Először a kilencvenes években merült fel a gyanú, hogy az üdítőitalok tartósítására használt benzoesav (E 210) és sói (nátrium-, kálium- vagy kalcium-benzoát: E 211 - E 213) az aszkorbinsavval (E 300) reagálva benzolt képeznek. A benzoesav és a benzoátok széles körben alkalmazott élelmiszer-ipari tartósítószerek, amelyeknek erős hatásuk van a baktériumokra, élesztőkre és penészgombákra.

Az élelmiszeripar ezeket mesterségesen állítja elő, de egyes gyümölcsökben és fűszernövényekben (pl. vörös és fekete áfonya, szilva, illetve szegfűszeg és fahéj) is megtalálhatók. Az önmagában veszélytelen aszkorbinsavat is előszeretettel használja az élelmiszeripar, hiszen a magas cukortartalmú, aromásított italok gyümölcs híján természetes eredetű C-vitamint sem tartalmaznak, elsőre tehát jó ötletnek tűnik ezekhez az üdítőkhöz aszkorbinsavat adagolni.

Csakhogy a keletkező benzol rákkeltő hatású, mérgező anyag, amely bőrön keresztül és belélegezve szívódik fel. A mérgezés fejfájást, nyugtalanságot, álmatlanságot, súlyos esetben narkotikus tüneteket és légzésbénulást okoz.

Sok a kétség 

Az utolsó ismert benzolmérést a brit Food Standards Agency végezte 2006 márciusában százötven Nagy-Britanniában kapható üdítőitalon, melyek egyharmadában mutattak ki benzolt. A vizsgálati eredmények szerint az otthon hígítható üdítők nagyobb arányban tartalmazták az anyagot. A legmagasabb értékeket az alacsony kalóriatartalmú, citrusfélékből készített italokban mérték. Jó tizenöt év elteltével a brit élelmiszer-felügyelet százötven kereskedelmi forgalomban kapható üdítőital benzoltartalmát vizsgálta. A mérési eredmények a termékek negyedében mutattak ki benzolt, és a minták mintegy három százalékában találták az ivóvízre megállapított határértéknél magasabb koncentrációban. Ezeket az árukat azonnal kivonták a forgalomból.

Az üdítőitalok benzoltartalmára nincs megengedett felső határérték, csak az ivóvízre - ez az USA-ban és Európában is egy ezred milligramm literenként. Amerikában az illetékes hatóság, az FDA (Food and Drug Administration) a régóta ismert probléma ellenére máig nem határozott meg semmilyen határértéket, mert egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy pontosan milyen körülmények befolyásolják a benzol keletkezését. Az FDA szerint először ezt kell tisztázni, és csak utána lehet szabályozni.

A Német Szövetségi Kockázatelemzési Intézet (BfR) 2005-ben azt állapította meg, hogy a benzoátok és az aszkorbinsav reakciója nagyon sok tényezőtől függ. Többek között a reakcióban részt vevő anyagok sűrűségétől, az oldat lúgosságától vagy savasságától, bizonyos fémionok (pl. réz, vas) jelenlététől, a hőmérséklettől, a tárolási időtől stb. A kutatóknak ugyanakkor a reakció eredménye kapcsán egyelőre nem sikerült teljesen egyértelmű törvényszerűségeket megállapítaniuk.

Jelen pillanatban annyit tudunk, hogy a megelőzés legbiztosabb eszköze, ha a reakció két főszereplője nincs egyszerre a poharunkban. Mivel az üdítőkben egyelőre a benzoátokat nem tudják más engedélyezett tartósítószerrel kiváltani, az egyetlen lehetőség búcsút mondani az aszkorbinsavnak.

Ha képződik benzol az üdítőitalban, akkor is rendszerint nagyon kis mennyiségekről van szó, amelyek önmagukban még nem veszélyeztetnék a fogyasztó egészségét. Viszont arról sem szabad elfeledkezni, hogy a különböző forrásokból bevitt tartósítószerek, adalékanyagok hatása összeadódhat. A BfR mérései szerint napi negyven liter üdítőt kellene meginnunk ahhoz, hogy a nagyvárosi forgalom kipufogógázaiból aznap belélegzett benzol mennyiségével (kb. két század milligramm) egyenértékű káros anyag jusson a szervezetünkbe. Nem beszélve a dohányosokról, akik naponta átlagosan nyolctized milligramm benzolt lélegeznek be. A szakemberek ennek ellenére határozottan azt szeretnék, hogy a biztonság kedvéért az üdítőitalokban ne keletkezhessen benzol.

Az eddigi vizsgálatok során a palackos üdítőkön kívül más élelmiszernél nem találkoztak ezzel a problémával. A dobozos gyümölcsleveket és befőtteket hőkezeléssel tartósítják, vagyis benzol sem keletkezhet.

Forrás: Tudatos Vásárlók Egyesülete