Erre az eredményre jutott egy friss ausztrál kutatás. Világszerte észlelhető, hogy minél alacsonyabb a kerékpárosok aránya egy országban, annál negatívabb a megítélésük. A negatív megítélés gyakran párosul aggresszióval is, akár szóban, akár tettlegesen: a kerékpárosok 15 százalékához vágtak már valamilyen tárgyat autóból. Figyelem! Teszt a cikk végén az autósoknak és a kerékpárosoknak!
Az ausztrál kutatás abban különleges, hogy a világon elsőként olyan kérdőíveket használtak (kissé átalakítva) ehhez a témához, amelyeket általában az alacsony státuszú társadalmi csoportok (ilyenek az etnikumok, bevándorlók, szegények, fogyatékossággal élők stb.) és a többségi társadalom vizsgálatakor szoktak alkalmazni. Ezek az úgynevezett dehumanizációs kérdőívek, amelyekkel azt vizsgálják, hogy a megkérdezettek mennyire látják emberinek egy másik csoport tagjait. Mert ha kevésbé látják annak, akkor az megfosztja az alacsony státuszú csoportot a humán értékeitől. Például egy áldozatot hibáztatnak, hogy a "gyenge jelleme" miatt történt vele valami, és "biztos megérdemelte". Tipikus reakció: "Minek ment oda?" A dehumanizáció rendkívül káros, mert például fokozza az előítéletet.
Az a baj azzal, hogy a megkérdezettek szerint a kerékpárosok nem emberek, mert ez felszabadítja az agresszív ösztönöket az autósokban, vélik az ausztrál kutatók. Ennek vizsgálatára például a kutatók módosították a jól ismert főemlős-ember skálát: elkészítették ennek csótány-ember változatát, mert az ausztrál angolban gyakori, hogy az autósok csótánynak vagy moszkítónak nevezik a kerékpárosokat. Tehát az alsó, módosított skálán kellett bejelölni, hogy ki hány százalékban látja embernek a kerékpároskat. A megkérdezettek között voltak autósok, kerékpárosok és olyanok, akik váltogatják a két közlekedési formát.
Mindkét skálán hasonló értékek születtek: a kizárólag autósok 55 százaléka, a részben és kizárólag kerékpárosok 30 százaléka szerint a kerékpárosok nem teljesen emberek. "Márpedig, ha nem azok, akkor gond nélkül lehet őket utálni vagy aggresszíven viselkedni velük", mondta Alexa Delbosc kutatásvezető, a Monash Egyetem Közlekedési Intézetének pszichológusa.
S hogy a kerékpárosok miért nyilvánították saját magukat nem teljesen embernek? "Ha a kerékpárosok úgy érzik, más úthasználók [autósok, teherautó- és buszsofőrök] dehumanizálják őket, akkor valószínűbb, hogy konfliktusba keverednek az autósokkal, egyfajta önbeteljesítő jóslatot megvalósítva, ami viszont tovább táplálja az irányukban mutatkozó dehumanizációt", mutatott rá az ördögi körre Delbosc.
A kutatásban megkérdezett autósok 17 százaléka ismerte el, hogy volt már olyan, amikor az autójával szándékosan akadályozta egy kerékpáros haladását, 11 százalék vezette autóját szándékosan közel egy kerékpároshoz, és 9 százalék használta arra az autóját, hogy elvágja egy kerékpáros útját.
Létezik egy nagyon egyszerű módszer a közúti dehumanizáció csökkentésére, ajánlja Narelle Haworth, a kutatás társszerzője: ne használjuk a "kerékpáros" és a "gyalogos" kifejezést, mert rendkívül személytelenek, ezért maguk is fokozzák a dehumanizációt.
Mondjuk inkább azt, hogy kerékpározó férfi/nő/fiatal vagy gyalogló férfi/nő/fiatal, ezzel is hangsúlyozva, hogy ők is emberek.
A közúti dehumanizáció csökkentése már csak azért is fontos, mert egyre terjed a közösségi közlekedési eszközök aránya az utakon: például nemsokára Budapesten is megjelennek az elektromos okosrollerek, amelyeket ugyanúgy lehet kölcsönözni, mint a közbicikliket. Valószínűleg a rolleresek is a kerékpársávokat fogják használni, tehát az autósoknak fel kell készülniük a fokozott forgalomra az út szélén. Ráadásul a kerékpárnál gyorsabb lehet az elektromos roller, de kisebb, nehezebb észrevenni.
Autós vagy? Akkor válaszolj te is az ausztrál kutatók kérdésére! Egy nap csak egy szavazat adható, ha más válaszra is szeretnél szavazni, gyere vissza holnap is:
Kerékpáros vagy? Akkor válaszolj a 365 Zöld Ötlet blog kérdéseire (az ausztrál kutatás nyomán)! Egy nap csak egy szavazat adható, ha más válaszra is szeretnél szavazni, gyere vissza holnap is: