ezzel kapcsolatos üzemzavarok számát csökkenteni.

Az élő közvetítést a MAVIR oldalán lehet nézni a nap 24 órájában.